Ligeti Lajos szobra Anonymusról a Városligetben

A hatvanas-hetvenes évek az Anonymus-kutatás egyfajta csúcspontját jelentették, napvilágot látott több komoly és komolytalanabb munka is a névtelen jegyzővel kapcsolatban. Még a rovásírás is kapcsolatba került a Gesta Hungarorummal. A történészek már-már dűlőre jutottak, és III. Bélát fogadták el P. mester „dicsőséges Béla királyának”, de a részletkérdésekben nem történt meg a kiegyezés.


 

Győrtől Óbudáig


 

III. Béla

Az Anonymus-kutatásnak az egyik fő témájává a huszadik század második felében a benne található „politikai” nézetek váltak.  Elsősorban azért, mert a kutatás fő árama elfogadta a III. Béla korába történő keltezést, abban azonban nem született megegyezés, hogy ki volt a névtelen jegyző, ezért ezt egy új és hasznosítható módszernek gondolták a keresés során. Legutóbbi Anonymus-posztunkat Csóka Lajos pannonhalmi bencés szerzetes és tanár elképzeléseinek ismertetésével zártuk, amelyben Anonymust egy egykori pannonhalmi iskolamesterrel azonosította, elfogadva a nyelvészek II. Béla korabeli azonosítását. Ifj. Horváth János az 1966. évi Irodalomtörténeti Közlemények hasábjain szállt vitába Csóka elképzeléseivel. Szilágyi Lóránd nyomán III. Béla jegyzőjének tekintette Anonymust, de nem fogadta el azt, hogy Péter esztergomi prépost volt Béla király jegyzője, sőt ő maga egy korábbi cikkében (amiről szintén említést tettünk előző posztunkban) a rímes és ritmikus próza kapcsán tett megfigyelései miatt lehetetlennek gondolta, hogy Szilágyi jelöltje volt Anonymus.
Horváth János szerint a nyelvészeti érvek elégtelenek a II. Béla-kor igazolására. Ugyan a magyar szavak helyesírása valóban nem egyezik meg Imre és III. Béla korával, de arra is felhívja a figyelmet, hogy nem maradt fent Anonymus keze által írt oklevél, így nincs mivel összehasonlítani a helyesírást. A nyelvtörténet pedig nem akadályozza meg azt, hogy Anonymus korát a XIII. század elejére helyezzük.
Történeti érvei között szerepel, hogy mikor Zolta fejedelem kijelöli az ország déli határait, akkor azok I. Mánuel császár halála, valamint III. Béla 1181-83 közötti bolgár hadjárata utáni állapotokat tükröznek. Szuzdallal kapcsolatban pedig elfogadja Domanovszky Sándor érvelését, amely szerint Szuzdalt Oroszország neveként a XII. század vége előtt nem használhatták. Csóka Lajossal ellentétben azt gondolja, hogy nem speciálisan bencés kolostorok, hanem nemzetségi monostorok kerültek be Anonymus munkájába.
A szerzőt a földrajzi tájékozottsága alapján igyekezett megtalálni. Horváth szerint Anonymus legjobban a tiszai és erdélyi tájakat ismeri, nem pedig a Dunántúlt vagy a Felvidéket. Mivel Anonymus hangsúlyozza az erdélyi résznél, hogy Velek vezértől eredt Turda püspök, ezért maga Anonymus lenne Turda püspök. Mivel ez a név pogány, ezért műve előszavában a keresztény nevét használta, rövidítéssel. A P. rövidítés Petrust, vagy Paulust takar, Horváth pedig Péter győri püspökben látja Anonymust.
III. Béla kancelláriájából ismerünk egy Paulus nevű jegyzőt, de ő 1192 előtt meghalt, vagyis nem élte túl III. Bélát. 1192 után viszont a notariust nem, csak a kancellárt jegyzik föl az oklevelek, ezért nem találhattuk meg Anonymust. Horváth szerint így Anonymus győri püspöksége előtt lehetett királyi jegyző is, és csak szerénységből titkolta püspökségét a munkájában.
 

II. András

Ami a kor politikáját illeti: az II. András birtokeladományozásait támogatandó íródott. II. András ugyanis szakított elődei politikájával, és vármegyényi területeket adományozott el, a Gesta sorai között pedig az ezt kísérő pártharcok tükröződnek. Anonymus volt az, aki megalapozta az új II. András-féle berendezkedés történeti-ideológiai alapjait, mielőtt az Aranybulla az ezzel ellentétes folyamatokat érvényesítette volna. Péter győri püspök tehát 1222 előtt írta.
Nevének eltitkolására azért is szüksége volt a győri püspöknek, mert János esztergomi érsekkel szemben a király pártjára állt. Ugyanakkor titkolni akarta a király előtt is azt, hogy ő a mű szerzője, ugyanis művének számos vonása nem találkozott volna a királyi akarattal. Püspökként ráadásul nem is írhatott volna oly elnézően a pogányokról.
Ifj. Horváth Jánossal egy időben, ráadásul ugyanabban a lapszámban, jelentkezett Sólyom Károly, aki a jegyző személyét szintén a győri püspökben vélte megtalálni. Sólyom szintén elfogadja Szilágyi Lóránd 1196-1203 közötti keltezését, viszont az esztergomi prépostot, mint szerzőt, nem. Ennek az az oka, hogy Péter esztergomi prépost királyi kancelláriai, vagy udvari működéséről semmit nem tudunk. Fordítva sem ismerünk senkit, vagyis nincs olyan személy, aki kancelláriai „dolgozóként” egyúttal az esztergomi káptalan tagja lett volna. Ha pedig Péter esztergomi prépost volt a szerző, akkor miért nem címezte magát prépostnak, és miért csak magisternek? P. magister a Gesta alapján egy biztos öntudattal bíró, világias gondolkodású személy lehetett, vagyis semmi nem köti Péter esztergomi préposthoz.
 

Sólyom Károly

Sólyom Károly szerint ezért P. magister Péterrel azonos, aki 1202-1204 között kancellár, majd 1204-1217 között győri püspök volt. Péter győri püspök lovagi jellemű volt, aki többször járt külföldön követségben Imre és II. András nevében is. Valószínűleg a Velek nemzetségből származhatott, mégpedig Zaránd megyéből. Sólyom Károly szerint 1194-96 között dolgozott jegyzőként a kancellárián, majd 1198-1202 között írta meg a Gestát, (ekkor még fiatal volt, szemben az általánosan elfogadott véleménnyel szemben, amely egy pályája delén túl lévő embert lát a szerzőben). Műve megírása után lett csak székesfehérvári prépost, majd kancellár és győri püspök. N., Anonymus barátja pedig Csáky Miklós püspök lehetett, aki magyarra fordította a Trója-történetet, amelyet még Anonymus állított össze, amikor még együtt tanultak.

Györffy György

Alig négy évet kellett várni ahhoz, hogy 1970-ben Györffy György publikálja elképzelését, amely ismételten az Irodalomtörténeti Közleményekben jelent meg. (Közkönyvtárakban elérhető az Anonymus: Rejtély vagy történeti forrás? c. Györffy-kötet, amelyben ez a cikk is megtalálható.) Noha Györffy pályája elején még elfogadta Szilágyi azonosítását, és Péter esztergomi prépostot, e munkájában már úgy véli: Anonymus Péter óbudai prépost volt. Ugyan a kérdéses időből nem tudunk Péter óbudai prépostról, de ez nem probléma, ugyanis a korszakunkban éppen van egy 25 éves hiány az óbudai prépostok névsorában, ez alatt működhetett tehát Péter óbudai prépost. A budai prépostságot többnyire királyi jegyzők szokták megkapni, és Anonymus feltűnően jól ismeri Óbuda környékét. (Ezt amúgy Jakubovich Emil is észrevette, de ő egy II. Béla korában élt Péter óbudai prépostra gondolt.)
Györffy egyetértett ifj. Horváth Jánossal abban is, hogy Anonymus munkája határozott politikai tendenciát mutat, de a tendencia irányát már teljesen másnak gondolta. Anonymus nem II. András pártján állt, hanem az ősi, „de genere” jogon birtokló nemzetségekén. Anonymus a király életében megkoronázott törvényes (és egyben fiatal) utódot pártolja, ami utalás III. László királyra. Anonymus tehát Imre-párti volt, és ezért elvették tőle az óbudai prépostságot, ezért nem szerepel az ismert prépostok listájában.
Györffy Szilágyi Lóránddal ellentétben szkeptikusan viszonyult Anonymus honfoglalással kapcsolatos értesüléseihez. Szerinte Anonymus semmilyen forrással nem rendelkezett a honfoglalás koráról. Személy-, és helyneveken kívül, amelyeket beágyazott a teljes egészében kitalált történetébe, semmilyen pozitív adatot nem jelent a honfoglalás kor viszonyainak megértésében. Földrajzi értesülései az 1200-as évek Kárpát-medencéjét tükrözték.


Szimbolika, domonkosok és rovásírás


 

A Gesta Hungarorum kódexének második oldala

Az Anonymus-kutatás egyik legmeglepőbb elméletét Karsai Géza fejtette ki. Ő már 1960-ban jelentkezett elméletével a Magyar Könyvszemle hasábjain, azonban nem akartuk a monoton időrendiséggel megtörni a posztunk egységességét, így Karsai elméletét egyben ismertetjük. Karsai Géza egyébként szintén pannonhalmi bencés tanár volt, Csóka Lajoshoz hasonlóan. Már első közlésében kifejtette elképzelését (lásd a neten itt), amely szerint Anonymus azonos volt Pousa, vagy Pausa püspökkel, aki a XIII. század végén élt, vagyis egy hihetetlenül kései időpontot nevezett meg Anonymus lehetséges korának.
Vizsgálatának alapjául a szimbolika eszközét választotta, és a Gesta kódexének első, P iniciáléját tanulmányozta. A P iniciálé körüli különböző elemek, motívumok, és díszítések valójában mind egy jelképrendszer részei. Ezek a jelképek pedig nem máshonnan származnak, mint Szent Domonkos legendájából. A következő jelképeket ismerte föl: tűzből kirepülő könyv, liliom, földkerekséget ábrázoló csillag, gyertyát tartó majom, óriásgyík, Sátánt ábrázoló szörnyeteg, valamint szerzetesek és pogányok fejei. A legfontosabb szimbólum pedig a fáklyát a szájában tartó kutya, amely a domonkos rend jelképe is egyben. Mivel ezek a szimbólumok együtt nem keletkezhettek 1297 előtt, ezért a kódexmásolat is 1297 után keletkezett.
A jelképek pedig azért a domonkos rendből származnak, mert a másoló még tudhatta, hogy a Gesta szerzője nem más, mint P. mester volt, a rend kiemelkedő tagja. Ha nem a rend kötelékébe tartozott volna, akkor nem szerepeltették volna az iniciálét a fentebb felsorolt jelképekkel. A kutatást Karsai már ekkor sem győzte meg, szimbólumai, jelképei csak élénk fantáziával voltak beleképzelhetőek az iniciálé környékén lévő díszítésekbe. A fáklyát a szájában tartó kutya tényleg gyakori jelképe a domonkosoknak, de itt a kutyát is két hullámos vonal közül kiálló hajlott vonal jelképezi, ami inkább tűnik egyszerű helykitöltő dísznek, mint a Karsai Géza által leírt kutyafejnek.
 

A Gesta Hungarorum első oldalának (1a oldalának) fényképe, rajta a levakart írással Karsai Géza cikkéből

Elmélete azonban még cifrább fordulatot vett akkor, amikor ismét a Magyar Könyvszemlében ezúttal már palimpszeszt-vizsgálatokkal jelentkezett. (Palimpszesztnek hívjuk azokat a kéziratokat, amelyeknek az eredeti szövegét kivakarták, és a helyébe egy másikat írtak.) A vizsgálatok tárgya a korábbi posztunkban már említett első oldal volt. Mint tudjuk, Anonymus művének első oldala üres, és levakarás nyomai láthatóak rajta. Korábbi feltételezések szerint egy címlap lehetett ott, azonban Jakubovich Emil kvarclámpás és ultraibolyás bevilágítással készített fotók segítségével megállapította, hogy az első oldalon a második oldal szövege szerepelt, iniciálé nélkül, és rontott változatban. Karsai Jakubovich előbbi vizsgálatát ismerte, utóbbit azonban nem, és abból indult ki, hogy kvarclámpás reprodukciója nem sikerült jól, ezért új felvételeket készített. Hál’istennek a Magyar Könyvszemle megtalálható az interneten az Elektronikus Periodika Archívumban, ezért ahogy Karsai előző cikke, úgy ez a cikke is olvasható. A cikk mellett megtekinthetőek a felvételek is, így Karsai állításait mindenki ellenőrizheti saját maga is.
Ő ugyanis szintén látta az első oldalon a második oldal szövegét, azonban azt is feltételezte, hogy azon képek, és egyéb szövegek is láthatóak. A P iniciálé körül másfajta domonkos ábrázolásokat látott, mint a ténylegesen elkészült második oldalon lévő iniciálé körül, továbbá a P betű után oda írták a Pousa (vagy Pausa) nevet. A P iniciálé körüli feliratok a „Pousa dictus episcopus”, „Magister Sacre pagine”, „apocrisiarius archiepiscopi Colocensis” és a „Doctor Decretum” olvasatot adják. A címzett N. pedig nem más, mint Csák Ugrin spalatoi érsek, és Rogerius, a Carmen miserabile szerzője, amelyről szintén a feliratok árulkodnak (Hugino archiepiscopo Spalatino, valamint dilectissimo Rogerio). A feliratokon kívül láthatunk fáklyás kutyát, csillagot, továbbá ovális alakú világtérképet, amelyek mind-mind a domonkos jelképrendszer részei.
A tanulmányhoz csatolt fényképeken mindenki saját maga eldöntheti azt, hogy a Karsai Géza által odarajzolt elemek láthatóak-e, vagy sem. Az Anonymus-kutatók többsége a megjelölt helyeken tintapacákon, és a már említett második oldal szövegén kívül nem látott semmit, sőt már Jakubovich Emil is megírta, hogy a P iniciálé az első oldalon nem készült el.
Karsai Géza egy amerikai magyar folyóiratban közzétett tanulmányában fenntartotta állításait, így azok bekerülhettek az emigráció magyar történeti gondolkodásának vérkeringésébe. 1972-ben azután az MTA Középkori Munkabizottsága egy vitaülést rendezett, amelynek témája a középkori elbeszélő források legfontosabb kérdései voltak, így a vitaülés egyik fontos szekcióját Anonymus jelentette. Az ülésen felszólalt Karsai Géza is, sőt az ülésről 1974-ben készített Középkori kútfőink kritikus kérdései c. kötetbe is bekerült a tanulmánya. (Csapodi Csaba tollából az ismertetőt lásd itt.)
E tanulmányában az eddig elmondottakat fenntartotta. Pósa püspök műve nem más, mint egy regényes prózaeposz, amely a magyarok útját a tatárok betörésével veszi azonosnak, és visszavetíti a XIII. századi állapotokat a X-XI. századba. A honfoglalás anonymusi útvonalának forrása pedig Julianus barát és társai keleti útjának beszámolóin, valamint Piano Carpini 1247 körül készült úti jelentései lehettek. Az 1279. évi kuntörvények és a Gesta egyes helyei között rokonság állhat fent.
Pósa püspök tehát az 1230-as években kezdte írni a krónikáját, a mai szöveg pedig egy 1270 körül készült átdolgozás. Ráadásul, amint azt Karsai leírja a fentebb említett kötetben, Pósa püspök Gesta Hungarorumáról a Fehér Mátyás Jenő domonkos szerzetes által közzétett Kassai Kódex is beszámol, így független forrásból is igazolva van az, hogy Pósa püspök írta a Gestát.
 

Forrai Sándor

Karsai Géza különös elméletének van egy máig ható eleme is: tudniillik, mint azt fentebb írtuk, publikált egy amerikai magyar folyóiratban, sőt a korabeli napisajtó hosszasan foglalkozott az elképzelésével, nagy port kavarva fel. Feltételezései szerint Anonymus kódexének első oldalán rovásírásos feliratok is találhatóak voltak. Ezt a felfedezését megosztotta Forrai Sándorral is, így az alternatív kutatók, és rovásírás-történészek között hamar utat talált az elképzelés. E szerint Anonymus kódexe valójában egy rovásírásos kódex volt, amelyet azonban teljes egészében kivakartak, és helyére egy „másik történelmet” írtak. (Ahogy Friedrich Klára fogalmazott). Azonban, mint fentebb láttuk, ilyesmit még Karsai sem állított, és a konferenciáról kiadott kötet fényképeiről pedig kiderült, hogy sem szimbólumok, sem rovásírás, sem pedig egyéb írások nincsenek a levakart első oldalon a már említett második oldali szöveg kivételével. A Kassai Kódexszel most nem foglalkozunk, terveink szerint egy hamarosan megjelenő posztban külön teret szentelünk Fehér Mátyás Jenő kódexe különös történetének.


Középkori kútfőink kritikus kérdései


 

A középkori kútfőink kritikus kérdései c. kötet tartalomjegyzékének első fele

Az időrendi sorrendet Karsai Géza elméletének ismertetésével szakítottuk meg. A konferenciakötetben négy tanulmány foglalkozott Anonymus-szal, ezek közül a második számú volt a már említett Karsai Géza által írt Ki volt Anonymus? (Az Anonymus-gesta kézirata, szövegkritikája, tartalmi és nyelvi problémái, különös tekintettel a palimpszeszt szövegek fototechnikai kérdéseire) című írás. Karsai elméletére nem maradt el a válasz sem, ifj. Horváth János írta meg a negyedik cikket. Horváth János cikke végén foglalkozik a Kassai Kódexszel, amire most csak nagyon röviden térünk ki, mivel egy különálló posztot fogunk szentelni neki.  Elég annyi, hogy Fehér Mátyás Jenő az USÁ-ban megjelenő Magyar Történelmi Szemlében (amely később a szerzővel együtt Buenos Airesbe költözött) közzé tett egy állítólagos kódexet. A közzététel azonban csak egyes részletekre terjedt ki, néhol a latin eredetit sem közölte, továbbá nem közölt semmilyen fakszimilét vagy másolatot a kódexről Amikor Borsa Gedeon kritika alá vetette ezeket a közléseket, Fehér Mátyás Jenő a tudományos életben megengedhetetlenül személyeskedő hangnemben válaszolt, és a kritika tárgyaira nem reagált.
Horváth János Karsai elmélete kapcsán mindenekelőtt annak bevezető szövegre vonatkozó elképzeléseit tartja valószínűtlennek. A „dictus episcopus” formula szerénykedése értelmét veszti, ha utána a Karsai által bemutatott módon felsorolja az összes egykor viselt, és jelenleg is meglévő címét. Ráadásul a Karsai által mellékelt fotókon és képeken nem látszanak azok a dolgok, amelyeket a szerző a rajzi rekonstrukcióin megjelent. Különösen hibásnak véli azt a metódust, amikor az ún. „üres nagyítás” technológiát használta, tehát akkor, amikor a kontraszt növelése érdekében az egyik másolatot a másikról készítik folyamatosan. Ráadásul Horváth már használta Jakubovich Emil ultraibolyás felvételét, amelyen a Karsai által „odaképzelt” jelenségek egyáltalán nem látszanak. Ahogy Horváth fogalmazott „az ily módon kinagyított foltokba és pacnikba [Karsai] élénk fantáziával olyan ábrákat is belemagyarázott, és olyan szövegeket olvasott ki, amit éppen akart”.
Horváth másik fontos szempontjának Anonymus datálását tartotta, ha ugyanis kiderül, hogy Anonymus nem élhetett Pósa püspök korában, akkor értelemszerűen Karsainak a Pósa mester által írt Gesta Hungarorum tétele a fotókon kívüli bizonyítékok alapján is megdől. Egyik fontos érve, hogy ha a Gesta Julianusék útja után készült volna el, akkor abban nem szerepelnének a magyar őshazával kapcsolatos pontatlanságok. Nem lehet továbbá azonosítani Anonymus kunjait a magyarok által Kijevnél legyőzött kunokkal sem, ráadásul a névtelen jegyző nem is azokra a helyekre telepíti a kunokat, amelyeket IV. Béla korában valóban elfoglaltak. A kunság helyett a Felső-Tisza-vidékre, és a Dunántúlra kalauzolja őket. Kun nemzetségnek mondja pl. az Abákat, akik egyértelműen nem voltak kunok, hiszen a XI. században már királyt adtak az országnak. Horváth ráadásul visszatér első tanulmánya érveihez: a Gestából kirajzolódó társadalmi és politikai helyzet az Aranybullát megelőző időkre vonatkozik. Nyoma sincs benne pl. az ellenállási záradéknak. Így a szerző 1222 előtt írta meg a Gestát, vagyis az nem lehetett Pósa püspök műve.
Horváth mindemellett Györffyt is kritizálta, szerinte Györffy téved akkor, amikor hiteltelennek tekinti Anonymus a honfoglalás kapcsán. Horváth szerint Anonymus genealógiai vonatkozásai többnyire igazolhatóak, mégpedig pont azokból a helynevekből, amelyek Kniezsa István szerint a XI-XII. század fordulóján jöttek létre.
 

Váczy Péter

Horváth János mellett Váczy Péter írta a kötet Anonymus-tanulmányai közül az elsőt. (Anonymus és kora címmel). Ő egy új szempontot vitt a Gesta kutatásába, és pedig Pannonhalma nevét. A szövegben ugyanis az olvasható, hogy a honfoglalók eljutottak Szent Márton hegyéhez, ahol vizet merítettek a Sabaria forrásból, és „fölmenve a hegyre sokáig gyönyörködtek Pannónia földjének szépségében”. Váczy szerint a „mons Sancti Martini” kormeghatározó értékű. A bencés kolostor eleinte „Sancti Martini in monte supra Pannoniam situm” névvel illette magát, majd Szent László korában „monasterium Sancti Martini supra montem pannoniae situm” szerepelt egészen a XII. század közepéig. Ezután „Sancti Martini cenobium” vagy „monasterium Sancti Martini de Pannonia” névvel illették, és ez volt a helyzet 1229 után. Anonymus „mons Sancti Martini” megnevezése összesen három oklevélben fordult elő: 1213-ban, 1223-ban, és 1226-ban. Ebből az 1213. évi oklevél nem hiteles. Ennek alapján Váczy Péter a Gesta keletkezési idejét 1220 tájára tette.
Pannonhalma nevén kívül még a Fekete-tenger neve is korhatározó jelentőségű Anonymus munkájában. A „Mare nigrum” ugyanis Váczy Péter szerint a XIII. század közepéig ismeretlen, nem használták sem az ókorban, sem a középkor folyamán Anonymusig. A név eredetét a magyar egyház kun missziójában, domonkos szerzetesek közvetítése révén feltételezte. A kun elnevezés, a „kara tengiz” így juthatott el Anonymushoz.
A románok Blaci neve is korjelző szereppel bír: 1222-1224 körül még találkozunk ’blaci’ megnevezéssel, de 1234-ben már ’wlachi’-nak nevezik a románokat. Így a Gesta nem készülhetett II. Endre halála után, még kevésbé a tatárjárás után.
 

Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története

A Középkori kútfőink kritikus kérdései c. kötet harmadik számú tanulmánya Jakab Sámuel és Városi György nevéhez fűződik. Ők az üres lap (vagy ahogy ők nevezik, az 1a lap) kutatásával foglalkoztak. A két szakember mindenekelőtt leszögezi azt, hogy a fényképezés során csak azt a harmincnégy sort sikerült feltárni, amely már Jakubovich Emil eredeti, 1924-es tanulmányában is szerepelt. Csak betűképek, szavak és szótöredékek voltak észrevehetők a fotókon. Megemlítették a már fentebb is kritizált „üres nagyítás” módszerének használhatatlanságát, sőt kiemelték, hogy az így készített képek egyre rosszabb minőségűek. A Karsai által alkalmazott módszerek nem segítik elő az üres kódexlap feltárását, sőt ahogy ők fogalmaznak „bizonyos ponton túl a jelek széteséséhez vezet, és új jelenségeket hoz létre” A cikkhez számos fényképet mellékeltek a vonatkozó oldalról, ami egyértelműen igazolja állításaikat, és nem mellesleg érvénytelenné teszik a rovásírásról, és a különböző domonkos jelképekről szóló Karsai-féle teóriát.


 

Az újabb és újabb jegyzőjelöltek tehát nem jelentették a kutatás végét, sőt, már a hetvenes években utat találtak a nagyközönséghez azok az elméletek, amelyeket a szakma egyöntetűen elvetett, de amelyek jól kiszolgálták a korabeli „bulvársajtót”. A történelemkutatásban, és Anonymus kutatásában azonban nem állt meg az élet, hogy kik és mit írtak még a névtelen jegyzőről, azt a következő posztunkban láthatják a Tisztelt Olvasók.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyomasek_bobo · http://sopron.e-cafe.hu 2010.11.27. 20:46:10

Komolyan mondom, ez jobb, mint a Columbo. De tényleg.

Válasz erre 

pamacs&penge · http://pamacsespenge.blog.hu/ 2011.10.16. 17:05:24

Csak annyi, hogy az Anonymus-szobor Ligeti Miklós műve, nem Lajos volt ő... ;)
Gratulálok a cikksorozathoz!!!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: