Az örmények történelméről elég sok forrásból tájékozódhatunk: nem kevés görög forrás szól róluk (pl. Xenophón), adottak a perzsa források, és örmény forrás is szép számmal létezik a kora középkorról. A kevésbé ismert térségbeli államalakulatokkal szemben (mint pl. Kolkhisz, vagy Albánia) az ő történetüket jól ismerjük.

Az örmény eredetmítosz

Legendáik szerint az örmények ősatyja Hayk, az íjász, aki felkelt Bel, a babilóni zsarnok ellen, és egy párbajban megölte őt és a katonáit, ezzel felszabadította az országot, amelyiket Harknak neveztek. A legenda valószínűleg az örmények honfoglalását örökíti meg, és fontos tudni, hogy ők magukat is hayknak, országukat pedig Hayastannak nevezik.

Az Orontida dinasztia

Az örmény állam méd segítséggel, a médek vazallusaként született meg valószínűleg. Erről még nem tudunk túl sok biztosat, az viszont bizonyos, hogy hamar perzsa uralom alá került, azonban ez nem feltétlenül hódítással, hanem lehetséges, hogy egyszerű szövetségkötéssel, illetve a korábbi függőségi viszony megerősítésével történt. Bár az örménylakta területek nem alkottak adminisztratív egységet, de az itt található két satrapia élén egy valószínűleg helyi, de a perzsa uralkodócsaláddal is rokoni kapcsolatokat ápoló dinasztiát találunk a források alapján - az Orontidákat. Örményország kezdeti története tehát nem függetlenséggel indult, hanem perzsa/méd fennhatóság alatt. Az Orontidákat és az örményeket ott találjuk a perzsa birodalom fennállásának legfontosabb eseményeinél, majd a legnagyobb lelki nyugalommal hűséget fogadtak Nagy Sándornak is, így a dinasztia uralma a terület felett ekkor sem szűnt meg. Birodalma felbomlása után a Szeleukidákhoz került Armenia, de még ekkor is megmaradt a terület autonómiája, egészen III. Antiokhosz uralkodásáig, aki felszámolta Arménia relatív függetlenségét, és a területét felosztotta két tábornoka, Artaxiász és Zariadrész között. Az előbbi lett az Artaxida dinasztia megalapítója, akikkel megkezdődött a független Armenia története.

Az Artaxida dinasztia

Artaxiász Kr. e. 190-ben fellázadt a szeleukida uralkodó ellen, és saját magát királlyá koronáztatta. Zariadrész területe persze nem követte, így az örménylakta területek kettéváltak: az Artaxidák által uralt terület lett Nagy Örményország (ez volt keletebbre), Zariadrész területe meg Kis Örményország (ez meg nyugatabbra, később részben itt alakult meg a pontuszi állam). Az állam kedvező külpolitikai feltételek mellett alakult meg: A Szeleukida birodalom folyamatos hanyatlásban volt, és fokozatosan szorult ki a perzsa, kis ázsiai, kaukázusi térségből, de ekkor még nem lépett a helyére másik nagyhatalom. A kr. e. 250 körül Irán területén megjelenő párthusok még gyengék voltak, és a párthus - Szeleukida harcok fő színtere egyébként is az iráni - mezopotámiai térség volt, nem a hegyekkel védett és nehezen megközelíthető örmény magasföldek. A kedvező geopolitikai helyzetüket ki is használták, az örmény állam ekkor érte el kiterjedése csúcspontját (mindezt úgy, hogy a nyugati örmény lakta területek nem is tartoztak hozzájuk) Nagy Tigranes uralkodása alatt Kr. e. 80 környékén.

Hanyatlás

Tigranes uralkodása idején már erősen változóban voltak a hatalmi viszonyok a térségben. A gyenge Szeleukida államot a párthusok végleg kiszorították Iránból és nagyrészt Mezopotámiából is, nyugatról pedig megjelent a Római Birodalom is. Rómának konfliktusa elsősorban Pontusszal volt, de Pontusz Arméniával szoros szövetségben állt, úgyhogy Pompeiusz Pontuszt legyőző hadjárata az örmény függetlenségnek is véget vetett. Az ország ettől kezdve a római - párthus vetélkedés színtere lett egészen Augustus uralkodásáig, amikor a két birodalom felosztotta egymás között Armenia területét, és felszámolták az Artaxida dinasztiát. Arménia ezzel nagyjából abba a helyzetbe került, mint a kaukázusi államok (mint pl. Ibéria, vagy Lazika), közvetlen római uralom alá nem kerültek, de a császárok számára fontos volt, hogy ne kerüljenek párthus uralom alá se. Emiatt végül hozzájárultak az örmény állam feltámasztásához, mégpedig egy új dinasztia, az Arszakidák uralma alatt.

Az Arszakida dinasztia

Az Arszakidák a párthus uralkodó család leszármazottai, kezdetben nem Róma szövetségeseként kerültek hatalomra, de a párthus uralmat kr. u 224-ben megdöntötte I. Ardashir, és az Arszakidák Örményországba szorultak vissza. Az ország ekkor már egyértelműen ütközőállamként szolgált két birodalom között, és uralkodóról uralkodóra változott, hogy hogyan képzelik el a szerepét. Általánosságban a perzsák voltak azok, akik rendre meg akarták hódítani, és Róma próbálta a függetlenségét fenntartani, de vannak ellenpéldák is. Az Arszakidák uralma tehát eléggé nehezen követhető. Az mindenesetre biztos, hogy a dinasztia uralmát Kr. u. 54 és 428 közé teszik, bár e között hosszú időszakok voltak, amikor éppen nem voltak trónon. Az uralmuk legfontosabb következménye az volt, hogy kr. u. 301-ben az akkor éppen regnáló uralkodó, III. Tiridates felvette a kereszténységet, és államvallássá is tette azt, ezzel Örményország lett a világon az első állam, amely hivatalosan is keresztény állam lett. A dinasztia kihalása után az ország területét a Szasszanida Birodalom kebelezte be, (Kis Örményország már régóta a Római Birodalomhoz tartozott) de a területén továbbra is szinte folyamatos harcok zajlottak Bizánc és Perzsia között. Végül, Hérakleiosz uralma alatt kiszorították a perzsákat a térségből, de a bizánciak csak rövid ideig örülhettek ennek, mert a pár évtized múlva támadó arabok kiverték őket a Közel Keletről, és Nagy Örményország muszlim uralom alá került. Ezen a ponton véget ért Arménia története, és csak pár évszázad múlva kezdődött újra, de a korábbi összefüggő Arméniát már sose sikerült feltámasztani.