2008.05.06. 09:00
A jobbágy 'röghöz kötés'e
Ez az írás egy 5 részből álló sorozat első tagja. A családnevek kialakulása témánál merült fel, hogy a betelepülő, ’szökött’ jobbágy új környezetében gyakran új nevet nyert, ill. hogy – az adó- és közigazgatás fejletlen volta miatt (milyen legyen akkor még?) – erre a névcserére könnyen módja nyílott. Sorozatunkban a fenti témához kapcsolódóan, a 'korban maradva' az alábbi témákat érintjük: 1. a jobbágy röghöz kötése, 2. a szabad költözés joga, 3. Mária Terézia úrbérrendezése, 4. jobbágytelkek típusai, 5. jobbágyfelszabadítás.
Sorozatunk nem foglalkozik azzal, hogy milyen (hosszú) folyamat során, milyen gazdasági-társadalmi hatás következményeként alakult ki az (egységesnek teljességgel nem nevezhető) jobbágyság, milyen rétegek (liberek/közszabadok, servusok/szolgák, stb) alkották e több évszázados folyamat során a nemzetségek teljes jogú férfi tagjaiból egyfajta jogi partikularizmus során differenciálódó társadalmat. Mi az ún. ’röghöz kötés’, azaz a szabad költözés deklarált és érvényesen kikényszerített tilalmától indulunk ki.(A cikk végén lesz még 2 irodalom ajánlva)
Ezt a folyamatot jól szemlélteti az alábbi ábra 
Forrás
Nyelvtörténeti adatok is jól mutatják ezen átalakulás folyamatát. (4. pont alatt). A magyarországi középkori latinság szótára" (MKLSz.) 1999-ben megjelent V. kötete a vulgáris latin iobagio szócikk alatt tartalmazza a szó 1526-ig előforduló jelentéseit, s nyomon követi a szó első hiteles (1116-1131 közötti) előfordulása és a XVI. sz. első harmada (témák szempontjából fontos időpont) közti jelentésváltozásait.
Zsigmond az 1397-es temesvári országgyűlésen hozott törvényében minden ignobilis részére biztosította a szabad költözést, mely megfogalmazásban valamennyi birtoktípus (királyi, egyházi, világi) legkülönbözőbb elnevezésű szolgáló (propius) népei beleértettek (ettől mérföldkő ez a tv.) Ugyanezt tartalmazza a z 1405. évi (I.) VI. tc, mely már így abban az időben, jó száz évvel a mi témánkat megelőzően arról tárgyal, hogy "általában a szabad sorsu emberek megannyian a nemesek birtokairól az egyházak birtokaira, és az egyházak birtokairól a nemesek birtokaira, az egymást örökre követő minden időkben teljesen szabadon és biztonságban átköltözködhetnek, hogy ott megtelepedjenek". S hogy mennyivel más volt a jogi helyzete azt jól mutatja a 1. §."...ha bármely jobbágynak az ura a maga birságait, melyekben jobbágya valamikor el lett marasztalva, egy hónap tartama alatt rajta föl nem hajtotta, az ilyen birságokat a mondott hónap elteltével fel nem veheti és azt a jobbágyot vissza nem tarthatja, hanem az a jobbágy az előadott módon károsodás nélkül, ott telepedjék le, a hol neki inkább tetszik."
Ennyi előzmény azért szükséges, hogy lássuk a XV. század eleji helyzet még mennyiben különbözik a századvégitől a jobbágy szabad költözésének témájában.
A jobbágy szabad költözésének kategórikus tilalmát, az ún. röghöz kötést a történelemoktatás egy időben leegyszerűsítve - némi marxista 'haszonelvűséggel' - az 1514. évi Dózsa-féle parasztlázadás és az ezt megtorló törvényi rendelkezések, az addigra kiforrott Werbőczi-féle Hármaskönyvben foglalt rendelkezésekre vezetik vissza (ez az elterjedt hivatkozás sajna ma is sok e témában írt ismeretterjesztő dolgozatban visszaköszön). Ez így - ahogy mondani szokták: "ebben a formában" - nem igaz. Az igaz, hogy az 1514. évi törvények (pontosabban a XV-XXII. cikkelyek, ill. a XXV. tc.) pontosan tartalmazzák a felkelők megbüntetését követően a jobbágyok innen számított terheit és költözésének tilalmát, de sem maga a röghöz kötés, sem az indoka nem innen ered.
