Bosznia és a bosnyákok története kicsit hasonlatos a szlovákokéhoz ugyanis Bosznia és a bosnyákok története is két külön történet.

A korábbi szerbekkel és horvátokkal postban már volt róla szó, Bosznia nyugati felén a horvát, keleti részén pedig a szerb törzsek telepedtek le a 7. század folyamán. A horvát állam megalakulása után kiterjesztette a fennhatóságát Bosznia területének a nagy részére, így az itteni délszlávok legnagyobb része katolikus lett, bár valószínűleg éltek itt ortodoxok is. Bosznia viszonylag önálló a horvát-magyar perszonálunió létrejötte után lett, ugyanis a kiépülő államszervezet a terület nagyobb részére már nem terjedt ki közvetlenül. Ennek okáról én csak találgatni tudok, két fő okot tudok elképzelni: az egyik, hogy valószínűleg meglehetősen ritkán lakott volt, úgyhogy nem volt elegendő lakossága, és nagyobb települése, ami miatt érdemes lett volna vármegyéket létrehozni. A másik pedig, hogy Bosznia a Horvát Királyságon belül is perifériának számított, és sokkal értékesebb volt nála az ország többi része, a hegyvidéki térséget közvetlenül meghódítani tehát érdemes sem volt és emellett nehéz is.

Ennek ellenére a 12. század folyamán Bosznia magyar vazallus térségnek számított egészen a magyar-bizánci háborúkig, amikor rövid időre Bizánchoz került Mánuel császár uralkodása alatt. Mánuel halála után a magyar fennhatóság helyreállt a térségben, de ez Boszniára egyre kevésbé terjedt ki. Az első fontosabb bosnyák uralkodónak Kulin Bánt tartják, aki a magyar király szövetségeseként lerázta a bizánci függést.

A bizánci uralom ugyanakkor egy fontos dolgot eredményezett: megjelent a bogumilizmus, amely bizánci területről terjedhetett ide. A lakosság jelentős része felvette e vallást, amely folyamatosan ürügyet biztosított arra, hogy kereszes háborúkat hirdessenek az ország ellen, mivel a bogumilizmus eretnekségnek számított. A bogumilizmus kérdése több szempontból is érdekes. Egyrészt, ez egy ortodox, sőt, örmény monofizita alapon kialakult szekta volt, vagyis a keleti kereszténységhez kötődött. Bosznia területének nagyobb részén viszont valószínűleg katolikus lakosság élt, és az uralkodók nagy része is katolikus volt. Éppen ezért az már önmagában érdekes kérdés, hogy pontosan mely csoportok is vették fel a bogumilizmust. A legkézenfekvőbb azt feltételezni, hogy az ortodox lakosság, de mivel pontos adatokat nem ismerünk se a folyamatról, se a régió lakosságának pontos összetételéről, erről csak találgatni lehet. Az is elképzelhető, hogy nem áttérésről van szó, hanem bevándorlásról, mégpedig a birodalom keletebbi területeiről. A bogumilok jelentősége emellett abban is van, hogy később feltételezhetően ők voltak azok, akik nagy számban tértek át az iszlám hitre.

A 13. század Boszniában végig a bogumilok elleni küzdelmekről szólt, főleg Magyarország törekedett arra, hogy uralma alá hajtsa a térséget, de ez nem sikerült teljes mértékben, a magyar fennhatóság csak észak Boszniában szilárdult meg újból, ahol több bánságot alakítottak ki. A 14. században enyhült a nyomás, nem utolsósorban azért, mert I. Nagy Lajos felesége - Kotromanic Erzsébet - a bosnyák uralkodócsaládból származott. Másrészt, a 12. századi harcok után megszilárdultak a befolyási övezetek, Észak-Bosznia hol közvetett, hol közvetlen magyar uralom alá került, ami azt jelenette, hogy itt megszűnt a bogumilizmus (ha egyáltalán jelentős volt errefele). A déli területeket meg Magyarországról már nehéz volt elérni (ez Bosznia magasabb része).

Bosznia fénykorát Trvtko király uralkodása jelentette, amikor a királyság elérte a legnagyobb kiterjedését, majd hanyatlani kezdett a központi hatalom meggyengülése és az ottománok megjelenése miatt.

Elég kevés forrás van Bosznia lakosságáról, és ezek is ellentmondanak egymásnak. A régió egészen biztosan eléggé vegyes volt: egyesek szerint a városi lakosság nagy része katolikus (és az uralkodók is egy kivételével), a vidéki viszont a bosnyák bogumil egyház követője volt. Mások szerint kelet Boszniának nagyrészt szerb (ortodox) lakossága lehetett, mint Hercegovina keleti felének. Ez már kicsit másfajta megoszlást mutat, mint a 7-8. századi, és jelzi azt, hogy a térségben az eredeti törzsi állapotok felbomlottak (szerb-horvát), és a vallás vált a fő közösségformáló erővé és határozta meg azt, hogy ki horvát, ki szerb és ki bosnyák. Érdekesség az is, hogy a bogumilizmus térhódításával megjelent a bosnyák identitás is. Mindenesetre abból, hogy az uralkodók katolikusok voltak, és abból, hogy az ottománok megjelenésével igen jelentős számú katolikus húzódott északnyugatra és a déli partvidékre ill. a környező hegyekbe, arra következtethetünk, hogy a lakosság többségét a katolikusok adták.

Az oszmán hódítással jelentősen elkezdett átformálódni a provincia etnikai képe: az első szakaszban a meghódított Szerbia felől jelentős számú ortodox érkezett, megnövelve az ortodoxok számát. Nem csak délszlávok, hanem a források szerint jelentős számú vlach is. Amikor az oszmánok Boszniát is meghódították, akkor a katolikusok indultak meg nyugatnak, a még meg nem hódított horvát területek felé, illetve délnek, a velencei uralom alatt álló Dalmáciába. vagyis a katolikus-ortodox határ eltolódott nyugat felé, kivéve Hercegovina nyugati részét, amelyben megmaradt a katolikus többség.

A következő változás a muszlim népesség megjelenése és számának a növekedése volt (ma őket nevezzük bosnyáknak). Habár ez nem közismert, de a Balkán teljes területén tértek át keresztények a muszlim hitre, szóval a boszniai áttérések ténye nem rendkívüli, inkább csak a mértéke. De valójában erről a folyamatról sem tudni túl sokat. Az áttérők nagyobb száma következhetett a bogumilok áttéréséből, amely azért lehetett gyorsabb, mert a bogumilizmus a keresztény szekták közül talán a legközelebb áll az iszlámhoz. De ugyanakkor több forrás is szól arról, hogy az ottománok erőszakkal kényszerítettek áttérésre keresztényeket. Ez mondjuk merőben furcsa, ugyanis általában nem volt jellemző az akkori iszlámra, hogy erőltette volna az áttérést, a nem muszlimoktól ugyanis több adót lehetett szedni. Végül, ami az itteni muszlimok számát még megnövelhette, az a magyar és horvát területek felszabadítása, ahonnan a muszlim lakosság idemenekült. Hogy ez mekkora mértékű lehetett, nem tudni, de a források említik a folyamatot.

A boszniai muszlim lakosság területileg a régió középső és délkeleti részén helyezkedik/helyezkedett el (a 1992-95 közötti háború ez utóbbi területen a szerbek, az előbbi területen viszont a bosnyákok javára tolta el az etnikai határokat), ezen kívül a 17. században jött létre a Bihács környéki muszlim tömb nyugat Boszniában. Számarányukhoz képest feltűnően kis területen élnek, amelynek az az oka, hogy az elmúlt évszázadokban a muszlim lakosság jellemzően városlakó volt. A területi elhelyezkedésük egybecseng a bogumil áttérés teóriával, de az, hogy városlakók, már kevésbé. Az egész folyamat megismerésével az a fő probléma, hogy Bosznia a szerb és a horvát történeti kutatások színtere, ahol mindkét fél elsősorban saját "jogát" próbálja igazolni, és egyik fél szemszögéből sem fontosak a muszlimok. (A horvátok azt mondják, hogy a muszlimok erőszakkal áttérített horvátok, a szerbek meg azt mondják, hogy erőszakkal áttérített szerbek. Hááát...) A bosnyák saját kutatások meg még eléggé kezdeti stádiumban vannak, mivel egészen az elmúlt évtizedekig nagyon gyenge volt a bosnyák nemzeti öntudat.