A legendákban kanonizált ötök

Ott hagytuk abba legutóbb, hogy nem annyira szeretett szerzetesünket kemény támadások érték a Dumában. Ekkorra már az ellene szervezett sokadik összeesküvés elindítójában, Feliksz Felikszovics Juszupov hercegben megérlelődött a gondolat, hogy tennie kéne valamit az ügyben. Juszupov az egyik hihetetlenül gazdag orosz család sarja volt. Második fiúként született, de bátyja és példaképe, Nyikolaj egy nőügyben párbajba keveredett és rajtavesztett, mert a dühös férj lepuffantotta. Előzőleg bátyjával együtt tivornyázó, ópiumszívó életet éltek Párizsban, az eset után viszont az ifjú herceg magába szállt, és nagyjából olyan megtérést mutatott be, mint anno Raszputyin. A nyomornegyedeket járta Péterváron, adakozott, beteget ápolt, és alkoholistákat szedett össze az utcáról. Családja kissé gyanakodva figyelte az egyik végletből a másikba esést. Ezután Oxfordba ment, ahol folytatta a kicsapongást, barátságot kötött az angol aranyifjakkal, köztük Oswald Raynerrel és Albert Stopforddal. Itt leginkább Szumarokov-Elston gróf néven volt ismert, mivelhogy ez volt apja neve is, aki Juszupov-lányt vett feleségül és felvette annak nevét, hogy továbbvihesse a családnevet.

Memoárja címlapján

Juszupov, mint minden normális ember, érzékelte Oroszország káoszba süllyedését, és mint annyian mások, ő is Raszputyint hibáztatta érte. Elhatározta, hogy megöli, és ezzel megmenti az országot is, mert a cár majd felszabadul a démoni befolyás alól, kezébe veszi a kezdeményezést, győz a háborúban és jólétet teremt. Ezekből az elképzelésekből leginkább az látszik, hogy Juszupov mennyire nem volt tisztában a lehetőségekkel az országot, a hadsereget és az uralkodót illetően. Pedig ekkoriban már beházasodott a Romanov családba, Irina hercegnőt, a cár másodunokatestvérét elvéve. És akkor itt egy kisebb kitérőt vagyunk kénytelenek tenni Juszupov szexualitását feltárandó.

Feliksz öregkorában. A két kép tendenciózusan lett kiválasztva, képei többségén nem ilyen erőteljes a feminin vonás.

Nem volt egyszerű eset. Tizenhárom éves korában bátyja barátnőjének a ruháiba öltözve szoprán énekesnőként lépett fel Pétervár éjszakai lokáljaiban, míg le nem bukott a családja előtt. Finom, nőies vonásai később is megmaradtak. Oxfordban készült róla egy fénykép, ami dacára bojári öltözetének, szintén nem túl férfias (Cook egyenesen kirúzsozott szájról és festett szempillákról beszél; nem tudom megerősíteni, mert nem sikerült elég jó felbontásban megszereznem a képet). Mármost, mindennek ellenére Irinával a házassága remekül sikerült, nagyon szerették egymást, és született egy kislányuk is, és soha senki nem vonta kétségbe, hogy Feliksz lánya lett volna. Ezekután csak az mondható biztosra, hogy Feliksz Juszupov ***szexuális volt, homoheterobitranszmetronemtudjuk. De nem olyan, mint a konvencionalitás, ami abból is látszott, hogy hobbija a női ruhák viselése volt. A bútorokhoz és a belsőépítészethez is mély vonzalom fűzte (ennél kompromittálóbb talán csak a balett-táncos és fodrász érdeklődési kör lehetne), gondosan megrostált, Lost Splendor c. memoárjába hosszas enteriőr eszmefuttatásokat sző, alkalmanként nagyon kevéssé odaillően. Például leírta a merénylet délelőttjén Mojka-palotájában végzett berendezési munkálatait, anélkül, hogy az a legcsekélyebb szerepet játszotta volna az amúgy boncolgatott eseményekben.

Vaszilij Alekszejevics Maklakov, ügyvéd, képviselő, szónok, követ. Kint is volt, meg bent is volt.

Juszupov tehát 1916 novemberében elkezdte a szervezkedést. Első körben a két parlamenti szónokot kereste meg, akik demonstrálták, hogy Raszputyint fennen utálják. Maklakov ködösített, nem mondott igent, de gumibotot adott hozzájárulásképpen, illetve Juszupov tőle kapta a mérget is. Puriskevics, a november 19-i beszéde után jóval lelkesebb hozzáállást tanúsított, és mindenre késznek mutatkozott. November 21-én már a merényletre tett előkészületekről írt levelet. Ő ekkoriban a nemzeti radikálisok egyik legfőbb, ha nem a legfőbb vezetője volt, képviselő. Ultrakonzervatív monarchista és radikális idegengyűlölő politikát vitt, összeállította az orosz nacionalisták mártírjainak névgyűjteményét (ami kábé olyan alapvetés volt ott és akkor, mint ma és itt a Kommunizmus Fekete Könyve). Maklakov Puriskevics csatlakozásának hallatán vonakodóbb lett, mint valaha, mert nem vélte alkalmasnak őt egy összeesküvésben való részvételre. Biztos volt benne, hogy nem bírja tartani a száját, igaza is lett,  és az elveivel sem értett egyet.

Vlagyimir Mitrofanovics Puriskevics

A harmadik és legnagyobb kaliberű az összeesküvők között Dimitrij Pavlovics Romanov nagyherceg volt, a cár elsőfokú unokatestvére. Az ő csatlakozása elég erős garanciát jelentett arra nézve, hogy a résztvevők valamiképpen meg fogják úszni a dolgot. Juszupov is Romanov nagyhercegnőt vett feleségül, de Dimitrij Pavlovics saját maga Romanov volt. Őt mondén igazságügyi eljárásnak kitenni elképzelhetetlen volt a korabeli Oroszországban. Dimitrij Pavlovics nemcsak politikai okokból eredően utálta Raszputyint, hanem nevelőapjának homoszexuálisként való megbélyegzéséért is le akart számolni. Amúgy Juszupov kebelbarátja volt, akivel sokat szórakoztak közösen a pétervári éjszakában, írja Juszupov a memoárjában. Amit ez valójában takar és amiről a családtagok levelezése szólt, az az, hogy ők ketten meg-megújuló szexuális viszonyt folytattak és többek között ezért csinálta vissza Alekszandra cárné az Olga lánya és Dimitrij Pavlovics között eltervezett házasságot. Fontos volt a merénylet szempontjából, hogy az ő kocsiját használva a nyomok eltüntetéséhez nem fenyegetett az a veszély, hogy a háborús idők miatt éberen őrködő rendőrség megállítja az autót, és egy hullát talál benne.