A tényleges ok nem a megtorlás, hanem az a gazdasági érdek volt, amely erre az időre, ill. ezt megelőzően mutatkozott. Emlékezzünk, milyen szerepet játszott az a felkelésben, hogy Dózsáékat hazaküldték (volna) kaszálni.
Kedvező időszaka volt ez az agrárfejlődésnek. A szántóföldi művelés súlya növekszik. A XV. század vége óta megindult egyfajta árforradalom a nyugat-európai növekvő fogyasztás eredményeként. Ezen belül az agrárárak növekedtek, ez - növekvő export mellett - kedvező cserearányt jelentett Magyarországra nézve. (Mátyás is erre alapozva vezette be, ill. tudta beszedni anno a sokat emlegetett adóterheit.) A XVI. században az agrártermelés és a kereskedelem fellendült, ezt elsősorban mennyiségi eszközökkel - technikai, technológiai /minőségi/ javulás nélkül -, a termőterület növelésével érték el. A termelés még nem állt azon a színvonalon, hogy jelentős növekedést érjen el pusztán a termelési technikák módosításával, még a XVIII. század elején is 9 ember kellett ahhoz, hogy eltartson egy tizediket. A XV. század végi-XVI. sz eleji mezőgazdaság termelési struktúrájában a XI. század vége óta általánosan elterjedt háromnyomásos gazdálkodást (2/3-os művelés) kezdte felváltani a vetésforgó, ami megszüntette az ugart, tovább növelve a termőterületeket (végleges elterjedése majd a XVIII. századra történik meg -utalnék a mezőgazdasági forradalom szócikkre itt e blogon) Maguk a birtokosok is bekapcsolódtak az agrártermelésbe (és a kereskedelembe). Növekedett az allódiális gazdálkodás szerepe (egyáltalán elterjed, az 1540-es évektől). Szóval kellett a munkaerő. Több jobbágytelek, több - ma úgy mondjuk - 'kibocsátás'. Ez viszont több munkaerőt kíván, részben a terményadó, részben 'szolgáltatás' (robot, stb.) részéről. Mindehhez a konjunktúrához további kedvező hatásként járult az - bár ennek pár évtizeddel később jelentkezik hatása -, hogy a török megjelenésének következményeként az elpusztított termőterületek nyomán jelentősen fejlődött a rideg állattartás, alapjául szolgálva a XV-XVII. században oly jelentős marhakereskedelemnek.
Ez a gazdasági háttér jelentősen hozzájárult az oligarchák megerősödéséhez, s ahhoz, hogy Mátyás halálát követően pont olyan királyt választottak, mint "Dobzse László". II. Ulászló (1490-1516) nem közölük való, nem osztja meg őket (lengyel), gyenge kezű, viszont a dinasztia révén nemzetközi tekintéllyel rendelkezik.
A bárok célja a központosító Mátyást követően a királyi hatalom meggyengítése, a központosított rendi államának felszámolása volt. Eszköze: 1. a fekete sereg, mint királyi hadsereg felszámolása - utalnék itt a Mohácsi csata Előkészületek posztban írtakra -, a banderiális hadsereg visszaállítása (ezzel egyrészt 'adót fogtak', áttételesen csökkentették jobbágyaik terheit, s főleg megszűnt a király közvetlen irányítású haderő, s ami még lényeg, felértékelődött saját 'katonai' szerepük) 2. a királyi hivatalok átszervezése. A hivatalok ugyan megmaradtak, de a szakképzett hivatalnokok helyére a bárók maguk, ill. familiárisaik kerültek. A kincstartóság szerepe is változott. A központi bevételek jelentős része is a bárók kezébe került. A bevétel 70-80 %-kal csökkent úgy, hogy az adók változatlanok maradtak.
A bárók és a köznemesek közti élesedő ellentétet jól mutatja, hogy már 1505-ben a köznemesek a Rákos mezei országgyűlésen megfogadják, hogy ha a király fiúörökös nélkül hal meg, nemzeti királyt választanak. Jelöltjük Szapolyai János. (1 év múlva születik Lajos herceg, a későbbi II. Lajos. Ulászló ekkor 50 éves)
Az, hogy már az 1514. évi országgyűlést megelőzően jelentősen foglalkoztatta a jogalkotót a kérdés jól mutatják a Ulászló első éveiből, ill. a XV.-XVI. sz. fordulóján származó törvények. (Ezek a törvények emellett a kibontakozó belső társadalmi feszültségek levezetésére a jobbágyságot és a városi polgárságot hártrányosan érintő intézkedéseket tartalmaztak. Emellett az egyház és a nemesek viszonyában is utóbbiakat részesíti sokhelyütt előnyben. Pl. dézsmát nem lehet ezüstben megváltani, úgy kell kiadni, ahogy van a termény (1498), előbb kell a kilencedet kiadni, aztán a tizedet, (1495, 1500 is) stb.)
