Dilemmák, döntések

Az új helyzet komoly dilemma elé állította a magyar vezéreket: dönteni kellett, hogy csatát vállajanak-e a rendelkezésre álló, Szülejmán hadához képest viszonylag csekély erőkkel, vagy az úton lévő erősítésekben reménykedve igyekezzenek halogatni a harcot. Gondjukat csak tetézte, hogy gyakorlatilag nem volt igazi főparancsnoka a hadseregnek. Mivel intézményesített tisztképzés akkoriban még nem létezett sehol Európában, az elmúlt békés évtizedeknek köszönhetően alig akadt a szóba jöhető magyar főurak között, aki vezetett volna már jelentősebb haderőt, komolyabb csatát pedig egyáltalán senki sem vívott még közülük. Tudván, hogy a döntő összecsapás most elkerülhetetlen lesz, tapasztalt emberre kívánták bízni a vezetést, ezért felkérték a posztra Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg hadvezérét, Niklaus zu Salm-Reifferscheid grófot, és a szintén Ferdinánd zsoldjában álló horvát főúrat, Frangepán Kristófot. Salm egészségügyi okokra hivatkozva elhárította az ajánlatot, Frangepán viszont még nem érkezett meg a táborba.

Szapolyai János 1540 körül

A következő jelölt Szapolyai János erdélyi kormányzó – vajda – lett, akit viszont hol arra utasítottak, hogy az erdélyi hadakkal törjön be Bulgáriába, hol arra, hogy seregével csatlakozzon a királyhoz, így csak késlekedve tudott elindulni a Duna irányába. Távollétükben az erdélyi vajda testvérét, Szapolyai Györgyöt és a határvédelemben jeleskedő Tomori Pált tették meg fővezérnek. Mindkét távol lévő fővezér levélben azt kérte, hogy nélkülük ne bocsátkozzanak ütközetbe, s a király a segélyhadakra várva szintén ezt tartotta volna célszerűnek. Frangepánnak csak kb. 400-500 lovasa volt, de Erdélyből állítólag nagyobb sereg indult útnak, s Csehországból is legalább 7–8000 ember közeledett még.

Ám nem akadt már egyetlen erősség sem ami hosszabb ideig feltartóztatta volna az oszmánokat, akiknek portyázói már oly közel voltak a határvédő csapatokhoz, hogy a magyarok kénytelenek lettek volna állandó harc közben hátrálni előlük. Számolni kellett azzal is, hogy a külföldi zsoldoskat csak három hónapra tudták felfogadni a pápai segélyből, így azok szolgálata szeptember közepen lejárt volna. Ráadásul az uralkodó személye annyira népszerűtlen volt, a sereg harci morálja pedig olyannyira ingatag, hogy az összpontosításhoz szükséges – de akár a főváros, Buda feladását is okozó – visszavonulás különösebb ellenséges beavatkozás nélkül is a nehezen összegyűlt had felbomlásához vezethetett volna. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az utolsó haditanácson az óvatos Tomori – bár összességében 300.000 főre becsülte az ellenséges sereget, a sajátját pedig csupán 20.000 emberre – mégis a harc mellett voksolt. A táborban is harc hívei voltak többségben, akik a csatározásokban elért kisebb sikerekre és az oszmánok belgrádi és rhodoszi súlyos veszteségeire hivatkozva zajosan követelték a csatát, s megfélelmlítették a vezéreket. A csatát követelők fanatikus lelkesedést látva Perényi Ferenc váradi püspök keserűen azt mondta a tanácsnak

„a napot, melyen a csata lezjalik, ha már egyszer így tetszett, a Krisztus vallásáért Tomori Pál fráter vezetésével elesett húszezer magyar vértanúnak kell majd szentelni.”

A haditanács végül hosszú vita után a harc vállalása mellett döntött.

Előkészületek

A csatát egyenletes terepen kívánták megvívni, ahol érvényesülhet a magyar lovasság lendülete. Különösen a nehézlovasoktól lehetett sokat várni, mert ezek támadásnak a kisebb lovakon ülő, könnyebben páncélozott oszmán lovasság korábban nem nagyon tudott ellenállni. Ezért Tomori visszarendelte csapatait délről, a Krassó patak mocsaraitól a Mohács környékén álló fősereghez. 1526 augusztus 29-én Mohácstól délre a Duna mentén állt csatarendbe a magyar sereg. Az utolsó pillanatban még befutott a horvátországi csapatok jelentős része, így a seregben már 12-13.000 lovas és 12-13.000 gyalogos volt. A katonákat 5000 szekér, 15.000 igásló kísérte, és 500 nehéz “prágai” szakállaspuskát valamint 85 ágyút is vittek magukkal. Ez a csapatösszevonás az egyik legnagyobb volt a középkori Magyarország történetében, Közép-Európa szinte minden népének katonái ott voltak a táborban, így a magyarok mellett horvátok, szerbek, szlovákok, csehek, németek, lengyelek is szép számmal voltak a seregben. Ekkora erő a korabeli Európában bárhol igen tekintélyes erőnek számított volna, de az Oszmánok elsőrangú katonasága még így is legalább háromszoros túlerőben volt vele szemben. A magyarok bal szárnyukkal a Duna mocsaras árterére támaszkodva két harcrendet alakítottak ki, s eléggé széthúzták erőiket nehogy jobbszárnyukon túl nyúljon az oszmánok csatarendje. Az első harcrendben állt két szárnyra tagolódva a gyalogság és a könnyűlovasság zöme, vagy 15-20.000 harcos, és közéjük ékelődve a nehézlovasság kisebb csapatai. A könnyűlovasság és a gyalogság közé állították fel az ágyúkat – már amennyit még időben partra tudtak tenni a dunai hajókról. Ezután következett a második harcrend, melynek közepén az előkelők és csapataik között állt a király, a háta mögött ezer vértessel. Két oldalt könnyebb felszerelésű lovasság kaphatott helyet, míg a harcrend szárnyait kisebb gyalgos csapatok biztosították. A király testi épségének őrzésére, menekítésére még egy kisebb könnyűlovascsapatot is elkülönítettek. A csatarend azt sugallja, hogy elsősorban védekezni kívántak, hiszen támadásra is alkalmas gyalogsággal – például német landsknechtekkel – alig rendelkeztek, s úgy tűnik az eredeti elgondolás szerint inkább az ellentámadásra tartogatták a második harcrendbe állított, ütőképesebb csapataikat. Mindez jól megfelelt volna a főként puskásokból, számszeríjászból és íjászokból álló gyalogság számára is, amely a távolról vívott védekező harcokban volt igazán otthon. Az oszmánok viselkedése azonban mindent megváltoztatott. Bár már három napja folytak az előcsatározások, s Szülejmán is harcra készült augusztus 29-én, a nehéz terepen csapatai csak lassan jutottak a felsorakozott magyar seregig: az élen haladó Ibrahim nagyvezír a 4000 janicsárral és 150 ágyúval megerősített ruméliai hadtesttel csak dél könyékén jutott el a mohácsi síkságot övező fennsík szélére. Bár Ibrahim pasa erői önmagukban is felülmúlták a magyarokét, a nagyvezír úgy döntött, hogy serege fáradt a harchoz, ezért csupán egy 7–10.000 fős könnyűlovas különítmény küldött előre, hogy lesállást foglaljon a magyarok hátában, többi katonájának pedig elrendelte, hogy harcrendben várakozzanak a magyarok jobb szárnyával szemben, miközben a szolgák hozzáláttak a táborveréshez. Az átkaroló hadmozdulatot azonban idejekorán felfedezték.

A csata

Tomori azonban nem akarta megbontani a csatarendet, így a király védelmére rendelt könnyűlovasokat küldte az ellenség kikémlelésére. A csapat harcba szállt a lopakodókkal, de a túlerő végül legyűrte, s ezután a török portyázók csata közben egyaránt támadták a magyarok táborát és a magyar sereg hátát is. Tomori és vezértársai tudták, hogy aznap valószínűleg már nem várható Szülejmán egész serege a csatamezőre, és abban is bízhattak, hogy az oszmánok támadni fognak. Látva azonban az ellenség felvonulásának lassúságát, és talán még a táborveréshez készülődő ruméliai csapatokat is, arra a következtetésre jutottak, hogy nem szabad a csatát elhalasztani, s addig kell kiprovokálniuk a harcot, amíg nem az egész hatalmas ellenséges sereggel állnak szemben. Ezért muszlimok délutáni imája idején – négy óra tájban – a magyarok első harcrendnek jobbszárnya, Batthyány Ferenc horvát bán jórészt horvát katonasága megtámadta az oszmánokat. A roham a ruméliai hadtest centrumában felállított ágyúkig vetette vissza a táborverést biztosító oszmán lovasokat, az ágyúk védelmére emelt torlasz azonban eltérítette a támadást. A magyar könnyűlovasok kitértek az ágyúkat védő janicsárok tűze elől és elkanyarodva rávetették magukat a tüzérség mellett felsorakozott ruméliai lovasságra, több helyen át is törték arcvonalát.