Sztanyiszlav Lazovert doktort Puriskevics szervezte be, mivel az ő egészségügyi truppjában szolgált orvosként. Puriskevics sok más orosz potentáthoz hasonlóan azzal járult hozzá a háborús erőfeszítéshez, hogy kórházvonatokat szponzorált, melyek a katonák egészségügyi ellátásában igyekeztek segítséget nyújtani. Puriskevics, azonban a többiektől eltérően saját maga is kiment a frontra, fiai segédkeztek a katonák kezelésében, a sebesültek szállításában, mikor éppen időt tudott szakítani ilyesmire. 1916 novemberében éppen soron következő vonatának felszerelésén erőlködött, Oroszországban ekkoriban valamit beszerezni heroikus erőfeszítéseket igényelt. Leírása szerint a doktor heves támadás közben is rendíthetetlenül dolgozott a fronton. Lazovert sofőrként és méregkeverőként vett részt a merényletben.

Dimitrij Pavlovics Romanov fiatalkorában

Az ötödik résztvevő Szergej Mihajlovics Szuhotyin főhadnagy volt. Ha minden igaz, akkor a Preobrazsenszkij gárdában szolgált és a háború kezdetén súlyos lábsebet kapott. A Sándor-palota kórházzá átalakított épületszárnyában lábadozott, mely palota másik szárnyában Dimitrij Pavlovics lakott. Felépülése után íróasztal melletti munkával bízták meg és közben kialakult benne az a benyomás, hogy a sztarec és Anna Virubova német kémek, amit orosz honfiként nem tűrhetett. Puriskevics lassú (a lábával valószínűleg nem volt minden rendben), de erős emberként jellemzi, akinek fizikai erejére több módon is szükség lehetett a merényletnél, illetve egyéb kiegészítő feladatokat kapott. Lazoverthez hasonlóan láthatóan alacsonyabb státuszú volt a három főalakhoz képest.

Az előzetes terv dióhéjban

Ez az öt fő tehát 1916 decemberére már előrehaladott tárgyalásokat folytatott róla, hol, mikor és miképpen tegyen pontot Raszputyin életének végére. Rendkívül amatőr összeesküvők voltak. Egyrészt képtelenek voltak tartani a szájukat, egy egész sereg embernek kifecsegték tervüket ilyen vagy olyan formában. Tudott róla:
 

• Irina nagyhercegnő, Szuhotyinné, Lazovertné és Puriskevicsné, Zinaida hercegnő, Juszupov anyja és Fjodor sógora
• Maklakov, Mihail Vlagyimirovics Rodzjanko, a Duma elnöke, Juszupov távoli rokona, aki visszautasította a szervezkedésben való részvételt, mondván az egész kormány és az udvar így, vagy úgy Raszputyin befolyása alatt áll, nincs mit tenni. Értesült továbbá Rodzjanko felesége. Ha hihetünk memoárjának, akkor tudott róla Vaszilij Vitaljevics Sulgin, parlamenti képviselő is.
• Bizsinszkij, Juszupov főkomornyikja és Ivan Nyefegyev, a tisztiszolgája, valamint Dimitrij Pavlovics egyik szolgálja
• Albert Stopford brit üzletember és diplomata, Oswald Rayner főhadnagy Stephen Alley és John Scale százados a brit követségről, William Compton követségi sofőr, és valószínűleg tudott valamit Sir George Buchanan pétervári angol követ is. Samuel Hoare akkoriban pétervári MI6 főnöknek Puriskevics mesélte el, mire készülnek, de olyan hangon, hogy közvélekedésnek vélte és nem gyilkossági tervnek.
• Szintén sejtette, hogy valami történni fog Aron Szimanovics, Raszputyin zsidó származású pénzügyi konzultánsa, bankára (!), annak Alekszej és Ivan nevű kapcsolatai, akik kihallgatták a szervezkedőket. Ők ugyanis ép ésszel felmérhetetlen milyen okból, de több alkalommal a nyilvános National klubban tartottak megbeszéléseket, ahol ennek az ominózus Ivánnak feltűnt, hogy még csak nem is sugdolózva, hanem fennhangon Raszputyin nevét emlegetik folyton…

Másrészt ahhoz képest, hogy részletesen megvitatták, valami elképesztően pocsék tervvel álltak végül elő. Azt találták ki, hogy meghívják Raszputyint vendégségbe Juszupovhoz, a Mojka-palotájába, azzal az indokkal, hogy bemutatják Irina nagyhercegnőnek, Juszupov csinos feleségének. Saját kocsit küldenek érte elhozni és megérkezése után megmérgezik. A holttest kabátját és sapkáját felveszi Szuhotyin, kocsiba ülve távozást színlelnek, de valójában Puriskevics kórházvonatához hajtanak, ahol a ruhákat eltüzelik a kazánban. Kocsicsere után visszahajtanak a Mojka-palotába, felveszik a holttestet, láncokkal súlyokat erősítenek rá és a Névába dobják, hogy ne találhassák meg.

Moika rakpart 94. A Juszupov-palota.

 
Ezzel a tervvel az volt a baj, hogy hovatovább több gyenge pontja volt, mint logikus. Juszupov palotájával szemben, a csatorna túloldalán a Belügyminisztérium épülete állt, előtte egy rendőr posztolt, mellettük pedig egy kerületi rendőrkapitányság volt közvetlenül. Ez kötelezővé tette, hogy csendesen intézzék el az áldozatot. A ruhaelégetés teljesen fölöslegesnek tűnik, mivel a holttestet amúgy is a folyó mélyére akarták süllyeszteni. Hogy ezt miért kellett volna kabát, szőrmesapka és sárcipő nélkül tenni, az kérdésesnek tűnik. Szerintük az azonosítást zárta volna ki. De Raszputyin a cárnétól kapott hímzett inget viselt, amit vagy nem tudtak, vagy nem érdekelte őket, tehát minden további nélkül azonosítható lett volna ruházat alapján. Továbbá a Névába dobás kicsit körülményesnek bizonyult, mivel a folyót vastag jégkéreg fedte éppen, ezért Lazovert és Puriskevics a merénylet előtti napon hosszasan kocsikázott a folyópart hosszában, hogy megfelelő léket találjon rajta. Ennél már akkor egyszerűbbnek tűnhetett volna, ha nem a Névába, hanem a Balti-tengerbe dobják. Az egyrészt mélyebb, másrészt nem kell léket keresni rajta, s ebből kifolyólag óriási területen kellett volna a hulla után kutatni a hatóságoknak, valószínűleg lehetetlenné téve mindent.
 
A legnagyobb baj azonban az volt, hogy mivel a sztareccel előre közölni kellett, hogy hova hivatalos, ő ezt persze másoknak is elmondta – a gyanú rájuk terelődését borítékolni lehetett. Hiszen mindegy mit színlelnek majd Raszputyin távozásáról, senki élve már nem fogja látni többé. Ehhez képest egy olyan terv, miszerint éjszaka álarcban behatolnak a lakására, és szitává lövik, majd mielőtt bárki észbe kap autón elmenekülnek, nagyságrendekkel biztonságosabbnak tűnhetett volna, de nem voltak gengszter beállítottságúak.

