Történetünket ott hagytuk abba, hogy Telekiék elérték a Rudolf tavat. A felfedezés kevéssé töltötte el örömmel az expedíciót, mert a táj ugyanolyan sivár maradt, mint az út korábbi szakaszán, és a tó vize sós volt, így a vízhiányt sem tudták azonnal megoldani. Eleinte borkősavval tették ihatóvá, de a kietlen, fátlan, szeles és kopár part nem sok jóval kecsegtetett, így március 6-a után csak pár napig haladtak a tó partján, majd úgy döntöttek, hogy a tótól keletre húzódó hegylánc felé térnek el, mert azt remélték, arra valamivel jobb körülmények között haladhatnak. Számításaik be is váltak, mivel nem csak néhány patakot, de nagyobb állatokat is találtak, ráadásul a tó partjára jellemző nagyon erős szél is sokkal gyengébben fújt errefele. Pár napig itt mentek tovább, de aztán visszatértek a tó partjára, ahol viszont újra jelentkeztek a korábbi nehézségek. Itt találkoztak egy kis népcsoporttal, az elmolókkal, akik a tó kisebb szigetein éltek és halászattal foglalkoztak. Nem volt túl sok árujuk, és nem nagyon akartak kapcsolatba kerülni az idegenekkel se, de nem voltak ellenségesek sem.

Elmolo falu a Rudolf tó mellett

 Az út észak felé továbbra is nagyon nehéz volt, és többször is csak hajszálon múlott, hogy tovább tudtak menni, az utolsó pillanatban találtak ugyanis újabb víznyerő helyet. A nehéz körülmények miatt több teherhordó is meghalt, és az élelemmel is kezdtek egyre szűkösebben állni, de szerencsére a körülmények fokról fokra javultak. A rettenetes meleg, a viharos szél, és a vízhiány ellenére az expedíció nem bomlott fel, és ez Telekiék érdeme volt. Így érkeztek el végül a tó északi vidékére, ahol egy újabb népet, a resiátokat találták. A körülmények errefelé már sokkal jobbak voltak (egyszer még a szakadó esőt, és a négerek attól való félelmét is megtapasztalták), így Höhnel 45 napi vándorlás után végre leírhatta, hogy túljutottak a kietlen földeken. A resiátok barátságosak voltak az expedícióval, adtak el nekik elegendő élelmiszert is, úgyhogy végül az expedíció erőt gyűjthetett. A bennszülöttek elbeszéléseiben fel - felbukkanó másik tavat keresték fel először, amely a Rudolf tótól nem messze, keletre feküdt. A resiátok jelezték Telekinek, hogy nincs sok értelme odamenni, mert a tó ki van száradva, és nem is tévedtek sokat. Egy tómedret találtak, amelynek csak a legalján volt némi víz (szintén sós természetesen), Teleki ezt Rudolf trónörökös feleségéről Stefánia tónak nevezte el.

Falu a Rudolf tó északi partján
A főtáborba való visszatérés után jött az igazi dilemma: hogyan tovább? Több lehetőség is felmerült, de a fő problémát az jelentette, hogy a fontosabb térképeket, és tájékozódáshoz szükséges eszközeik egy részét még az út elején elveszítették, úgyhogy nem tudták egészen pontosan megmondani azt sem, hogy Afrika már ismert részeihez viszonyítva hol is vannak pontosan. Annak ellenére, hogy már így is nagy területeket térképeztek fel, csábító volt a lehetőség, hogy ha már itt vannak, menjenek még tovább. De mi lehet északra? A mahdisták állama? vagy Etiópia? Végül azért tettek le az ismeretlen további kutatásáról, mert fogyóban volt a lőszer és csereáru készletük, ezek nélkül pedig meglehetősen kockázatos lett volna továbbmenni. De ettől a kérdés még nem lett megválaszolva, a Baringó tóhoz visszatérni ugyanis több útvonalon is lehetett volna. A Rudolf tó keleti partvidékén, amin keresztül jöttek, nem szívesen indultak volna vissza ismerve az ottani körülményeket. A resiátok azonban nem akarták őket átengedni a területükön, amelyen keresztül nyugatról kerülhették volna meg a tavat, ami nagy dilemmát jelentett: a velük addig békésen viselkedő bennszülöttekkel nem akarták kockáztatni a viszonyt, de a sivatagi átkelés nem vonzotta őket. Végül az tett pontot a kérdésre, hogy sikerült elegendő élelmiszert (durrhakölest) vásárolni tőlük, amivel már meg lehetett kockáztatni a keleti utat, így amellett döntöttek.

A Rudolf tó (ismét)

Május 14-én indultak el visszafelé. Az elindulás után nem sokkal Teleki betegedett meg. Szerencsére ez csak pár napig tartott és kiheverte, más esetben nehéz helyzetbe kerültek volna. A menet visszafelé már sokkal könnyebb volt, mivel ismerték a terepet, és tudták mire számítsanak, így pár nap alatt eljutottak a tó déli végéhez. Ugyanakkor, egyik vezetőjük tanácsára itt nem az eredeti útvonalon mentek tovább, hanem a tótól délnyugatra élő turkanák felé, abban a reményben, hogy arrafelé tudnak élelmet szerezni. A tó déli részén komolyabban megvizsgálták a már korábban talált vulkánokat, és legnagyobb meglepetésükre az egyik működött. Ez a kor általánosan elfogadott nézete szerint nem volt lehetséges, ugyanis akkoriban úgy gondolták, hogy vulkánosság csak a tengerpart közelében jöhet létre, éppen ezért az Afrika belsejében található vulkánnal kapcsolatos híreket eléggé szkeptikusan fogadták. Höhnel a vulkánt Telekiről nevezte el:

A Rudolf-tótól délre fekvő ezen egész vulkáni tájnak, elég sajátságos, bennszülött neve nincs; úgy látszik tehát, hogy az ott uralkodó borzasztó erőktől való titkos félelem a bennszülötteket ezen ijesztő helyektől távol tartja. Magam tehát bátorkodtam a vulkánt az expedíció vezérének tiszteletére, Teleki-vulkánnak elkeresztelni, mert neki tartatott fenn, hogy a sötét világrész ezen legfrissebb tűzhelyéről a világot értesíthesse.

A vulkánt még a 70-es évek nagy afrikanizálási hulláma közben sem nevezték át, a mai napig Teleki vulkánnak hívják.

A Kerio völgye

Ez után érkeztek meg a Kerio folyó völgyébe, a turkanák földjére. Az expedíció a legnehezebb szakaszon tehát túljutott. A turkánák nem voltak éppen túl gazdagok, de volt eladó élelmiszerük, és ők is hajlandóak voltak az expedíciót békésen átengedni. Az út itt viszonylag eseménytelenül telt, már amennyire ennek a fogalomnak van értelme, mivel az expedíció ügyes - bajos dolgaival és a bennszülöttek lehúzási vagy lopási próbálkozásaival foglalkozniuk kellett. A turkánák földjén rendben áthaladtak, az egyetlen probléma az volt, hogy nem sikerült nagy mennyiségű élelmiszert vásárolni, mert a helyieknek se volt túl sok. A vidék állatokban sem volt túl gazdag, így a vadászat sem volt ennek alternatívája, így érkeztek el a szukok földjére, ahol azt remélték, hogy sikerül nagyobb mennyiségű élelmiszert vásárolniuk. A szukok azonban nem akartak üzletelni. Az expedíció emiatt ekkor került a legnehezebb helyzetbe, még nehezebbe, mint a Baringó tó és a Rudolf tó közötti szakaszon: az éhhalál fenyegette. Napokig bogyókon, kisebb állatokon éltek, és a teherhordó szamarakat kezdték levágni (bár az afrikaiak írtóztak tőlük), de ez sem volt megoldás. Mivel a szukok továbbra sem voltak hajlandóak üzletelni velük, nem maradt más választásuk, rabolniuk kellett: a még jó erőben levő embereket Teleki összegyűjtötte, és Dualla Idrisz vezetésével elküldte, hogy hajtsák el a legközelebbi szuk település állatait. Az akció sikeres volt, az expedíció ezzel megmenekült. Ez a lépés nyilván vitatható, de az események ismeretében (Teleki mindig kerülte a konfrontációt a bennszülöttekkel, ha lehetséges volt, és tisztességes megegyezésre törekedett) nem volt más választásuk.

Turkana kunyhó napjainkból

Miután áthaladtak a szukok földjén, ismét megpihentek a Baringó tó partján. Élelmiszer ugyan itt sem volt sok, de a rablott marhákból el tudták tartani magukat, és ezen a vidéken már több volt a nagyvad is. A visszaút innentől kezdve már ismert terepen zajlott: a kikujuk és a maszájok földjén át érkeztek meg Tavetába (mindkét nép szívesen látta őket), majd miután Pangani környékén éppen felkelés készült kibontakozni a német gyarmatosítási törekvésekkel szemben, végül nem oda, hanem Mombasszába mentek és innen hajóztak át Zanzibárba. A expedíció sikeresen véget ért, Teleki és Höhnel megpihenhettek. Szükségük is volt rá, az induláskor 104 kilós Teleki 70 kiló alá fogyott.. A két utazó Zanzibárban már elkezdett újabb terveket szövögetni egy etiópiai útról..

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr93503714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szomszédsrác 2008.06.11. 09:49:50

Etiópiai út ? Oda eljutottak végül ? Nem bírom kivárni a folytatást :D

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.06.11. 14:29:39

Helló szomszédsrác,

Nincs folytatás :) Egyébként ha úgy vesszük eljutottak, hazafele menet megálltak Adenben, és innen átmentek Etiópiába is, Haraig jutottak. Teleki tervezett egy másik expedíciót, Etiópiából akarta elérni a Rudolf tavat, de ez már nem volt sikeres. Túl sok mindent nem találtam erről.
süti beállítások módosítása