A legelől haladók már az oszmán táborba is betörtek, ahonnan a menekülők ekkor már a szultán felé futottak. A siker kiaknázására ekkor a második harcrendet is bevetették a küzdelembe, megkezdődött a ruméliai hadtest bekerítése, s a hamarosan jobbszárny gyalogsága is elérte az ágyúkat. Nemsokára kiderült azonban, hogy a magyar vezérek elkéstek a támadással, mert az erőltetett menetben közeledő Szülejmán szultán egész hada megjelent a harcmezőn. A szétbontakozó oszmán sereg centrumában a szokásoknak megfelelően a szultán állt a fővárosi zsoldoscsapatokkal, a jobbszárnyon pedig az anatóliai katonaság vonult fel. A magyarok balszárnya ugyan kitartott az új helyzetben, de a második harcrend páncélosai végül felhagytak a ruméliaiak elleni támadásokkal. Zömük valószínűleg pedig az anatóliai hadtestet támadta, másik részük pedig a szultán kíséretével szállt szembe.,

Ám szultán kíséretében lévő janicsárok sortüzei végül meghátrálásra késztették a magyarokat, bár Kemálpasazáde oszmán történetíró szerint

„három Ahrimán [ördögi] termetű részeg páncélos, kezükben fénylő lándzsával, áttörte az elébük álló sorokat … ijesztő módon termett a kalifaság egének napja [a szultán] előtt”

A testőrök azonban végeztek velük. A kudarcot vallott támadás után egyre többen kezdtek menekülni a harcból, s a magyar sereg maradéka is két részre szakadt. A lovasság zöme csatlakozott a bal szárnyhoz, a jobb szárny gyalogsága pedig végül teljesen bekerítve harcolt tovább, s állítólag mind egy szálig elhullott a küzdelemben. A bal szárnyon tömörült magyar erők még egyszer támadást indítottak az anatóliai hadtest ellen, de ez a kétségbeesett kísérlet már nem hozhatott sikert, az oszmánok túlereje fokozatosan a Duna árterének mocsaraiba szorította a magyarokat.

A mohácsi csata ábrázolása egy török miniatúrán

A közel négy óráig tartó küzdelemnek végül a sötétedés és a kitörő felhőszakadás vetett véget. Aki még tehette a lovasságból, az elmenekült. A balszárnyon álló cseh és lengyel zsoldos gyalogosoknak ugyan sikerült egy ideig még négyszögbe tömörülve visszaverniük az oszmán lovasságot, ám végül többségüket lekaszálták a janicsárok puskagolyói. Az oszmánok mégsem hitték, hogy máris végeztek a magyar sereggel, ezért egész éjszaka készültségben maradtak, a szultán éjfélig még a lováról sem szállt le. Valójában nem volt már mitől tartaniuk.

A legalább háromszoros túlerővel szemben küzdő magyar seregből 4-5000 lovas veszett oda, a gyalogságból viszont alig 2000 fő maradt életben. Állítólag 1500-2000 ember esett török fogságba, akiket a győztesek a csata után módszeresen kivégeztek – valószínűleg az ő tömegsírba hányt tetemeikre bukkantak rá a régészek az emlékpark területén. Kettő kivételével elesett az összes seregvezér, hat főpap és sok-sok világi főúr. II. Lajos király eltűnt a harc forgatagából, s csak később kiderült, hogy menekülés közben Csele falu közelében valami ingoványos helyen sebesült lova cserben hagyta, s szerencsétlen módon vízbe fulladt. Magyarország kormányzatát lefejezte ez a vereség.

A csata után

A szultán akadálytalanul vonult be Budára, s csak azért nem tette vazallus tartománnyá a meghódított országot, mert nem volt aki meghódoljon előtte. Távozása után ugyan királlyá választották az erdélyi vajdát, Szapolyai Jánost, de az ő uralmát II. Lajos sógóra, Ferdinánd ausztriai főherceg párthívei nem ismerték el. Az Oszmán Birodalom hatalmának kiszolgáltatott országban kezdetét vette a trónviszály. Magyarország százötven évre széthullott: a nyugati és északi peremvidéken a magyar királyi címet viselő ausztriai Habsburgok uralkodtak, a fővárost, Budát 1541. augusztus 29-én végleg megszállták az oszmánok, a legkeletibb tartomány, Erdély pedig az oszmánok vazallus állama lett. A muszlim hódítók kiűzéséig az egymást követő háborúk szinte elnéptelenítették az országot, az egykor virágzó belső területeken elpusztították a kultúrát. Messze ható következményei miatt a nemzet emlékezete a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményeként, az országot ért balszerencsés események kezdeteként tartja számon a mohácsi csatát.

/szerző: B. Szabó János/

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr81427707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mentula 2008.04.16. 18:07:51

Nahát... töriblog nick = B. Szabó László ? Aki a Nemzet és emlékezet sorazatban a Mohács című könyvet is jegyzi ?
Épp most készülök beszerezni, miután egy barátom fél éve erről beszél lelkendezve. Grat.