Az előkészületek

A koreizi Juszupov-palota belsejének fényképe

November 24-én tehát találkoztak egymással mind az öten, és a merénylet idejét december közepében határozták meg, mert utána Puriskevics a frontra igyekezett a vonattal, Juszupov pedig a Jalta közelében levő koreizi palotájukba. Irina ekkor már ott tartózkodott, de a siker kedvéért fel kellett volna utazzon Pétervárra. Egyrészt ő volt a csali, mint azt Juszupov egyik hozzá címzett levelében írja, másrészt mivel akarata ellenére belekeverték a szervezkedésbe, jobbnak látta, ha ott van, mintsem utólag derüljön ki, hogy mi történt. Csakhogy az utolsó pillanatban inába szállt a bátorsága, és nem ment sehova.

Mit lehetett tenni? Juszupov beadta Raszputyinnak, hogy Irina mégiscsak hazautazott és

Munya Golovina. Raszputyin eltűnése után beszélt Juszupovval és balgán hitt neki. A cárnével azonban nem tudta megetetni a maszlagot.

szeretne megismerkedni vele. A hírhedten szép Irina érdeklődése úgy hatott a szoknyavadász sztarecre, mint trombitaszó a csataménre. De honnan ismerte egymást az apolitikus és a vallás iránt sem túlságosan érdeklődő mágnásherceg, meg Raszputyin? Nos, 1909-ben Munya (Marija) Golovina, Raszputyin egyik híve bemutatta őket egymásnak. Raszputyin nem tett különösebben jó benyomást a hercegre, írja ő, később azonban többször is felkereste mellkasi fájdalmakkal, amik misztikus kezeléseknek köszönhetően enyhültek. Raszputyin ragaszkodott hozzá, hogy később együtt elmenjenek szórakozni a pétervári szigetekre, ahol a cigányok között mulathatnak, jó nőket láthatnak, és ettől majd elmúlik minden panasza. Raszputyin családja egybehangzóan állítja, hogy ez igaz, de nem mellkasi panaszokat kellett (volna) kikúrálni, hanem homoszexuális késztetéseket. Ettől a momentumtól rögtön érthetőbbé válik a javasolt gyógymód.

A december 16-ára kitűzött látogatás napján Puriskevics egész nap olvasott a vonatján. Maklakov azt állítja, hogy délután találkozott vele a Duma épületében, de Puriskevics szerint csak este kilenc tájban ment be. Már zárva volt minden, de kinyittatta az egyik irodát és leveleket írogatott, valamint telefonált tizenegy utánig. Orosz viszonylatban az ilyen késői aktivitás nem volt szokatlan. Cook leírja a brit diplomáciai kar egyik tagjának siránkozását, mely szerint hetekig nem tudott találkozni az orosz vezérkari főnökkel, mert az este tizenegy előtt be sem ment a hivatalába rendszerint. Juszupov a napját, minő meglepetés lakberendezéssel töltötte, délután tiszti vizsgájához vett leckét, majd este a Kazanyi Miasszonyunk Székesegyházban imádkozott, a többiekről nem tudunk semmit. Innentől a történteket illetően már a visszaemlékezésekre vagyunk kénytelenek hagyatkozni. Juszupov, Puriskevics és  egy nyúlfarknyi hosszúságban Lazovert írták meg emlékeiket később, plusz vannak még a számos rendőrségi és bírósági eljárásanyagok, melyek különböző jogi ügyek esetében a merénylettel összefüggésben fennmaradtak.

Memoárok

1. Az érkezés

Puriskevics tehát úgy emlékszik, hogy Lazovert kábé fél tizenkettőkor jött érte a Dumához a kocsival. Ez nem Dimitrij Pavlovics kocsija volt, hanem a kórházvonat felszereléséhez tartozott, de elővigyázatosságból Lazovert előző nap átfestette. Idegesek voltak, Puriskevics azon dühöngött, hogy miért késett, a doktor pedig defektre hivatkozott. Odahajtottak a Juszupov-rezidencia főbejáratához és becsengettek. Egy katona nyitott ajtót, egy másik meg az előtérben üldögélt (velük majd később foglalkozunk). Bementek Feliksz Juszupov lakosztályába, ahol a másik három összeesküvő már várt rájuk és nekik támadt, hogy elkéstek. A memoár szerint tehát még el sem kezdődött semmi, máris mindenki ideges. Juszupov ezzel szemben úgy írja le, hogy mind a négy társa egyszerre érkezett a palotába. Ivan Nyefegyev, a tisztiszolga viszont rendőrségi vallomásában arról beszélt, hogy Bizsinszkij elmondása szerint Dimitrij Pavlovics 11 óra és éjfél között érkezett.

2. A méreg

Feliksz kinyittatta a palota mellett álló, 92. szám alatti melléképület udvarának vaskapuit, és beparkolták a kocsit. A palotának nyílt erről az udvarról egy mellékbejárata, mely a fiatal hercegi pár által lakott szárnyba vezetett. Ez az ajtó egy lépcső pihenőjére nyílt. A lépcsőn felfelé Feliksz dolgozószobája volt található, lefelé pedig egy apró, alagsori étkező, ahova a hidegtál tálaltatott. Lazovert sofőregyenruhás ruhapróbát tartott, bundástul, prémsapkástul. Lassan megvacsoráztak (jó későn, valszeg nem  reggel nyolcra jártak munkába...), aztán összerendetlenkedték a vacsoraasztalt, hogy úgy nézzen ki, mintha terjedelmes társaság mulatozott volna ott. Ezután Juszupov elővett egy pár kesztyűt és a mérget tartalmazó dobozt. Lazovert kesztyűt húzva ciánkálit reszelt késsel és aztán a rózsaszín torták mázas tetejét leemelve mérget szórt a tortákra. A csokis típusú tortákat békénhagyta. Ugyanezt Juszupov úgy tudja, hogy Lazovert nem bántotta a három szelet mandulás tortát, de a kristályformában levő ciánt porította és beszórta a három szelet csokitorta máza alá. Lazovert nem tér ki rá, hogy milyen süteményt impregnált vele. Maurice Palélologue, akkoriban pétervári francia nagykövet, később miniszterelnök azt írta, hogy Juszupov egyik orvosbarátjától kapta a mérget - de sajnos ő a pétervári körökben minden idők egyik legnagyobb hantásának volt elkönyvelve, így még nagyobb kételkedéssel kell fogadnunk információját, mint bárki másét. Valószínűnek tűnik, hogy a mérget Juszupov kapta Maklakovtól.

