Vlachoknak, vagy arománoknak azokat a latin eredetű nyelvet beszélő csoportokat szokás nevezni, amelyek a Dunától délre élnek. A helyzetük manapság eléggé sajátságos: A közép Balkán területén elszórtan élnek csoportjaik, a Szerb érchegységtől Macedónián keresztül Epiroszig. Jelentős részük már kétnyelvű, és dacára a kézenfekvő rokonságuknak a románokkal, a román állam vonakodva ismeri csak el őket saját kisebbségnek. (Ennek valószínűleg az az oka, hogy az arománok nem igazán férnek bele a romániában hivatalos eredetmítosz által nyújtott keretekbe.) Mindennek a következményeképpen erősen eltűnőben lévő kisebbségről van szó, amelynek a nyelvhasználati jogát az ország, ahol élnek, jellemzően nem ismeri el, az anyaország pedig nem igazán nyújt nekik támogatást.

A vlachok önálló története a kora középkorban kezdődik. A románok származásával kapcsolatban már volt róla szó, tehát erre az időszakra nem térnék ki még egyszer. A román fejedelemségek megalakulása után vált el a románok és az arománok története, és nyelvi fejlődése, és miközben a Dunától északra létrejöttek a román államok, a Dunától délre élő vlachok szerb, majd oszmán fennhatóság alá kerültek. A vlachok önszerveződését nem segítette, hogy az általuk lakott terület nem alkotott nagyobb földrajzi egységet, és nem volt se önálló egyházszervezetük, se önálló államuk (kivéve a rejtélyes Nagy Vallachiát). A középkor folyamán a Balkán több pontján is feltűntek (nem számítva a Dunától északra levő fejedelemségeket):

- A mai nyugat Macedónia területe: a IX-X. században említik őket leginkább, mégpedig Ohrid környékén. Skopjét is latin városnak írják le még a X. században.

- A mai kelet és közép Szerbia, a Morava folyó völgye és különösen a Szerb Érchegység területe. Itt a vlachok Románia közvetlen közelében éltek (maradékuk még ma is megtalálható itt).

- A mai Thesszália, ez az a terület, ahol Nagy Wallachia létezett az 1200-as években.

- A mai észak Görögország ill. Dél Albánia

- A mai Bosznia és Hercegovina, ahol jelentős számú vlach betelepüléséről szólnak a források az 1300-as évekből (a Dalmácia közelében élőket hívják/hívták morlachnak).

- A mai Bulgária délkeleti, déli része (Rodope hg.)

A felsorolásból látszik, hogy a balkáni latin népesség által lakott területek a félsziget közepén találhatóak, főleg hegyvidéki területekről van szó.

Ezekből az adatokból a következő kép rajzolódik ki: a Balkán középső részén a 14-15. századig jelentős számú latinul beszélő népesség élt, nagyjából a mai Belgrádtól egészen Thesszáliáig. Nem lehet ugyan azt mondani, hogy ők egy kompakt tömböt alkottak volna, ugyanis a források szerint ez a népesség a városokban, és a hegyvidékeken élt elsősorban, mint kézművesek és pásztorok, tehát a völgyekben jelentős számú szláv, illetve délen görög lakosság is élhetett. Ugyanakkor, ez a szláv lakosság egészen bizonyosan nem szerb volt.

Történelmi szerepük:

- A vlachoknak nagy szerepe volt a második bolgár cárság létrejöttében. Majdnem minden forrás bolgár - vlach felkelésnek állítja be az 1185-87 közötti felkelést, amely a második bolgár cárságot létrehozta. A felkelés vezetői, az Asen család tagjai is valószínűleg részben vlach eredetűek voltak. A közös fellépés tulajdonképpen kézenfekvő, hiszen a megalakuló Bolgár állam nyugati részén akkor még nagyrészt vlach lakosság élhetett.

- Thesszália (közép Görögország) hegyvidéki területén említik a különböző források a Latin Császárság megalakulása után (1204) Nagy Vallachiát. (A nagy jelző itt inkább valószínűleg azt jelenti, hogy régi, szemben a havaselvén létrejött új vlach állammal). Ez az állam, hasonlóan albán területeken kialakulóakhoz, klánok uralta kisebb törzsi területek szövetsége lehetett, amely azonban az 1200-as években egy ideig független tudott maradni. Mindenesetre ez az államalakulat szintén arra utal, hogy a mai észak görög térségben a lakosság tekintélyes része vlach volt.

- A 15. században Bosznia területén jelennek meg a vlachok a források szerint, a menekülő szerbekkel együtt. Egyes források a mai boszniai szerb lakosságot egyenesen a vlachok leszármazottainak tartják, bár ez a vélemény valószínűleg túlzó, de egészen biztosan van alapja.

- A boszniai megjelenéssel egy időben a dél Magyarországra menekülő szerbiai lakosságon belül is megjelennek, habár itt nem választják külön őket a korábban átköltözött románoktól.

Az oszmán hódítással a Balkán újra egységesült, ami nem kedvezett a nem szláv nyelvű vlachoknak, a már korábban megindult nyelvi asszimiláció ekkor gyorsulhatott fel: az oszmán állam tisztségviselőinek ugyanis jelentős része délszláv származású volt, a török és a perzsa nyelv mellett az észak balkánon a délszláv nyelvek használata is általánossá vált. A vlachok ennek ellenére a félsziget eldugottabb részein napjainkig fennmaradtak.

ajánlott cikkek érdeklődőknek:

http://brunodam.blog.kataweb.it/2007/05/

http://en.wikipedia.org/wiki/Aromanians

http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre53/gauss.htm