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.04.16. 22:35:26

Helló,

Nem, a töriblog nick mögött az összes szerkesztő áll, de János nem akart sajátot, így az alatt tettük fel az írását. Igen, a Mohács című könyvet ő írta. :)

Mentula 2008.04.17. 21:35:15

Ja igen János. Akkor is megveszem a könyvét :)

(sok régi kékfényt láthattam :))

DArchAngel 2008.05.31. 18:45:29

Pár, jó magyaros (középkori?) szokás szerint elvesztegetett évtized végére tett véres pontot ez a csata.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.05.31. 19:28:42

Részben igen. Addigra sok esélyünk már nem maradt egyébként sem....

Kálmán 2008.06.01. 18:22:25

Írtok majd az ún. második mohácsi csatáról is?

kaloz14 2008.12.18. 22:13:11

Szép összeállítás. Gondolom helyhiány miatt nincs megemlítve Emericus Fortunatus, azaz Szerencsés Imre szerepe, aminek következtében az általa "lenyúlt" pénzből kb.30-35.000 zsoldost lehetett volna felfogadni.
Hiányolom továbbá Niederhauser Emil kutatómunkájának köszönhetően 5 forrásból is feltárt megállapítását, miszerint II.Lajost a Csele pataknál meggyilkolták az elégedetlen főurak.

Neg 2009.08.04. 14:35:51

Háháhá!

Épp írni akartam, hogy a szerző kicsit lekoppintotta B Szabó János zseniális könyvét, amikor megláttam, hogy ő a szerző:)

Csak gratulálni tudok.Nem csupán a poszt,a regényei is rendkívül olvasmányosak, széles forrásanyagra épülnek és közvetlen stílusban vetnek fel olyan problémákat, melyekkel évtizedeken át nem foglalkozott senki. Mindemellett nem nacionalista, de öntudatos stílusúak a visszatekintések.

Sok sikert János!

Neg 2009.08.04. 14:40:48

Könyv és nem regény. Bár legalább annyira olvasmányos.

doktor.dikhed 2009.08.10. 23:07:04

Huhh, ez tényleg remek írás. Egy történelmi írásban is nagyon fontos az olvasmányosság. Ezt nem bírtam abbahagyni, amíg a végére nem értem.

Titus Pullo Urbino 2009.09.29. 08:25:20

zseniális írás, gratulálok!

Hajrá777 2010.07.24. 19:58:40

Fantsztikusan élvezem ezt a cikket. Szinte kéthetente elolvasom és végig megyek a csatán a 2google"-on. Más forrásokat is keresgéltem amiben találtam egy két általam nem ismert helységet mint pl "Földvárt" ( falu ahol a Török az ágyúkat felállította ) valamint nem találom Csele falut sem.

Meg tudnátok mondani hol vannak voltak ezek ?

Ja és egy másik. akkoriban egy mérföld az ma mekkora távolság lenne ?

Köszönöm.

Hajrá777 2010.07.25. 16:17:53

Több adatot is olvastam a török veszteségről a nevetséges 50 főtöl a 10 000 ig. Melyik az amelyik valszeg fedi a valóságot ?

Ugyan a török sereg készenlétben volt este is de a vallási előírások kemények és ha jól tudom akkor az iszlámban az est elött el kell temetni a halottakat. Ha így volt ( ha ) akkor a párezer törököt valószínüleg a leghamarabb ott helyszínen temették el. Akkoriban külön sírba vagy együtt temették a két fél elesetjeit ?

A magyar halottakkal milett ? Ki mikor temette el őket ?

Hajrá777 2010.07.25. 16:57:00

Közben sikerült még olvasgatni.

Ha minden igaz akkor valahogy úgy történhetett hogy a törökök sietve eltemették a saját halottaikat ( vallási előírás ) majd siettek tovább Budának mivel az idő sürgette őket. A keresztény halottakat pedig Kanizsai Dorottya temettete el 400 jobágyával.

A csata sürűlye a terplépcsőn illetve az elött a síkon zajlott így szerintem a holtestek nagy része ott lehetett. Annak sok értelme nem volt hogy onnan elszálítsák és a meleg idő miatt is a hatalmas lehetett a bűz ami miatt is ott helyben temethették el őket.

Ha így volt akkor vagy több kisebb gödröt ástak vagy egy nagyobb hordták bele őket.

Arra felé pláne akkor a talajvíz igen magas volt ( áradás mocsaras terület ) amiatt a gödrök nem lehettek túl mélyek és a vadak ki ne kaparják őket azért a fedő rétegnek is elég magasnak kellett lennie. Így én úgy gondolom hogy három négy embernyi lehet egy egy gödörben a holtestek magassága és a számokból kiindúlva így cca olyan 2800-3500 m2 es felületű helyre volt szükségük. Vagy egybe vagy szeparálva.

