2009.04.26. 18:00
My Lai, Vietnam: egy mészárlás krónikája
1968. március 16-án egy század amerikai katona bevetésen vett részt Vietnamban. Vagyis a szokásos módon indult a nap, ami viszont ezután történt, nemcsak sokaknak a háborúhoz való hozzáállását változtatta meg, hanem még évtizedekkel később készült filmekre is hatással volt.
A vietnami háború idején Amerikában nagy visszhangot váltottak ki a finoman csak „incidenseknek” nevezett események, amelyeken a civil lakosság sérelmére elkövetett erőszakos cselekményeket kell érteni. A legnagyobb botrány a My Lai-i mészárlásból kerekedett. A falu Quang Ngai tartományban található, amely fontos központját jelentette a dél-vietnami gerillamozgalomnak. A gerillahadviselés erősen frusztrálta az amerikai katonákat: volt, hogy napokig nem találkoztak ellenséggel, közülük néhányan mégis csapdák vagy orvlövészek áldozataivá váltak. A félelem hamar gyűlöletbe csapott át – de mivel nem lehetett tudni, ki az ellenség, sokan minden vietnamit annak tekintettek.
William Calley jr. hadnagy |
1967 decemberében a tartományba vezérelték a 23. gyalogos hadosztály, 11. dandár, 20. gyalogság, első zászlóaljának C (azaz a katonaszlengben Charlie) századát. A század jórészt érettségizett, 18-22 év közötti fiatalokból állt, semmi különleges nem volt az egységben. Átlagosan három hónapja szolgáltak Vietnamban. Vezetőik Ernest Medina kapitány és a gyengekezűnek tartott William Calley hadnagy voltak.
A januári Tet-offenzíva után az amerikai parancsnokság újabb támadásoktól tartott, ezért elrendelte, hogy a katonák „fésüljék át” a gyanús területeket. A hadseregben erősen élt a hit, hogy „azon környéken mindenki vietkong”, ráadásul az állandó gerillaakciók miatt is bosszút akartak állni, ezért a civilekkel is gyakran úgy viselkedtek, mint az ellenséggel. Március 14-én például egy csapda megölt egy katonát, mire társai bosszúból lelőtték az első vietnamit, akivel találkoztak. Másnap parancs érkezett Frank Barker ezredestől: vizsgálják meg, mi a helyzet My Lai-ban. A hírszerzés információi szerint ugyanis a faluban gerillák rejtőzködnek.
A helikopterek március 16-án reggel érkeztek a faluba. Az egyik csoport leszállás után azonnal lőni kezdett, válogatás nélkül mindenre, ami mozgott. A lövöldözés hallatán mindenki azt hitte, hogy egy másik egységet támadás ért - és ők is lőni kezdtek. Az életben maradt vietnamiakat aztán a falu szélére terelték, ahol módszeresen kivégezték őket.
Volt olyan katona is, aki megtagadta a parancsot, és nem volt hajlandó a civilekre lőni – szinte kizárólag nők, idősek és gyerekek voltak a faluban. Hugh Thompson helikopterpilóta pedig közbe is lépett, miután sokkolta a látvány, hogy az egyik katona kivégez egy sebesült kislányt. Ekkor leszállt gépével az összeterelt vietnamiak mellé, és megparancsolta géppuskásának, hogy nyisson tüzet és védje meg őket, ha egy katona közeledik feléjük. Majd néhányukat ki is menekítette a faluból.
A hivatalos jelentés szerint a „csatában” 128 vietnami gerilla halt meg, az amerikaiak zsákmányoltak három fegyvert, és vesztettek két embert. Az áldozatok pontos számát máig nem lehet tudni, a legtöbb becslés 300 és 500 között mozog.
Az eset egy vietnami bárban derült ki, amikor az egyik résztvevő elmondta a történetet egy másik katonának. Ő tovább kérdezősködött, majd egy évvel később levelet írt néhány kongresszusi képviselőnek. A vizsgálat elindult, a bomba azonban 1969 végén robbant: novemberben megjelent ugyanis Seymour Hersh riportja az eseményekről, majd december ötödikén a Life magazin közölte egy katonai fényképész helyszínen készített felvételeit. Az ügy a katonai bíróság elé került. Végül egyedül Calley hadnagyot találták bűnösnek, összesen 22 ember ellen elkövetett gyilkosságban. 1971. március 29-én életfogytiglani börtönre ítélték. Az eset elhallgatása miatt két tisztet lefokoztak.
Calley hadnagy védekezésének alapja az volt, hogy ő csak parancsot teljesített. A bíróság pszichiátere szerint viszont a hadnagy (a Vietnamban szolgáló katonák többségéhez hasonlóan) a vietnamiakat nem tekintette embernek. Ez háborúkban gyakran előfordul: a sok áldozatot az ellenség dehumanizálásával próbálják igazolni – ezért tekintették az amerikai katonák a vietnamiakat csak „sárgáknak”. Ezzel ráadásul egy határvonalat is képeztek maguk és az „ők” között – ez az általános ellenszenvre még rá is erősített. Calley hadnagy ezért is nyilatkozott úgy a bíróság előtt, hogy „láttam a tetemeket My Lai-ban, és nem zavartak, (…) azt gondoltam, vége, szétvertük a Vietkongot, teljesítettük a mai küldetést” (idézi Joanna Burke: An Intimate History of Killing 159 .o.). Ő is meg volt győződve róla, hogy még egy csecsemő is lehet vietkong – vagy az lesz majd belőle… Ezért fordulhattak elő olyan és hasonló esetek, mint amikor egyszer egy szakasz hangokat hallott a bokrokból, erre egyből lőni kezdtek, majd amikor kiderült, hogy csak iskolás lányok voltak ott, lelőtték a túlélőket is, hogy ne legyen botrány az esetből.
Az amerikai társadalom eleinte nem hitte el, hogy az „ő fiaik képesek ilyesmire”. Egy másik réteg pedig amellett kardoskodott, hogy a hasonló események a háborúval együtt járnak. Ezért a bírósági ítélet után kialakult egy Calley hadnagyot támogató mozgalom, amelytől Nixon elnök több mint százezer levelet kapott, hogy gyakoroljon amnesztiát. Indokaik változatosak voltak, a kötelességteljesítésre való hivatkozástól egészen addig, hogy a hadnagyot csak bűnbaknak nevezték, aki mások helyett bűnhődik. Bizonyos körökben Calley valóságos népi hőssé vált.
A hadnagy büntetését 1971 augusztusában húsz évre, majd 1974 áprilisában tíz évre csökkentették. Hamarosan házi őrizet alá helyezték, majd ugyanezen év novemberében Howard Calloway hadügyi államtitkár hivatalosan is bocsánatot kért tőle. Az egykori hadnagy ma Floridában él, boltvezetőként.
A My Lai-i mészárlás emléke viszont nem tűnt el nyomtalanul. Sok filmben találkozhatunk hasonló jelenetekkel, például Oliver Stone Szakasz című filmjében: mind a bizonytalankodó hadnagy figuráját, mind pedig a faluban játszódó eseményeket My Lai ihlette.
Források:• Joanna Burke: An Intimate History of Killing (Basic Books, New York, 1999.)
• Samuel Hynes: The Soldiers’ Tale: Bearing Witness to Modern War (Pimlico, London, 1998.)
• James S. Olson – Randy Roberts: My Lai: A Brief History with Documents (Bedford Books, Boston / New York, 1998.)
• Rune Ottosen: Enemy Images and the Journalistic Process, In: Journal of Peace Research 1995/február 97-112. o.
/Németh Róbert/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Preis · http://www.glasso.hu 2009.04.26. 18:41:09
bonobonohu · http://bono.hu 2009.04.26. 18:59:26
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.04.26. 19:02:31
Muad\\\'Dib 2009.04.26. 19:06:28
Pedig elhihették volna, lévén már a kóreai háborúban is ugyanígy viselkedtek:
No Gun Ri 1950. július 26, az amerikai hadsereg többszáz menekültet ölt meg, rengeteg nőt, gyereket és öreget.
en.wikipedia.org/wiki/No_Gun_Ri
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.04.26. 19:15:12
schweppes 2009.04.26. 19:17:33
Squazee 2009.04.26. 19:26:53
Rettenetes pszichikai terror van egy ilyen helyen. Azt ítélném el, aki ilyen helyzetbe hozza az embereket. Szerencsétlen ott-élők. Szörnyű sors.
Káposztakukac 2009.04.26. 19:26:56
1953 2009.04.26. 19:32:05
Az igazi Svarc Enegger · https://www.youtube.com/watch?v=Ik9qunsZZtY&index=21&list=RDJVoyWQSNr8I 2009.04.26. 19:40:39
Egy ilyen háborúban, de semmilyen háborúban, nem lehet "etikusan" harcolni. Akit belekényszerítenek, annak csak egyetlen célja lehet: a túlélés. És ez nem biztos, hogy mindenkinek sikerül ép ésszel. Én a fő felelőséget az usa kormányára tenném. És persze a hatalmi, pénzügyi elitre, nem a katonákra.
Lucius Flavius Arrianus 2009.04.26. 19:48:28
MTi 2009.04.26. 19:58:25
Valahol olvastam, hogy Calley hadnagy elmeállapota, enyhén szólva is erősen megkérdőjelezhető volt. A legénységi állomány csodálkozott is, hogy ilyen alacsony értelmi képességű ember hogyan lehetett tiszt...
Kis ember 2009.04.26. 19:59:29
MTi 2009.04.26. 20:01:37
Fj0d0r 2009.04.26. 20:06:19
agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.04.26. 20:45:54
Valószínűleg te is meglepődnél, hogy mire lennél képes, ha ilyen helyzetbe kerülnél.
szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.04.26. 20:48:34
versiro 2009.04.26. 21:14:12
Persze respect a helikopteres srácnak
szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.04.26. 21:28:02
szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.04.26. 21:28:43
Fue · http://www.english-hungarian.com 2009.04.26. 21:47:47
Sajnos nagyon is igaz, nehéz lenne olyan nagyobb háborút találni, ahol bármely fél ne követett volna el hasonló szörnyűségeket. Ez természetesen nem mentesíti azokat, akik részt vettek benne, a pilóta példája nagyon jól mutatja, hogy ilyenkor is lehet embernek maradni.
Néhány apró megjegyzés:
captain = százados, a "kapitány" gyakori félrefordítás
incident = rendkívüli esemény - minden ide tartozik, ami a megszokottól eltér, tehát nem csak a polgári lakossággal kapcsolatos rendkívüli események.
Amúgy nagyon jó összefoglaló.
thedealer (törölt) 2009.04.26. 22:01:56
Az amerikai hadsereg tisztenek minden korulmenyek kozott torekednie kell a hatajban levo nemzetkozi torvenyek tiszteletbentartasara. Amenyiben egy beosztott a parancs ellenere cselekszik - azt parancsmegtagadas miatt felelosegre kell vonni.
A hadnagy ur ugye eletben maradt ami azt sejteti, hogy volt lehetosege kiadni a parancsot - tuzet szuntess. Ezt latszolag nem tette meg vagy nem volt kepes a parancsot ervenyesiteni. Mind a ket eset szakmai hiba.
ain't war hell - na jo, de a pokolnak is megvannak a szabalyai nem veletlenul. A belso szabalyzat azert van, hogy a hadsereget hadseregnek hivjuk es nem rablocsurhenek.
Tehéntőgy 2009.04.26. 22:04:49
Fue · http://www.english-hungarian.com 2009.04.26. 22:11:54
Fj0d0r 2009.04.26. 22:15:27
Amennyit íróasztal mögül lehet annyira én is próbálok tájékozódni, tisztában lenni a dolgokkal, de akkor sincs semmilyen körülmény ami ártatlan gyerekek lemészárlását legitimizálná.
NAR 2009.04.26. 22:30:23
thedealer (törölt) 2009.04.26. 22:36:17
Etikus haboru, na az nincs de elofordulnak a haboruban etikus pillanatok is.
Az a tiszt, akinek a parancsnoksaga alatt kaosz szabadul el a katonai kozott, az egyertelmuen hibat kovet el.
A haboru sokkal passzivabb dolog mint az egyesek kepzelik. A parancsok kiadoja nem csak a "csata" pillanataban van megmeretve hanem a nap 24-orajaban. Ha valaki altalaban gyenge jellem es nem tisztelik a beosztottak akkor ott nagy az esely, hogy ilyen szituaciok adodnak... hullik a falu pl.
Nge Swazili Mbeko 2009.04.26. 22:46:38
gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2009.04.26. 23:10:50
thedealer (törölt) 2009.04.26. 23:13:36
A harcteri moral legfontosabb eleme a katonak koncentracioja. Amikor civilek hidegveru kivigzese folyik az egy nem harcteri szituacio! Az berzerker. Allatok kozt pl. elvetve esik meg az az egyed aki szisztematikusan gyujti ossze az aldozatait majd azert oli meg, hogy "ne egye meg utana"...
ezert vannak torvenyek es szabalyok, mert az ember olyan emlos aki kepes ezt megtenni - amig a civilizacio nelkuli allat nem.
csodarabbi (törölt) 2009.04.26. 23:14:54
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.26. 23:17:23
atlbilbaoo 2009.04.26. 23:27:02
Hol éltek? Az atombomba civilizált volt? Tudták, hogy civilek lesznek az áldozatok! Drezda civilizált volt? Civilek voltak az áldozatok ott is.
Hogy csak kettőt említsünk!
bldo 2009.04.26. 23:51:47
Az ott látottak alapján bizony egyik harcoló fél élete sem volt fenékig tejfel: a vietnami oldalnak szembe kellett néznie egy nagy létszámú, technikai értelemben sokkal fejlettebb hadsereggel és a már hírhedtnek számító eszközökkel és módszerekkel, mint például a különféle színekkel jelzett gyomirtók (a leghírhedtebb talán az Agent Orange) és ezzel együtt a dioxin hatása, a napalm, a Seek-n-Destroy és a Free-fire zone. A földművesek közül sokan a két harcoló fél közé szorultak, de az amerikaiak szemében mind ellenségnek számítottak (mint ezt a cikkben is taglalt eset mutatja). Amerikai oldalról pedig ott volt a gerilla módszerekkel támadó, sokszor láthatatlan és meglepetésszerűen lecsapó Vietkong katonák okozta állandó pszichikai nyomás, melyet csak fokozott a vietnamiak találékonysága a különféle álcacsapdák kiötlése során. Szó szerint nem tudhatta az ember, hogy a következő lépésnél mi várja; ez előbb-utóbb minden katonát felőrölt. Persze a vietnami oldal sem volt mentes a kegyetlenkedésektől, leghírhedtebb talán a Tet-offenzíva idején a Hue-i mészárlás néven elhíresült eseménysorozat, ahol a kivégzett áldozatok száma 2500 és 6000 közé tehető, valamint a Dak Son-i mészárlás.
Én személy szerint mégis úgy gondolom, hogy az Egyesült Államoknak semmi keresnivalója nem volt Vietnamban, és megérdemelték a vereséget; a vietnamiakat pedig azóta csodálom a kitartásukért és állhatatosságukért, amióta bepréseltem magam egy olyan alagútba, amilyenben az észak-vietnami katonák éveken keretsztül éltek azért, hogy legyőzzék az országukra támadó betolakodót. Bár az északi győzelem a kommunista rezsim győzelmét jelentette, annak minden hiányosságával és rossz tulajdonságaival, ez volt az a pont is, ahol végre hosszú évtizedek után Vietnam újra függetlenné vált, és elindult azon az úton, melynek köszönhetően ma a világ második leggyorsabban fejlődő gazdasága az övé.
thedealer (törölt) 2009.04.27. 00:12:41
szbszig 2009.04.27. 00:41:13
Most is folyamatosan érkeznek a hírek, hogy Szudánban vagy éppen Srí Lankán mikor követnek el a helyi polgárháborús felek mészárlásokat a civil lakosság ellen. Utóbbiak mind a feledés homályába vesznek, és jó, ha majd évtizedek múlva annyit tudni fogunk róluk, összességében hány civil veszett oda a tamil lázadók elleni végső hadművelet során például. Pedig miben különbözik ez az eset Mỹ Laitól? Mindkét helyen a gerillák a civilek falvai közelében rejtőzködtek el, és mindkét helyen a támadó seregből valaki előbb-utóbb megunta ezt, és inkább lemosta az egész falut a térképről.
Mỹ Lai legfeljebb azért lehet híres, mert nem holmi büdös afrikaiak vagy ázsiaiak gyilkolták halomra egymást ott, hanem a nagy és erkölcsös amerikaiak. Kicsit arra emlékeztet ez engem, ami most a szomáli partoknál zajlik. Mindenki tisztában volt a kalózok ténykedésével, be is számoltak a híradások kötelességszerűen egy pár soros rövidhírben minden hajó elrablásáról, de igazi szenzáció akkor lett a dologból, és a világ afrikai polgárháborúk iránt kevésbé érdeklődő fele akkor ismerte csak meg jobban a problémát, amikor a kalózok véletlenül egy amerikai állampolgárt ejtettek túszul...
Egyébként itt van egy még részletesebb írás a Mỹ Lai-i tragédiáról: index.hu/kulfold/mylai5520/. Valaki kérdezte, itt többek között írnak Thompson későbbi sorsáról is.
Káposztakukac 2009.04.27. 01:23:02
pappito · http://pappito.com 2009.04.27. 02:48:17
khm, az, hogy te nem ismerted a dolgot vagy nem érdekelt, az nem azt jelenti, hogy nem volt frankó mennyiségű információ, hir, elemzés a jelenségről. Igaz, hogy ki kell mozdulni a "kopipésztelem a friss mti hireket" vonalból és picit szélesebb körben tájékozódni, de az amúgy is ajánlott.
Egyebekben azzal masszivan egyetértek, hogy ez a rakat gyilkosság csak egy a soksok közül, és érdekes módon jól rekonstruáltnak tűnő eset, mégis csak egyetlen bűnöst találtak, azt is elengedték kicsit később. Vagyis a hadsereg elsikálta ezt is, miután a média meg a civilek megkapták a látványosságot meg a sopánkodnivalót...
Ezt most nem usabashingból irom, minden hadseregnek megvan a maga sötét albuma a hasonló esetekből, ezeket pedig rohadt könnyű megitélni a fotelben ülve, 30-50 év távolából. Ultimate erkölcsi igazság nem létezik, nézőpontok vannak. Itt a zsidó/keresztény kultúrában hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy "semmi sem indokolhatja gyermekek kivégzését" (amivel én tiszta szivből egyet is értek. Ugyanakkor szemünk előtt zajlanak olyan események, amelyek megingatni látszanak ilyen alapvetéseket is. (gyermekkatonák afrikában, smartbombnak eladott(!) és bevetett gyerekek, pajzsnak használt iskolások... mit csináljon a reguláris katona a gyerekellenség ellen?)
magyar-magyar szótár 2009.04.27. 05:12:16
Azért kellenek az ilyen posztok, mert így is jegyzést kell tenni [megörökíteni] ezekről az esetekről. Amúgy én assetom' mi a flém.
Azonban a történeteket inneniségükben, tehát megtörténtükben, [after] azután láthatjuk. Aki nem volt ott a háborúban, nem érti a katonát. Van egy közhelyesnek leszólt mondás arról, hogy a laktanya vagy a börtön az élet zanzája, sűrítménye.
Ott van a Forrest Gump-ban Dan hadnagy, akinek alakja, figurája tökéletesenen foglalja össze az ambivalenciát, a hősbűnöst, a veteránmentalitást.
Nehéz erről "civileknek" beszélni, akik sorkatonák sem voltak. Alig 2-3 amerikai film van, ami a vietnami háború valódi metszését adja, és a Forrest Gump-ra senki nem gondolna, pedig ebben képesek az alkotók a "civilek" számára is értelmezhetően megfogni a lényeget. (Gondolok a washingtoni jelenetre, a tüntető hippiknek "beszélő" Gump-ra pl)
És főleg nehezíti a megbeszélést a netokratív mimózaság, egyrész minden története is fel lehet dobni, de ne legyenek a kommentelőknek eltérővéleményei, mert a poszt az énházaménváram, és moderálok, ami konkéréte a türűllést, vagyis az jelenti, hogy betépek és delete (=ratatatatatata). Az emberek betépnek a sorban a nagyáruházban, a sávlezáráson az autópályán -és ezek még a "civil élet" megpróbáltatásai!
Meg lehetne egyezni az ilyen esetekkel kapcsolatban sztenderdekben, mintpl, hogy nem matekozunk a halottak számával .
Azonban civil semmiképpen nem ítélhet el katonát. Nehéz azt felfogni, hogy a katona nemember, hanem valami más.
Pedig a civiléletben is vannak ilyen sztorik, pl a sofőr sem ember, hanem a gép alkotórésze, egy eszköz a fuvarban.
Sima MN-béli 12 hónapos sorkatonai szolgálat is ÖRÖKRE kivetkeztette magából azt az embert, soha nem let az a leszerelő, aki volt, még akkor sem, ha hátszelesként zugkantinban kávét főzött.
Ezeknek a történeteknek nem let volna szabad megesniük -de ezeket megnemtörténtté úgy lehet tenni, hogy eséjét nem adjuk az eszkalálódásnak, a magyarázatoknak, a "szükséges rossz" szofisztikálásának.
Ha valaki kíváncsi a csírára, amiből ez a sárkányfogveteményes gyalázat, az amerikaiak vietnami beavatkozása kikélt, olvassa el Graham Greene A csendes amerikai -ját. Greene, mint háborútjárt, aki onnaniságában ismeri a történeteket, föl is menti a csendes amerikait, de azon a képen jól láthatóak a bűnösök is, azok a civilek, akik a gépezet startgomjára böktek géppisztolyravasztól szűz ujjaikkal.
magyar-magyar szótár 2009.04.27. 05:26:23
Telepito · http://telepito.dolgok.com 2009.04.27. 06:35:04
Közöd?? (törölt) 2009.04.27. 07:10:56
states 2009.04.27. 07:15:21
states 2009.04.27. 07:26:25
laopan 2009.04.27. 07:29:51
www.amazon.com/When-Heaven-Earth-Changed-Places/dp/0452271681/ref=pd_bbs_sr_1?ie=UTF8&s=books&qid=1240809248&sr=8-1
www.amazon.com/Child-War-Woman-Peace-Hayslip/dp/0385471475/ref=pd_bbs_2?ie=UTF8&s=books&qid=1240809248&sr=8-2
Steve 2009.04.27. 07:32:27
klaci55 2009.04.27. 07:45:17
Már miért támogatta volna a lakosság nagy többsége az amerikaiakat? Alig füstölték ki a franciákat és már jöttek ők,többezer kilóméterről és erőszakosan...Nyilván nem az alig felnőtt katona a fő felelőse a dolgoknak,hanem a politika.Amely ilyen embertelen és méltatlan helyzetbe kényszeríti őt.
Fue · http://www.english-hungarian.com 2009.04.27. 08:21:07
Ha lehet ilyen különbséget tenni, szerintem ez az amerikaiak vietnami szerepéről is elmondható - mégis előfordultak olyan esetek, mint a cikkben említettek.
klaci55: no, azért annak idején egy meglehetősen egyoldalú történetet hallhattunk a rádióból. Nem szeretném tételesen végigvenni az általad írtakat, de pl. a bombázások erősen korlátozva voltak, Nixonig nem is nagyon szabadott északra merészkedni a bombázóknak, sőt LBJ idején még közvetlenül az elnök választotta ki a célpontokat (meglehetősen sok fejfájást okozva ezzel a helyi parancsnokoknak). Szóval amennyire lehet, próbáltak kíméletesen eljárni, persze ez háborúban elég nehéz.
Szerintem különbséget kell tenni az olyan hadseregek között, ahol a civil lakosság és hadifoglyok elleni atrocitások bár jelen vannak, de csak azért, mert az adott műveletet vezető tisztek elvesztik a fejüket, illetve az olyanok között, ahol az ilyen cselekményeket központilag hagyják jóvá és szervezik.
klaci55 2009.04.27. 08:51:35
Fue · http://www.english-hungarian.com 2009.04.27. 09:10:22
Amúgy ha egy kicsit utánawikizel vagy guglizol, magad is láthatod, hogy a polgári áldozatok száma a fenti hadműveletek során az északiak szerint is mindössze kb. 1,5 ezret tett ki - ami az akkori haditechnika ismeretében azt mutatja, hogy megpróbáltak a célpontokra koncentrálni, és nem voltak szőnyegbombázások. Hasonlítsd csak össze bármely német város II. vh-s bombázásával, meglehetősen szembetűnő a különbség.
Zzoorroo 2009.04.27. 09:37:48
***kimoderálva*** 2009.04.27. 10:32:33
Robi ne vedd bántónak, de ez most egy kicsit gyengére sikerült... A Bors szinvonalát idézi a szörnyűségek grafikus ábrázolása, a háttér/motivációk feltárása nélkül. Kiragadsz egy szörnyű eseményt egy láncolatból, ahol a rosszak borzalmas dolgokat művelnek.
Sajnos a határ túloldalán tiz évvel ezelőtt mindennaposak voltak az "etnikai tisztogatások". A nemzetközi békefenntartók szart se tettek a civil áldozatok megvédéséért, a magyar lakosság magasról letojta ártatlan emberek halomra gyilkolását. Milyen alapunk van ahhoz, hogy elitéljünk egy évek óta tartó háború frusztrációjában magára hagyott katonai szakaszt, ha a saját hátországunkban egyszerűen a vallási, a nemzetiségi hovatartozás alapján halomra gyilkolt lakosságért sem emeltük fel a szavunkat ?
SteveNo1 2009.04.27. 11:46:35
Sajnos a magyar katonai szaknyelvből kikoptak a régi hagyományos megnevezések, még azok is amelyeket nyugaton még használnak, pl.: régi kapitány = százados (az angolban még mindig captain), a brigadéros= dandártábornok (az angolban még mindig brigadier).
bldo 2009.04.27. 11:55:04
SchA · http://katpol.blog.hu 2009.04.27. 17:51:29
Attus Germanicus · http://attus.hu 2009.04.28. 16:19:39
A - Alpha
B - Bravo
C - Charlie, stb.
Ez a etűzés ugyan többször is alakult az idők során, de pont a Charlie már vagy száz éve benne van.
Amúgy persze könnyű ítélkezni, és bár nyilván mindannyian egyetértünk abban, hogy ez nem egy elfogadható dolog, ami ott történt; de ne ítéljünk már el valakit, aki minden reggel azzal ébred, és minden este azal fekszik akár éveken át, hogy vajon melyik nap fogja egy bokor mögül előugró Vietkong megölni.
kommentek