Maklakov ezt tagadta későbbi írásaiban. Amit ködösítéséből ki lehet venni, aszerint adott valamit Juszupovnak, de az nem méreg volt, csak maximum a herceg hitte annak. Lazovert biztosította a többieket, hogy a méreg több lóval is végezne mennyisége alapján. Ezután elégették a kesztyűt és szellőztettek. Lazovert újra sofőregyenruhába öltözött, Juszupov pedig újabb két fiola ciánt adott Dimitrij Pavlovicsnak és Puriskevicsnek, hogy húsz perccel az elindulásuk után öntsék bele a kikészített poharak közül kettőbe. Juszupov szintén kabátot, vagy szőrmeköpenyt vett fel, plusz kalapot, aztán beült az átfestett kórházautóba és valamikor háromnegyed egy felé elindultak Raszputyin Gorohovaja utca 64 alatti lakása irányában.

Nagyjából ilyen lehetett Puriskevics fegyvere

A palotában maradó Szuhotyin ellenőrizte, hogy megy-e a gramofon, Puriskevics a Savage pisztolyát bizergálta és azon tűnődtek, hogy rágyújthatnak-e. Puriskevics ekkor említi meg, hogy szerinte Raszputyin egyenesen azt igényelte, hogy más férfi ne legyen jelen, amikor Irinával találkozik, ezért a szivarfüst esetleg gyanús lehetett volna. Mindenesetre a ciános fiolákat beleöntötték a poharakba, aztán a gramofonra feltették a Yankee Doodle-t és azt hallgatták várakozás közben.

3. Lépre csalás

Juszupov a Gorohovaja utcában kiszállt a kocsiból, és az utcán néhány szót váltott az utcát seprő Fjodor Antonovics Korcsnyov házmesterrel - nyilván olyasmit kérdezett meg, hogy otthon vannak-e. Ez elég ésszerűtlen dolog volt, mert később persze a rendőrség kihallgatta őt, de szerencsére nem vélte felismerni Juszupovban az éjjeli látogatók egyikét sem. Nem tudtak róla, de a Raszputyin háza előtt posztoló őrt visszarendelték, így csak Tyihomirov, az Ohrana ügynöke figyelte a házat valamivel távolabbról, egy kapualjból. Látta a prémbe öltözött sofőrt és utasát, de személyazonosságukat nem ismerte föl.

Ezután a herceg a sötét hátsó lépcsőket megmászva bekopogott. Raszputyin a konyhán keresztül beengedte, és gyertyát gyújtott. Családja szerint este beitalozva jött haza és ruhástul feküdt le az ágyra. Mikor megkérdezték, miért nem vetkőzik le, azt mondta, hogy később még elmennek "a Kicsivel". A Kicsi Feliksz Juszupov beceneve volt. A függönye mögötti vackán alvó Kátya Petyorkina cselédlányt felzavarták a hangok. Kikukucskált rejteke mögül. Első vallomása alapján nem látta, ki volt a látogató, de később bevallotta, hogy fölismerte "a Kicsit". A bukta elháríthatatlanul közelgett.

Festmény Zinaida hercegnőről

Raszputyin ingadozott, azt mondta, inkább a cigányokhoz menne mulatni, mert tartott tőle, hogy a palotában ott lesz Zinaida hercegnő is, Feliksz anyja, aki ki nem állhatta őt. Juszupov megnyugtatta,  hogy a Krímben van. Raszputyin erre avval rukkolt elő, az imént járt nála Protopopov belügyminiszter azzal az újsággal, hogy meg akarják ölni, és megígértette vele, nem megy el otthonról a következő pár napban. Eddigre minimum két meggyilkolására és ki tudja, hány eltávolítására szőtt összeesküvést úszott meg, így nem lehetett porig sújtva a hírtől. Juszupovban volt annyi lélekjelenlét, hogy nem dobott egy hátast ennek hallatán, pedig lett volna miért. Ugyanis Szimanovics, Raszputyin bankára nem hagyta annyiban a dolgot és jelentette Protopopovnak, miket hallgattak ki emberei a National klubban. Ennek alapján mondta a belügyminiszer, amit mondott és ezért rendeltette vissza az őrt Raszputyin lakása elől tíz órakor. Belickij rendőrfőnök ugyanis később azt vallotta, hogy Protopopov nem akart tanúkat, hogy

Alekszandr Protopopov. Szexuális kicsapongás miatt szifiliszt szerzett.

megbeszélésre megy Raszputyinhoz. Ha ezt tette, s valószínűnek látszik, mert az őr tízkor valóban parancsot kapott posztja elhagyására, akkor valószínűleg azért akart titokban találkozni Raszputyinnal, mert nem látta át, hogy mely erők a befolyásosabbak. A sztarec is nagyon befolyásos, de egy nagyherceg szervezkedik ellene; ki tudja, hogy a cár és a cárné vajon kit támogat? Ezen a ponton (az őr visszarendelése okán) korábbi elemzők suskust gyanítottak, mondván nagyon is kapóra jött ez az összeesküvőknek, de Cook és a vele a témát feldolgozó Richard Cullen ennek nem hisz.

4. A megétetés

Juszupov valahogy mégis rábeszélte Raszputyint a látogatásra és kimentek a kocsihoz. Lazovert visszaemlékezésében saját maga győzte meg Raszputyint, hogy menjen el a Mojka-palotába vele. Megérkezvén az alagsori étkezőben ültek le; Lazovert és a másik három egy emeleti szobában húzták meg magukat, és beizzították a gramofont. Juszupov azt mondta a sztarecnek, hogy Irinának hölgytársasága van, de mindjárt végez velük és lejön. Addig fogyasszanak valamit - azzal elébe tolta a süteményeket. Csakhogy Raszputyin világ életében távol tartotta magát az édességektől. Leánya, Marija azt állítja, soha nem látta ilyesmit enni. Valószínűleg eredetileg is volt valami a szervezetében, ami miatt irtózott az édes ízektől, ráadásul a hasbaszúrás után még emésztési problémái is lehettek. Nem kért a süteményekből. Juszupov azt állítja később mégis megevett egy egész tányérnyit a várakozás közben, mert olyan éhes lett. Ez valószínűleg puszta kitaláció. A boncolás semmiféle ételmaradékot nem talált Raszputyin gyomrában, csak barnás, alkoholszagú folyadékot - minden bizonnyal azt a madeirát, amit evés helyett lehajtott.

Mert bort viszont kért. Puriskevics szerint a négy pohárból kettőt, Juszupov szerint az ötből hármat preparáltak méreggel. Raszputyin szomjas volt, ivott és ekkor a belékerülő, több lónak is elég ciánkálinak perceken belül ki kellett volna oldódnia a gyomorsavban, belekerülnie a véráramba és blokkolva a sejtek oxigénfelvevő képességét, gyakorlatilag megfojtania. Mégsem történt semmi. Raszputyin úgy ült az asztalnál, mint akinek semmi baja, legfeljebb a torkához nyúlkált, mint akinek nehezére esik a nyelés. Puriskevics szerint böfögött és nyáladzott. Sem ő, sem a doktor nem lehetett lent az alagsorban, mert különben Raszputyin gyanút fogott volna, mit keresnek ott, ennek ellenére Lazovert úgy írja le az esetet, mintha mind az öten körül ülték volna. Telt-múlt az idő, a gramofon és a zajongás továbbra is hallatszott, a sztarec türelmetlenkedett. Juszupov színleg felment az emeletre, hogy utánanézzen Irinának, valójában holtsápadtan azt közölte társaival, hogy a méreg nem akar hatni. Visszaküldték, hogy itassa még és foglalja le, hogy több ideje legyen hatni a méregnek. Puriskevics úgy emlékszik, hogy háromszor is felment az emeletre, Juszupov csak egy ilyet említ. Tovább vártak, Raszputyin arra kérte a herceget, hogy gitározzon és énekeljen neki - ebből Puriskevics a világon semmire nem emlékszik, úgyhogy valószínűleg Juszupov meglóduló fantáziájának terméke a közjáték. A méreg nem hatott.

A szoba, ahova Raszputyint ültették ilyen kicsi és zsúfolt volt - a kép a Moika palota múzeummá berendezett szobájában készült. A képen rengeteg részlet biztosan hibás.

Nem csoda, mivel a boncolás semmiféle méreg jelenlétét nem mutatta ki a gyomorban, csak alkoholt talált. Elfogadhatjuk Maklakov magyarázatát, miszerint amit méreg gyanánt beadtak, az egyáltalán nem is volt méreg, mert ő nem azt adott, csak Juszupov hitte annak. Hogy mi értelme lett volna az összeesküvőket így megvezetni, vagy kétségek között hagyni, az nem világos. Maklakov vagy túlkonspirálta magát (részt is akart venni, de biztonságban is akart maradni, ezért addig bonyolította a mondanivalóját, amíg Juszupov azt hitte, hogy mérget kap tőle), vagy Juszupov nem volt agyilag a topon. Ha a magyarázatot elutasítjuk, akkor nagyjából két eset lehetséges. A méreg vagy nagyon gyenge minőségű volt, mert például semleges anyaggal keverték és csak elenyésző mennyiségű ciánkálit tartalmazott, vagy a hosszas tárolás közben elvesztette a hatóerejét.

5. Elő a fegyverekkel!

Puriskevics naplója szerint hajnali háromkor adták fel a reménykedést. Addigra Lazovert rosszul lesz, kimegy az udvarra, elájul, a hó magához téríti és megkönnyebbülve visszatér az emeletre. Dimitrij Pavlovics ejteni akarja a tervet, engedjék el élve, de Puriskevics, az eltökélt kitart mellette, hogy Raszputyin nem távozhat innen, mert több ilyen alkalom nem lesz. Némi huzavona után Juszupov elővette az íróasztalból a Browningját, visszament az alagsorba, majd öt perccel később lövés dördült. Erre a társaság maradék része lerohant, beleakadtak a villanykapcsolóba, töksötét lett, megtalálták, felgyújtották - és ott haldoklott Raszputyin egy medvebőrön. Juszupov mellette, a revolver a háta mögött. A golyó áthatolt a mellrész bal felén, vérnyom sehol, a sztarec elcsendesedett. Álldogáltak a test körül, azon krémszínű selyeming, bársonynadrág és míves csizma. Aztán lekapcsolták a villanyt és kimentek, hogy a hulla eltüntetéséhez hozzákezdjenek.

Egy 6.35 mm-es Browning tervezésű revolver. Apró szerkezet volt, az említett fegyver hasonló lehetett ehhez.

Juszupov memoárjában tehát csak egyszer szalad föl. Eldöntik, hogy nem várhatnak tovább, csinálni kell valamit. Le akarnak menni megfojtani, de Juszupov azt a badarságot találja mondani, hogy Raszputyin nem közönséges ember, mi van, ha legyűri mind az ötüket... Már itt érződik, hogy Juszupov nagy erőkkel démonizálja a sztarecet, innen ered a sok későbbi természetfeletti legenda a halálával kapcsolatban. Juszpovnak alighanem agyára ment a kétórás várakozás a meghalni nem akaró Raszputyinnal egy asztal mellett, meg az egész este idegfeszültsége, pedig még alig kezdtünk hozzá a gyilkoláshoz, lesz ez sokkal cifrább is. Lebeszéli társait a fojtogatásról, helyette elkéri Dimitrij Pavlovics Browningját, lemegy, felszólítja a sztarecet, hogy imádkozzon, majd az értetlenül és gyanakodva rámeredő Raszputyint baloldalról mellbelövi. Nem is akárhol, hanem egyenest a szívén keresztül. Dimitrij Pavlovics lehúzza a tetemet a medvebőrről egy köves részre, villany le, kimennek.

Lazovert megint átvedlik sofőrbe, Szuhotyin felveszi Raszputyin bundáját és szőrmesapkáját, hogy az Ohrana esetleg figyelő emberei (!) láthassák a sztarecet távozni a palotából és Dimitrij Pavloviccsal beülnek a kórháztruppba tartozó autóba. A Gorohovaja utca felé indulnak el a még tökéletesebb konspiráció érdekében, majd elkanyarodtak a Varsó pályaudvar felé, ahol Puriskevics vonata állt. Az autót felküzdötték egy tehervagonra, majd a ruhákat odaadták Puriskevicsnének. A kesztyűvel és az ujjatlan alsókabáttal nem volt gond, de már a szőrkabátot kereken megtagadta, hogy felszabdalja  és eltüzelje. Másként viszont nem égett el, olyan nehéz és terjedelmes volt. Dimitrij Pavlovics mérgesen próbálta meggyőzni, de Puriskevicsné nem az az asszony volt, akit csak úgy le lehet ugatni, ami már abból is jól látszott, hogy elég kiállhatatlan férje mellett meg tudott maradni. A leforrázott összeesküvők kénytelenek voltak magukkal vinni a kabátot odüsszeiájukra. Taxiba ülve mentek a Szergej-palotába Dimitrij Pavlovics autójáért, hogy azzal térjenek vissza a Mojka-palotába.