Néhány példa:
A földbirtokosok egységes kezelése. Mindenki szedje be az adót, hogy ne legyen érdemes elköltözni.1492 : XLVII.tc. "kilenczedrészét be fogjuk szedetni és a királyasszony is be fogja szedetni." továbbá "bárók és nemesek [...] hasonlóképen hajtsák és szedjék be.""
1492 évi XLVIII. tc. "És a kik az előbb mondottak beszedése tekintetében másként járnak el, az olyan ellenszegülőknek és jelen rendeletünket megszegőknek birtokain, királyi nevünkben az ispán vagy alispán tartozzék a gabonatermés és bor kilenczedét minden lejebbszállitás és elengedés nélkül beszedni, hogy ez által méltóságunk gyaporodjék és az országlakosok nekünk annál hüségesebben szolgálhassanak.
Tiszta. A fenti adók elmulasztása örökségvesztéssel jár (azaz az úrbéres leszármazottja kiebrudaltatik a telekről, azaz bérleti jogviszonyból, a telkeskénti lehetőségből, panasz, vagy mentelemre való hivatkozás esetén a bírák elé kerül az ügy (akik maguk is birtokosok) (IL.tc.)
Jól mutatja ezta törekvést, hogy számos tc foglalkozik a birtokosok egymás közti ügyeivel, azok szintúgy teljesen új eljárási alapokra haleyezve, mintsem Mátyás idején 'vala'. (L. tc-től-LXIII tc-ig)
1495. évi XXII. tc. azokról a jobbágyokról a kik épületeiket vagy a földbe erősitett dolgaikat magukkal akarják vinni. 1. § "...a házakat, épületeket, kerteléseket és bármely más fanemüeket, a melyeket már a földbe vertek, semmiképen se merjék magukkal vinni." 2. §. "Ha pedig ama tárgyakkal együtt erőszakosan mások jószágaira vitték el....száz aranyforintban kell elmarasztalni.".
1498. évi XXXVIII. tc. "a nemesek és a szabad királyi városok között való biráskodásról" Lényege: A szabad királyi városok polgárai a cím tekintetében a vármegye ispánja elött tartozik törvényt állani.
1500 évi XXIX. tc. "a földes urak kilenczedét a dézsma kivétele előtt kell beszedni"
1504. évi XVI.tc. "a jobbágyok a szolgabiráktól nyerjenek engedélyt a költözésre" 1. §. "ezentul jövőre senkinek sem szabad másnak a jobbágyát szabadságolni, hanemha annak a vármegyének a szolgabirája utján, a hol az a jobbágy lakik" 4. § "A ki pedig a jelen czikkely rendelete ellenére valamely jobbágyot elvisz vagy igaztalanul letartóztat: az legott száz aranyforintot tevő huszonöt nehéz girán maradjon..."
1504. évi XVIII.tc "a parasztoknak vadászni és madarászni tilos"
1514. évi törvények:
Az 1514-ben született Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariaes II. Ulászló király kihirdetésének hiányában törvénybe iktatott jogforrás nem lett, hatása azonban 1848–ig nyilvánvaló volt. A Tripartitum közjogi normákat is tartalmazó, kikezdhetetlen tekintéllyel bíró jogalkalmazási vezérvonal volt.
Az 1514. évi XV.tc. a parasztokon megveendő adókról szól. Évi 1 aranyforint kártérítést róttak ki (vérdíj). „a feleséges parasztok, akár telkesek vagy házbirtokosok, akár pedig zsellérek, egyenkint minden egyes esztendőben mindenütt egy aranyforintot tevő száz-száz dénárt tartoznak földes uraiknak fizetni: tudniillik ötvenet szent György, a többi ötven dénárt pedig szent Mihály arkangyal napján” 1. § "És ha valamely helyen eddigelé száz dénárnál többet szoktak volna fizetni, az az adó a jelen törvény következtében lejebb szállitottnak nem tekintendő."
