2008.07.15. 17:52
Dalmácia története I. rész: illírek és rómaiak
 |
Dalmácia földrajzi meghatározása nem egyszerű dolog. Ma Horvátország Velebit hegységtől délre levő tengerparti területeit és adriai szigeteit nevezzük Dalmáciának. Még esetleg szokás ide tartozónak tekinteni Montenegró délnyugati partvidékét, a kotori öblöt. Maga a tájegység földrajzilag nehezen határolható le, mert nincsenek egyértelmű határai, éppen ezért legegyszerűbb az országhatárokat tekinteni annak. Ez azonban szintén nem pontos, és csak a mostani állapotot határozza meg.
 |
Dalmácia határai ugyanis korról korra változtak: Dalmácia sokkal inkább egy komplex földrajzi - kulturális egység volt mindig, mint egy pontos határokkal körülrajzolható régió. Amikor a meghatározó kulturális komponensek változtak, akkor Dalmácia határa is változott, és e földrajzi fogalom új értelmet nyert.
Annak ellenére, hogy a tájegység földrajzilag nehezen határolható le, mégis vannak bizonyos jellegzetességei, amelyek megkülönböztetik a szomszédos régióktól. Dalmácia központját mindig a tengerpart és a tengerparti városok alkották, függetlenül attól, hogy a tengerpart mögött hány km-rrel húzódtak a határai. Jelentősége is ebben rejlett: összekötötte a tengeri kereskedelmi útvonalakat a mögötte levő szárazfölddel. Az Adriai tenger keleti partvidéke ugyanis nem sok mindenre alkalmas, de kereskedelemre igen: a partvonal hosszú, és tagolt, sok a kikötésre alkalmas hely. A legnagyobb részén part közvetlen közelében már több száz méter magas hegyek húzódnak, a termőföld kevés, és ami van, annak a nagy része is sziklás, nem nagyon alkalmas mezőgazdálkodásra. Ez az adottság mediterrán éghajlattal párosul a partvidéken, amely már a kezdeti időszakban is arra késztette a helyi lakosságot, hogy más elfoglaltságot keressen magának, a terület eltartóképessége ugyanis erősen korlátozott volt. Dalmáciát eredetileg erdők borították, de ezeket elég hamar kiírtották: már az ókorban megindult ez a folyamat, majd a középkorra a partvidékről kiírtották szinte az összeset. Nem a föld miatt, hanem mert a térségben érdekelt tengeri hatalmaknak szükségük volt a fára, és innen könnyű volt elszállítani. Sajnálatos módon az erdőírtás után a talaj is lepusztult, és a mai napig nem tudott regenerálódni. A kopár hegyoldalakon levő legelőket csak birka és kecskelegeltetésre lehet hasznosítani.
 |
| Az illír törzsek a római hódítás előtt. Forrás: wikipedia |
Dalmácia első ismert lakói az illír törzsek voltak. A tájegység a nevét is az egyik illír törzsről, a dalmatákról (dalmatae) kapta. Az Itália szomszédságában levő terület a kr.e. 3. században került a civilizált világ érdeklődésének középpontjába, mégpedig a római - pun és római - makedón háborúk idején. Természetesen már ezt megelőzőleg is volt kapcsolata a szomszédos Hellasszal és Itáliával, a partmenti szigeteken, és a partvidék bizonyos pontjain a görögök már évszázadokkal korábban gyarmatvárosokat alapítottak. A nehezen megközelíthető hegyek között élő illírek a 3. században kiterjesztették a fennhatóságukat a térségbeli görög városállamokra, és elkezdték magukat az Adrián folyó kereskedelemből fenntartani. Több értelemben is: nem csak kereskedtek, hanem mivel országuk viszonylag szegény volt, ezért rákaptak a kalózkodásra. E tevékenységük olyan mértéket kezdett ölteni az első pun háború után, hogy Kr. e. 229-228 között Róma hadat üzent, és az itteni görög városállamokat saját protektorátusa alá vonta. Azzal viszont meg sem próbálkoztak, hogy a szárazföldön megpróbálják megverni az illíreket, mert ez korántsem tűnt egyszerű feladatnak: erre az időre ugyanis egységesültek az illír törzsek is. A harmadik század elején ugyanis Pleuratusnak sikerült egyesítenie az illír törzseket, majd fia, Agron a térség egyik vezető katonai erejévé tette az államot. Halála után özvegye, Teuta uralkodott régensként, Pinnes nevű fia nevében. A több katonai sikert is arató illírek viszont rosszul tették, hogy Rómával akasztották össze a bajszukat, bár Rómának is sok erőfeszítésébe tellett, amíg végleg uralma alá tudta hajtani a helyieket. Teuta legyőzése után a rómaiak az illírek megosztására törekedtek, és Teuta országának egy részét Fároszi (Hvari) Demetriosznak, egy dalmácia görögnek adták, de a második pun háború idején ő is aktivizálta magát, és az illírek által megkedvelt kalózkodásban látta ő is a felemelkedésének a lehetőségét. Róma ezzel sem értett egyet, és a második illír háborúban ismét megsemmisítették az illír flottát (Kr. e. 220-219). Róma ez után már nem bízta magát a véletlenre, ráadásul a térség stratégiai jelentősége is megnőtt, mert rajta keresztül szárazföldön is elérhetővé vált az ellenséges Makedónia, így megkezdték a régió meghódítását. Ez nem ment azonban túl gyorsan, csak a kr.e. 30-as években alapították meg Illíria provinciát. A római provinciaszervezést viszont rendre felkelések akasztották meg, a legnagyobb már kr. u. 9-ben tört ki, amelyet Tiberius vert le. Ez után Illíriát megszüntették, területén pedig létrehozták Pannónia és Dalmácia provinciákat. Ez az a pont, amikor Dalmácia tulajdonképpen megszületett. A provincia északi határa ekkor a Száva volt, hozzá tartozott a teljes mai Bosznia, Montenegró, sőt, észak Albánia is.
 |
| Az illír háborúk, és az adriai partvidék hatalmi viszonyai. Forrás: wikipedia |
 |
| Diocletianus |
A római időszak a régió egyik virágkora. Az utolsó lázadás leverése után megindult a lakosság romanizációja. Ez sem feltétlenül volt gyors folyamat, de mire Dalmácia is kénytelen volt a megtapasztalni a barbár veszélyt, addigra a lakosság túlnyomó többsége átvette a latin nyelvet. Egyedül az elzártabb hegyvidékeken pásztorkodással foglalkozó illírekre nem terjedt ki időben ez a romanizáló hatás, valószínűleg a provincia délkeleti részében kell keresnünk a mai albánok utódait. De nem csak a romanizáció miatt volt ez aranykor, hanem a városodás és a városiasodás miatt is, főleg a partvidéken. A mai dalmáciai városok nagy részét ekkor (vagy még korábban, a görög korban) alapították, és ekkor alakult ki a településhálózat felső szintje. Fontos szerepe volt a provinciának a kereszténység terjedésében is. Már nagyon hamar keresztény hitre tért a helyi lakosság jelentős része, annak ellenére, hogy sok esetben nyíltan üldözték őket. Diocletianus személyében a birodalom egyik legnagyobb hatású császárát is Dalmácia adta. A fejlődés ellenére azonban a provincia sosem vált igazán jelentőssé: relatíve mostoha földrajzi viszonyai miatt sosem tudta elérni a szomszédos Itália, vagy Makedónia gazdasági, kulturális jelentőségét, mindvégig ezek árnyékában maradt.
 |
| A nyugat balkáni provinciák a 4. században. Forrás: wikipedia. |
A népvándorlás korával a provincia jólétének hamar vége szakadt. Bár az is kétségtelen, hogy a partvidék mögötti nehezen megközelíthető hegyvidéki terület a hódítókat sem nagyon vonzotta, de a térség azért megsínylette a különböző barbár népek betöréseit. Eleinte a hunok elől menekülő gótok, majd a gótok felét utolérő hunok települtek Dalmácia közvetlen szomszédságába. Őket a betelepülés nem nagyon érdekelte, csak a partmenti városok, azok is zsákmány szempontból, de a szomszédos Itália, és Hellász e tekintetben vonzóbbnak bizonyult, így komolyabb pusztítást nem kellett a helyieknek elszenvedniük. Ennek ellenére Dalmácia kikerült a római fennhatóság alól. Attila halála után az Itáliát uraló Odoaker fennhatósága alá került a tartomány, majd az őt legyőző osztrogótoké lett. Csak a gótok elleni több évtizedes háború után tudta Bizánc visszaszerezni. Ekkor úgy tűnt, a megpróbáltatások véget értek a helyiek számára, de a 6. század közepén új fenyegetés jelent meg tőlük északra: az avarok és szláv szövetségeseik. Amit Dalmácia eddig megúszott, azt ez után duplán kapta meg. De erről a következő részben.
 |
| Diocletianus palotája Spalatumban (ma Split), ahogy egykor kinézett |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Z. Karvalics László - GENIUS LOCI 2010.11.23. 09:02:57
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kommentek