A Varsó pályaudvar

6. Dead man walking (feat. Juszupov)

A Juszupov-rezidencián ezalatt a herceg és Puriskevics Oroszország jövőjéről beszélgettek. Feliksznek hirtelen előérzete támad, lemegy az étkezdébe. A holttest még meleg, pulzusa nincs, de mégis vér csepeg a gránitpadlóra. Juszupov hirtelen ötlettől vezérelve elkezdi rázogatni. Átmegyünk másodosztályú horrorfilmbe, a hulla szemei kinyílnak, ördögi gyűlölettel telnek meg és üvöltve talpra ugrik. Vállon ragadja a dermedt Juszupovot, fojtogatja és közben a herceg nevét hörgi. Juszupov szabaddá küzdi magát valahogy, Raszputyin elvágódik, a herceg usgyi felrohan a lépcsőn és a segítségért ordítozik. Felszalad a dolgozószobájába, felkapja Maklakov gumisúlyzóját, vagy gumibotját és vissza a lépcsőházba. Odalent a sztarec négykézláb bömbölve közeledik a lépcsőkön, majd talpraáll, leugrik egy fordulónyit és kinyitja az udvarra vezető mellékbejárat ajtaját. Juszupov eddig úgy tudta, hogy az az ajtó zárva van, és Dimitrij Pavlovicsék magukkal vitték a kulcsot, de nem, Raszputyin kinyitja, és már ki is jutott az épületből a sötét udvarra. Puriskevics utánaugrik, majd nyilván már kint kettőt lő. Juszupov ekkor, hogy megelőzze a kapun való távozásban, kirohant a főbejáraton (ehhez először a palota számtalan szobáján, szalonján, télikertjén, folyosóján és zegzugos átjáróján és lépcsőházán kellett volna áthaladnia), majd a Mojka-csatorna mentén visszafelé futva akarta elvágni a menekülő útját, arra az esetre, ha Puriskevics elhibázta volna. Mondanom sem kell, ehhez a mutatványhoz az emberi végsebesség többszörösére kellett volna gyorsulnia. Ekkor még két lövést hallott, és Raszputyin összeesett egy hókupac oldalában. Látta Puriskevicset odamenni ellenőrizni, hogy most már tényleg meghalt-e; a herceg szólongatta, de a Duma alelnöke nem hallotta meg és visszament az épületbe. Maga is odament a hullához, melynek halántékán Puriskevics cipősarkától származó sebet talált.

Az utcák kihaltak voltak, de az egyik oldalról két szolgája közelgett, a másikról meg egy rendőr. Juszupov odasietett, hogy beszéljen a rendőrrel és röviden közölte, hogy partit rendezett, ahol valaki felhőtlen jókedvében egy kicsit lövöldözött a levegőbe, de ezen kívül nem történt semmi. Juszupov saját állítása szerint úgy állt, hogy a rendőr a hullának háttal forduljon és ne lássa. Vlaszuk a Pracsecsnij köz sarkán levő posztjáról jött ide és egész más sztorit ad elő. Szerinte Juszupov és Bizsinszkij közösen jöttek ki a kapuhoz előadni a meséjüket. Utána azonban visszamentek az épületbe, míg ő maga meg körülnézett az udvaron és nem látott semmilyen holttestet, se vérnyomot. Vlaszuk remek tanú lenne, de érdekében áll magát igen gondos nyomozónak feltüntetni a későbbiek fényében. Valószínűbb, hogy nagyon nem akart ő ott semmit felfedezni, hiszen egy herceg udvarában kellett volna annak óhaja ellenére kódorognia.

Visszatérve Juszupov beszámolójához, visszament a hókupachoz. Bizsinszkij és Nyefegyev vagy még mindig ott álltak, vagy azóta eltűntek onnan, nem derül ki a használt igeidőből. Juszupov észreveszi, hogy a hulla máshogy hever ott, mint az előbb, megint halálra rémül, betántorog a palotába, hogy előkerítse Puriskevicset. Mikor összefutnak az öltözőjében, már alig van magánál, Puriskevics besegíti a dolgozójába és közli, hogy egy ideje már őt keresi.

6. Dead man walking (feat. Puriskevics)

Puriskevics, a nem annyira mesterlövész. Állítása szerint rendszeresen járt lőgyakorlatozni, de rövidlátóként éjszaka, futás közben kellett leteríteni a menekülő Raszputyint - kár, hogy ez aligha történhetett így.

Térjünk át Puriskevics elbeszélésére. Lazoverték elmentek autón Raszputyin ruháival parádézni, aztán meg elégetni őket, Juszupov eltűnt, valószínűleg a szülei lakosztályába mehetett át. Szivarra gyújt, zsebre vágja a Savage revolverét és kilépett a dolgozószoba ajtaján a folyosóra. Ekkor meghallja a herceg kiáltozását az alagsor felől, aki holtsápadtan érkezik és továbbrohan a főépület felé, ahol eddig is lennie kellett volna. Puriskevics ledöbben a hír hallatán, hogy Raszputyin életben van, és csak akkor eszmél, mikor az az udvari ajtó felé menekül. Pisztoly elő, futás a lépcsőn le és ki az ajtón. Odakint meglátta a kerítés mentén fürgén szaladó Raszputyint, aki olyasmit kiáltozott, hogy "Feliksz, mindent elmondok a cárnénak". Ez elég kétségesnek látszik, maximum Puriskevics maga félt attól, hogy majd ez történik, ha elmenekül, úgyhogy utánafut és lő. Kétszer mellé. Raszputyin ekkor már a kapuhoz ér szerinte, Puriskevics koncentrál, harmadjára hátbatalálja, negyedjére meg fejen. A sztarec még ekkor is rángatózik, ezért halántékonrúgja, utána a fogát csikorgatva elcsendesül. Gyorsan visszament az épületbe, mert még a lövések között észrevette, hogy a járdán két ember haladt és ebből az egyik elfutott; az nyilván hallotta a lövéseket. Odabent azon tűnődik, mit csináljon, ő itt bent van, a hulla kint, a járókelők megláthatják, de a szolgáknak fogalmuk sincs, mi folyik itt, Juszupov pedig épp nincs magánál.

Eszébe ötlik, hogy a főbejárati csarnokban ülő, érkezéskor látott két katona biztos, hogy meghallotta a lövéseket, ezért odamegy hozzájuk. Mielőtt megragadhatnák, közli, hogy megölte Raszputyint, erre a kebelére borulva gratulálnak neki. Épp ideje volt, oroszok vagyunk, nem fogjuk elárulni Önt. Ha Juszupovnak hagymázas álmai vannak, akkor Puriskevics meg szemlátomást ki van éhezve az elismerésre, és konfabulál valamennyit magának. Ezután visszaindul a palota azon részébe, ahol eddig várakozott, a Juszupov-szülők fürdőszobájában megtalálja Felikszet, aki éppen hány. Visszasegíti a dolgozószobába, ahol a hercegbe hirtelen élet költözik, felkapja Maklakov gumibotját, leszáguld a lépcsőházba, ráveti magát a hullára és teljesen megvadulva ütlegeli. A két katona elrángatja, mindannyian csurom véresek lesznek. Lefektetik egy kanapéra, ahol görcsökben rángatózik és forog a szeme. Puriskevics utasítja a szolgákat, hogy pólyálják be a hullát valamibe és kössék át kötéllel. Egyikük (Nyefegyev) elindul megcsinálni a másik (Bizsinszkij) pedig közli, hogy egy rendőrjárőr érdeklődik a lövöldözéssel kapcsolatban, és nem lehet lerázni, mert azt mondja, hogy jelentést kell írnia róla. Puriskevics behívatja, Vlaszuk járőr pedig bejön. Puriskevics rádöbben, hogy az 55 éves Vlaszuk becsületes, öreg kopó - nem mondja, de talán meg akarta vesztegetni. Vlaszuk szerinte azonnal fölismerte őt (Vlaszuk szerint nem, de mikor megmondta a nevét, azt azért tudta, hogy a Duma alelnökéről van szó), és elmondta, hogy Raszputyint megölték. A rendőr örömmámorban tört ki ennek hallatán, végre meghalt a gyűlölt gazember, ő bizony nem fog szólni semmit, hacsak meg nem esketik Isten nevére. (Rendkívül elképzelhető, ha egyszer avval küldték ide, hogy írjon jelentést a lövésről.) Puriskevics a sorsra bízza magát és elereszti.

Úgy látszik, hogy az nem fordult meg a fejében, hogy kamuzzon valami ártatlant a lövöldözést illetően, pedig Vlaszuk korántsem léphetett föl olyan elánnal, mint amilyet a jelentésében igyekezett magának tulajdonítani. Nagyon jól tudta ő, kinek a palotájával szemközt posztol és hogy egy egyszeri rendőr legjobb, ha nem üti bele az orrát egy a Romanovokkal rokonságban levő herceg úri murijába, mert állatira ráfázhat. Nyefegyev ezalatt függönybe csomagolta a holttestet, és átkötözte, ezután Puriskevics utasította a szolgákat, hogy verjenek életet Juszupovba, és állják a sarat.

7. Kocsikázás a lékhez

Megjön Dimitrij Pavlovics kocsiján a társaság maradék része. Puriskevics elmondta, mi történt, sietve betették a hullát az autóba, rá az állítólag Puriskevics és neje által vett súlyokat és láncokat, melyek azóta nem kerültek elő egyik elbeszélésben sem, hogy megvásárlás után hazavitték őket, ezért csak találgathatunk hogyan kerültek ide. Valószínűleg a kórház kocsiján hozták a Mojka-palotába és Lazovert kirakta őket valamikor. Beülnek a kocsiba, Dimitrij Pavlovics vezet, mellette Szuhotyin. Jobb hátul Dr. Lazovert, bal hátul Puriskevics. Mindemellé még elhozták az egyik katonát az előcsarnokból, hogy segítsen a testet a vízbe dobni, plusz maga a holttest is ott kellett legyen, illetve láncok, súlyok és Raszputyin minden elégetni nem sikerült ruhája, melyeket majdnem a Mojka-palotában hagynak siettükben. Szép nagy autó lehetett a kor fogalmai szerint.

Puriskevics Juszupovot a másik katona gondjaira bízza és indulnak. Ki a f....om már ez a két katona és milyen alapon lettek ők bűnsegédek, kérdezhetné az olvasó, de megint nem foglalkozunk velük, majd később. Megállnak valahol, és telefonálnak a Villa Rhodes étterembe - magyarázatlanul marad, hogy minek. Dimitrij Pavlovics lassan kihajt a városból a Néva egy távoli átkelőjéig, a Petrovszkij-hídig. Kiszállnak, és a láncokkal körbetekert holttestet négyesben behajítják a híd talapzatától nem túl távol eső léken. Rájönnek, hogy a súlyokat lefelejtették, visszamennek és Raszputyin szőrmekabátját bélelik ki velük, majd utánahajítják. Lazovert a kocsiban megtalálja a néhai egyik sárcipőjét és lehajítja a hídról a sötétbe. Visszaszálltak a kocsiba és áthajtottak a hídon. A túlsó oldalon az őrszem a bódéban békésen aludt. A visszaúton a kocsi többször lerobbant. Lazovert mindannyiszor életet csiholt belé, így sikeresen visszaértek a Szergej-palotába. Kiszálltak, megtalálták a másik sárcipőt is, valamint észrevették, hogy a kocsi szőnyege véres lett. Dimitrij Pavlovics utasította a rájuk váró szolgáját, hogy mindkettőt égesse el, Puriskevics pedig azon dühöngött, hogy vajon még hány szolga van beavatva, akiről ő nem is tud. Ezután Lazovert, Szuhotyin és Puriskevics taxival visszament a Varsó pályaudvarra, ahol a vonaton már feleségeik elaludtak, csak Puriskevicsné virrasztott.

A Kresztovszkij-sziget, melyre a Nagy Petrovszkij-híd vezetett

8. Replay

Visszatérek Juszupov beszámolójához egy rövid ismétlés erejéig. Onnantól, hogy Puriskevics betámogatta a dolgozószobájába, sokat nem tesz hozzá a történtekhez aktívan. Mialatt a dolgozószobában igyekszik kiheverni a megrázkódtatásokat, odajön Bizsinszkij, hogy az imént a kerítésnél lerázott Vlaszuk visszajött. A lövéseket nem csak ő hallotta a posztján, hanem a rendőrőrsön is hallották, és a beszámolóját nem kielégítőnek ítélték meg. Most ideküldték, hogy a helyszínről jelentse telefonon a feletteseinek, pontosan mi történt. Juszupov azt írja, ő is jelen volt, mikor Vlaszukot bevezették és Vlaszuk is így emlékezik, csakhogy Juszupovnak ekkor csuromvéres a ruhája, ami nyilván föltűnt volna a rendőrnek, mégsem jegyzi meg. Puriskevics ekkor előadta neki az "én vagyok a Duma alelnöke, és megöltük Raszputyint, országunk árulóját" tartalmú magánszámát. Juszupov égnek álló hajjal hallgatta az improvizált vallomást, de most már késő lett volna magyarázkodni kezdeni. A rendőr ebben a verzióban is elismerését fejezi ki, és megígéri, hogy nem szól semmit, hacsak meg nem esketik, mely esetben kénytelen lenne elmondani az igazat. Puriskevics ezután kikísérte Vlaszukot.

Valamelyik szolgája szólt a hercegnek, hogy a testet behozták a lépcsőházba. Fölkel, nem tudni minek, veszi a gumibotját, állítása szerint öntudatlanul, majd elindul, amerre a lába viszi. A lépcsők aljában belebotlik a hullába, elkapja harci düh, és nekiesik péppé verni, majd elveszti az eszméletét. Puriskevics és Bizsinszkij megtalálják a hullán feküdve, felnyalábolják, és leteszik az egyik kanapéra pihenni. Négy mondatban leírja, miként szabadultak meg a hullától a folyón. Ezután feleszmél, sokkal jobban érzi már magát, egyik szolgájával karöltve felmossa a vért a palotában (ugye, milyen hihető részlet ez? Oroszország mágnása sk. felmossa az összevérzett palotát). Ezután kimegy az udvarra, hogy kigondolja, hogyan számoljon el a lövöldözéssel. Kimódolja, hogy egyik berúgott vendégét fogja okolni, aki lelőtte az egyik házőrző kutyáját. Ezután hívatta Bizsinszkijt és Nyefegyevet és eligazítást tartott arról, mi történt eddig, ők pedig kooperációt ígértek. Hajnali ötkor felkerekedett, és áthajtott Alekszandr Mihajlovics nagyherceg palotájába, ahol Fjodor sógora várta. Elmondta neki, hogy megölték Raszputyint, de most túl fáradt, hogy részletekbe bocsátkozzon, és lefeküdt aludni.

