A Testőrgárdát Nagy Péter cár teremtette meg a 18. sz. elején. 1725-ben bekövetkezett halála óta az a cár(nő) uralkodott, és szinte úgy, akit és ahogy ők engedtek (Nagy Katalin szerető-kegyenc rendszerével is a Gárdát vonta be a hatalom gyakorlásába). Még a Napóleont legyőző I.Sándor sem mert fellépni ellenük, amikor jelentette neki Rosztovcev gróf 1820-ban, hogy lázonganak. Nem csoda, hogy a sorban következő öccse, Konsztantyin (akit nagyanyja, II. Katalin bizánci császárnak neveltetett) nem volt hajlandó átvenni trónját, de még elfogadni trónörökösi kinevezését sem, hiszen nagyapjukat, majd apjukat is a Gárda puccsolta és gyilkolta meg. Márpedig a művelt, realista nagyherceg tudta, mit beszél: közvetlenül a friedlandi csata előtt mondta Sándor bátyjának, hogy "ha megint megütközik Napóleonnal, akkor ennyi erővel akár meg is parancsolhatná katonáinak, hogy lőjék főbe magukat". 

 I. Miklós néven öccsük vállalta el végül a munkát, hiszen őt nem uralkodónak, hanem katonának nevelték: pont bátyjainál jóval szerényebb értelmi képességei miatt. Így aztán nem hogy kiemelkedő szellem nem volt, de még átlagos műveltséggel sem rendelkezett. Trónra lépése pillanatában (1825 decemberében) a Gárda - a már pont száz éve tartó szokása szerint - fellázadt. Volt itt minden terítéken a tisztek közt, egy részük köztársaságot akart (az akkori Oroszországban!), némelyek alkotmányt. Persze mindkét verzióban a Gárda vette volna közvetlenül kezébe a hatalmat,   hiszen polgárság kvázi nem létezett. Mások ellenben Konsztantyint szerették volna a trónra, így aztán a leitatott legénység Konsztantyint és Konsztyituciját éltette, mert az utóbbiról azt mondták tisztjeik, hogy az előzőnek a felesége. Egyre nagyobb civil tömeg (na jó, nevezzük nevén: csőcselék) is összeverődött, és együtt készültek a Téli Palota megrohanására, ahol a cári család az udvarral együtt rettegett.

 "Mekkora szamár ez a király, csak egy ütegre lenne szükség, hogy szétoszlassa a szemét népséget !"

 - mondta Napóleon, hallván, hogy a tömeg megrohanta Versaillest, és Miklós, - aki közben a téren nézett farkasszemet a rá is lövöldöző lázadókkal - meglepően jól ismerte a történelmet. Az általa vezényelt kartácstűz nemcsak a Gárda hatalmát söpörte el, de egy egész zűrzavaros évszázadot zárt le Oroszországban.

 "Európában az uralkodónak rendelkeznie kell azzal a művészettel, hogy hol róka, hol pedig oroszlán legyen. Erre tanította őket Bonaparte. De Oroszországban csak oroszlánnak kell lennie"

 - vonta le a következtetést Miklós cár, melyet gyakran idézett is fiainak (kedvelte az aforizmákat). És elkezdte az abszolút cári hatalom kiépítését. Totális sikerrel. 

 A XIX. század tágabb első felében, míg az európai társadalom és gazdaság Londontól Budapestig nagyobb-kisebb ütemben mozgásba lendült, az Orosz Birodalom a legtöbb tekintetben még a középkorban aludt, noha ez egy ideig még egyáltalán nem volt nyilvánvaló Európa túlnyomó részéhez képest.

Az orosz ipar eddig látványos eredményeket produkált. A vasfeldolgozás a XVIII. században  (az Urálban kb. 170 olvasztó)  még a svéddel és az angollal versenyzett, sőt egyes termékei piacvezetők is voltak: az orosz tüzérség sem véletlenül élvezett olyan reputációt. Az ipari forradalom első hulláma sem maradt hatás nélkül, az első gőzgéppel működő fonodát  1805-ben felállítják, 1843-ban pedig már 48 működik belőlük. Az első orosz gőzhajó még 1820-ban elkészül - mindössze 13 évvel később, mint Fultoné.  A század közepére Moszkva körül kialakul egy kb. tízezres kereskedőréteg, akik Kelet-Európa legnagyobb textilipari központját hozzák létre. Az orosz nemesség pedig - a nyugati kereslet hatására - nemcsak a gabonatermelést igyekszik bővíteni, de a vas- és a cukorgyártást is, így 1861-ig az ipari foglalkoztatottak létszáma meghatszorozódik. A földesúri jobbágyok aránya is csökkent: 20-25 millióra, szemben a 16-19 millió állami paraszttal és családtagjaikkal A hagyományosan magas paraszti termékenység, és az átvett egészségügyi vívmányok következtében pedig a lakosság is impozánsan nőtt 1800-tól 1861-ig: kb. 50 %-kal.

 "Az önkényuralom, a pravoszlávia és a népiség az a 3 oszlop, amelyen Oroszországnak nyugodnia kell"

  - hirdette meg Uvarov közoktatási miniszter az új rendszer ideológiáját, a „hivatalos népiség” tanait. Még, mint az Orosz Tudományos Akadémia elnöke írta, hogy „a pravoszláv és önkényuralmi Oroszország magasabb rendű, mint a rothadó Nyugat”.  

A korlátlan önkényuralom (a fordítás nem pontos, ugyanis oroszul a „szamogyerzsavije” önmagát tartó hatalmat jelent) eleinte nem volt túl kemény, sokan örültek, hogy ismét rend és nyugalom lett. Miklós nem volt rosszindulatú, gonosz meg végképp nem. Egyedül a dekabristáknak nem tudott megbocsátani, igaz csak négyüket végeztette ki, de a többségüket életfogytiglani száműzetésre ítéltette. A bevezetett cenzúra sem volt elviselhetetlen, maga Puskin írta, hogy, "amit lehet Londonban, az Moszkva számára még korai". 

 Az „őfelsége személye körüli kancellária” lett a cári hatalom legfontosabb bástyája, azon belül pedig a III. ügyosztály, a titkosrendőrség, mely még a többi minisztériumot is (ellen)őrizte. Az 1830-as európai megmozdulások, a nagyrészt értelmetlen és szükségtelen lengyel felkelés is az új rendszert látszottak igazolni. Miklós reakciója azonban a további szigorítás volt, és a rezsim lassan önjáróvá vált.

A "Miklósi jégkorszaknak" elnevezett 7 év köszöntött be az 1848-as forradalmi hullámok után még keményebbé váló despotizmussal.

 "Nekem nem okos emberekre van szükségem, hanem hűséges alattvalókra"

    - mondta a cár, és ehhez is tartotta magát. Már a kezdeményezőkészséget is üldözték, legyen akár a cár nagyon intelligens második fia, aki gőzhajó-flottát próbált kiépíteni (ha már oktatásának egyik eleme volt, hogy ő legyen az orosz tengerészet vezetője). Még Uvarovnak is távoznia kellett, mert a legújabb irányzatban  már liberálisnak tűnt. A sajtót, a kritikusokat sorra elnémították, pl. Turgenyev viszonylag olcsón megúszta 1 hónap elzárással, de Dosztojevszkij 4 év Szibériát kapott, miután végrehajtottak rajta egy látszatkivégzést. Vagy Csaadajavet már korábban őrültté nyilvánították, a halott Gogolt pedig  jobb híján betiltották. Az államigazgatást teljesen átszőtte a korrupció, a kontraszelekció következtében színvonala nagyon mélyre süllyedt.

