lécci 2008.03.10. 09:55

Eleink neveirül A családnevek kialakulásának rövid története I. rész általános ill. nyelvészeti megközelítés

Az ember viszonya a saját nevéhez időben ugyan változó lehet, de minden pillanatban pontosan kifejezi tudatát, függetlenül attól, hogy emócióval vagy értelemmel közelíti a témát.

A gyermek először megtanulja, hogy „vagyunk mi, AZ ilyen-olyanék” (apa, anya, nagyi stb), majd megtanulja leírni, s majd csak mikor eszmél, elméje nyílik, akkor fordul meg benne, hogy „na jó, de mért pont ez ?” (S ha netán ’érthetetlen’ nevet adott a sors, akkor pedig: „mit jelent?”). Így magyarázatokat keres egy névre, mely övé, meghatározza (őt), de nem jellemzi. Mert egy személy (család) neve nem azonos sem a család történetével, sem a család eredet-tudatával. Családi legendák élnek generációkon át, meg belehallások. A nevek azonban beszédesek, sok mindennek utána lehet járni. Akár véletlennek is nevezhetném, hogy pont ez a nevünk, az okát bemutatni célozza e dolgozat.

A név egy marker, azonosító (bár nem éppen tökéletes), s mint majd látni fogjuk, a családnév maga is azért jelent meg a személynév mellett, hogy pontosabban leírja a viselőjét. Van aki büszke rá, s fennen hordja, van aki nem elégedett, s keresgél ’vállalhatóbb’ ősök iránt, ha talál, felveszi az ősök nevét, kapaszkodik árnyalatnyi írásbeli különbségekbe egy kettőzött –tt–, vagy egy odaillesztett –h– formájában (nem tudván, vagy eltakarván, hogy lényegében nincs különbség, tartalmában semmiképp, s a név eredete, sőt talán maga a család is felmenőiben közös lehet. Aztán rögzül egy írásmód, akár tévesen, s keletkeznek az ’egyedi’ nevek). Végül van a közömbös, akinek azért szintúgy eszébe jutott már a viccbeli kérdés, hogy „mért pont én?”, de aki szerint „neve ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé”.

Egy családnév eredetének, időbeni változása(i)nak feltárása, végleges alaki rögzülése körülményeinek kutatása intellektuális kaland, időutazás. Sokszor megdöbbentő felismeréseket eredményezhet.

Lássuk a száraz tényeket. Nyelvészeti szempontból az egyes osztályozások (a poszt alján linkek e tárgyú tanulmányokhoz), ha látszatra el is térnek, lényegében azonosak.

Típusai:

1. Személynévből lett családnevek. (Albert, Ambrus, Ádám, Benedek, Demeter, Domonkos, stb. …… Zsigmond) Ezek a legrégebb óta előforduló nevek, elterjedése leggyakoribb Göcsej, Kelet-Erdély-Moldova területén. Az sem mindegy milyen keresztnév jelenik meg vezetéknévként, ez felekezetenként is erősen eltérő. (részletesebben a 2. történeti résznél)

2. Kicsinyítő képzővel személynevekből kialakult családnevek. (előző egyik típusa): Beke, Bencze, Bodó, Cseke, Mikes, stb. ..... Váncsa.). A magyar nyelvre legjellemzőbb kicsinyítők: -a, -ca/-ce, -d, -i, -is, -k, -ny/-n, -r, -s/-cs, -ó, -őc –us, amelyek akár csonkolás után, akár közvetlenül a tőhöz kapcsolódnak. Van aki ide köti az apaneveknek azt a formáját, amikor a személynévhez az –i birtokjelként jelentkezik, az –é helyett. Van aki az apaneveket a később tárgyalt összetett nevekkel együtt önállóan sorolja, az környező népek nyelveiben honosabb apanév-képzőkkel, melyek a magyar családnév-kincs részei lettek (-ics, -ity, -ovics, stb)

3. Foglalkozásnevek

3.1. -s (nomen possessoris) képzővel kiegészített foglalkozásnevek, mint családnevek. Igen elterjedt névadási forma az egész magyar nyelvterületen. Béres, Dobos, Fazekas, Kocsis, Mészáros, Sipos, stb.)