Összegzés

Átolvastuk azok beszámolóit, akik részt vettek a történteken, szebbnél szebbek. A fő motívumok megegyeznek bennük, elhozták Raszputyint saját kocsin, megpróbálták megmérgezni, nem hatott, Juszupov lelőtte őt egy Browninggal, a társaság nagyobb része elment autóval a ruháját elégetni, Raszputyin feltámadt, menekülni kezdett, Puriskevics lelőtte, Puriskevics és Juszupov bántalmazta a holttestet, jött egy rendőr, Puriskevics elmondta neki, mi történt, visszajöttek a társak, a testet autóba rakták, és bedobták a Névába. Mivel egységesen állítják, ezért ez a kép maradt fenn a köztudatban. De a beszámolókat elolvasva olyan ellentmondások és logikai képtelenségek kerülnek elő, melyek felébresztik a gyanút, hogy nem is így történt az egész. Továbbá, ha egybevetjük őket a cári beavatkozás által lezárt nyomozás és boncolás eredményeivel, akkor kiderül, hogy az egészből alig valami igaz.

Andrew Cook, Richard Cullen, Greg King, Phil Tomaselli és a témában újabban alkotók szerint a memoárok egyező pontjai, de teljesen eltérő részletei arra vallanak, hogy az elkövetők által egyeztetett verzióval van dolgunk, mely eltér a valóságtól, és a részletek, valamint az időzítés tekitetében elkezd szétesni, ha alaposabban ránézünk. Mivel ez a poszt már irgalmatlanul hosszú, az ellentmondásokat, következetlenségeket és a belőlük fakadó következtetéseket a következő posztra hagyom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fényezett Rézlábos 2011.06.14. 18:43:02

Kiváló írás, alig várom a folytatást!

Válasz erre 

JoeP · http://mivanvelem.hu 2011.06.14. 19:51:45

Raszputyin, a korát megelőző zombi.

Válasz erre 

FunkTazmagora 2011.06.15. 14:31:19

Még egy érdekesség Juszupovról: a család eredetileg muzulmán tatár eredetű volt ( a Juszuf névből ered a nevük),állítólag Mohamed-ig tudták visszavezetni a családfájukat.

en.wikipedia.org/wiki/House_of_Yusupov

Válasz erre 

Minorkavidor 2011.06.15. 19:08:14

Esetleg azért nem hatott a méreg, mert R. barátunk hozzászoktatta magát a mérgekhez?
(Ez úgy lehetséges, hogy hosszú éveken, évtizedeken át apró dózisokban, rendszeresen heszedve hozzászoktatja szervezetét az ember.)

Válasz erre 

sierrahun 2011.06.16. 01:56:25

@Minorkavidor: Nem olvastam még olyat, hogy Raszputyin ciánt szedett volna, minek is tette volna? Annyira azért nem volt csalhatatlan jós a jelek szerint, hogy megérezze, pont ciánnal akarják majd egyszer megmérgezni és nem bármi mással.

De még ha megteszi is, a ciánkáli hatása az, hogy nem engedi a sejteket felvenni az oxigént a véráramból. Az oxigénhiányhoz nem tudom, miként szoktatta volna hozzá magát.

Harmadrészt a ciánkálinak erős mandulaszaga van. Kosszorotovnak éreznie kellett volna a gyomortartalom keserűmandula szagát boncoláskor. Nem tudjuk, hogy Kosszorotov nem volt-e genetikailag képtelen ennek a szaganyagnak az érzékeléséhez, mivel az emberek 10%-a erre nem képes. De a boncoláson még részt vett egy vizsgálóbíró és három őr is. Kosszorotov a keringő pletykák miatt kifejezetten kutatott mérgezés nyomai után. Még ha feltételezzük is, hogy képtelen volt érezni a keserűmandula szagát, azt már nehezebb elképzelni, hogy ennek nem is volt tudatában. Elég lett volna tehát megkérnie a másik négy jelenlevő (de legalábbis elérhető közelségben levő, hiszen az egyik őr rosszullétre hivatkozva kiment a boncolásról) embert, hogy szagoljon már körbe egy kicsit, nem érez-e mandulaszagot.

Válasz erre 

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.06.26. 10:04:15

Off-topic: megjelentettük az első vitaposztot blogunk történetében, méghozzá Magyarország NATO-tagságának témájában, akit érdekel, kukkantson be hozzánk.

katpol.blog.hu/2011/06/26/vitaposzt_atlanti_elvtarsaink_1_resz

Válasz erre 

Kölönc 2011.06.27. 13:58:41

Naponta visszanézek, hogy van-e már folytatás! Szóval, nyár ide vagy oda jó lenne nem karácsonyig váratni az olvasókat a sztori végével.

Válasz erre 

sierrahun 2011.06.28. 08:27:02

@Kölönc: ma esedékes a megjelenés. :)

Válasz erre 

Monarch (törölt) 2011.07.10. 10:58:38

Ez is jó volt. Az az igazság, hogy ezt az egész Raszputyin-ügyet eléggé felületesen írták le korábban, és ezért soha nem értettem, hogy

1) hogy lehetett csodatévő (pedig nyilván van valami racionális magyarázat - nem belőlem él az ezoterikus iparág :DDDD)

2) a meggyilkolása során miért támadt fel háromszor

Válasz erre 

Monarch (törölt) 2011.07.10. 11:30:14

Egyébként ha már meg lett említve Irina hercegnő szépsége, be lehetett volna rakni róla egy képet is. Az alapján suna+nak tűnik a csaj, bár sajnos ebben az öltözetben meg egyetlen ilyen kép alapján ez azért nem 1000%.

upload.wikimedia.org/wikipedia/en/5/5a/Irina_Aleksandrovna.jpg

Válasz erre 

sierrahun 2011.07.10. 11:49:55

@Monarch: A gyógyításai egy materialista magyarázata úgy szól, hogy akkoriban találták fel az Aszpirint. Ezt a korabeli orvostudomány általános csodaszerként minden létező esetben beadta. De mint később felfedezték, az aszpirinnak van egy olyan hatása, hogy szétporlasztja a vérrögöket - ezt most nem részletezem milyen úton-módon csinálja, de ugyanez a mechanizmus egyben fokozza a vérzést is. Amikor Alekszej cárevicsnek sérülései támadtak, az orvosok automatikusan beadták az Aszpirint neki, ami éppenhogy rontott a helyzeten, a vérzés fokozódott. Mindenki pánikolni kezdett, Raszputyinért küldtek, aki azzal kezdte a ténykedést, hogy eltiltott minden további orvosi beavatkozást. Erre persze az aszpirin egy idő után kiürült a cárevics szervezetéből, a vérzés csökkent, a többit pedig megtették az imák, a megújuló remény, némi hipnózis esetleg és a természet saját magától.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: