A varjú (Crow, Absaroka) nemzet

 

A varjak hivatalos pecsétje

Észak-Amerika szívében, a Nagyszarv - hegység (Bighorn-hegység) vidékén a régi indián időkben egy kis lélekszámú, de szép testalkatú, bátor törzs élt: az Absaroka (magyarul varjú, angolul Crow, saját nevükön Absaroka, Apsaloka vagy Apsalokee). Még az egyébként magas síksági indiánok között is kitűnnek szép, magas, arányos testalkatukkal: a férfiak átlagmagassága az antropológiai irodalom szerint meghaladta a 180 cm-t is. A régi időkben a férfiak is hosszú, derékig érő hajat viseltek. Híresek voltak arról, hogy sok lovuk volt. 1853-ban egy amerikai kormányügynök úgy becsülte, hogy minden felnőtt varjú férfinak átlagosan 20 lova van. A sziú nyelvcsalád Missouri-völgyi ágába tartozó nyelvet beszélnek. Legközelebbi rokonaik a Hidatsa vagy más néven Minnetaree törzsbe tartozó indiánok voltak. Hagyományos ellenségeik a feketelábak, a lakoták és a csejennek voltak, míg a kajovákkal és a népörszikkel hagyományosan jók voltak a kapcsolataik. A sosonikkal a kezdeti időkben sokat ellenségeskedtek, később azonban szövetségeseik lettek a nyugat felé terjeszkedő lakoták ellen. Mindig is kisszámú nép voltak, az 1800-as évek elején Lewis és Clark becslése alapján úgy 4-5 ezren lehettek, bár van olyan vélemény is, hogy 1780 körül 10-12 ezer fős népességük is lehetett, amit azonban a fehér telepesek által behurcolt járványok tizedeltek meg a 19. század folyamán. Hagyományosan két csoportra oszlottak, a hegyi varjakra (Mountain Crow) és folyómenti varjakra (River Crow).

A Szent Dohány nyomában
 

A Varjak szállásterülete

A varjak és a hidatszák közös ősei félnomád vadászok és gyűjtögetők voltak, ősi szállásterületük a Sok Tó és Erdő Földjén volt, ami valószínűleg a mai Minnesota állam területén feküdt. 1400 körül húzódtak nyugatabbra, a Devil’s Lake környékére a mai Észak-Dakota területén. Itt két mitikus főnök vezetése alatt éltek, az egyik No Intestines (Bél Nélküli), a másik Red Scout (Vörös Nyomkereső) volt. Red Scoutnak látomása támadt, amely azt jelezte, hogy népe a Szent Dohány (Sacred Tobbaco) spirituális ereje által fog tovább élni. Red Scout csoportja ekkor a Missouri folyamhoz vonult, ahol a menden (Mandan) idiánoktól megtanulták a kertgazdálkodást. Ebből a csoportból alakult ki a Hidatsa (Minnetaree) nemzet. No Intestines és követői azonban hosszú vándorlásba kezdtek a mitikus Szent Dohány nyomait követve. Így érkeztek meg a Fekete-dombok (Black Hills) és a Nagyszarv-hegység (Bighorn Mountains) közti vidékre, a Por-folyó (Powder River) környékére, , ahol az Ashalaho, azaz a Sok Sátor (Many Lodges) népe nevet vették föl. Ők lettek a hegyi varjak (Mountain Crow) ősei. Itt 1490 körül szövetségre léptek az akkor még itt fönn északon tanyázó kajova (Kiowa) nemzettel és kiszorították a vidékről az északi sosónikat. 1600 körül vált ki a Hidatsák közül a varjak másik csoportja, akik úgy hívták magukat, hogy Azok akik a folyó partján élnek. Őket nevezték el később a fehérek River Crow, azaz folyómenti varjú néven.

A Fekete Hegyek és a Nagyszarv-hegység vidékén

Hogy kik voltak a Fekete Hegyek vidékének és a Powder-medencének a gyalogos-kutyás vadász őslakói, azt nem tudjuk, legfeljebb csak találgathatunk. A Kolombusz előtti évszázadokban egy olyan nép élhetett itt, amelyik vallási-rituális célokból kövekből ún. Szent Kerekeket (Sacred Wheels) rakott ki a földre, amely valószínűleg a négy égtájjal és a napfordulókkal lehetett összefüggésben. Ezek az emlékek többfelé megtalálhatók Saskatchewan, Montana és Wyoming területén. 1670 körül az akkor már lovas sosónik nyomultak be a vidékre, őket 1700 körül a varjú (Crow, Absaroka) és kajova (Kiowa) nemzetek követték. A varjak saját törzsi hagyományaik alapján először 1700 körül jutottak lovakhoz egy Nagy Sós Tó (Great Salt Lake) menti északi sosóni (Northern Shoshone) táborból. A lovak birtokában a varjak hamarosan áttértek a lovas bölényvadász életformára. 1730 körül azonban kelet és északkelet felől puskákkal is felszerelt idegen törzsek hatoltak be a Missouri-fennsíkra. A lakoták előőrsei 1720 körül keltek át első ízben a Missourin, majd 1730-1740 körül a nyugati kereskedelem révén lovakhoz jutottak, ami megsokszorozta „akciórádiuszukat”. 1765 és 1790 között fokozatosan kiűzték a sosóni, kajova és varjú nemzeteket a Fekete Hegyek vidékéről. A sosónik és a varjak a Sziklás-hegységbe húzódtak vissza, míg a kajovák délre, az Arkansas vidékére költöztek. 1743-ban került sor az Absaroka törzs és az európai felfedezők első találkozására: a prémvadász- és felfedező expedíción lévő francia Vérendrye-fivérek a Bighorn és a Little Bighorn folyók összefolyásánál egy Absaroka táborral találkoztak. 1805-ben az amerikai Lewis és Clark nevezetes expedíciója is találkozott a varjakkal, akik az expedíció visszaútján, 1806-ban elloptak néhány lovat, amelyet az expedíció egyik tagja, Nathaniel Pryor őrmester őrzött.

Varjú indiánok Karl Bodmer festményén

A hegyi emberek kora

Az ún. hegyi emberek kora 1824-ben kezdődött a Sziklás-hegységben. A hegyi emberek fehér prémvadászok voltak, akik különböző prémkereskedelmi vállalatokkal álltak szerződésben. Gyakran engedély nélkül hatoltak be az őslakosok vadászmezőire, ahol megerősített prémkereskedelmi állomásokat létesítettek. Az őslakók és a hegyi emberek kapcsolata hol békés, hol ellenséges volt. Az Absaroka nemzet 1825-ben kötött első alkalommal szerződést az amerikai kormánnyal. A szerződést a varjak részéről Hosszú Haj (Long Hair) főnök, az USA részéről O’Fallon őrnagy szignálta. Egy másik híres varjú törzsfőnök, Rothadt Has (Rotten Belly) viszont megtagadta a szerződés aláírását. Rothadt Has igen harcias főnök volt: 1833-ban egy nagy összecsapásban vezetésével a varjak több mint 200 csejenn (Cheyenne) indiánt öltek meg, majd 1834. július 25-én a Rothadt Has által vezetett varjú indiánok ostrom alá vették a Missouri partján fekvő Fort McKensie nevű megerősített prémkereskedelmi állomást. Az ostrom kb. egy héten belül sikertelenül véget ért. 1846-ban azonban Rothadt Has már ismét hadiösvényen volt és ezúttal szinte teljesen megsemmisítették a feketeláb (Blackfoot) indiánok pígen (Piegan) törzsének Kis Irha (Small Robes) csoportját. A hegyi emberek több, a varjak körében addig szinte teljesen ismeretlen betegséget is behurcoltak a Bighorn-hegység vidékére. Ezek aztán bőségesen arattak az őslakók között, akiknek az immunrendszere nem volt fölkészülve ezekre a kórokozókra. 1833-ban himlőjárványt kaptak el egy szekérkaravántól, 1840-ben ismét himlőjárvány pusztított közöttük. 1848-ban az északi sosóniktól kapták el ismételten a himlőt, majd 1849-ben 600 varjú indián esett áldozatul egy influenzajárványnak. Érdekes kis epizódja a hegyi emberek korának az a magánháború, amit Májevő (Liver-eating) Johnson és a hegyi emberekből álló bandája viselt az Absaroka nemzet ellen.

Májevő Johnson (született John Garrison, élt 1824-1900) az 1840-es évek közepén került Wyoming vadonjába, ahol prémvadászként próbált megélni. Feleségül vett egy Flathead indián nőt. Indián nőkkel való együttélés egyébként teljesen bevett gyakorlat volt a hegyi emberek között. 1847-ben indián feleségét meggyilkolta néhány varjú (Crow) harcos. Johnson bosszút fogadott a törzs ellen és néhány hegyi ember társával valóságos magánháborút indítottak az Absaroka nemzet ellen. 1847-1872 között Johnson és társai állítólag 300 varjú harcost öltek meg, ami ismerve a varjak viszonylag alacsony létszámát, erős túlzásnak tűnik. A legenda szerint Johnson minden egyes esetben megette áldozatai máját, bár a legtöbb amerikai kutató ezt tagadja. Johnsont egyszer elfogták a feketelábok (Blackfeet) és busás váltságdíj fejében át akarták adni a varjaknak, de még idejében sikerült lelépnie. Végül 1872-ben békét kötött a varjakkal, akik még állítólag "testvérükké" is fogadták.

Harci ösvényen

1851-ben az Absaroka nemzet képviselői részt vettek az első Fort Laramie-i Szerződés (First Fort Laramie Treaty) aláírásában, amelynek értelmében 33 millió acre nagyságú vadászterületet kaptak a mai Montana és Wyoming területén. Még ugyanebben az évben újabb himlőjárvány sújtja őket. Az 1850-es évek és az 1860-as évek eleje a szokásos törzsi csetepatéktól eltekintve viszonylag nyugodtan zajlottak le. Az 1860-as évek második felétől azonban egyre vészterhesebb idők következtek a varjú nemzet számára is.
1864-ben a lakota, csejenn és arapahó nemzetek szövetségre lépett harcosai nyomultak be a varjak vadászmezőire. Nagy csatára került sor az East Pryor Creek mellett Montanában, ahol a varjak sikerrel állították meg a túlerőben lévő lakota, csejenn és arapahó harcosokat. 1865-ben a varjú harcosok támogatták az amerikai hadsereget az első Powder River expedícióban, amelyet a hadsereg a lakota, csejenn és arapahó nemzetek ellen indított. 1866-ban Nagy Rabló (Big Robber) főnököt párbajban megölte a híres sosóni (Shoshone) főnök, Washaki a Crowheart Butte melletti csatában. 1866 őszén nem kisebb személyiség kereste föl a hegyi varjak falvait a Bighorn-hegységben, mint maga Vörös Felhő, az oglala-lakoták akkor már híres törzsfőnöke. Megpróbálta rábeszélni az ősi ellenség varjakat arra, hogy csatlakozzanak a lakoták, csejennek és arapahók szövetségéhez, amit a vadászmezőiket elözönlő amerikai katonák, a kékkabátosok ellen kötöttek. Néhány varjú főnök hajlott is volna Vörös Felhő szavára, azonban a nem sokkal később odaérkező félvér felderítő, Jim Beckwourth, akit az indiánok "Varázslatos Borjú" néven is emlegettek, sikerrel lebeszélte őket arról, hogy szövetségre lépjenek a lakotákkal. Jim Beckwourth korábban egy darabig a varjak között élt és nagy tekintélynek örvendett közöttük.

Varjak egy 19. század végi fényképen

Közben a varjaknak is meg kellett hátrálniuk az egyre inkább előrenyomuló fehér civilizáció előtt és a kormány által kijelölt rezervátumba kellett vonulniuk. 1868-ban részt vettek a második Fort Laramie-i szerződés (Second Fort Laramie Treaty) megkötésében, amelynek értelmében vadászterületeik méretét 8 millió acre-ra csökkentették a mai Montanában. 1869-ben a varjak ismét szerződést kötöttek a kormánnyal, amelyben kijelölték a varjú ügynökség, az ún. Crow Agency helyét és első ízben kijelölték a varjú rezervátum (Crow Indian Reservation) határait. A varjak kedvenc vadászmezőiken, a Bighorn-hegységben kaptak rezervátumot, de később mind az ügynökség pontos helye, mind a rezervátum területe többször is megváltozott. 1869-ben létesítették számukra az első kormányügynökséget a Hide Scraper Creeknél Montanában. (ma Mission Creek). 1872-ben földjeiket csökkentették és az ügynökséget Absarokee-ba költöztették. Ez az Absarokee ma is megvan, egy kisváros Montana állam déli-középső részén. 1872-1876 között a varjaknak többször is fegyverrel kellett szembeszállniuk a rezervátumuk területén portyázó ún. "szerződésen kívüli" (non-agency) lakota és csejenn harci csoportokal. Ebben a vészterhes időben, 1876-ban lett a varjak egyik törzsfőnöke Sok Merész Tett (Plenty Coups). Sok Merész Tett előrelátó politikus volt és megpróbálta távoltartani a népét az indiánháborúk pusztító ösvényétől. Az 1876-1877. évi sziú háborúban sok varjú indián az amerikai hadsereg oldalán harcolt a lakoták és csejennek ellen. A Rosebud Creeknél vívott csatában mintegy 300 varjú és sosóni harcos harcolt George Crook tábornok hadoszlopában és egyes források szerint a varjak és sosónik hősies helytállása tette lehetővé, hogy Crook hadteste elkerülte a súlyosabb veszteségeket. A legendás Little Bighorn-i ütközetben pedig Custer oszlopának varjú felderítői voltak. A varjú történelem egyik leggyalázatosabb eseménye is ehhez a háborúhoz kapcsolódik: 1876. decemberében egy erődhöz fehér zászlókkal lakota főnökök jöttek tárgyalni, akiket az erődből kivágtázó varjak aljas módon megöltek... Varjú felderítők később is szolgáltak az amerikai hadsereg oldalán, amíg 1881-ben a híres hunkpapa-lakota sámán-főnök, Ülő Bika föl nem adta magát a hadseregnek és ezzel az északi prériken véget értek az indián háborúk. 1882-ben a varjak ismét aláírtak egy szerződést, amelyben nagy földterületekről mondtak le, az ügynökséget ekkor költöztették a mai helyére (Crow Agency., Montana). A varjú indiánok rezervátuma, a Crow Indian Reservation ma is itt terül el, a Bighorn River alsó folyása mentén.

Új idők

Ezután már békésebb idők következtek: 1883. szeptemberében elkészült a Northern Pacific vasút, amelynek megnyitó ünnepségén a Montana állambeli Cold Creekben 1.500 varjú indián is részt vett. Az volt a feladatuk, hogy hadi tánccal szórakoztassák a nagyérdemű közönséget... A bölények kipusztítása után, az 1880-as évek közepétől a varjaknak is más megélhetés után kellett nézniük. Sok Merész Tett főnök példamutató módon elsőként tért át az állatenyésztő-földművelő életmódra és erre próbálta ösztökélni törzse tagjait is. Az I. világháborúban több Absaroka harcos harcolt az amerikai hadsereg oldalán a nyugati fronton (1917-1918). A számukra idegen világban sem vallottak szégyent, kitűntek bátor helytállásukkal. Törzsi legendák szerint néhány szőke „germán” skalpot is hazahoztak magukkal a Somme és a Marne véráztatta partjairól.

1950-ben ugyan a törzs elveszítette a Yellowtail-gáttal kapcsolatos vízjogokat, 1983-ban azonban már megnyerte az örökös függetlenséggel kapcsolatos pert az amerikai Legfelsőbb Bíróságon. A varjak száma ma kb. 12.000, nagy részük ma is a montanai Crow Indian Reservation területén él. Nevüket őrzi továbbá az Absaroka Range nevű hegyvonulat a wyomingi Sziklás-hegységben és Absarokee városa Montana déli-középső részén. A Crow Indian Fair (Varjú Indián Vásár) minden évben megrendezett, híres törzsközi rendezvény, aminek a varjak rezervátuma ad otthont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.