Ebből kiindulva az adott területet kivágva átküldtem egy elemző progin és két határozott területet jelölt ki. Most már csak haza kéne ugrani hogy rámérjek és ......

Mi történne ha meglennének a maradványok ?

Hajrá777 2010.07.26. 11:21:45

Kaif

A mellékelt térképen ahol a Magyar hadrend is fel van tüntetve annak jobb szárnyának a közepén jelezve van valami eltérés a terepen ( pontozott határokkal, szabálytalan alak )

Ez micsoda ?

Hajrá777 2010.07.26. 15:59:27

Kaif

Most olvastam el a honlapodon elérhető írást a Mohácsi csatáról amihez először is gratula.

Számomra laikusnak is érthető söt élvezhető mű. Természetesen rentgeteg kérdés merült fel bennem amik egy részére menet közben választ is kaptam más részükre az írás is csak "elképzelést" mutatott de egy kérdés miat a józan ész szabályai alapján egyszerűen nem tudok továbblépni.

A kérdés a következő :

Földvár falu említve és ez tiszta. Ugyanakkor MAJS falu ami akkoriban már 52 házból állt ( csata után 10 maradt ) az nincs említve pedig hát kéne hogy legyen.

Mi ennek az oka ?

Hajrá777 2010.07.29. 12:17:57

Volna egy kérdésem.

Nem csak e cikk hanem a bővebb művet is elolvasva egy kérdésre nem találtam választ. Brodarics írja hogy a csatatéren sík volt és sem víz, sem semilyen terepakadály nem volt. Arról is említést tesz hogy a balszárnyon egy mocsaras terület volt. Viszont ha a rajzot nézem akkor azt látom hogy a balszárny és a mocsaras terület között hatalmas terület van (1-2 km ) még akkor is ha számolunk azzal hogy akkoriban a mocsaras résznek nagyobb kiterjedtsége volt. Ha pedig ott van akár csak 500 méter szabad terület az bőven elég hogy a balszárnyat megkerüljék. Ezért is támaszkodott az egész hadrend arra a mocsárra. Viszont a rajzon ez odébb van.

Vagy csak én nem értek valami ?

Hajrá777 2010.07.29. 13:07:24

Gondolkodva a dolgon és számításba véve azt hogy a magyar hadrend cca 4 km széles lehetett , így az adja magát hogy a hadrend a fent rajzolthoz képest a hadrend DK-re volt. Az az cca a jobbszárny vége lehetett talán ott ahol most a közepe van.
Ha így állítjuk fel a csapatokat akkor a balszárny már a mocsaras területre támazkodik, és ha a rajzon is szereplő régi kutat vesszük Földvár helyének akkor a jobbszárny elötti részre esik de magyarázatot találunk ara is hogy Majs település ami akkor is létezett miért nem szerepelt a csata semelyik leírásában. Ugyanis Majs akkoriban még sokkal kissebb volt és csak a "Malomárok" Észak Észak-nyugati részén terült el ami így teljesen kiesik a csatatérből , nem csak mint a történések helyszíne de vizuálisan is.

Említve volt hogy Ruméliai hadtest ágyúi a "színpad" a tereplépcső túloldalán voltak felállítva a Janicsárokkal. Ha az egész fenti koncepciót elfogadjuk ( már hogy a csata itt a tereplépcsőn és környékén történt ahogy a szerző azt leírja, és számolunk azzal hogy a Ruméliai hadtest vezírje nem is akart támadni aznap hanem a sereg többi részét bevárva másnap akart csatába bocsátkozni ) akkor az ágyúk elhelyezése a LEGJOBB.

Ugyanis értelem szerűen a vezír nem akarta felfedni sem számát sem elhelyezkedését az ágyúinak ( sem ) és így őket úgy helyezte el hogy

1. ) Takarásba legyenek a magyar hadrend felől, mely által a másnapi csatában lehetőség nyílik a magyar csapatokat főleg a félt nehézlovasságot az ágyúk elé csalni.

Erre meg volt minden lehetősége mivel már 12 órától folyamatosan megfigyelhette a hadrendet és láthatta hogy a fő veszélyforrást jelentő lovasság hol helyezkedik el. A tüzérségének balszárnyát a tereplépcső vége és a Bali bég által vezetett könnyűlovas alakulat adta. Nem véletlen lett ez az alakulat sem kiküldve lesállásba mert szerintem a szerepük pont az volt hogy ha a magyar lovasság esetleg még is meg akarja kerülni az ágyúkat Majs felöl akkor azokat hátba lehessen támadni. ( többek között az egyik feladata lehetséges feladata lehetett Bali csapatának )

2. ) Ha esetleg a "gyaurok" mégis még aznap támadást intéznek a tereplépcső ellen ( az az ő sem tarthatta abszolute de járhatatlannak nem rohamozhatónak a helyet ) akkor is van egy retesz a Janicsárokkal együtt ami megfoghatja a rohamot. Az ágyúk állása ilyen módon szerintem nem csak arra a napra hanem az azt követő ténylegesen a csatanapnak szánt napa is végleges volt. Ere utal az is hogy nem csak ideiglenesen állították fel őket hanem a komoly időt és energiát igénylő sáncmunkákat is elvégezték.

Felvetődhet még a kérdés hogy a Ruméliai hadest miért csak a balszárnyán állította fel, koncentrálta az ágyúit, holott az egész hadrendjének így több mint 2/3 -a tüzérségi támogatás fedezet nélkül maradhatott a csata alatt, egy csatarend átszakadást kockáztatva ( ahogy történt is ) Erre a válasz is igen egyszerű, mivel Ibrahim vezír tudta hogy ő a balszárnyát adja az egész hadnak és várta hogy a centrumot adó Szulejmán hadtest és a jobbszárnyat adó Anatólia hadtest elfoglalja helyét.

Összességébe azt gondolom hogy azt az egy apróságot leszámítva hogy a magyar csatarend SZERINTEM cca 300 méterrel DK-re kezdődött az egész úgy "kerek" ahogy van.

Gratula a szerzőnek.

Metin 2011.11.14. 08:45:36

@Mentula: B. Szabó János írása valóban érdekes és részlete is. Kicsit zavar az I. részben Hunyadi János lerománozása (nem voltak románk az 1400-as, 1500-as években), eredeti neve Vajk volt, ami ugye nem oláh név, stb. Ugyanez elmondható a szlovákokról, ma is vita tárgyát képezi, hogy is állt össze ez a népcsoport: -egyesek szerint lengyel, orosz és esetleg más szláv keveredés eredménye. A mohácsi csatában nem voltak jelen, mint ahogy a megbízhatatlan oláhok és a szerbek sem. Ugyanígy zavaró a kísérő térkép a török felvonulás útvonaláról Románia megjegyzéssel. Ami számomra megmagyarázhatatlan kijelentés az az, hogy a szerző szerint nem voltak katonai iskolák ebben a korban! Ezt hogy érti? Zrínyi Katonai Akadémia ugyan tényleg nem volt, de pl. Hunyadi Jánost Zsigmond király (egyesek szerint ő volt a vér szerinti apa) tanítatta Itáliában, pont hadvezetésre. Azt állítani hogy nem volt megfelelő magyar vezér, azért sem illdomos, mert Tomori (bár kalocsai érsek volt), de katonai pályát futott be, menyasszonya (egyesek szerint menyasszonyai) halála miatt öltözött be papnak. Ezen felül szinte minimális anyagi és emberi lehetőségekkel 1521. augusztus 6-án és 7-én a Nagyolaszi–Rednek–Szávaszentdemeter háromszögben lefolyt három ütközetben a magyar csapatok döntő győzelmet arattak Ferhád pasa serege felett. Pontosan tudta, mekkora erővel áll szemben. Ezért is volt békepárti. De hogy nem lett volna alkalmas hadvezérnek, azt azért erősen kétlem.

Mindezek mellett (mivel csak a három részletre hagyatkozhatok, nem tudok teljes képet kialakítani a szerző könyvéről, de igyekszem beszerezni azt. Még egy megjegyzés: bárhogy is alakult a mohácsi csata, azért ne feledjük el, volt ott húszezer harcos (magyar és zsoldos), akik pontosan tudták, esélyük nincs a győzelemre! Ennek ellenére a magyar haza védelmében életüket áldozták érte, minden elismerésem és csodálatom az övék!

lécci 2011.11.20. 20:41:56

@Metin: Kedves Metin !
Ajánlom figyelmedbe a románok etnogeneziséről szóló 5 részes sorozatunkat, amely itt kezdődik: toriblog.blog.hu/2008/02/14/a_romanok_eredete_i
valamint a szlovákokról szóló hasonló egyrészest, itt: toriblog.blog.hu/2008/02/19/a_szlovakok_eredete

Az 1521. év hadi eseményeit tekintve döntő magyar győzelemről nem írnak/beszélnek a történészek. "Lándorfejírvár" (valamint Zimony) azévi elvesztése, hasonlóképp Szabácsé ellenben jelentős veszteség volt. Az, hogy 'Mohács' nem az évben következett be, azaz nem verte meg még az évben jelentős nyíltmezei ütközetben a török a magyarokat, javarészt annak köszönhető, hogy a Száva magas vízállása elvitte a török által Szabácsnál vert hidat, s nem kelt át a szultán Szabács "megvétele" után július közepén a Száván, Magyarország belseje felé (magyar erő akkor még sehol nem mutatkozott), s visszafordult Nándorfehérvár alá az azt ostromló nagyvezírhez.
Nándorfehérvár elvesztése viszont jelentős veszteség volt.

lécci 2011.11.20. 21:52:23

@lécci: Közben megnéztem az egyes évek eseményeit, Te 1523-at akartál írni, akkor voltak az említetted helyeken ütközetek. Viszont döntőnek semmiképp nem nevezhetjük azokat, mert az 1521-26 közötti évekre épp az volt a jellemző, hogy a Nándorfehérvár és Szabács elfoglalásával 1521-ben nyitott rés "kiszélesítéséhez" elégségesek voltak a határok mentén állomásozó helyi erők is (hadjárat nem volt ez idő alatt).
S bár 1523-ban Ferhád ezirányú szerémi próbálkozása valóban kudarcba fulaldt, de összességében a török 1526-ig, az újabb hadjáratig jelentősen rombolta azt a végvár-rendszert, amelyet 1521-ben sikerült "kikezdeni".
- 1522-ben Bali szendrő-nándorfehérvári bég átkelt a Dunán, elfoglalta Orsovát, valamint Pét és Miháld várát
- 1523-ban az említetted szerémségi kudarc ellenére az adriai tengerpart horvát végvárrendszerének további felszámolása folytatódott
- 1524 Szörény elvesztéséről, valamint lerombolásáról szól.
Ezek után az első magyar-horvát végvárrendszer, mely előtte jó száz évig dacolt a török nyomásával, lényegében megszűnt létezni. Maradt ugyan délen Klisza (+1537), délnyugaton pedig Jajca (+1527), azonban mindkettő török által körülvéve, erőtlenül.

Metin 2011.11.22. 16:46:33

@lécci: Köszönöm a választ, még dolgozom a teljes kivesézésig, valóban nagyon részletes információkat adsz!

Metin 2011.11.22. 16:48:45

@lécci: Igazad van, természetesen 1523-ban történt a Ferhád féle kudarc. Sajnos rendkívül szűk a magyar történelemről közkézen forgó irodalom, ilyen részletességgel, amivel Te közreadtad, csak hosszú búvárkodás után szembesülhet az ember. További sok sikert a munkádhoz, figyelek!

Metin 2011.11.23. 15:21:28

@Hajrá777: Ahogy gondolod, így lehet. Térképészként "kinéztem" a távolságokat, az arányok jók lesznek.

Metin 2011.11.24. 10:50:21

@lécci: Való igaz, az igazi központosított hatalom összeomlása már Mátyás halálakor megkezdődött. Talán néhány főúr fejének porba hullása megérte volna, de nem ez történt, a ha' pedig nem történelmi tényező.

Metin 2011.11.24. 10:56:38

@lécci: Azt azért nagyon nehéz megérteni mai fejjel, hogy országnagyjaink mégis mire vártak. Hiszen voltak előjelek, sőt a Zsigmond kortól kezdve ismerhették a történéseket a törökkel kapcsolatban. Hunyadi sikeres és sikertelen hadjáratai csak el kellett volna gondolkoztassa őket! Hiszen nem voltak írástudatlanok, pontosan ismerték a történéseket.

Bár, ha most arra gondolok, hogy a jelenlegi magyar haderő 25 ezer fő !!!,- ebből harcoló néhány ezer!!!, a mai török haderő 1 millió fő, ebből harcoló több, mint 750 - 800 ezer , akkor még ne is szóljunk semmit!

Hajrá777 2011.11.25. 01:15:36

A napokban gondolkodtam egy kicsit a dolog felol es koszonhetoen a kemeny talajviszonyoknak, sikerult ket mocsaras reszt atvizsgalni a "csatateren". Az eredmeny most "meg" nem fontos de valami szoget utott a fejelmben.

A szerzo a Magyar csatarend hosszat 4 km ben adja meg de ez nekem nagyon soknak tunik.

Akar hogy szamolom nallam max 2 km jon ki. Ha pedig igy van akkor megint agyalni kell mert azt a Magyar vezetes nem tehette meg hogya balszarny ne tamaszkodjon a mocsaras arterre mert kulonban a tulero ( amivel piszkosul tisztaban voltak ) nagyon konyen ketoldalas bekeritesbe mehetett volna at ami ugye nem tul egeszseges.

Brodarics is ugy irja le a harcrendet hogy a konnyulovassag ami az atkarolo Torok csapatokat hivatott kontrolalni csak a jobbszarnyon helyezkedett el , jelezve a ballszarnyon nem szamitottak ilyen veszelyre.

Az az szamomra majd nem biztos hogy a Magyar balszarny az mocsaras reszre tamaszkodott, es ha innen szamolom a cca 2 km ert akkor megint odebb csuszik a csatater laza 1-2 km el.

Mi a velemenyetek errol a 4 km csatarendrol ?

Metin 2011.11.28. 15:40:21

@Hajrá777: 4 km széles volt, ha megnézed a mai56-os utat és attól a Duna felé még kiépsz 500 métert, akkor ott lehetett a mocsaras terület széle. De eltelt már közel 500 év, így néhány 100 méter tévedhetünk, a Duna is mozog. Ha csak a goggle térképén az 56-os utat jelölő piktogrammtól mérsz nyugatra 4 km-et, az a mai Nagynyárád telüléssel van elvágólag, ha 500 méterrel keletebbről mérsz, mit a főút, akkor meg nagyjából Majssal.Szerintem hihető a 4 km. A hagyományos hadrend (azaz nagyjából egy sorban), csak a felvonulásra értendő, a lovasrohamok "kilenghettek" ettől jobbra és balra is, tudjuk Batthyányi és Tomori seregtesete sarló alakban a plató előtt kaanyarodott a török oldalára, azaz nem szemtől szemben rohamozott, látták ők is az ágyúkat. Akkoriban azért az ágyúkat nem lehetett olyan könnyen mozgatni horizontálisan, sőt vertikálisan sem. Ezért is lőttek el elsőre a csapataink fölött, még a második vonalon túlra is. Várom válaszod

bloggerman77 2011.12.02. 08:28:01

Ha azt nézzük, hogy az akkor - s még a 18. században is létező mohácsi várat mára megette a Duna...

Úgyhogy a lokalizálással vigyáznék.

Az indexen is írtam a fórumban, hogy a műholdképeken még ma is jól kivehető az elképzelt csatatérre merőlegesen három, jelentős méretű,ÉNy-DK-i lefutású patakmeder. Ki olyan elmeháborodott, hogy ezeken keresztül vezet rohamot? :)

Hajrá777 2014.06.02. 05:13:32

Egyre jobban az a velemenyem kezd kialakulni hogy a magyar csatarend nem allhatott ott ahova a fenti cikkben levo rajz mutatja. Egyszeruen tul tavol lett volna Mohacstol es bar Brodarics biztos nem hasznalt GPS-t a tavolsag meghatarozashoz de azert eleg idos es tapasztalt ember volt ahoz hogy tul nagyot ne tevedjen. Ha a regi Mohacs felttelezett hatarat vesem alapul akkor a rajz szerinti felallas frontvonala cca 10 km re lenne ami mar boven tul lenne szerintem egy tapasztalt ember hibahataran.

Ha Brodarics tavolsagmeghatarozasat a jozan eszt veszem alapul akkor a magyar csatarendnek az Udvartol eszakra levo mocsaras teruletre kelett tamaszkodnia a balszarnyal. Tavolsagban pont kiadja Brodarics meghatarozasat, es a nadas mocsaras sas terulet amirol Brodarics irt ami a Duna es a sereg kozott van is pont klappol.

Innen nezve lehet a Torok arcvonalat 1,5-2 km re esetleg 2,5 km re szamolni.
Szerintem az hogy a magyar csapatok egy csak a dombrol leereszkedo lovascsapatba betamadnanak ugy hogy gozuk sincs mi van a domb tetejen amogott az szinte kizart. Egyszeruen barmi lehetett ott . Szerintem sokkal atfogobb kepuk volt a torok felvonulasrol mivel az sokkal inkabb mar a laposabb reszen lehetett meg igy be nem fejezett allapotaban is.

Az agyukat nem halyezhettek szerintem a magaslatra a kovetkezo okok miatt sem.

A masnapi csatara keszulven ( ami valszeg reggel lett volna ) a torkok elso lepcsonek a ket szarnyon megindulo lovas hadtesteket akartak bevetni Bali beg Bacsfalunal lesben allo bekeritest vegzo csapataival egyutt. Ha a tuzerseg a domb tetejen lett volna akkor gyakorlatilag semilyen modon nem tudott volna beavatkozni mivel az messze a lotavon kivul helyezkedett volna el.

A magyar tuzerseg is amikor leadta az elso lovest akkor a lovedekek is a torok lovassag elott csapodtak be.

Ha a tuzersegnek a torok tuzersegnek csata kozben kelett volna a tereplepcsot lekuzdenie hat az valami remalom lehetett volna. Raadasul mint latjuk ossze is voltak lancolva ami megint extra macera ido egy heyvaltoztatasnal.

Hajlok arra egyre jobban hogy a a torok hadrend eleje nem a dombok tetejen volt a tuzerseggel hanem a siksagon mar .

Ami meg erdekes lehet az az hogy ez a torok felallas hol kovetkezett be ? Mert akar lehetett ez Majstol EK-re de akar Majs es Nagynyarad kozott is.
süti beállítások módosítása