3.2. -ó/-ő (participium praesens) képzővel kialakított foglalkozásnevekből létrejött családnevek. (Bakó, Csapó, Faragó, Sütő, Szabó, Szántó stb.)

3.3. Más képzővel kialakult foglalkozásnevek, mint családnévként. (Juhász, Lovász, Kádár, Molnár, Kovács, Szűcs stb.)

4. Ragadványnevek (létezik megközelítés, mely az előző, foglalkozásneveket is ragadványnévként tekinti, sőt olyan is, amely az ún. apaneveket, ill. majd a 2. történeti részben látjuk, a kettős neveknél az ún. anyaneveket is)

A ragadványnevek alapja a viszonyítás. Az adott ’névalkotó’ közösség az egyes tagjait a többihez, vagy az átlagoshoz viszonyítva határozza meg, így nyernek értelmet akár a testi adottságokra, akár a társadalmi helyzetre vonatkozó megkülönböztetések. Lássuk:

4.1. Tulajdonságjelölő közszóból képzővel vagy képző nélkül kialakult családnevek. Elterjedt, igen régi névadási forma. (Balog, Fekete, Kis, Nagy, Szőke, Veres stb.)

4.2. Köznevek családnévként. Nagyon régi névréteg, szép számban fordulnak elő tájszavak is családnévként. (Arany, Bokor, Fodor, Rigó, Virág, stb.)

4.3. Tisztségekre utaló családnevek (vagy jogállási nevek). Jellemző a szociális szervezettségre, a falu rendjére, hogy milyen nevekkel találkozunk. (Bíró, Deák, Gazda, Hajdú, Kántor, Katona, Pap stb.)

4.4. Származásra utaló nevek. (Czigány, Horváth, Németh, Oláh, Orosz, Rácz, Szász, Székely, Török)

4.5. Szavajárásra utaló nevek: (Megadja stb.)

4.6. mindent ami máshová be nem soroltatott, bizonytalan eredetű ragadványnévnek neveznek (így elegánsabb, mint a „nem tudom”. De tényleg nem tudni. A másik módja a bizonytalanság feloldásának, amikor régi személynévi eredetűnek tartanak ’bizonytalan eredetű’ neveket.)

5. Összetett családnevek: Győrffi, Pálffy, Dessewfy (az írásmód e szempontból lényegtelen), de ilyen a Petőfi is.

6. (Eredetre) vagy elszármazásra utaló, -i képzős családnevek. Közismert névtípus, amelynek jelentősége településtörténeti, szerkezeti vizsgálatoknál jelentős. (Csongrádi, Debreceni, Nógrádi, Szalai, Veszprémi, Szigeti, Tamási, Teleki.) Szokták mondani lakosnévnek is, annyi az eltérés, hogy a lakosnév értelmezése szűkebben véve egy konkrét lakóközösségre, településre, tágabban egy földrajzi területre, (lényegében bármilyen toponimára) értve használják, ide véve az olyan neveket, mint Tiszai, Kőrösi, Mátrai. Szintúgy ide soroltatnak a településen belüli lakóhelyre utaló lakosnevek (Szépvölgyi, Hegyi, Tabán(y)i stb.) Fontos ismérv, hogy ezek nem helyben képződnek, hanem egy új közösségbe betelepülőt nevez el a befogadó közösség a ’ki fia vagy? honnan gyüttél?” örökérvényű kíváncsiság alapján. Vannak képzőtlen lakosnevek is, pusztán a származás helyére utalóan mindenféle képző nélkül, de az ilyen típusú nevek a XIV. sz. után már nem jellemzik a magyar névanyagot, keletkezésük ez előtti időkre tehető (Árpád-kor).

7. Idegen eredetű és alakú nevek. Témánk szempontjából ez az egyik legizgalmasabb csoport. Ugyanakkor csak annyiban különbözik a magyar családnevektől, hogy ’külföldiül’ vannak. Viszont a magyar családnevekhez hasonlóan tipizálhatóak (mért lennének mások, legfeljebb más arányban vannak jelen):

· személynévből, annak kicsinyítő képzős változatából lett családnév (az apanév a szlávok közt gyakori, az összetett nevek is). Ide tartoznak a korai, már a honfoglalás idejéből és az azt követő évszázadokból származó (kun, besenyő, török, jász, stb.) nevek, s ide a kora újkor demográfiai hatásának ’eredményeként’ megjelent nevek is. Tipikus kicsinyítők vannak az egyes nyelvekben, így a németben, -ch/-chen, -er, -l, -z, stb. a szlávban –a, -ec, -ica, -ik, -ko stb. Családnévképzők a wiki által összegyűjtve

· foglalkozásnevek (Bodnár, Fischer, Gibicsár, Huttler, Keller, Koncsár, Müller, Schneider, Tőzsér stb.)

· származásra utaló nevek (Polák, de ide tartozik a többféle nyelvi hatásra kialakult számazást jelölő nevek, melynek tipikus példája a Nemecsek, amely elnémetesedett cseh-morva eredetű név, de hasonló a Csehák, Moravcsik is)

· egyéb ragadványnevek, (elterjedt, közismert idegen eredetű ragadványnevekre néhány példa: Kiszely=savanyú /szlovák/, Szikora=cinege /szlovák/, stb.)

· stb.

Ez utóbbinál álljunk is meg, mert ez szokta a legnagyobb kérdés elé állítani a saját maga múltját kutató személyt. A felismerés után a reakció híven követi a kiváltott érzéseket. A követendő/elvárható magatartás a beismerés, hogy ’bizony idegen’. És ez a szép, mert ez az igaz.

A ’legszebb’ példák egyike, amikor pl. a névanyag alapján feltételezhető a család német környezeti eredete – Krombach – (ill. az, hogy a jelenleg használt névben felismerhető alapok német nyelvterületről származnak), majd az, hogy mely szláv nyelvjárásban időztek annyi időt (pár generációt legalább), hogy újabb képző járuljon a névhez (mondjuk egy lakosnév-képző: -szky) s találjanak letelepedést Magyarországon (Krompavszky). Valószínűleg még a Monarchia végórái előtt. Mindez ’hímsoviniszta’ környezetben, hiszen ennyi vándorlás feltételezett legalább 200 éve alatt (durván 1700-1900) legalább 8 nemzedék őseit tudhatja magának a még mindig azonos névvel rendelkező család. Ebben a 8 generációban 128 ősszülő van – 2^(n-1), ahol n=8 – a vándorlás miatt az ősvesztést nagyjából kizárhatjuk, így úgy érkezik meg a család a Mába, hogy közben 1/128-ad, azaz 0,7813 % arányban ’jellemzi’ a nevet adó ős a Monarchia felbomlása idején élő, új határon belül maradt leszármazottat. (ez persze nem kifogás, csak utalás a bevezetőben említett ’véletlenség’ mibenlétére.)

A fenti példából nem lehet messzemenő következtetést levonni, azt, hogy esetleg német eredetű lenne a család (a családnevet adó ős németajkú környezetből származna), annyi állapítható meg, ha nyomon követhető az anyakönyvekben, egyéb összeírásokban a családnév ’története’, alaki változásai, hogy milyen környezetben milyen hatások alatt éltek. Azaz az eredet kevésbé, a történet (annak utóbbi évszázadai) inkább. Ennyiben értettem a bevezetőben, hogy egy család és nevének története nem feltétlen egyezik, viszont a név ’árnyékként’ követ minket.

A névkutatás összetett diszciplina (hú, most nagyot mondtam, de ha ellátogattok az Index ’Nevek, családnevek magyarul’ topikjára, s belelapoztok, sok ’okosságot’ láttok összegyűlni egy helyen). Nem elég a nyelvismeret felől közelíteni. A hangváltások felismeréséhez ismerni kell az egyes nyelvjárásokat, pl. a szlávban a mazuráló (azaz /cs/-t /c/-vel tévesztő), a dzekáló (/ty/ > /c/, /gy/ > /dz/ hangváltozást mutató) nyelvjárásokat. A horvát nyelv három alapvető nyelvjárását, a kérdő névmás változatai alapján megkülönböztetett što (sto), kaj (káj) és ča (csá) nyelvjárásokat. Na, mindezt nem ismerem én, de tudom, hol kell megnézni. Szintúgy remek segédeszközök a telefonkönyvek, mely nem csak számosságot, hanem területi elterjedést is jeleznek (a nagyvárosokat csak akkor nem kell kivenni, ha csak e körüli város körül elterjedt). Az is fontos információ, hogy ha valami nincs benne egy ilyen adatbázisban. Ismerni kell továbbá az adott nyelvre jellemző szókészletet (vannak köznevek, amiből semmilyen nép ajkán nem lett családnév, bármennyire is tetszetős lenne egy torzult alakból az adott szóra visszavezetett etimológiát igazolni) A szókészletnél figyelemmel kell lenni arra is, hogy egy közszó megjelenése ragadványnévként mely társadalmi réteg esetében mutatkozik, s mely fajta köznevek jellemeznek egy-egy vidéket. Azaz a névkészlet vizsgálata nem önmagában áll, hanem kiegészül számos más ’segédtudomány’ ismereteinek felhasználásával. De hagyjuk ezeket az ezzel foglalkozó nyelvészeknek, kutatóknak.

Elérhető dialektológiai témájú dolgozatok, összefoglalók a neten is szép számmal akadnak (ajánlat a cikket követően).

A magyar(os)ított nevek akár külön típus is lehetne, ha nem illeszkednének olyan jól a már jelzett típusokhoz. Alakjuk, jelentésük megegyezik, ill. hasonul a felsorolt egyes típusok egyedeihez. Szembetűnő az, hogy mivel nem organikus képződmények, művi ’alkotások’, érezni rajtuk némi ’idegenséget’. Felmerül a kutatóban az is, hogy ezek esetleg tudatosan ’sikerültek’ a nyelvi közegtől eltérőre, épp utalásként az eredetre. Ilyen pl. a Kőhalmi, Kőkúti de ide sorolhatóa nem magyarított, idegen alakban meghagyott tautológikus nevek, mint pl. a Baumdrechsler (=’fafaragó’) név is.

A belügyi nyilvántartó honlapján elérhető a 2007. január 1-én használatban lévő leginkább elterjedt 100 családnév listája. Eszerint 3.380.812, azaz a teljes lakosság 33,59 %-a osztozik meg az első 100 leginkább elterjedt családnéven. Ez jól mutatja azt is – hogy ezek a névtípusok egyszerre, különböző területeken, hasonló névképzéssel jöttek létre, maradtak fent.

De nézzük át miként alakult a magyarországi családnevek az idő függvényében s milyen összetevőkön alapul(hat)nak a jelenlegi családnevekre. (- folyt köv - 2. rész)

Ajánlom még:

- számtalan nyelvészeti dolgozat a családnevekről

- Mo-i horvátok története

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

111 komment

Címkék: név eredet családnév

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr100371557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szeretném látni az összes kommentet! (111)
Az utolsó 100 komment:

lécci 2009.06.05. 22:59:20

@mongolteheneszlany: Szia!
Mert nem jó helyen nézted :)
A legegyszerűbb, ha a szövegben ajánlott Index fórumba, a 'Nevek családnevek magyarul' c topikba beírsz (link a szövegben).
Ha nem tudsz várni, magad is kutatásba kezdhetsz, Két kérdés merül fel, 1. az eredet, 2. a jelentés.
Az eredet könnyebben kideríthető, megfelelő adatbázist kell keresni, valahogy úgy, ahogy az említett topik 5477 hsz-ében egy konkrét név esetében bemutatásra került. Ez egyfajta módszertan.
Jelentéshez etimológiát kell tudni hozzá adni, ehhez kell a posztban is említett nyelvismeret (analógiák keresését tudom e téren is javasolni)
Azt szoktam olvasni, ha nem lesz hamar válasz, kerítek, ígérem.
(most így nem tudom a választ, ezért nem írom ide, de majd kiugrasztjuk a nyulat a bokorból:)

Történelem mindenkinek

Közösség

Rovatok

kommentek

Feedek

Látogatók

Ahonnan jöttél...

Stat

Egyéb

Keresés

testvérblogok

Archívum

Top 5

Szerzők

Címkék

Licenc

lécci 2008.03.10. 09:55

Címkék: név eredet családnév

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Maneszka · http://maneszka.blog.hu 2015.01.25. 02:15:11