1514. évi XVI.tc. heti 1 nap robotra kötelezte a jobbágyokat - „kötelesek uraiknak minden héten egy-egy egész napon át szolgálni”
1514. évi XIV. tc.mely lám kimondja, azt is, hogy „nehogy […] a parasztság (a mely nélkül a nemesség nem sokat ér) egészen kipusztuljon”
"3. § Mindazonáltal, hogy ennek az ő árulásuknak az emléke és időleges büntetése maradékaikra is átszálljon és átmenjen, és hogy minden emberkor megtudja, hogy mekkora büntény az urak ellen föltámadni: ennekutána az ebben az országban bárhol lakó összes parasztok (kivéve a királyi felséghez hiven maradt szabad és fallal keritett városokat, és kivéve azokat is, kik uraik és az ország szent koronája mellett hüségükben kitartottak és más bünös parasztokkal ebben a lázadásban részt nem vettek), elveszitvén e hütlenségi vétkük miatt szabadságukat, a mely szerint egyik helyről a másikra költözhettek, az ő földesuraiknak föltétlen és örökös szolgaság alá legyenek vetve.
4. § És jövőre ne legyen szabadságuk arra, hogy uraik akaratának és beleegyezésének ellenére egyik helyről a másikra menjenek és állandóan letelepedjenek."
Továbbá a XVII. tc szerint „arra vannak kötelezve, hogy uraiknak havonkint egy-egy csibét (XVII. tv), „évenkint két libát” (XIX.tv)továbbá (XX.tv) „tiz telek után hasonlóképen egy-egy hizott disznót kell adniok.” Az, hogy ezt nem most rendelte el, hanem rögzítette, s minimum kötelezettségként határozta meg, épp a XV. tv. megfogalmazása igazolja: „És ha valamely helyen eddigelé száz dénárnál többet szoktak volna fizetni, az az adó a jelen törvény következtében lejebb szállitottnak nem tekintendő.” és a XX. tv.: „Épségben maradván az uraknak és nemeseknek egyéb jövedelmei is, a melyeket eddigelé ezeken kivül kapni és szedni szoktak.”
Nem sok, de megjelenik az ajándék, ill. a tárgyi jószágszolgáltatás.
A XVIII. tc a kilencedről szól.”a földnek minden, akár aratható, akár kaszálható termékéből és ezenkivül a borokból, a főpapjaiknak kijáró dézsmán felül, uraiknak kilenczedet […] tartoznak megfizetni”
Azt, hogy itt nem csak adózásról, hanem minél több munkaerőről van szó, a XXII. Tv. mutatja: „az összes zsellérek három éven keresztül minden bér fizetése alól szabadok és mentesek legyenek és ez alatt tartozzanak a maguk számára házakat épiteni s a többi jobbágyok sorába és számába belépni és beállani” S ha nem teszi bért fizet. Továbbá: „A kik pedig közülök akármiképen saját házaikban laknak és (az örökségeken kivül) három forintnál többet érő vagyonnal birnak, azokat is legott, más jobbágyok módjára bérfizetésre kell kényszeritni”
Szintúgy ezt támasztja alá a XVI. tv. is, melynek megnevezése árulkodó: „a jobbágyok erőszakos elviteléről, és azok büntetéséről, a kik azokat nem akarják visszaadni”. Bírsággal (100 Ft), majd ha ennek megfizetése után sem adja vissza birtokvesztéssel (!) sújtja.
Hogy mennyi az itt szóba jött adók, bírságok vásárlóereje a törvény megalkotásának pillanatában, nézzük meg a www.arcanum.hu/mol alatt mit adnak akkortájt 100 aranyért (egyszerűen be kell írni a keresőbe - 100 arany - s kiad olyan példákat, amiből látjuk, hogy pl. 1516-ban "Bassán-i Márton a Nyitra megyei Lehottka possessióját 100 arany forint örök áron eladta Nedwzar-i Phrycz János nemesnek")
Az 1514. évi XXV. tc. megtiltja tehát a jobbágy költözését a Dózsa-féle parasztfelkelés megtorlásaként. Nem elindítója, hanem alkalmi rögzítése volt egy akkor már javában fenntálló állapotnak. A rendelkezésnek azonban a későbbi években sincs meg a társadalmi-gazdasági alapja, ezért nem megy át a gyakorlatba. Hogy miként azt a következő részben tekintjük át.
Ajánlás:
Gericsné Ladányi E: Iobagio (Liber iobagio) - ignobilis (78-84.o)
Borosy András és Gericsné Ladányi Erzsébet vitája a Hadtörténeti Közlemények 2000/1. számában
a törvények lapozgatásához: www.1000ev.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kritizálom aA. Marhaságokat 2013.10.23. 11:11:15
lécci 2013.10.27. 22:29:26
Kritizálom aA. Marhaságokat 2013.10.27. 22:36:23
A keresővel néztem, de nem találtam, azért kérdeztem (hátha :-)).
kommentek