 "Itt minden el van nyomva, félősen összehúzódik, minden komoran, szó nélkül és vakon engedelmeskedik a láthatatlan botnak"

 - írta híres "Oroszország 1839-ben" című könyvében de Custine márki, akit pedig maga Miklós hívott meg, és fogadott a palotájában. Eme mű lett a 40-es évek legnagyobb belpolitikai botránya, a legtöbb művelt orosz olvasta, hiába tiltották be: egyszerűen lefizették a vámosokat. A cár mérgében a földhöz csapta a könyvet.

Csakhogy közben Európa nagy része már száguldott, még a közeli Poroszországban is reformok sorát vezették be (igaz, egyáltalán nem szakadtak meg). A Birodalomban viszont megállt az idő, a társadalmi, politikai és gazdasági szakadék egyre nőtt. Miklósnak sikerült teljesen uniformizálnia, és kaszárnyává változtatnia az országot.  

 A hadsereg, mely a költségvetés közel felébe került, lett az ország erejének mércéje, a korlátlan cári hatalom szimbóluma. A cári sereg ekkor a világ legnagyobbja (igaz, a kínai nagyobb létszámú, de harcértéke már jelentéktelen), és egységei a század közepén már a mandzsu Távol-keletet hódoltatják, méghozzá az első, Kelet-Ázsiában épített gőzhajóval az élen. A Habsburg Birodalmat minap félkézzel megmentő, hatalma csúcsán álló I Miklós cár pedig 1852-ben megismétli 8 éve Londonban tett ajánlatát a Török Birodalom felosztásáról: a britek megkapják Egyiptomot és Krétát, Oroszország Konstantinápolyt, a Balkánon pedig fejedelemségek alakulnak orosz és osztrák protektorátus alatt.  

A következményképpen hamarosan kirobbanó Krími háború az újkori orosz történelem egyik fordulópontja, ezért érdemes lehet felidézni az előzményeket.

 A Fekete-tenger Hódító Mohamed (15. sz.) óta török beltenger, ezen először Nagy Péter ütött némi rést Azov elfoglalásával, de még inkább Taganrog kikötőjének megalapításával, amely a legelső orosz tengeri flotta (1696) bázisa lett. De a tenger és majd egész partvidékének urai még bő 70 évig az oszmánok maradtak, amikor is Nagy Katalin seregei az 1768-ban kitört háborúban végleg megtörték a térségben a török dominanciát. Sőt, a Balti- tengerről lehajózó flotta az orosz haditengerészet mindmáig legnagyobb győzelmét aratta Khiosznál (v. Cseszme) és Athénnál 1770-ben, megsemmisítve az egész létező oszmán hajóhadat. Az Európát megdöbbentő diadal egyben azt is jelentette, hogy ettől kezdve a francia király (tehát Európa is) elismerte a cári címet (pontosabban annak latin verzióját). A Kücsük-Kajnardzsi béke (1774) már az orosz fölényt szentesítette. 18 évvel később Katalin (eleinte a mi II. Józsefünkkel szövetségben) újabb győzelmek után kötötte meg az Iasi-szerződést, amivel inkább csak az előző háborújának gyümölcseit gyűjtötte be, és orosz kézre került a Fekete-tenger egész partvidéke Moldvától keletre, közte a Kajnardzsi után még csak semleges státuszt kapott Krími Tatár Kánság.

 A "Görög Tervet" még az első török háborújuk után dolgozta ki Katalin és Patyomkin. Az elképzelés - amint azt II. Józsefnek is megírta a cárnő - a törökök Európából való kiszorítását célozta, azzal, hogy annak romjain görög császárságot hoznának létre, élén egy Romanovval. Ezért kapta másodszülött unokája a Konsztantyin nevet. Az osztrákokat a Balkánon, a briteket a görög szigetvilágban, a franciákat pedig Egyiptomban kárpótolnák.

Napóleon Spanyolország lerohanása után még nagyobb hibát követett el: nem járult hozzá, hogy I. Sándor cár megpróbálja megszerezni Konstantinápolyt, de még a két román fejedelemség annektálásához sem (a Medve be kellett érje Finnországgal). Így aztán, ahogy  romlott a francia viszony, úgy aktivizálódott az orosz haderő a Regátban, de Napóleon inváziója miatt Kutuzov aláírta 1812-ben a Bukaresti békét, mely csak Besszarábiát hagyta orosz kézen.

 A Dardanellákhoz Oroszországot a nagyobbrészt görögök és szlávok lakta Konstantinápolyon, és a Fekete-tenger beltengeresítésének lehetőségén kívül más érdekek is fűzték.  Az 1821-ben kitört görög szabadságharc miatt a törökök lezárták a szorost a görög hajók előtt, csakhogy az Orosz Birodalom exportjának túlnyomó hányadát már ekkor a Fekete-tengeren át bonyolították - javarészt görög hajók.

A török győzelmek utáni peloponnészoszi népirtás, és az európai közvélemény nyomása miatt a britek és a gallok hadat üzentek a Portának, amiből a nemrég trónra lépett I. Miklós sem maradhatott ki. 1827-ben a közös flottájuk Navarinónál megsemmisítette a török-egyiptomi hajóhadat, egy évre rá pedig Diebits tábornok orosz csapatai már Konstantinápoly alatt jártak. Az 1830-as londoni konferencia többek között létrehozta a Görög Királyságot, valamint Oroszország területekhez jutott Moldvában, Abháziában és a Kaukázusban.

 A törökországi orosz befolyás 3 évvel később érte el a csúcsát, amikor Miklós cár a szultán oldalán avatkozott be annak az egyiptomi Mohamed Alival kirobbant konfliktusába. Az 1833-ban Iszkelesziben kötött szerződésben a Porta „Oroszország katonai védelme alá” helyezte magát, és lezárta a Boszporuszt más nagyhatalmak hadihajói előtt. Csakhogy az angol áruk és tőke ettől kezdve elözönlötte a Török Birodalmat, így hamarosan ők vették át az orosz befolyást. Ez az 1841-es Londoni egyezményhez vezetett, amely valamennyi ország (értsd: Oroszország) hadihajói előtt lezárta a Dardanellákat.  Így aztán a cár elutazik 3 évvel később Londonba, ahol felveti a Török Birodalom felosztását.         

Oroszország a 19. században. Kattra nagy lesz.

A Krími háború lett az első, amelyben az ipari forradalom első hullámát meglovagló, és az abból kimaradó nagyhatalmak mérték össze erejüket.  Miklós 1852-es felosztási ajánlatát is visszautasítják a britek, az oroszok mégis ultimátumot nyújtanak át a szultánnak, majd 4. és 5.  hadseregük 1853 nyarán megszállja a román fejedelemségeket, a flotta pedig a szinopei csatában elsüllyeszt egy török egységet.

 A britek az Indiával való összeköttetést látják veszélyben, a gallok pedig közel-keleti terjeszkedési terveiket, így 1854 márc. 28-án hadat üzennek a cárnak. Ausztria viszont csúfosan elárulja jótevőjét, mert még semlegességet sem hajlandó deklarálni (csak fegyvereset), ezért az orosz csapatokat jobb híján kivonják Havasalföldről és Moldvából. Ezzel a brit-francia hadüzenet is okafogyottá válik, de ők úgy döntenek, hogy hosszú időre elveszik az oroszok kedvét a térségtől. Az egész Mediterrániumban érzett orosz fenyegetés méregfoga Oroszország legfontosabb meleg tengeri kikötője, és egyben korának legnagyobb európai erődje: Szevasztopol. Itt szállnak partra a britek, a franciák és a törökök, a zseniális Cavournak (A Szárd Királyság/Piemont miniszterelnöke) pedig olyan nyakatekert ötlete támad, hogy az olasz egységet a Krímben kezdje összerakni, ezért 15.000 piemontit küld oda. 1855 szeptemberére be is veszik a várost egy éves ostrom után, mely során a leszerelten a védelem részeként felhasznált Fekete-tengeri flotta is javarészt megsemmisül.

Ugyanakkor az Azovi-tengeren keresztül a Taganrog és Rosztov elleni támadások kudarcot vallanak (a kozákok a "HMS Jasper" brit hadihajót el is foglalják és felrobbantják), és a Kaukázusban is orosz sikerek születnek a muszlim hegyi népek által támogatott török csapatok ellen. Itt a kurekderei győztes csata után a Guyon Richárd által is védett Karsz várát az a Nyikoláj Muravjov foglalja el, akinek (mint Kelet-Szibéria kormányzójának) döntő része volt az egy évvel korábban a Kamcsatkán partra szállni igyekvő szövetségesek legyőzésében is.

A Balti-tengert egy nagyon erős brit-francia hajóraj vette blokád alá, és mivel a jóval gyengébb orosz flotta a nagy tengeri erődök védelmében maradt, a szövetségesek pedig azokat nem merték megtámadni, a harc javarészt a cár mögött felsorakozó finnek kikötőinek és erődjeinek bombázásában merült ki. Az äland-szigeteki modern erődöt sikerült elfoglalni (300 finn esett fogságba kemény harcok után), de több más kikötőnél is visszaverték őket, a Helsinki melletti Sveaborg bejáratát egy hajó, a "Rosszija" védte meg a sokszoros túlerő ellen. 

Ugyanakkor az uralkodó számára borzasztóan megalázó volt, hogy szinte palotája erkélyéről figyelhette, nem kísérel-e meg éppen egy partraszállást az ellenség. Északabbra az angolok támadták Kola és (sikertelenül) Arhangelszk kikötőjét is.

Az oroszok harcban mindenütt állták a sarat. A krími csatát, és ezzel az egész háborút végül a logisztika döntötte el. Nemcsak az amúgy is abszolút tüzérségi túlerőben levő nyugatiak fegyverzete volt sokkal korszerűbb (pl. huzagolt ágyúk és karabélyok), de még Londonból is harmadannyi idő alatt ért az utánpótlás a Krímbe, mint Oroszország belsejéből, (még ha a Krími háborút a 19. századi brit katonai logisztika csődjeként is emlegetik), és sokkal olcsóbban jutott el odáig. Már ha az orosz utánpótlás egyáltalán eljutott a csapatokhoz. Gyakorivá vált, hogy parancsnokaik saját pénzükből vesztegették meg az államkincstár tisztviselőit, hogy katonáik rendben megkapják az ellátmányt. Az oroszok nem bírták szusszal, ezért kénytelenek voltak feladni Szevasztopolt, ráadásul a visszavételéért indított Fekete-folyó menti ütközetben is vereséget szenvedtek. Mindez azonban azt is jelentette, hogy az ott felszabaduló támadó erők a Fekete-tenger szinte teljes partvidékén ott „garázdálkodnak”, ahol akarnak. Még nagyobb baj, hogy mivel a Medve majd minden komolyabb ipari termékből importra szorult, így a blokád miatt az ország általános gazdasági helyzete is válságosra fordult. 

A Medve alulmaradt, ami azért volt különösen csúfos, mert saját területén küzdött, noha abba még Napóleon foga is beletörött nem is olyan régen (az idősebb tisztek általában az ő háborúinak veteránjai is voltak, mint pl. a brit főparancsnok). A Mackót nemcsak egyetlen meleg tengeréről szorították ki, de az államcsőd árnyékában még a papírpénz ezüstre váltását is fel kellett függesszék. Miklós cár belehalt a szégyenbe, utóda II. Sándor pedig megalázó feltételekkel volt kénytelen békét kötni Párizsban 1857-ben. Hol volt a gond?

 Az ipar fent említett eredményei és alkalmazottjainak 5-600.000 közöttire becsült létszáma a birodalom nagyjából 75 milliós lakosságához képest csak néhány fűszál volt a sztyeppén. Ezt lényegesen bővíteni nem is lehetett, mert a népesség 95 %-a úgy élt kizárólag a mezőgazdaságból, hogy egyben szinte minden szempontból önellátó is volt. Munka- és használati eszközeit falun készítették el, mert a parasztnak nem volt pénze arra, hogy a ritka városban vegyen jobb minőségű iparcikkeket - még 1860-ban sem.

Bezzeg a nyugatabbra fekvő országoknak lenne pénze, sőt még iparcikkekre sincs szükség, mert az iparosodó országok robbanásszerűen növekvő népessége kifejezetten ugrana az orosz gabonára. Ráadásul a világ ekkori "műhelye", Anglia nem csak annak ezüstjének "fekete lyuka" is egyben, hanem még a saját agráriumát is bontja lefelé.

Következésképp a feladat egyszerű: a megtermelt gabonafelesleget el kell juttatni pl. Rosztovba vagy valamelyik balti kikötőbe, majd felrakni egy jó eséllyel görög vagy brit hajóra, aztán a bevételből modern gépeket venni. És itt a baj: se felesleg, se szállítási lehetőség.

 Az orosz mezőgazdaság Európában elég egyedülálló teljesítményt produkált a 19. sz első felében – a terméshozamok nem vagy csak alig nőttek. Becslések szerint a vetőmag 1800 körüli 3,1-szeres hozama még 10 %-ot sem nőtt átlagosan 1861-ig. Ennek fő oka a jobbágyság rendszere volt, ill. annak is a legszélsőségesebb típusa, mely középpontjában a robot állt.  A robotterhek Nagy Katalin óta akár meg is négyszereződhettek, nemcsak a stagnáló hozamok miatt, de a napóleoni háborúk után már elsősorban azért, mert a földesurak a legnagyobb problémát, a szállítást is ily módon próbálták áthidalni. Hiába csökkent a földesúri parasztok aránya, hiszen ők elsősorban az orosz gazdaság egyetlen exportképes ágazatában koncentrálódnak: a gabonatermelő nagybirtokon. Sőt, a gyarapodó ipari üzemekben is egyre több jobbágyot dolgoztatnak, és noha arányuk az ipari összlétszámon belül csökken, de a szállításban itt is általánossá válik. A munka hatékonysága ezáltal még tovább romlott, a kör bezárult.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BISMARCK 2010.05.25. 12:49:16

A huzagolt ágyúra van vmi forrás?
Érdekességként még meg lehetne említeni a vasút használatát az utánpótlásban.

Válasz erre 

Minorkavidor 2010.05.25. 14:59:14

Szia, Maotai!
Félkézzel? Inkább csak 2 ujjal, a 192 ezer fős sereg csak ötöde sem volt az egymilliós cári hadseregnek. A 65 ezer fős tartalékkal ment föl negyedmillió főlé, de azok bevetésére nem került sor.A szövetségesek győzelmének a haditechnikai fölényen kívül, még van politikai-hadászati oka is. Mégpedig az, hogy Napóleonnal és Hitlerrel szemben nem nyomultak be Oroszország belsejébe, csak a peremterületeken tevékenykedtek és korlátozott katonai-politikai célplat tűztek ki maguk elé. Ezen azt értem, hogy nem akarták az országot, meghódítani, társadalmi-gazdasági rendszerét megváltoztatni, népét kiirtani. Csak az általuk túlzottnak tartott befolyását megnyírbálni.

Válasz erre 

Syolos 2010.05.25. 15:22:29

Jó post, csak az első térkép mindössze egyetlen link formájában szerepel benne.

Válasz erre 

maotai 2010.05.25. 18:29:48

@BISMARCK:
Ormos Mária - Majoros : Európa a nemzetközi küzdőtéren, 2003.
113. oldal.

Viszont az íméled miatt utána néztem a neten a külföldi források közt, és biza könnyen lehet, h tévedés.

Válasz erre 

maotai 2010.05.25. 18:33:29

@Syolos:
Kösz,
a térkép mérete miatt - ha kicsinyítettem volna, akkor nem lett volna olvasható.

Válasz erre 

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.05.26. 01:20:30

@maotai: Behekkeltem a térképet, kattintásra nagyobb lesz.

Válasz erre 

BISMARCK 2010.05.26. 09:03:23

@maotai:

Én az huzagolt ágyúra az első említést az amerikai polgárháborúból találtam. Mármint, hogy ott alkalmaztál először.
Meg fogom kérdezni Majorost, hogy hol találta ezt az infót.

Válasz erre 

sierrahun 2010.05.26. 10:41:00

"A török győzelmek utáni peloponnészoszi népirtás, és az európai közvélemény nyomása miatt a britek és a gallok hadat üzentek a Portának"

-- De főleg amiatt, mert a szultán felkérésére Mohamed Ali is beavatkozott és 1827-re gyakorlatilag leverte a görög lázadást. Ez volt az, ami nem tetszett a nagyhatalmaknak, mármint hogy egy erős és fejlődőképes, egyiptomi központú birodalom veheti át az oszmán birodalom helyét, amolyan jogutódként.

"Csakhogy az angol áruk és tőke ettől kezdve elözönlötte a Török Birodalmat, így hamarosan ők vették át az orosz befolyást."

-- A britek megmondták a szultánnak, hogyan intézheti el Mohamed Alit: a vámtarifákat a padlóra csökkentette, a beözönlő angol árudömping pedig megölte a virágzó mameluk kézművesipart. A többit már elintézte az angol flotta ágyúzása. Ali bukásával aztán egyszersmind megszűnt az ok, amiért a szultánnak a cár védelmét kellett keresnie.

"Ausztria viszont csúfosan elárulja jótevőjét, mert még semlegességet sem hajlandó deklarálni (csak fegyvereset), ezért az orosz csapatokat jobb híján kivonják Havasalföldről és Moldvából."

-- Nem elárulta, hanem konfliktus támadt köztük. Oroszország gyakorlatilag háborúval fenyegette meg Ausztriát 1850-ben, amikor a német parlamentből Poroszországot ki akarták záratni, s ezzel a német egyesítést döntésre vinni. Oroszország gyakorlatilag hűbérúrként viselkedett Ausztriával szemben, aztán csodálkozott, hogy az miért nem hálás továbbra is.

Válasz erre 

sierrahun 2010.05.26. 10:43:31

A hivatkozott oldalon a könyv "huzagolt fegyverek" szókapcsolattal él. Lehet, hogy ez tulajdonképpen csak a puskacsövek huzagolására utal.

Válasz erre 

Lucius Flavius Arrianus 2010.05.26. 11:16:30

Ez tetszett, érdeklődve várom a folytatást. Az egész világtörténelem egyik legnagyobb szabású története ez, az orosz modernizáció tette fel Európának azokat a kérdéseket, amelyeket később olyan rosszul válaszolt meg - egyszóval kérem a következőt :-)

Válasz erre 

Hajrá777 2010.05.26. 13:08:33

Másik érdekesség !

A Victória keresztet mint a Brit Nemzetközösség legnagyobb kitüntetését gondolom mindenki ismeri. Ez egy csillag alakú BRONZ kitüntetés. Az érdekessége és kapcsolódása a cikkhez hogy ezen kitüntetések medál részét a Krími háborúban az oroszoktól zsákmányolt ágyúkból verték és verik ma is. Már nem sok "alapanyag" maradt állítólag cca 40-60 medálra kitüntetésre elég.

Válasz erre 

BISMARCK 2010.05.26. 14:00:20

@sierrahun:

Ez is igaz, de valószínűleg nagyobb volt annak a súlya, hogy Ausztria gatyáig eladósodott Anglia felé ill. a továbbiakban is rászorult az angol kölcsönre.

Válasz erre 

Cs 2010.05.26. 17:08:30

A huzagolt/símacsövű fegyverekhez. A huzagolt csövet már korábban is alkalmaztak puskáknál, de mivel a hagyományos papírhüvelybe előcsomagolt lőport+lövedékkel, az elöltöltős fegyvereket lassú és macerás volt megtölteni ezért nem használták. Kivéve a vadászalakulatokat, ahol a gyorsaságnál jobban számított a lőtáv és a pontosság. Az 1840-es évek végén Minie feltalálta a róla elnevezett lövedéket. Ezzel már gyorsan és könnyen lehetett tölteni az elöltöltős, huzagolt csövű puskákat. A nyugatiaknál már folyamatban volt az átfegyverzés a régi papírtöltényes simacsövű fegyverekről az új huzagolt csöves, minie lövedékes puskákra, amikor kitört a Krími háború. Ezt a folyamatot a háború felgyorsította. Így a nyugati gyalogság, a korabeli hi-tech fegyverekkel sokkal nagyobb tűzerőt képviselt valamint messzebbre is tudott lőni, mint a régi technológiát használó oroszok. A tüzérségnél még nem volt jellemző a huzagolt cső. Pl.: A britek régi simacsövű ágyúkkal kezdték a háborút, a háború alatt kezdték huzagolni a csöveket. De az elöltöltős, huzagolt csöves ágyú nem volt nagy szám, nem jelentet komoly előnyt. 10 év múlva, amikor 1860-as évek elején megjelenik a hátul töltés, akkor lesz majd életképes a huzagolt cső az ágyuknál. Szóval a minie lövedékes, huzagolt csövű puskák voltak azok amik igen komoly fölényt jelentettek.

Válasz erre 

maotai 2010.05.26. 18:59:21

@hami:
köszönet - már sokadszor (Te tudod, milyen béna vagyok számtechileg)

Válasz erre 

maotai 2010.05.26. 19:03:59

@sierrahun:

Köszi, persze igazad van,
de egyrészt kénytelen vagyok tömöríteni (ami ugye törvényszerűen rontja a pontosságot), másfelől az uccsó bekezdésedet illetően az orosz külpolitika motivációi szempontjából próbálom tálalni a dolgot.

Válasz erre 

maotai 2010.05.26. 21:38:22

@Cs:
Úgy tűnik a szokásos történetírási szitu :

1. a szerző figyelmetlen,
2. az ördög a részletekben rejlik.

Válasz erre 

Viharkabát 2010.05.28. 20:57:18

Szóval Konsztantyin és neje Konsztyitucija! Ez egyszerűen zseniális :-))

Válasz erre 

bryan 2010.05.30. 20:15:27

"Európában az uralkodónak rendelkeznie kell azzal a művészettel, hogy hol róka, hol pedig oroszlán legyen. Erre tanította őket Bonaparte."
Ezt nem Bonaparte, hanem Machiavelli tanította, tényleg nem lehetett valami hatalmas műveltségű a cár atyuska. :)

Válasz erre 

maotai 2010.05.31. 22:12:40

@bryan:
Az orosz elit nagyrészt franciául beszélt, nemcsak, mert XIV. Lajos óta frankofón volt, de azért is, mert az egész akkori Európában a francia váltotta fel a latint. Európa azért fogadta el a cári címet (de 1előre csak latinul), mert a Cseszmei csata után elismerte azt Franciaország
Ráadásul Napóleonnak eszméletlen kultusza alakult ki Oroszhonban.
Amúgy, ha a mai politikusok átlag műveltségének és felkészültségének relatív szintjét hasonlítanánk akár még I. Miklóséhoz is, hát nem biztos, hogy ő jönne rosszul belőle :((

Válasz erre 

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2011.03.04. 02:31:17

@maotai: "átlagos műveltséggel sem rendelkezett", de mégis napóleontól idézett ilyen "szellemesen"? Ezt hogy?

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: