 |
Felcsapva gyakorlatilag bármelyik történelmi könyvet, ami a középkorral és/vagy a kora újkorral foglalkozik, a francia királyságnál megtaláljuk ezt a kedves megállapítást: a száli törvény kizárja a nőági örökösödést. Természetesen, ahogy ez lenni szokott, így ebben a formában igaz is, meg nem is. Nézzük meg egy kicsit jobban, hogy véletlenek egész sora, illetve egy félrelépő királyné leányának kiszorítása a hatalomból hogyan vezetett el a Capeting-ház saját csapdájába eséséhez, majd kihalásához, és a középkor legpusztítóbb eseménysorához, a százéves háborúhoz.
Az előzmények
A középkori Francia Királyságban a feudális szokásjog nem ismerte a fiági és a nőági örökösödési jog közötti különbséget: birtokot, koronát ugyanolyan joggal örökölhetett leány, mint fiú. Ez a királyi pozícióban egészen a 14. századig nem jelentett semmiféle gondot: a Capetingek rendkívül termékeny családnak bizonyultak, több mint 10 generáción keresztül mindig volt fiú örököse a királyi címnek.
Az első problémák 1314-ben kezdődtek…
A Nesle-torony botránya
1314-ben IV. (Szép) Fülöp, a Vaskirály, a középkori Francia Királyság talán legjelentősebb uralkodója elfogatta három menyét, három fiának feleségeit, és vizsgálatot indított ellenük házasságtörés vádjával.
A nő oldaláról történő házasságtörés ekkoriban nagy bűnnek számított. Ebben azonban nem kell semmiféle nők elleni elnyomást keresni és látni, ennek alapvetően reálpolitikai oka voltak: ha a házasságtörés megtörtént, akkor a születendő gyermek apja bizonytalan. Ha pedig egy gyermek jogát és törvényességét kétségbe vonhatja bárki, az a dinasztia (legyen az királyi vagy nemesi) helyzetének megrendülését és az örökösödés bizonytalanságát vonhatja maga után. Egy jóakaró, egy oldalági rokon vagy másodszülött fiú pedig mindig akadt, akadhatott, aki ezt a helyzetet kihasználta…
 |
| A Nesle-torony a 14. században (rekonstrukció) |
A perbe fogott három hölgy nem akárki volt: Burgundi Margit a francia királyság legnagyobb hűbéresének, II. Róbert burgundi hercegnek a lánya volt, Burgundi Blanka és Johanna pedig IV. Ottó burgund gróf lányai. Margit Szép Fülöp legidősebb fiának, a későbbi X. (Civakodó) Lajosnak, Blanka a legfiatalabb fiúnak, a későbbi IV. (Szép) Károlynak, Johanna pedig V. (Hosszú) Fülöpnek a felesége lett, ekkoriban tehát mindhárman egy-egy potenciális trónörökös házastársai voltak. Johanna ráadásul a házasságba magával vitte a burgund grófságot is, ami jelentősen emelte a francia királyság erejét…
Házasságtörésük tehát komoly problémát okozott: ha egy trónörökös felesége megcsalta férjét, akkor a születendő gyermek legitimációs problémákat okozhat, és Franciaországnak épp elég ellenfele volt ekkoriban, akik ezt ki is tudták volna használni: a függetlenségre törő Flandria, a királyi családdal rokonságban álló, így közvetve a trónörökösök közé tartozó angol király, a szintén oldalági rokon nápolyi Anjouk, akiknek ottani trónra kerülését már részletesen bemutattuk egyszer… Utóbbi kettőnek ráadásul még birtoka is volt a Francia Királyság területén: az angolok Aquitániát, az Anjouk pedig Provence-t uralták.
A vizsgálat kétséget kizáróan bebizonyította, hogy Margit és Blanka házasságtörő volt: két normadiai, férjük udvartartásába tartozó nemessel éveken keresztül csalták házastársukat Margit családi örökségének számító párizsi Nesle-toronyban (ma a helyén az Institut de France grandiózus épülete áll a Szajna partján), arcátlan módon légvonalban alig 600 méterre az akkor még a Cité szigetén álló királyi palotától…
Johanna, a harmadik perbe fogott személy a vizsgálat szerint nem követte el a házasságtörést, viszont aktívan segítette testvére és unkanővére „bűnös” cselekedeteit.
A két lovagot, Philippe és Gauthier d’Aunay-t 1314. április 19-én kivégezték a bűnös asszonyok szeme láttára: először kerékbe törték, majd elevenen megnyúzták őket, levágták előbb a nemi szerveiket, majd lefejezték őket, és a holttesteket felakasztották. Margitot és Blankát a rideg, egykor még Oroszlánszívű Richárd által építtetett normandiai erődbe, a Château-Gaillardba záratták rendkívül mostoha körülmények között, Johannát pedig kegyelemből az az Île-de-France-i Dourdanban börtönözték be, a lehetőségek között a legkényelmesebb módon, saját szobákkal és személyzettel…
Az első örökösödési problémák
Az ítélet szigorú volt, de nem túl célszerű. A házasságokat nem bontották fel, így a trónörökösök ott maradtak feleséggel bár, de utódnemzés lehetősége nélkül.
1314. november 29-én IV. (Szép) Fülöp meghalt, eléggé váratlanul, az egész botrány pedig még mindig egy kicsit a levegőben lógott, érdemi hosszú távú megoldás nélkül. Fülöp után legidősebb fia, Lajos lépett a trónra X. Lajos néven, és már fiatalon kiérdemelte kortársaitól a Civakodó melléknevet nehéz természete miatt. Margit, a felesége, az újdonsült francia királyné éppen börtönben ült, egyetlen gyermekük, a trónörökös Johanna származását pedig kétségessé tette a botrány…
Lajos azonban, egyrészt sértett férfiúi önérzetből, másrészt pedig politikai számításból, nem akart megbocsátani a feleségének – alig fél év múlva Margitot holtan találták a börtöncellájában. A hivatalos vizsgálat szerint az egy évnyi várfogság aláásta az egészségét, és kimerültségben hunyt el, de már a kortársak is azt sejtették, hogy a király ölette meg – túlságosan jól jött neki (és egyébként egész Franciaországnak) Margit gyors halála. Ezt a feltételezést is erősíti, hogy Lajos nem tudott kérni a pápai diszpenzációt (feloldozást) a házasság felbontására, 1314. április 20. óta ugyanis betöltetlen volt a pápai trón, és a pápaválasztók egészen 1316-ig nem tudtak megegyezni az új pápa személyéről…
Lajos azonban sietett, hogy új házasságot köthessen, ahonnan legitim trónörökös származhat: a választás Magyarországi Klemeciára esett, a rokon nápolyi Anjou-ház tagjára, a magyar királyi címet elnyert Károly Róbert testvérére. A távoli rokonok közötti gyors házasság újabb bizonyítékkal erősítheti Margit meggyilkolásának teóriáját: a régi királynét 1315. augusztus 15-én találták meg holtan a cellájában, az új királyné pedig már augusztus 19-én házasságot köt az éppen csak megözvegyült Lajossal – azaz 4 nap alatt nyélbe ütik a tárgyalásokat, Klemencia összecsomagol Nápolyban, hajóra száll, francia területre ér és a nagyszabású esküvőt is gond nélkül tető alá hozzák…
Az ifjú párt öt nap múlva, a hagyományos koronázó városban, Reimsben koronázzák meg…
…és az újabb problémák
Ekkor úgy tűnt, hogy a Captingeknél minden rendben van. Van egy jogos király, neki két öccse, és az új feleség is hamar teherbe esett: az öröklés kérdése megoldottnak tűnt. Lajos azonban nem érhette meg az első házassági évfordulójukat sem, 1316. június 5-én Vincennes-ben, a királynénak adományozott várban alig 27 éves elhunyt.
Az akkor „hivatalos” öröklési rendben a következő uralkodó Lajos és Klemencia gyermeke volt, aki ekkor még meg sem született. Kisebb-nagyobb belpolitikai csatározások után Lajos öccsét, Fülöpöt kérték fel a régensi feladatok ellátására a jövendő uralkodó nagykorúságáig. Sógornője novemberben fiú utódot hozott a világra, aki a keresztségben a János nevet kapta – ekkor ismét úgy tűnt, hogy a problémák megoldódtak.
De az utószülött ifjú francia király, I. János alig öt napot élt csak…
Lássuk újra a trónöröklési rendet: Szép Fülöp után természetszerűleg legidősebb fia, Lajos örökölt. Az ő halála után az ő fia, János lett a király. De az öt napos csecsemő halála után ki következik? Fülöp, a középső fiú és egyben régens szerint természetesen ő, hiszen bátyja első házasságából származó lánya, Johanna törvényes származása több mint bizonytalan. Johanna jogát a trónra azonban túl sokan támogatták, függetlenül attól, hogy elhitték-e, Lajos lánya: a belpolitikai érdek felülírt mindenféle lelkiismereti kérdést… Burgundiai rokonai, akik a hercegségük függetlenítésére törekedtek a francia koronától, azonnal védőszárnyaik alá vették az ifjú hölgyet, és nem ismerték el Fülöp jogát a trónra.
A száli törvény újra előkerül
 |
| A Száli Törvénykönyv egy 8. századi kéziraton, Paris, bibliothèque nationale de France |
Az V. Fülöp néven uralkodó testvérnek ezzel eléggé megnehezítették a helyzetét, keresni kezdett tehát egy olyan megoldást, ami nagyobb pénzkiadások (úgymint vesztegetés, háború stb.) nélkül rendezheti a kialakult helyzetet.
A képzett jogászok több hónapnyi kutakodás során sem találtak semmit, pedig elővették az összes királyi rendeletet, leírt és le nem írt feudális szokásjogot egészen az első Capeting uralkodóig, Capet Hugóig visszamenőleg. A király azonban – joggal – nem volt elégedett az eredménnyel, így arra utasította a legistákat, hogy keressenek messzebb az időben, ha kell...
A jogászok előbányászták végül a Lex Salica néven ismert, 510 körülről származó, a száli frankok törvényeit tartalmazó joggyűjteményt. Diszkréten eltekintettek attól az apróságtól, hogy a száli frankok törvényei soha nem vonatkoztak az egész frank birodalomra, és hogy a Capeting-ház sem a frankok száli ágából származik… Találtak viszont benne, jó mélyen elásva egyetlenegy mondatot, amelyben ez szerepel: „A földbirtokot azonban nő nem örökölheti, ezért a férfinemhez tartozó atyafiakat illeti az egész földbirtok.”
Érdekes, hogy maga ez a mondat explicit módón zárja ki a nőági öröklést. A régi, országosan soha nem hatályos száli törvénnyel szemben azonban az évszázados múltra visszatekintő feudális szokásjog szerint mégis örökölhettek, hiszen ahogy az elején is láthattuk, egészen addig ismerték a nőági öröklést.
V. Fülöp jogászai azonban kiemelték ezt az egy mondatot, és sajátos értelmezéssel kijelentették: már az ősi frankok is kizárták ezzel a kitétellel a nőági öröklést, függetlenül attól, hogy eddig betartották-e, vagy sem, és hogy szó szerint csak a száli frank földekre vonatkozik-e, vagy sem. Újabb sajátos jogértelmezési csavarral kijelentették továbbá, hogy ez a törvény csak és kizárólag a királyi birtokokra értendő a továbbiakban, egyéb magán- és hűbéres birtokra nem. Ennek mi volt az oka? Fülöp király feleségének anyja, Mahaut d’Artois Artois grófságát örökölte, kitúrva az örökségi rendből bátyja fiát, Robertet. Ha a törvény tényleg kizárja a nőági öröklést, akkor egyrészt anyósa elveszti összes birtokát, másrészt Fülöpnek is le kellene mondani a burgund grófságról, amit felesége jogán kapott meg…
A száli törvényt végül elfogadta a pairek tanácsa, és kihirdetésével „újra” jogerőre emelkedett, Fülöp sikeresen biztosította maga és leendő leszármazottai részére a trónt.
… és megint csak a problémák…
Ekkor, történetünkben immár sokadszor, úgy tűnt, hogy végre rendben mennek a dolgok.
De Fülöp, alig hatévnyi uralkodás után, 1322-ben vérhasban elhunyt, fiú utód nélkül. Ez még mindig nem lett volna probléma, hiszen volt még egy öccse, az ereje teljében lévő Károly, La Marche addigi grófja. A IV. Károly néven trónra lépő ifjú azonnal elérte a pápánál, hogy felbontsák házasságát a Nesle-botrányban részt vett és elítélt, még mindig börtönben lévő Blankától.
A második házasságra 1322. szeptember 21-én került sor, új választottja Luxemburgi Mária, VII. Henrik német-római császár lánya volt, aki 1323-ban egy hamarosan elhunyt lányt szült neki. A következő évben, amikor ismét áldott állapotban volt, egy hintóbalesetben elhunyt. Hosszúra nyúló haldoklása alatt egy koraszülött fiút hozott a világra, aki szintén hamarosan meghalt.
A boldogtalan, és „örököstelen” király harmadszor is megnősült: saját unokatestvérét, Évreux-i Johannát, Louis d'Évreux (Szép Fülöp és Charles de Valois féltestvére) lányát vette el. 1325. július 23-án házasodtak össze. Johanna három lányt szült a királynak: Johannát 1326-ban, Máriát 1327-ben, és végül Blankát 1328-ban, már Károly halála után.
Károly is csak hat évet uralkodhatott, és ő is fiági örökös nélkül hagyta az országot: a Capetingek a saját csapdájukba estek, miután hiába volt egy rakat leánya Szép Fülöp három fiának, saját maguk által hozott törvények tették lehetetlenné, hogy trónra léphessenek…
341 évnyi folyamatos uralkodás után a Capeting-ház Károly halálával férfiágon kihalt, a Francia Királyság pedig király nélkül maradt…
A következmények
 |
| A sluys-is csata a százéves háborúban |
A száli törvény részben Anglia ellen is irányult, hiszen Johannáról ugyan nem bizonyították be, hogy fattyú, de kizárták az örökségből. IV. Károly halála után a régi feudális szokásjog értelmében ugyanis III. Edward angol király, Szép Fülöp lányának, Izabellának a fia volt az egyetlen jogos örökös. A Lex Salica értelmében azonban az öröklési rendben visszalépve, a korábbi szokásjogot megszegve tették meg királynak egy Capeting-oldalág, a Szép Fülöp öccsétől származó Valois-család fejét VI. (Szerencsés) Fülöp néven. A rendkívül bonyolult dinasztikus viszonyokat még tovább színezte az is, hogy a trónra lépő VI. Fülöp és Edward is rokonok voltak, mindketten Szent Lajostól eredeztették családfájukat, sőt, Edward felesége révén is rokonságba került a Valois grófokkal.
A zavaros angol belpolitikai viszonyok között azonban még nem kísérelhette meg Edward, hogy megvétózza VI. Fülöp trónra ültetését. Mivel először még Angliában kellett megszilárdítania pozícióit, 1329-ben elismerte a Valois-házi királyt és 1331-ben letette a hűbéri esküt, mint Aquitánia hercege. Nem vitás azonban, hogy csak a kellő feltételek megteremtődésére és a kínálkozó alkalomra várt, hogy igényt támasszon a francia trónra.
A két király viszonya az 1330-as években kezdett elmérgesedni. 1334-ben III. Robert d’Artois, Beaumont-le-Roger grófja, aki már évtizedek óta küzdött Artois grófságának megszerzéséért (őt szorította ki a grófságból Mahaut d’Artois, V. Fülöp anyósa…) és oklevél-hamisítás miatt halálra ítéltetett, Angliába menekült. Újabb szeg volt a békés viszony koporsójában az, hogy a skót függetlenségi háborúban elszenvedett vereségeket követően Fülöp menedéket adott II. Dávid skót királynak az angol uralkodó bosszúságára.
1336-ban III. Edward megtiltotta, hogy angol gyapjút szállítsanak a posztóiparáról nevezetes Flandria földjére, ami komoly károkat okozott a francia királyságnak. Miután Edward többször is megtagadta Robert kiszolgáltatását, VI. Fülöp egy végzetes lépésre szánta el magát és meghirdette a superioritas et resortum elvet Guyenne-ben is – azaz a formula, amely feljogosította az aquitániaiakat, hogy közvetlenül, a hűbéruruk kikerülésével a főhűbérúrhoz, vagyis a francia királyhoz forduljanak bármilyen ügyben. Az angol felháborodás és hadi készülődés hírére Fülöp 1337. május 24-én hivatalosan elkobozta Edwardtól az Aquitániai Hercegséget, melynek uraként francia hűbéres volt. Erre válaszul október 7-én az angol uralkodó magát francia királynak nyilvánította a régi örökségi rendszerre hivatkozva, és kijelentette, hogy mindent megtesz jogos jussának visszaszerzéséért – ezzel a lépéssel pedig megkezdődött a hatalmas pusztulást okozó, a Francia Királyságot majdnem végletesen meggyengítő százéves háború…
A történet könnyebb megértéséhez ajánlott a nem túl egyszerű Capeting családfa böngészése
és a főbb helyszíneket ábrázoló térkép
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
NAR 2009.04.06. 19:30:01
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.06. 19:35:27
Faustb 2009.04.06. 21:11:08
Faustb 2009.04.06. 21:12:32
Montet 2009.04.07. 06:32:03
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.07. 07:53:05
zsoltko · http://www.parameter.sk/users/zsocsesz 2009.04.07. 17:53:37
Montet 2009.04.08. 08:24:09
Montet 2009.04.08. 12:32:42
Egy kérdés: úgy rémlik, hogy Margit Navarrát is hozta a házasságba, jól emlékszem?
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.08. 13:35:44
Nem, mert Navarrát még Szép Fülöp felesége, Navarrai Johanna vitte be a házasságba, onnantól négy Capeting következett (Fülöp és fiai), majd Margit leánya (és talán a Civakodóé) kapja meg kárpótlásul, mert kizárták az öröklési rendből. Az ő férje lesz Navarra első Évreux-házi uralkodója.
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.08. 13:37:15
szomszédsrác 2009.04.09. 10:35:27
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.09. 12:49:17
zsoltko · http://www.parameter.sk/users/zsocsesz 2009.04.10. 18:12:17
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.14. 12:07:47
maotai 2009.04.19. 17:02:15
A csecsemőcserés ügy szerepel a Cola di Rienzoról szóló könyvemben is.
"A Szentlélek lovagja"
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.20. 12:14:01
maotai 2009.04.20. 12:54:37
zsoltko · http://www.parameter.sk/users/zsocsesz 2009.04.21. 10:39:54
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.04.21. 12:39:01
zsoltko · http://www.parameter.sk/users/zsocsesz 2009.04.21. 17:36:45
szomszédsrác 2009.04.22. 12:42:28
Wallstreetbull 2009.09.04. 02:19:06
Rasz 2009.09.04. 09:07:20
Utószülött Jánost nem megmérgezték, a keresztelőjén megfojtották. Talán érdemes lett volna megemlíteni, hogy Magyarországi Klemcia útban Franciaország és a trón felé, hajótörést szenvedett, vesztve a nagymama által bekészített hozomány nagy részét.
Rasz 2009.09.04. 09:39:34
Lehet, hogy Nagy Lajosnak jó volt a humora (már mint, hogy támogatta a bankár srácot).
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.09.05. 16:55:00
A másik kérdésre, hogy valóbvan meghalt-e a kis János: akkor és ott mindenki, a család, a nevelők, az udvar is azt mondta, hogy valóban a trónörökös halt meg a bemutatás után. Az, hogy fenyegetett volt, nem nagy kunszt akkoriban. Minden uralkodó, főnemes éppen vkinek az útjában állt - de ez nagyon ma sincs másképpen. Még a csecsemőhalál sem lett volna szokatlan dolog, a mortalitás majdnem 50% körül volt az iylen korú gyermekek esetében. A szóbeszéd azért jött létre, mert egy egyébként szapora és sokágú uralkodói család alig egy évtized alatt kihalt fiágon - és ez megrendítette az országot (no nem érzelmileg....).
Leveli 2011.03.03. 21:34:12
Az elátkozott királyokat vagy 10.-jére olvasom már, és még midig megdöbbent a sors, és az ármány milyen fordulatokra képes, és mekkora komplexet alkot a történelem, hisz összekapcsolja kedvenc történeteimet: a fenti könyv, a rettenthetelen , a jean d'arc: mind egymás végzetes következménye: talán, ha a templomosokkal nem bánnak el, lett volna pápa, és mindez másképp alakul.
Leveli 2011.03.03. 21:39:02
Borgia, a véres dinasztia, filmben kitűnő, a sztori ugyebár VI.(Borgia) Sándor pápa és családja hatalmi története, lebilincselő.
De ha már pápák: keresettek rá a nőpápa szóra, aki a olyan csodás módon lepleződött le, hogy megszült a szent menet alkalmával Rómában.
Azóta nem arra jár körmenete során a pápa:)
Van ám humorérzék a történelemben:)
kommentek