Az előző írásunkban bemutattuk, hogy Nagy Sándor halála után hogyan alakult birodalmának története, egészen az általa kijelölt utódjának, Perdikkasznak a haláláig. Perdikkasz meggyilkolása az egyiptomi hadjárat idején csak tovább növelte a birodalom felosztásában érdekelt diadokhoszok erejét.

Antipatrosz kormányzása. A triparadeiszoszi megállapodás

Perdikkasz halála után a gyilkosai, valamint seregének vezetői felajánlották Ptolemaiosznak a megüresedett régensi helyet, ám Ptolemaiosz elutasította ezt a felajánlást. Megfigyelhető az, hogy az ő stratégiája végig arra épült, hogy az általa vezetett szakadár területeket megtartsa, majd biztosítsa, soha nem törekedett a birodalom egyben tartására. Ptolemaiosz elutasító válasza után Peithónt és Arrhidaioszt (aki csak névrokona volt a királynak) választották meg a birodalom kormányzójának.

A birodalom élén nem volt egyértelmű a helyzet: Kratérosz halálával a félkegyelmű III. Philipposz Arrhidaiosz gyám nélkül maradt, és teljesen a felesége, Eurükidé befolyása alá került, aki férjének gyámjaként tekintett magára, és próbált a makedón gyalogságra támaszkodni. Olümpiász, Nagy Sándor anyja, viszont Rhóxané fiát, a csecsemő IV. Alexandroszt támogatta. Az ekkor legerősebb diadokhosz, Antipatrosz nem állt egyikük oldalára sem, noha az anyakirálynéval, Olümpiasszal nem volt felhőtlen a viszonya.

Antipatrosz, aki Ptolemaiosz segítségére igyekezett Perdikkasz ellen, sikresen növelte befolyását a birodalom központjában, így a szíriai Triparadeiszoszba egy megbeszélést hívott össze, amelyen részt vett valamennyi jelentős diadokhosz. Itt Antipatroszra ruházták át a kormányzói címet a súlytalan Peithón, és Arrhidaiosz helyett, a hadsereg fővezére pedig Antigonosz Monophthalmosz lett. Antipatrosz így a birodalom központi területeinek kormányzását Antigonoszra hagyhatta, és ő maga III. Philipposz Arrhidaiosszal együtt visszatért Makedóniába. Antigonosz élt a hatalmával: a királyi család támogatójának, és Perdikkasz hívének számító Eumenészt Kr. e. 320-ban legyőzte, aki így visszaszorult Kappadokiába. Hogy Antipatrosz maga mellett tudja Antigonoszt, lányát, Kratérosz özvegyét hozzáadta Démétriosz Poliorkétészhez, Antigonosz fiához.

Az Antipatrosz által megteremtett kényes egyensúly nagyjából egy évig tartott, az idős Antipatrosz ugyanis Kr. e. 319-ben meghalt. Utódjaként azonban nem fiát, Kasszandroszt, hanem Nagy Sándor egyik régi hívét, Polüperchónt nevezte meg. Polüperchón Nagy Sándor seregének egy neves tábornoka volt, aki a gaugamélai csatában tűnt ki, ennek ellenére nem rendelkezett elég befolyással, és erővel ahhoz, hogy a birodalom szétesését megakadályozza.

A második diadokhosz háború

Polüperchón kinevezése Antigonosz részéről érthető volt, ha a kinevezéssel az volt a célja, hogy egy olyan ember kerüljön a birodalom élére régensként, akinek hűsége Nagy Sándor utódai iránt megkérdőjelezhetetlen. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy elejét vegye a különböző területeken uralkodó diadokhoszok egymás közötti háborúját. Polüperchón maga Makedónia, és Görögország felett bírt befolyással, nála tartózkodott a két király, III. Philipposz Arrchidaiosz, és a még mindig gyerekkorú IV. Alexandrosz is. Tőle nyugatra, Nagy Sándor anyja, Olümpiász birtokolta Épeiroszt, míg Makedóniától keletre Thrákia élén Lüszimakhosz állt.

Lüszimakhosz érméje

Kis-Ázsiában és Keleten a helyzet már sokkal kuszább volt Antripatrosz idején is. Ptolemaiosz birtokolta Egyiptomot, és Kürénét. Neki azonban az eddigi szerzeményei kevésnek bizonyultak, és megtámadta Szíria és Főnícia helytartóját, Laomedónt, akit siekrült legyőznie, megszerezve így mindkét tartományt. Polüperchón képtelen volt ellene fellépni.

Ptolemaiosz mellett Antigonosz is terjeszkedésre használta föl Antipatrosz halálát. Már Antipatrosz halála előtt is háborúzott Eumenésszel, aki ekkor Kapaddókiát, és Kis-Ázsia egy részét birtokolta. Antigonosz szintén terjeszkedni kezdett, és elfoglalta Lüdiát, és Phrügiát Kleitosztól, és Arrhidaiosztól, akik Perdikkasz halála után, de Antipatrosz kinevezése előtt viselték a régensi címet. Babilonban Szeleukosz volt a kormányzó, míg Médiát Peithón irányította, aki szintén megpróbált terjeszkedni a keleti tartományok rovására, és sikerült is elfoglalnia Parthiát. Polüperchón mellett Eumenész volt az, aki a birodalom egységének a gondolatát támogatta, míg ellenük Antigonosz, Szeleukosz, és Ptolemaiosz szövetkezett, hozzájuk csatlakozott még Antipatrosz fia, Kasszandrosz és Peithón is.

A háború két fronton robbant ki: az európai területeken, és Keleten. Keleten Eumenész igyekezett leszámolni a szakadár diadokhoszokkal, és Peithón ellen vonult, aki nem tudta megállítani Médiában, ezért Szeleukoszhoz menekült. Peithón megállapodott Szeleukosszal, hogy Média visszaszerzéséért cserébe egyéb birtokairól lemond. Szeleukosz, aki Eumenésszel szemben Antigonoszt támogatta, sikerrel operált a kettejük közül erősebb sereggel rendelkező Eumenésszel szemben. Eumenész segítségül hívta a keleti provinciák seregét, és ők időben megérkeztek egy másik Peithón, India kormányzója vezetésével. Szeleukosz azonban időben értesítette Antigonoszt, aki szövetségese útmutatásának köszönhetően éppen időben érkezett ahhoz, hogy segítséget nyújtson. A Szúza közelében található Paraitakené közelében Kr. e. 317-ben Antigonosz, és Szeleukosz egyesült hadai megverték Eumenészt, akinek hiába volt több mint kétszer annyi harci elefántja, mint az ellene harcoló szövetségeseknek, mégis vesztett, és kénytelen volt seregével elmenekülni. Antigonosz azonban utánaeredt. Kr. e. 316 telén Gabiéné mellett ismét legyőzte Eumenész haderejét, akit a csata után végül saját katonái szolgáltattak ki Antigonosznak, aki pedig megölette őt.

Európában eközben a harcok Makedónia és a trón körül lángoltak föl. Polüperchón ugyan megpróbált fellépni Antigonosz ellen, de Kr. e. 318-ban megsemmisítették a flottáját. Antigonosz Kasszandroszra bízott egy sereget, aki élt is a lehetőséggel: Kr. e. 317-ben elfoglalta Athént. Kasszandrosz a görög városokkal szemben kíméletesen járt el, így azok több helyen is kiűzték a Polüperchónnal azonosított makedón erőket. Rhóxané és fia, IV. Alexandrosz Épeiroszba menekültek, ahol Olümpiász, Nagy Sándor anyja uralkodott. Eurükidé, és III. Philipposz Arrhidaiosz viszont maradtak, Olümpiász ugyanis nemigen látta volna szívesen Nagy Sándor féltestvérét és annak feleségét. Kasszandrosz így akadálytalanul hódíthatta meg Makedóniát, és az ott maradt királyi párnál kiharcolta azt, hogy Polüperchón helyére őt nevezzék ki régensnek. Ennek megtörténte után Görögországba vonult, hogy Polüperchón ottani erőit legyőzze.

Kasszandrosz távozása után az események alakítását Olümpiász vette át, aki szövetkezett az épeiroszi királlyal, Polüperchónnal, és Rhóxanéval, IV. Alexandrosz édesanyjával. Olümpiasz sereget vezetett Makedónia ellen. III. Philipposz, és felesége ugyan hadat vezetett ellenük, de a makedónok megtagadták az engedelmességet arra hivatkozva, hogy nem kívánnak harcolni Nagy Sándor fia és Nagy Sándor édesanyja ellen. III. Philipposz és Eurüdiké ugyan elmenekült, de Amphipolisznál elfogták őket. Olümpiász börtönbe vetette mindkettejüket, de később Philipposzt kivégeztette, a feleségét pedig öngyilkosságra kényszerítette. Olümpiász uralmának nem csak ők estek áldozatul, hanem Kasszandrosz fivére, Nikanór is. Kasszandrosz egyik másik fivérének a sírját pedig megbecstelenítette, (Plutarkhosz szerint azért, mert megmérgezte Nagy  Sándort).

Kasszandrosz azonban visszatért Görögországból, és az erőviszonyok gyökeresen megváltoztak. Kasszandrosz Püdna városába szorította vissza az ellene szövetkező erőket, amelyet hosszú ostrom után végül Kr. e. 316-ban vett be. Olümpiászt Kasszandrosz felbujtására végül halálra kövezték, IV. Alexandroszt és Rhóxanét pedig bebörtönözték. Polüperchón a Peloponnészoszi-félszigetre szorult vissza, ahol  mindössze néhány erősséget birtokolt.

Antigonosz uralma

Antigonosz pénzérméje

Az Eumenész felett aratott győzelem után Antigonosz egész Kis-Ázsiát megszerezte, elfoglalta Pszídiát, és biztosította az uralmát a frissen megszerzett területeken. Antigonosz mellett egyre inkább fontosabb szerepet kapott a fia, Demetrosz Poliorketész. Antigonosz ellenfeleivel nem bánt kesztyűs kézzel. Perdikkasz gyilkosai közül kettőnek a halála is az ő nevéhez fűződik. A keleti területek növekvő hatalmú kormányzóját, Peithónt, aki Eumenész legyőzése után visszakapta a hatalmét Média felett, kivégeztette. Ugyanígy járt Perdikasz másik gyilkosa, Antigenész is, aki ekkor az agüraszpidészek parancsnoka volt, ő máglyán fejezte be életét. A harmadik gyilkos, Babilón szatrapája, Szeleukosz, nem várta meg, míg rá kerül a sor. Szeleukosznak ugyan volt hadereje, de az uralma alatt álló terület felett nem volt még elég stabil a hatalma, és a seregének a létszáma sem volt elegendő, hogy megállítsa Antigonoszt, így elmenekült Ptolemaioszhoz. Így a kezére jutott Kis-Ázsiától keletre csaknem valamennyi terület, Szeleukosz utódának pedig  azt a Peithónt nevezte ki, aki korábban még Eumenész oldalán az indiai területek kormányzójaként harcolt ellene.

I. Szeleukosz bronz szobrának római másolata

Antigonosz, és fia Demetriosz hatalma annyira megnövekedett, hogy a többi diadokhosz összefogott ellene. Ptolemaiosz, Szeleukosz, valamint Kasszandrosz és a Thrákiát uraló Lüszimakhosz követeléseket támasztott Antigonosszal szemben. Kasszandrosz az Európa sztratégosza címet akarta elnyerni, Ptolemaiosz szíriai, és főníciai hódításait szerette volna biztosítani, Lüszimakhosz Phrügiát akarta megszerezni, míg Szeleukosz vissza akarta kapni a babiloni szatrapiát. A követeléseket Antigonosz értelemszerűen nem teljesíthette, ezért közte, és ellenfelei között Kr. e. 315-ben nyílt háború robbant ki.

Bár Antigonosz ereje ekkor már nagyobb volt, mint az ellene szövetkezőké, a háború mégis mégsem úgy alakult, ahogy azt elvárta volna. Lüszimakhoszt sikerült kikapcsolniuk a szövetségből azáltal, hogy fellázították ellene Thrákiát és a Fekete-tenger pártján fekvő görög városokat. Kasszandrosz ellen pedig Polüperchónnal szövetkezett, akinek sereget, és pénzt biztosított, ezenkívül pedig fellázította a görög városokat is Kasszandrosz ellen.

Miután a két nyugati ellenfelét lekötötte, Antigonosz Ptolemaiosz ellen fordult. Lerohanta az ellenőrzése alatt álló Főníciát, és közel egy éves ostrom után elfoglalta Türoszt. Ezután azonban a fia, Demetriosz által vezetett sereg a gázai csatában Kr. e. 312.-ben vereséget szenvedett. Ptolemaiosz gyalogságának létszámfölénye érvényesült az ekkor még a hadvezetésben járatlan, ám később félelmetes hírnévre szert tevő Demetriosz fölött. Ptolemaiosz sereget bocsátott Szeleukosz rendelkezésére, aki egy hadjáratban sikeresen elfoglalta Babilont. A  Főníciából visszavonuló Demetriosz Kilíkiában megverte az utána küldött sereget, így Antigonosz kis-ázsiai uralma nem került veszélybe. A harcok során Ptolemaiosz flottája elfoglalta Ciprust, míg Antigonosz hajóhada a Kükládokat hódította meg.

Kr. e. 311-ben végül Antigonosz  békét kötött Lüszimakhosszal, Ptolemaiosszal és Kasszandrosszal. Kasszandrosz megkapta az Európa sztratágosza címet, (amely feljogosította őt arra, hogy az európai makedón területek felett uralkodjon), azzal a kikötéssel, hogy amint az általa fogságban tartott IV. Alexandrosz eléri a nagykorúságot, lemond erről a címéről. Lüszimakhosz, és Ptolemaiosz pedig megtarthatta újabb hódításait, Ciprust, Szíriát, és Főníciát. Mint látható, a békekötés nem szólt Szeleukoszról, aki ebben az időben már Babilont birtokolta. A békekötés jogilag még nem számolta föl Nagy Sándor birodalmát, de a számos érdekütközés borítékolta, hogy újabb háború fog majd kitörni a diadokhoszok között. A további eseményeket azonban a sorozatunk befejező részében fogjuk ismertetni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.