Ez az a rész, amelynek a poénjait többen voltak szívesek lelőni az első poszt kommentjeiben. Örültem neki, de egyébként az illetők közül nem akar valaki posztokat írni? A normann hódítás első és legkézenfekvőbb következménye az volt, hogy az angolszászok nem nyugodtak bele a meghódításukba. A következő öt évben számtalan lázadás bontakozott ki, ugyanis a hódítók természetszerűleg saját használatba kívánták venni az országot, ami viszont ütközött az angolszász földbirtokosok érdekeivel. 1067-ben Kent lázadt fel Vilmos ellen, ugyanabban az évben Merciában is felkelés robbant ki, velszi támogatással. 1069-ben Northumbria lázadt fel, ez volt magyarországi Edgar első kísérlete, hogy megszerezze a trónt, besegítettek neki a skótok és a dánok is. A lázadásokkal végül 1071-re tudtak a normannok leszámolni. A hatalomátvételük tehát nem volt könnyű, és valószínűleg bármelyik gyengébb képességű király belebukott volna - Vilmos politikai és katonai képességeiről tehát inkább ez ad helyes képet, nem pedig a pajzsfal íjászokkal lövetése.

A normann hódítás, és Vilmos királlyá koronázása közötti események térképen

Az elitcsere

Az angol ellenállás persze nem véletlenül bontakozott ki, ez valószínűleg egy öngerjesztő folyamat volt azzal karöltve, hogy Vilmos nekiállt szisztematikusan lecserélni a helyi elitet. A hastingsi csatában ellene harcoló nemességtől ugyanis elvette a birtokaikat - akik elhaláloztak, azoktól nem volt nehéz, akik nem, azok jellemzően fellázadtak, és hoztak magukkal még egy embert. Az ellene lázadóktól ismét elvette, és így végső soron az ország teljes területe a kezébe került - ez egyébként egy merőben új állapot volt, merthogy a wessexi dinasztia királyai soha nem ellenőrizték közvetlenül az ország nagy részét. A wessexiek tulajdonképpen csak a legerősebb földbirtokosok voltak, akik nem mellesleg a dánok elleni harcok során váltak az ország vezető családjává. Azzal, hogy a király megszerezte az ország teljes területe felett az ellenőrzést, azonnal ki is oszthatta a földek egy részét hűbéreseinek, amellyel megteremtette az uralmának a helyi bázisát. Látszólag ennek az arisztokrácia megerősödéséhez kellett volna vezetnie, de itt ebben az esetben mégsem ez történt. Vilmos (és utódai) ugyanis nem egybefüggő nagy birtokokat adományoztak egyrészt, másrészt a kedvezményezett normann lordoknak jellemzően voltak már normandiai birtokai. A széttagolt birtokok pedig nem kedveznek a lázadó hajlamnak, merthogy egy esetleges lázadás esetén ezekből egyre lehet visszavonulni, a többi elvész. Vagyis nem alakultak ki olyan nagy egybefüggő birtokok, amelyekre alapozva egy-egy család a királyi hatalommal összemérhető hatalomra tehetett volna szert. Ez a birtokadományozási módszer tehát végső soron a stabilitáshoz járult hozzá - addig legalábbis mindenképpen, ameddig az arisztokráciának megvoltak a normandiai (franciaországi) birtokai, pláne, hogy veszély inkább a csatornán túli birtokokat veszélyeztette. Ezért is jellemző az a következő időszakra, hogy mind a királyok, mind az arisztokrácia alapvetően francia földön tartózkodik, az angol uralmukat ugyanis ritkán veszélyeztette bármi. Az a tény egyébként, hogy az arisztokrácia birtokai az országban szerteszét helyezkedtek el, a rendiség elég gyors kialakulásával is járt, merthogy így a rendek nem földrajzilag szerveződtek meg (ami az angolszász királyságra nagyon is jellemző volt), hanem egységes rendként. Természetesen a nemesség nem lenne nemesség, ha nem próbálkozna a reája nézve hátrányos erős központi hatalom gyengítésével, de a speciális helyzet itt alapvetően arra kényszerítette őket, hogy a városi polgársággal próbáljanak szövetségre lépni (képzeljünk el egy ilyen felvetést mondjuk Werbőczyék idejéből), ami végső soron az angol parlamentalizmus kialakulásához, és fejlődéséhez vezetett (ehhez persze kellett néhány király, akik valamilyen okból kifolyólag éppen megszorulóban voltak).
 

Egy oldal a Doomesday Book-ból

Az elitcsere végső soron elég hamar lezajlott. 1086-ban a Domesday Book alapján Dél-Angliának már csak az 5%-a volt angolszász nemesek kezén, ez aztán később még tovább csökkent. Hasonló folyamatok zajlottak le az államigazgatásban és az egyházi pozíciók terén. Ez természetesen a fentiek alapján egy win-win helyzet volt mind a király, mind a pozíciókat szerző normann nemesek számára, az angolszászoknak pedig ekkor már nem osztottak lapot. Ez a fajta komplett elitcsere lényegében példa nélküli a korabeli Európában. Olyan fordult elő, hogy egy alapvetően barbár és pogány lakosságra egy keresztény elit rátelepül, de az, hogy keresztény országban hajtsák ezt végre, olyan nem. Jó, esetleg Dél-Itáliát lehetne említeni (ott is a normannok), de az ottani lakosság akkor már évszázadok óta más hódítók (longobárdok, arabok) uralma alatt élt, úgyhogy még ebben az esetben is csak az egyik idegen hódító zavarta el a másikat.

Angolszász emigráció

 

A varég gárda korabeli ábrázolása

Az angolszászok háttérbe szorítása, és lázadásaik leverése után a birtokát vesztett nemesség jelentős része nem látván más lehetőséget, elhagyta az országot. Sokan közülük a szomszédos Skóciába, sokan (főleg a dán vagy norvég rokonokkal rendelkezők) Skandináviába, sokan pedig a Bizáncnak nevezett Római Birodalomba mentek. Ez utóbbi valószínűleg kevéssé ismert, de nagy jelentőségű dolog, merthogy ettől kezdve a császári testőrségnek, a varég gárdának ők alkották a legnagyobb részét egészen a 14. század közepéig. A Bizáncba menekült angolokat egyébként Bulgáriában telepítették le, és nem sokkal ez után már volt lehetőségük revansot venni a normannokon, akik megpróbálkoztak a mai albán területek meghódításával Dél-Itáliából kiindulva - viszonylag kevés sikerrel, de katonailag azért többször elpáholták Bizáncot (így a revans nem volt valami sikeres).

Változások az államigazgatásban

Az angolszász államigazgatás a maga nemében sok tekintetben Európa legfejlettebbjei közé tartozott: az írásbeliség elterjedt volt, és definiált közigazgatási egységek is léteztek (shire-k - megyék, amelyeket a sheriff igazgatott), ezeknek adott székhelyük, és apparátusuk volt. Ezen túl, a királyi udvar is jellemzően állandó volt, miközben a legtöbb keresztény királyságban még vándorolt ekkoriban. A normannok nem borították fel ezt a rendszert, csak központosították, ezzel is hatékonyabbá tették. Erre alapozva rendelte el Vilmos 1085-ben az országos összeírást, amelyet Domesday Booknak neveznek, ez egyébként ítéletnapi összeírást jelent, a nemesség adta neki ezt a nevet, érthető okból. (Ugye nálunk még a 18. században is komoly rinyálást váltott ki nemeseink részéről, amikor kalapos királyunk először cenzust csináltatott. Angliában ezt jó 700 évvel előtte megoldották).

Nyelvi változások

Az elitcsere következményeképpen az elit nyelve a francia lett. Bár végső soron az óangol nyelv nem tűnt el, csak átváltozott, de egy ideig nem volt egyértelmű, hogy mi is lesz az ország nyelve. Végül a parasztok számbeli fölénye döntött, és az angol maradt a nyelv, de komoly változásokon ment keresztül. A szókincs elég jelentősen átalakult, és állítólag a nyelvtan is, de ehhez nem értek, nem vagyok nyelvész. Ha valaki többet tud erről (ami nem nehéz), kommenteljen bátran.

Külpolitikai orientáció

Az angolszász Anglia alapvetően két területen volt érdekelt: a keltákkal szembeni hódításban, illetve később a vikingekkel szembeni védekezésben. Éppen ezért Európának meglehetősen periferikus területe volt, ugyanis a kontinensen folyó eseményekbe nem nagyon folytak bele. A normann hódítással ez megváltozott. A viking veszély amúgy is elmúlóban volt, mivel ekkorra már ott is elkezdtek létrejönni a feudális királyságok, a normannok viszont nyilvánvalóan hozták magukkal a saját problémáikat, ezek pedig leginkább a francia királlyal voltak kapcsolatosak. Az a faramuci helyzet állt elő ugyanis, hogy angol királyként elvileg a francia királlyal egyenrangúak voltak, viszont Normandia hercegeként a hűbéresei. Tekintve hogy ez idő tájt a francia királyok folyamatosan próbálták az erőssé váló hűbéreseiket visszaszorítani, és birtokaikat megszerezni, nyilvánvaló módon Anglia figyelme a csatorna túlpartja felé fordult (a kelták meghódítása természetesen nem került le a napirendről). Ennek az érdekeltségnek a következménye a száz éves háború is - és amikor az angolok végleg kiszorulnak Franciaországból, akkor a Vilmos által szépen felépített rendszer össze is omlott, és a rózsák háborújába torkollott, ahol a normann eredetű nemesség sikeresen kiirtotta saját magát, az angolok nagy szerencséjére.

Normann terjeszkedés az ír szigeten (12-13. század)

Wales közvetlenül az angol hódítás előtt. A zöld területek a normannok által már meghódított területeket jelzik, a sárga az utolsó uralkodó, Llywelyn herceg uralma alatt álló területeket, a szürke pedig ez utóbbi vazallusainak területeit mutatja.

Az utolsó sikeres invázió Anglia ellen

Hódító Vilmos győzelmét szokás az utolsó sikeres inváziónak titulálni, és ez tulajdonképpen nem jár messze az igazságtól. Bár voltak esetek, amikor lokálisan bizonyos hódítók okoztak gondot, vagy például a dicsőséges forradalom, amely a Stuartokat elzavarta, és Orániai Vilmost helyezte a trónra, tekinthető inváziónak, de ez esetben az invázió az angolok nagyobb részének egyetértésével történt - tehát tényleg igaz az, hogy ez volt az utolsó sikeres invázió. Másrészt a normann hódítástól kezdve már sosem volt az országnak angol nemzetiségű uralkodója. Vilmos dinasztiáját a Plantagenetek váltották (franciák), akiknek a mellékágai voltak a rózsák háborújában szereplő York és Lancaster házak. Az utánuk következő Tudorok velsziek, a Stuartok skótok, Orániai Vilmos holland, utána meg német dinasztiák következtek/következnek, a most uralkodók is csak névváltoztatás után lettek Windsorok, amúgy németek.

Hát így végződött, ami Hastingssal elkezdődött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

makréla · http://makrela.blog.hu/ 2009.11.30. 20:36:00

Nagyon tetszett ez a poszt is, meg az előzetese is. Még még még Anglia történelméből.

"Ennek az érdekeltségnek a következménye a száz éves háború is - és amikor az angolok végleg kiszorulnak Franciaországból, akkor a Vilmos által szépen felépített rendszer össze is omlott, és a rózsák háborújába torkollott, ahol a normann eredetű nemesség sikeresen kiirtotta saját magát, az angolok nagy szerencséjére." - Ez a mondat meg különösképp felkeltette az érdeklődésemet, örülnék, ha bővebben is kifejtésre kerülne egy későbbi posztban.

Válasz erre 

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.11.30. 20:44:14

@makréla: A Rózsák Háborúja egy eléggé összetett dolog, és már régen olvastam róla - de lehet, hogy sor fog rá kerülni valamikor. Rövid távon nem ígérem.

Válasz erre 

Törcsi:Got_som'_weed? 2009.11.30. 23:14:07

A leírtak mellett az elitcserét könnyíthette meg, hogy a kisebb-nagyobb arányeltolódással nagyon hasonló volt a keresztény-ógermán-kelta-skandi-római kevert alapkultúra.

Meg aztán Hastings idejében még nem annyira francia nyelvűek voltak a normannok tudomásom szerint, hanem akkor még egyfajta frank-viking-újlatin blabla (átmeneti) nyelvet beszéltek, ami sokban hasonlított az angol-szász-viking keverék óangol nyelvhez.

Úgy olvastam egyszer egymilla éve, hogy valszeg a XI.-XIII. században zajlott le a végleges normann nyelvcsere - pl. amiatt, amit írtál is: főleg Franciahonban kellett vitézkedniük (meg a francia tesókkal a Szentföldön), no meg általában ott kellett házasodniuk a normann elit tagjainak.

Aztán ne felejtsük el a francia kulturális fölényt és hatást pl. a gótika korában, valamint a kialakuló és fokozatosan megerősödő francia politikai fölényt, mindez a francia nyelv egyfajta lingua francá-vá válását okozta már a XIII.-XIV. századra, ráerősödve az elfranciásodásra.

Válasz erre 

Harald hardrode 2009.12.01. 00:58:46

@Törcsi:Got_som'_weed?: ebben tévedsz, Rolo 911-es letelpítése után még próbálkozott, de a 923 soussonsi csata után visszatért az eredetileg kijelölt területeire. Ezután kevesebb mint 100 év alatt a nyugati óskandináv déli változata eltünt a nyelvből és átvette helyét az ófrancia. A kultúra azonban nagyon sokat megőrzött a viking korból. (Mårten Stenberg 1050-ig datálja, ami szerintem is a legjobb lezárása ennek a kornak, bár egyeek szerint Stamford Bridge-vel, vagy Hastings-vel zárul ez a kor.) A rózsák háborúja kb olyan, mint a korai NRCS harca a 900-as évek elején. A rokonság írtja egymást a hatalomért, két frakcióba tömörülve, bár ez így nagyon sarkított. Azt lenne viszont érdemes kutatni, hogy a normanoknak milyen hatása van a norman hercegség és az angol királyság interakciós kapcsolataival. Ez a téma már a viking korban is érdekes. Ha tisztelt hami megengedi, vendégposztolnék egyet abból a témából, aminek következményei Hastings-ig elvezetnek (12 oldalas kész dolgozatom van belőle, tömörítve, időrendileg kicsit tovább vezetve tenném közre).
Amúgy meg nagyon tetszik a blog, igaz csak a két legutóbbi posztot olvastam.

Válasz erre 

subabubba 2009.12.01. 01:02:23

Ez nagyon nagyon jó volt :)) Szuper vagy, kösz! Bárcsk a töri órák ilyen érdekesek lettek volna, mondjuk annyira nem is panaszkodhatom. Az én tanárom a szerb-görög-albán-bosnyák-macedón-horvát-szlovén dolgokra volt rákattanva, ami akkor nagyon aktuális volt. De ezek teljesen új információk. A nyelvről nem tud valakit? Az angol azért nem tűnik latin nyelvnek...

Válasz erre 

Drang 2009.12.01. 01:54:42

"Másrészt a normann hódítástól kezdve már sosem volt az országnak angol nemzetiségű uralkodója."
Előtte sem, mivel a heptarchia felszámolása után (vagyis amikortól egyáltalán országról beszélhetünk) csak szász és/vagy dán uralkodók voltak. Orániai Vilmos egyébként a Stuart-ház tagja.

Válasz erre 

Bivalyrobi 2009.12.01. 03:34:05

Jo lenne irni I.Henrikrol is, aki stabilizalja a normann uralmat es eleri a normannok es angolszaszok valamifele kibekuleset/osszeolvadasat.

Válasz erre 

is 2009.12.01. 07:48:06

Orániai Vilmos családilag meg valami francia birtokról jött (Orange), úgy volt holland :-)

Válasz erre 

Morgue 2009.12.01. 08:28:53

Kedvenc uralkodóm Vilmos! Amit itt véghezvitt az példaértékű.

Válasz erre 

Rich.mond 2009.12.01. 08:39:43

@subabubba: Én sem hittem, hogy az lenne, egészen addig, amíg el nem kezdtem tanulni spanyolul.Csak néhány példa:
Accept (en)- acceptar (es)
Imagine- imaginar
exception -excepción
enter-enterar

És a sor végtelen...

Válasz erre 

M65od 2009.12.01. 08:54:24

Jó kis olvasmány köszönjük a Szerzőnek! De Orániai Vilmos nem Stuart-házi rokon volt véletlenül...?

Válasz erre 

magyar sün 2009.12.01. 08:55:08

Csak annyit tennék hozzá, hogy bár a Domesday=Doomsday párhuzam eléggé nyilvánvaló, itt ez esetben mégsem kifejezetten az az ítéletnap szerepel, ugyanis az óangolban a 'dom' (ami később jelentésmódosuláson ment át) eredetileg az elszámolást (és a napját) és nem csak a végítéletet (és napját) jelentette ebben a szövegkörnyezetben. Körülbelül úgy lehetne jellemezni, hogy a középkori adóbevallás elszámolási napja. Tekintve a második jelentést is, illetve a nyilvántartásból kiderülő jogfosztottságot, nem véletlen, hogy a jelentésmódosulás milyen gyorsan megtörtént.

Válasz erre 

magyar sün 2009.12.01. 08:57:45

A nationalarchives.gov.uk/domesday/discover-domesday/ site-ról másoltam ki EZT: "The nickname ‘Domesday’ may refer to the Biblical Day of Judgement, or ‘doomsday’ when Christ will return to judge the living and the dead. Just as there will be no appeal on that day against his decisions, so Domesday Book has the final word – there is no appeal beyond it as evidence of legal title to land. For many centuries Domesday was regarded as the authoritative register regarding rightful possession and was used mainly for that purpose. It was called Domesday by 1180. Before that it was known as the Winchester Roll or King’s Roll, and sometimes as the Book of the Treasury."

Válasz erre 

pancsi 2009.12.01. 09:08:37

Remek kis poszt. Nekem erről az jut eszembe, hogy minket mindig leintenek: mit ugrálunk, teljesen kevert nép vagyunk mi, magyarok. Szerintem meg szinte egész Európa egy nagy keverc. Ettől még az angol lehet büszke angol, a flanszia büszke flanszia, stb. Szóval mi miért ne?
Elnézést a kósza gondolatért, semmi politikai felhang nem volt benne és kérem, hogy senki ne is lásson bele ilyet !

Válasz erre 

Publius Decius Mus 2009.12.01. 09:33:38

Az angol nyelvről csak annyit, hogy egyrtelműen germán francia keverék. Mégpedig az alsó réteg, az egyszerűbb néposztályhoz köthető és régebbi szavak germán eredetűek, a műveltségi és gazdasági-szociális kifejezések pedig franciák. Sok szónak megvan mindkét változata még. Pl a kaják klasszikusak: ha még él régi kifejezés, ha már tányéron van akkor francia:
swine (pig) - porc
cow - beef

Válasz erre 

óðinn 2009.12.01. 09:40:44

Egyszerű, de szemléletes példa a nyelvre: a mai angol gyakorlatilag az óangol és a francia nyelv keveréke. A szókincs vegyes, a kiejtés francia alapokon nyugszik.
Érdekes, hogy bizonyos állatokra, illetve azok húsára más-más eredetű szót használnak. Az élő sertés neve (pig) pl. angolszász eredetű, mert ők foglalkoztak a tenyésztésével, a hús neve már francia (pork), mert a normannok csak megették. :-)

Válasz erre 

óðinn 2009.12.01. 09:42:55

Na tessék, erre megelőztek...

Válasz erre 

Rich.mond 2009.12.01. 09:42:57

@Publius Decius Mus:

Az Ivenhoe c. remek lovagregényben is erről panaszkodik Wamba, az amúgy bölcs (szász) udvari bolond, csak ott az ox (ökör)- beefsteak párhuzamot hozza fel

Válasz erre 

Publius Decius Mus 2009.12.01. 10:03:57

@odinn: :-)

Válasz erre 

Roan 2009.12.01. 11:02:59

Nagyon jó írás. A nyelvi részre kitérve: bár nem vagyok nyelvész, de a következőkre emlékszem tanulmányaimból:

A felmérések alapján a legnagyobb szókincse az angol nyelvnek van (kb. 1.000.000 szó, vö. magyar kb. 150.000), köszönhető a sok idegen nyelvi behatásnak. Az idők folyamán rengeteg szónak keletkezett szinonímája, pl: looking-glass=mirror, make up one's mind=decide, stb. A normannoknak köszönhetően főleg joggal, államigazgatással kapcsolatos új szavak jöttek be:
engage - eljegyez, elkötelez, mortgage - jelzálog, marriage - házzasság, fiancée - vőlegény, stb.

Összefoglalva: rengeteg francia eredetű jövevényszó szó van az angolban, csak ezek többnyire már nem tűnnek fel.

Válasz erre 

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.01. 13:38:40

@Harald hardrode:

Naná, hogy lehet vendégposztolni, küljd légyszi egy levelet a jobb felső sarokban levő mailcímre, és megbeszéljük a részleteket.

Válasz erre 

Törcsi:Got_som'_weed? 2009.12.01. 19:22:16

@Harald hardrode: tényleg elbizonytalanodtam, de az ófrancia nyelv - és általában a francia nyelv hagyományáról - az az emlékem, hogy a perifériákon (Baszkföld, Bretagne, Aquitánia, Németalföld, és igen, Normandia) nem tudott felülkerekedni, sőt, esetenként visszaszorult - akár egy, a tengeren érkező népcsoport nyelve javára is (Bretagne!).

Érdekes, hogy a daliás viking származású normannok beolvadtak - házasságok és erősebb mortalitás miatt :) - míg a szelíd földtúró bretonok viszonylag épen fennmaradtak. Persze ők jobban periférián voltak, mint a normannok.

Valamilyen keverék - átmeneti - nyelv lehetett a normannoké, egy erős francia hatással (mint ahogy ma az angol is egy olyan germán nyelv, ami szókincsének többsége latin eredetű, francia közvetítéssel :) ).

Válasz erre 

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.01. 20:42:22

@Törcsi:Got_som'_weed?: toltam neked egy levelet a freemailes címedre.

Válasz erre 

Pg09 2009.12.02. 01:24:20

Remek ez a blog, remelem sohasem hagyjatok abba... :)

Mindenevo vagyok, mindenfele poszt johet.:)

Koszonjuk!

Válasz erre 

Attus Germanicus · http://attus.hu 2009.12.02. 15:32:46

A középkorban az angolba tízezernél is több francia szó került be. Ami nem tűnik túl soknak a fentebb emlegetett óriási számok tükrében, de ha hozzátesszük, hogy egy átlagember aktív szókincse 10-15 ezer szó körül jár, akkor máris másképpen hangzik.
És nyelvtanilag is hatott a francia az angolra, valamint kiejtésben is nagyon.
Elmondhatjuk tehát, hogy az újkortól az angol tulajdonképpen egy óangol-francia keveréknyelv - de hát a francia is egy gyönyörű keveréke a germán eredetnek és a jelentős latin befolyásnak :-)(Ne feledjük, a frankok germánok voltak).

Visszatérve a főtémára: nekem az hiányzik, hogy mitől volt egészen a százéves háború végéig a normann nemességnek fontosabb, előbbrevaól a kontinensen lévő birtok az angliaihoz képest? Abból, hogy a nyelvük, kultúrájuk ilyen nagyon befolyásolta az angol kultúrát, arra következtetnék, hogy normann emberek, nemestől a kevésbé nemesekig, nagy számban és sok időt tartózkodtak Angliában.

Válasz erre 

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.03. 09:33:47

@Attus Germanicus: Ott dőltek el a dolgok, ott volt a többi, hasonló család, onnan lehetett elkószálni újabb területekre (Dél-Itália, Bizánc, keresztes háborúk), ott nyüzsgött a politikai, gazdasági élet.
Azaz ott volt a felemelkedés, pénz, a hatalom és a kapcsolat lehetősége.
Aztán persze ez némiképp változott.

Válasz erre 

Valandil 2009.12.03. 10:33:58

Esetleg Nagy Alfrédról és koráról jöhetne egy cikkecske.

Válasz erre 

manx express 2009.12.05. 16:51:21

Ha jól emlékszem (ej, de régen volt már),a normann időszakban a sziget(ek)en az elit nem a francia nyelvet beszélte, hanem különböző ófrancia dialektusokat, ami már önmagában egy bonyolult nyelvi komplexumot jelent (anglo-normann), aztán ezt bonyolítja kissé a köz által beszélt angol. Ez az anglo-normann egyes nyelvészek szerint éppen az (mai) angol nyelv hiányzó láncszeme.

Válasz erre 

dzsihangir 2009.12.26. 11:50:31

A szókincshz pár adalék: az elmúlt év végén jelent meg egy cikk (talán a NYTimes-ban, hogy az angol nyelv végre elérte az 1 000 000-ik szót. Olyan szavakat is a leltárba vettek mint az "OBAMAMANIA" vagy a különböző technikai megnevezések. Arany Jánosék a 19. század végén elkezdték összeszámolni a magyar szavakat és 1 000 000 és 1 500 000 szó közé teszik a magyar szavak számát. A hivatalos MTA-s adat is 1 000 000 fölé becsül és ebben nincs benne pl. a 600 000 féle gomba megnevezése.

Válasz erre 

Rasz 2009.12.27. 15:56:32

Az angolok úgy gondolják, a normann hódítás következményeként, több mint 300 év alatt, majdnem kihalt az angol nyelv. A normann nemesség, az udvar és a közigazgatás nyelve a francia, csak a parasztok beszéltek angolul, de az általuk beszélt ó-angol is teljesen átalakult. A jelentős francia hatástól függetlenül, ma is germán nyelvcsaládba sorolják az újangolt.
A XI. sz-ban fontosabb volt francia király vazallusának lenni, mint egy csatornán túli barbár ország királyának. (igaz ez az idők folyamán, fokozatosan megfordult, talán Földnélküli János a forduló pont – nem élesen – ő az első normann uralkodó, ki bátyjától, Oroszlánszívű Richardtól is eltérően már a szigeten született és halt meg ) Abban az időben nagy különbség volt a két ország fejlettségében.

Válasz erre 

eMM2 2011.04.03. 03:20:10

Remek postsorozat.
Most néztem meg a BBC-s 1066 c. minisorozatot ezért kerestem rá erre a témára.Persze töribuziként tudtam azért Hastingsról már ezt azt.
Ami a meglepő hogy a meghonosodott topossal ellentétben a hastingsi csatával ezek szerint még nem dőlt el minden még innen is kétesélyes volt a játszma.Na ez újdonság.
A másik.A Kérdés.
A 1066 úgy végződik hogy Hódító Vilmos 190 nemesnek osztotta szét a meghódított Ánglia jelentős részét és ezt mind a mai napig ezek a családok birtokolják.
No de hogy teszik ezt ha a Rózsák Háborújában meg kiirtották egymást?
Egyébként ajánlom a filmet megtekintésre szerintem durva tárgyi tévedések nincsenek benne(bár persze egyszerűsít) viszont a korabeli fegyverzetet, harcászatot remekül ábrázolja.
Én a Spar turkálójában találtam a DVD-t 690 pénzért.Jó vétel volt.:)

Válasz erre 

eMM2 2011.04.11. 15:18:22

@eMM2:
Most adják a Viasat Historyn még pontosabb szinkronnal mint a DVD-n.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: