Jusztiniánusz halála után Bizánc hirtelen több fronton is védekező háborúkra kényszerült. Itáliát a longobárdok rohanták le, 572-ben újabb háború tört ki a Szasszanida birodalommal, és ezzel egyidőben megszaporodtak a barbár rajtaütések a Duna mentén. A térségben még korábban, újabb barbár népek jelentek meg, a szlávok. Bizánc ugyanakkor, mivel két másik fronton is le volt kötve, hosszú ideig nem is foglalkozott komolyabban a veszéllyel, amelyet a szlávok jelentettek. Amikor aztán lehetőségük nyílt az ellencsapásra, már majdnem késő volt.

A szlávok

Eredetükkel kapcsolatban több teória létezik ugyan, de nagyjából biztosnak tűnik, hogy eredetileg a mai dél Belorusszia területén élhettek. Terjeszkedésükhöz a hunok európai megjelenése adta meg a segítséget. A szlávok szomszédságában élő keleti germánokat ugyanis a hunok délnyugatra szorították, majd alávetették, ezzel a mai Ukrajna, Moldva, Havaselve, és Lengyelország területe kiürült. A hun birodalom bukása után pedig megszűnt a kontroll ezek felett a területek felett. Ez kedvező lehetőségeket teremtett a viszonylag alacsony eltartóképességű területen élő szlávoknak az expanzióra, noha azért különböző népcsoportok maradtak a régióban. A szláv korai etnogenezis eléggé ismeretlen, de a törzsnevekből, és fennmaradt legendáriumokból valószínűsíthető, hogy a még megmaradt szarmata törzsek jelentős szerepet játszhattak benne. Ez a népesség a 6. század elején (vagy már picit korábban is) több irányban is terjeszkedve eljutott a Kelet Római Birodalom határát jelentő Dunáig, és jó barbárokhoz hűen azonnal nekiláttak a zsákmányszerzésnek. A szlávok ebben az időszakban kb. azon a szinten álltak, mint az Augustus korabeli germánok: nem voltak túl egységesek, kisebb, törzsi csoportokban éltek, nem fogta össze őket senki. Rajtaütéseik bár veszélyesek voltak, és nyilvánvalóan nem használtak főleg a moesiai városoknak és lakosságnak, de komolyabb hadjáratok vezetésére nem voltak képesek. A birodalmat ekkor érő többi veszélyforráshoz képest másodlagos volt egy rabló népeség időszakos garázdálkodása egy határprovinciában, ezért a császárok nem is tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget. Moesiának mindig az volt a szerepe, hogy a Duna menti határ védelmét ellássa.

Eközben a Birodalom..

A korábban már részletezett események miatt a birodalom a katonai teljesítőképességének a határán volt. Az más kérdés persze, hogy a hadsereg, és az államigazgatás még mindig a késő római szervezési elvek szerint működött, ami messze nem a leghatékonyabb módja volt az erőforrások felhasználásának (ezt később Hérakleiosz császár bizonyította be). A sereg méretét elsősorban a rá fordítható pénz befolyásolta, a katonák zsoldot kaptak, és ezen felül zsákmányért harcoltak. Ennek a rendszernek megvoltak a maga gyengéi: a sereg elsősorban abban volt érdekelt, hogy támadjon és rabolhasson (saját lakosságot azért mégsem rabolunk ki, kivéve ha lázad), ha pedig a zsoldok fizetése valamiért akadozott, vagy esetleg egy kapzsibb császár csökkenteni akarta azt, rögtön fellázadtak. Ez a rendszer működött addig, ameddig civilizált területeken folyó háborúkat kellett megvívni, (igaz, a helyi lakosság általában nem járt jól), de egy csóró barbárok elleni védekező háborúra csak korlátozottan volt alkalmas, a katonák maguk nem voltak érdekeltek egy ilyenben. A bizánci államszervezet elsősorban a városiasodott térségekre, és az erődített városokra épült, a vidék népessége ekkor még nem volt fontos. Ezért is viselték el különösebb zokszó nélkül a barbárok beköltözéseit birodalmi területre, mivel az adminisztráció úgy gondolta, ezek is minden további nélkül civilizálhatóak, mint a birodalom fénykorában. A nagyobb népesség meg több adófizetőt, több potenciális katonát, stb. jelent. A probléma ezzel csak az volt, hogy a világ közben megváltozott: már nem az volt minden barbár célja, hogy belőle is római patrícius legyen, római módon éljen és végső soron a birodalom polgára legyen, rómainak lenni már nem jelentett akkora vonzerőt. E változásokat már világosan megmutatta a birodalom nyugati területeinek az elvesztése: a barbár germánokat eredetileg szövetségesként telepítették le ezeken a területeken (vagy települtek maguktól, végső soron, ha betartottak bizonyos játékszabályokat, akkor a központi kormányzat annyira nem izgatta magát, a helyiek meg nem számítottak), de aztán ezek a betelepülők egy idő után, amikor a birodalom már nem tudott katonailag fenyegetést jelenteni rájuk nézve, egyszerűen elszakadtak. A barbár betelepülések már ez előtt a fázis előtt is a birodalmi kontroll megszűnését eredményezték persze, de ameddig ez elsősorban védelmi jelentőségű határprovinciákban történt, és az így betelepülők egyfajta puffert képeztek a barbaricum és a civilizált világ között, addig ez vállalható veszteség volt. Nagyjából ez a folyamat játszódott le Galliában, Pannoniában, Illíriában, és Moesiában is. Dacára annak, hogy ennek a folyamatnak világosan látszottak a hátulütői, vagyis hogy a helyi társadalomra rátelepülő barbárok elszakadnak a birodalomtól, ha megvan rá a lehetőségük, ezt Bizáncban továbbra sem ismerték fel. A Balkán félsziget pedig, különösen annak északi része pontosan azt a szerepet töltötte be, mint amelyet a fent felsorolt provinciák a még egységes birodalomban: egy fontos szerepe volt csak, hogy a Balkán déli részét, és a fővárost, Konstantinopoliszt védje az esetleges betörésektől. Ameddig komolyabb barbár betörések nem veszélyeztették a félsziget déli részét, az adott geopolitikai szituációban csak másodlagos jelentősége volt, ugyanis a fő veszélyforrást nem a szervezetlen barbárok jelentették, hanem a Szasszanida birodalom keleten, illetve a frissen megszerzett nyugati területeket veszélyeztető germánok, és nem szabad megfeledkezni a birodalom egységét belülről veszélyeztető vallási különbségekről se. Persze mai szemmel nézve világos, hogy a Balkánnak ennél sokkal nagyobb jelentősége volt, ugyanis ott volt a birodalom határos a kelet európai sztyeppövezettel, ahonnan a legnagyobb veszélyforrást jelentő nomád népek érkezhettek, de ebben az időben úgy tűnt, hogy e veszély a hunok bukásával eltűnt. E fent felsorolt tényezők vezettek végső soron oda, hogy a birodalom végül nem volt képes megállítani a szláv támadásokat, és később majdnem a teljes Balkán felett elvesztette a kontrollt később. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az avarok beleköpnek a levesbe

Az 550-es években újabb nomád nép érkezett a kelet európai steppére, és alávetette az akkor éppen ott tartózkodó törzseket: bolgár törököket, és szlávokat vegyesen. 558-ban már követségük érkezett Konstantinápolyba, ahol a régi oszd meg és uralkodj elve alapján fizettek nekik némi pénzt, és rávették őket a germánok elleni támadásra, amelynek az avarok eleget is tettek. 567-ben a lombardokkal szövetségben megdöntötték a gepidák Kárpát medencei uralmát (ebben Bizánc is segítette őket), és beköltöztek a területre, és ettől a ponttól kezdve a figyelmük dél felé fordult, ugyanis, mint a legtöbb barbár nép, a civilizált területekben bőséges zsákmányt láttak. Bizánc tehát sok szempontból nem járt jól velük. Elsősorban és rövid távon azért, mert két, egymással is rivalizáló Kárpát medencei királyságocska helyett keletkezett egy erős szomszédos hatalom, amely nyilvánvalóan nagyobb veszélyt jelentett, mint a korábbi két gyengébb. Másodsorban azért, mert végső soron a longobárdok itáliai invázióját is közvetve a gepidák feletti győzelemnek köszönhették, az avarok ereje győzte ugyanis meg Alboint, hogy biztosabb, ha az avaroktól messzebb húzódnak. Harmadsorban meg azért, mert az avarok egy érdekes szimbiózist alakítottak ki az általuk alávetett szlávokkal, amely mindkét fél erejét jelentősen megnövelte. Az avarok nagy számú gyalogos katonához jutottak, a szlávok körében meg megindult az egységesülés, kisebb törzsekből nagyobb törzsszövetségek jöttek létre. Lényeg a lényeg, a korábbi kedvező helyzet a balkáni fronton megszűnt: a birodalom hirtelen szembetalálta magát a Kárpát medencében berendezkedő avarokkal, és a szlávokkal, és reagálnia kellett.

folytatjuk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.