2008.11.07. 12:00
Leonyid Iljics Brezsnyev II/1. rész
2008. november 10-én ünnepeljük emlékezünk meg Leonyid Iljics Brezsnyev halálának 26. évfordulójáról. Azért nem a 25. évforduló kapcsán született ez a cikk, mert akkor rmég nem létezett szeretett blogunk. Ahogy nem létezett még születésének 100. évfordulóján sem, mert az meg még azelőtt volt. Leonyid Iljics 1906. december 18-án született, 76 évet élt.
 |
| Brezsnyev, az ember |
Neve egybeforrott a két világrendszer mennyiségi küzdelmével, hogy épp akkor, amikor a tan szerint minőségbe kellett volna átcsapnia a sok mennyiségnek, akkor haljon meg. Életének utolsó két évében már az a Ronald Reagan az Egyesült Államok elnöke, aki a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (SDI) 1983 márciusi beindításával végképp megroppantja a Brezsnyev alatt folymatosan vállvetve küzdő Nagy Medve gerincét.
Egy korszak jelképe volt. Az ún. pangás éveié (a hanyatlás így nem neki jutott). Kétségtelen ő volt Sztálin után (30 év) a második legtovább beosztásban lévő szovjet vezető (18 év). Ma már a harminc felettiek is többnyire csak hallomásból ismerik ezt az időszakot. Ismerkedjünk meg 'hát vele, tekintsük át e 'korszakalkotó' egyén életútját, némi korrajz kíséretében.
1979-ben jelent meg Cseh Tamás Fehér babák takarodója c. lemeze, rajta a Ten Years After c. dal.
"Egy mosókonyhában jól kitaláltam én azt, hogy mi lesz,
azt, hogy majd mi lesz; lent párás háztetők -
tíz évvel ezelőtt.
Egy mosókonyhában, szükséglakásban éjszaka volt, sötét,
utcáról kaptam a fényt, de én tisztán láttam ott,
minden megvilágosodott:Magamat láttam tíz év múlva itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem: nehogy majd ez legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
És attól féltem: nehogy majd így legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!"
Nem tudom a dal pontosan mikor született, hány évvel a kiadás előtt, az biztos, hogy a "tíz évvel ezelőtt" és még majd a "tíz év múlva" is bőven beleesik a brezsnyevi időszakba, ill. 'sosem múló' hatásának éveibe.
Itt van mindjárt a születés. Annalesek szépen hozzák, hogy 1906. december 19., ami viszont még a Julián-naptár szerinti dátum (az oroszok 1918-ban tértek át az új módira, az európai integrációjuk egyik első lépéseként ;-). 1918. január 31-e után másnap rögtön 1918. február 14-e következett (hogy mit kezdtek az ez idő alatti Balázs nappal, a nekik oly kedves szentjükkel? Semmit. A hitéletben minden maradt a régiben. Ma is így van. A pravoszláv egyház következetesen továbbra is a Julián-naptárat használja, s ezért van később a húsvét, a karácsony, s az összes ünnepe). Arról van tehát szó, hogy mai értelemben, a Gergely-naptár szerint Leonyid Iljics 1907. január 1-én született. (milyen ismerős dátum!). A születésnapi köszöntések (egy kis kitüntetés, meg egy kis ez-meg-az) mindig december közepén 'érkeztek'.
Halálát megelőzően november 7-én még jelenlétével köszöntötte a felvonulókat (integetett is, a 'nagybeteg' emberek merev kéztartásával, s a betegsége miatt szinte merev arcával), hogy aztán pár nappal később bejelentsék "с глубоким прискорбием" hogy "скончался" e géniusz. Mindezt két nappal a halál napját követően (hej ha annak a két napnak a részletes történetét megismerhetném !). Érdekes, hogy az a nyelv, mely 'megdolgoztatja' beszélőit azért, amit mi (magyarul beszélők) csak 'keresünk' (a pénzért), az elmúlást ilyen egyszerűen, tárgyilagosan fejezi ki: - скончался", bevégzé. Míg a magyar nyelv a valami kialszik, kihúny metafóráját használja. A gyászhírt bejelentő TV-adás, s persze másnap a napilapok némi nekrológ után tájékoztattak a temetési (temetést előkészítő) bizottság megalakulásáról, s annak vezetőjéről. Ő volt ugyanis az elhúnyt személy tisztségének várományosa. Ez így volt később is, mikor regnáló párt- ill. állami vezető húnyt el (Andropov, Csernyenko). Brezsnyev halálakor némileg meglepte a közvéleményt Andropov megjelölése, tekintve, hogy Csernyenko volt a 'kinevelt', s a nyugati kremlinológusok által várt utód. A Kreml nem először, s nem utoljára lepte meg elemzőit. "Budapesti emberünk" ugyanis nemes egyszerűséggel megzsarolta a szovjet vezetést. Bő egy év jutott így neki, utódjának, a mégis hatalomra kerülő szintén beteg Csernyenkonak annyi se. De ez egy másik poszt témája lenne.
Leonyid Iljics Kamenszkojéban született, a jelenlegi Dnyeprodzerzsinszk városában, de szülei jó 600 km-re északabbról, Kurszk közeléből származtak, egy faluból, melyet míly meglepetés, úgy hívnak - Брежневo (Brezsnyevo). Két évvel Leonyid születése előtt, 1905-ben települtek át (ennek a kurszki gyökereknek kora ifjúsága idején lesz jelentőségük). Dnyeprodzerzsinszk, s maga a Dnyeper vidéke akkoriban jelentős fejlődés időszakában volt - míg 1898-ban 18 ezer lakosa volt, az I. világháború előtti utolsó békeévben, 1913-ban lakosai száma meghaladta a 40 ezret. A fejlődő ipar szívta magába az agráriumból megélni egyre nehezebben tudóak tömegeit.
 |
| Leonyid és Viktória |
Az ifjú Leonyid 6 osztály elvégzése után fémmunkás apja nyomdokába kívánva lépni, a helyi szakiskolában készült továbbtanulni, ám az élet úgy hozta - 1921-ben vagyunk, a polgárháború utolsó évében - hogy Kurszkban találjuk, egy helyi (ét)olajnyomó üzemben dolgozott munkásként. 1924-ben - állítólag - megházasodott (17 éves) a Kurszk melletti Разиньково településen (a feleség családjának lakhelyén), de a fiatalok ekkor még nem éltek együtt.
Felesége Viktória Petrovna Gyenyiszova (eredeti családneve Goldberg) (1907-1995) 1927. december 11-én kötöttek polgári házasságot (20 éves), s éltek 55 évet házasságban. Két gyermekük született, a hányatott sorsú Galina (1929-1998) és a szolid életet élő Jurij (1933- ma is él) aki sokáig a külkereskedelmi miniszter első-helyettese volt (Gorbacsov váltotta le). Leonyidnak egy testvére volt, a nála 7 évvel fiatalabb Jakov (1913-1993), kinek szintúgy élnek leszármazottai.
Jurij, miniszterhelyettesként az 1980-as évekből a nyugdíjazott Jurij
Leonyid, az unoka, szintúgy örökölte a nagypapa vonzódását a katonai erények iránt leszármazási tábla
Nem is élhettek együtt előtte a fiatalok, mert közben bentlakó kollégistaként elvégezte a kurszki talajjavítási és vízgazdálkodási technikumot (Землеустроительно-мелиоративный техникум), majd még 1927-ben különböző szakmai feladatokkal járt a Kurszki járáson kívül Belorusziában (ma önálló állam Fehéroroszország néven), és az Urálban. Utóbbi állomáshelyén állással kínálták, így itt letelepedett. 1927-től tehát a Szverdlovszki (Szverdlovszk ma Jekatyerinburg) járás egyik kerületének közigazgatásában dolgozott állami talajjavító szaktechnikusként. Egy év múlva már a kerületi tanács VB elnökhelyettese. 1929-ben még tovább lép, már a Szverdlovszki járásban az Ural területi Földügyi hivatal vezető-helyettese (még mindig csak 22 éves). 1930-ban üzemi balesetben meghalt az apja, s Leonyid feladta szépen induló közigazgatási karrierjét, hazatért családjával Dnyeprodzerzsinszkbe. Továbbtanulni vágyott, s 1930 őszén beiratkozott Moszkvában a Kalinyinról elnevezett műszaki főiskolára, ám 1931 tavaszán átirányították az 1920-ban alapított helyi műszaki főiskolára, melyet esti tagozaton elvégzett. A család vonzotta-e haza, a kereset szükségessége, vagy az iskolai tanulmányok nehézsége, nem tudni.
Pártkarrierje - mint oly sok akkori s későbbi vezetőnek - az ifjúsági mozgalomban indult. 1923-ban, (még 17 éves sem volt) belépett a hadseregbe, sorkatonának. A polgárháború katonáinak dicsősége, a katonai sikerek vonzották? Vagy a szép egyenruha? Nem felesleges kérdések ezek, később látni fogjuk, akár a katonai sikerek szomjúhozásában (kitüntetések békeidőben), akár a technikai eszközök iránti erős érdeklődésében.
1923-ban nem csak a Vörös Hadsereg, hanem a Komszomol tagja is lett. 1923. Rapallo után vagyunk, az előző év végén megalakult Szovjetúnió nemzetközi elszigetelődése a múltté, konszolidálódik a helyzet. A polgárháború véget ért, az intervenció visszaszorítva. A pártok, a belső elhajlások felszámolva. (Volt közben 2 agyvérzése Uljanovnak, vissza is vonult, Sztálint hagyva maga után a porondon) A földosztás 1918-as meghírdetése pozítív üzenetének hatásán a paraszt már túl volt, a hadikommunizmus éhínséggel járt, a belső feszültségek levezetésére beindították az Új Gazdasági Politikát (NEP). Mindez a jó mezőgazdasági adottságú Dnyeper-vidéknek maga volt a Kánaán. (Micsoda évek! Tényleg. Preobrazsenszkij értekezett is a szocialista tőkefelhalmozásról. Így első hallásra nonszensz, de akkor komolyan gondolták).
 |
| Brezsnyev 1936-ban |
1931-ben azután a pártba is belépett, melyet akkor még 1952-ig nem hívtak a Szovjetunió Kommunista Pártjának, hanem - bár az Oroszországi megnevezést 1925-ben feladták - Össz-szövetségi Kommunista Párt néven működött, ВКП(б). A kis 'б' [-b-] a bolsevikokra utal. Pontos dátum is van: 1931. október 24.
1935-ben végzése után a hadi pálya sikerei felé tekint, beiratkozott a Bajkálon túliak katonai főiskolájaként fentartott 'objektumába', tisztnek készült. E kettősség végigkisérte egész életében.
1936-ban hazatért és a dnyeprodzerzsinszki fémipari technikum igazgatója lett (azé, amelybe anno tanulni szándékozott, de a polgárháború éveiben inkább Kurszkban keresett megélhetést és biztonságot)
Itt álljunk meg egy pillanatra. Dnyeprodzerzsinszk - akinek eddig nem volt világos - ez felvett neve a városnak, magáról a nagy Félix Edmundovicsról kapta nevét, akinek semmi köze nem volt a városhoz (Dzerzsinszk néven több város is fut). Szokása volt ez a kommunistáknak, mert "Mi kommunisták, különleges emberek vagyunk", hogy egy-egy jeles emberükről aztán települések sorát (közterület, ugyan már!) nevezték el, amit a mai fiatalok esetleg nem tudnak, nem ismernek fel, tekintve, hogy közben azért a jóérzésű helyi lakosok visszakeresztelték. Ilyen például rögtön a pravoszláv egyház központja, a Moszkva környéki Troice-Szergievo (egykor Zagorszk, egy nem is ott született komisszárról), ilyen a legismertebb Volgográd = Sztalingrád, vagy a témánkban szereplő Szverdlovszk = Jekatyerinburg, aztán a másik "Kátya" Jekatyerinoszlav = Dnyepropetrovszk, ami közel van a témabeli Dnyeprodzerzsinszkhez. Ilyen a történelmi város Nyizsnyij Novgorod, mely sokáig Gorkij nevét viselte. (Ezek a nevek perszse részben fejeznek csak ki dicsőséget, van, hogy épp fedésként, a múlt 'eltakarásaként' születtek a frappáns 'megoldások') Ezt a jó szokást aztán átvettük a táborban. Hál istennek mi csak újonnan épült városokat tiszteltünk meg e szokással, de Karl-Marx-Stadt már Chemnitz néven több, mint 850 éve város volt. Aztán így lefelé, kisebb települések egész sora.
Lassan visszatalált a helyi közigazgatás nyújtotta karrier útjára. 1937-ben előbb mérnök a városi kohászati üzemben, majd még ugyanabban az évben a városi tanács elnökhelyettese. Aztán átlépett a városon s határ a csillagos ég. 1938-ban már (persze a pártban nyomul) a területi pártbizottságon találjuk, ahol előbb a hadiiparért felelős osztály vezetője (itt az első találkozása élete két meghatározó érdeklődési területének: politika és hadsereg), majd 1939-től a területi pártbizottság titkára. Területe az agitációs propaganda (Ezt kamatoztatja majd a háború idején is, de ne szaladjunk annyira előre).
 |
|
a védelemgazdaság termelési szerkezete a háborúra készülve, még 1937-ben 1: légierő, 3: tüzérség, 4: lőszer 6: vegyipar 7: páncélgyártás 8: tankok |
Területi párttitkárok sokan voltak, de Leonyid számára szerencsés időpontban kitört a második világháború. A SZU még nem állt hadban 1941 júniusáig, de a készületek már folytak, a hadiipar fokozta termelését (meg hát ugye, akár említik tankönyvek, akár néha elhallgatják, bevonultak ők 1939-ben Lengyelországba). Most ide azt kéne beírnom, milyen hadiüzemek működtek a területén. Nem tudom. Azt tudom, hogy a 60-as években is és végig a 80-as években is a közeli nagyváros, Dnyepropetrovszk a külföldiek számára ún. zárt város volt, ahová nem lehetett beutazni, csak engedéllyel, vagy azzal sem.
Szükséges továbbá azt is megemlítenünk, hogy a hozzá hasonló pártapparátcsikok karriere nem indult volna meg, ha előtte nem zajlanak le a sztálini tisztogatásokként ismert események, amikor is a 'régi elvtársak' - színházi nyelven szólva - [mind el]. Ugyanigy indult Hruscsov is, s később a brezsnyevi korszak számos párt- és állami vezetője.
Sok későbbi szovjet vezető származott arról a dél-orosz vidékről, illetve 'találkozott' korábbi állomáshelyein a későbbi első számú vezetővel. S ennek tudatos kialakítása nem csak Brezsnyevre jellemző, hanem sokan indultak is maguktól. Befolyásuk végig erős volt. Nézzünk néhányat:
(rögtön maga) Hruscsov - Kalinovka, szintúgy Kurszk terület
Tyihonov (1980-85 között miniszterelnök) - Harkov (mivel a szomszédos Dnyepropetrovszki múszaki főiskolát végezte el, már a 30-as évekből ismerte főnökét)
Podgornij (államfő 1965-1977) - Karlovka (csak nem XII. Károly miatt ?), Poltavai körzet
Kirilenko (30 évig 1956-1986 között tagja a Politikai Bizottságnak, a Párt legfőbb vezető testületének) - Alekszejevka, Belgorodi terület. Kirilenko volt továbbá az a személy, aki váltotta őt az 1947 november és 1950 júniusa között betöltött, Dnyepropetrovszki területi pártbizottság élén.
Ponomarenko: Krasznodar-i körzet. Ponomarenko elődje volt Kazahsztáni első titkári beosztásban (erről a 2. részben)
Grecsko marsall (1967-1976-as halála között védelmi miniszter) - Golodajevka, Rosztov terület kujbisevi kerülete
Scserbickij (1971-1989 között PB tag) - Verhnyednyeprovszk, Dnyepropetrovszki terület
Érdemes megemlíteni, hogy Gorbacsov és Andropov is az ettől a vidéktől orosz méretekben nem messze eső (de már a Kaukázusi előkörzetbe eső sztavropoli kerületből származtak)
Szokása volt Bizánc örökösének is, kitenni a pártapparátcsikokat különböző provinciákba. Egyrészt gyakorolni, fejlődni. Megmutatni szervezőkészségüket. Úgymond megmutatkozni (Olykor a Moszkvából való átmeneti eltávolítás eszköze is volt) Éltek vele a cárok is, már a Rettegett is, meg későbbi korokban Európában is a nagy államszervezetet irányító 'fejenagyok'. De alapvetően Római gyakorlat ez.
Brezsnyev első feladata a háború kitörése után a Vörös hadseregbe való belépésre való agitálás megszervezése volt, majd az ipar evakuálása, majd ezek végeztével - a németeknek 2 hónapba telt, míg odaértek, 1941. augusztus 26-án vonultak be a városba - politikai tisztként a Déli Front állományába lépett. Családját közben Alma-Atába evakuálták, a pontos cím is ismert Alma-Ata, Marx utca 95. (ez gondolom azért egy széles utca, arrafelé a Marx utcák igen szélesek szoktak lenni :) Öccsét ki kohászként dolgozott, és családját Magnyitogorszkba evakuálták, ott folyt továbbra is az ipar.
 |
| Brezsnyev 1942-ben a fronton |
Pontos katonai szerepéről egymásnak ellentmondó információk találhatók a szerző által elérhető forrásokban. Ezek abban megegyeznek, hogy már 1941 nyarától állományban van, s hogy végig politikai tiszti beosztásokban volt. A részleteket érintően a hivatalos változat az, hogy kezdetben egy dandár politikai tisztjeként szolgált, 1942 októbertől ezredesi rendfokozatban, 1943 -tól a 18. Hadsereg politikai tisztje, melynél töltött szolgálati idő alatt eljut a vezérőrnagyi rendfokozatig. Katonai érdemeiről már 1943-ban 'gondoskodtak'. A Pravda - állítólag - leközölt egy tudósítást, melyben az említtetik, hogy a Kisföldért folyt harcokban 40-szer járt a 'tűzben', egyéb kalandos történetekkel színezve. Miként futott aknára az őt szállító hajó, amelynek robbanása kivetette, s a matrózok emelték ki a vízből (meg ilyenek). A Kisföld visszafoglalása egy 1943 február 4. éjszakai partraszállással kezdődő hadművelet a Kaukázusért folyt heves küzdelmek egyik eseménye volt. A partraszállást követően megszerzett pozíció védelme, a 225 napon keresztül tartó harcok végül Novorosszijszk visszavételét eredményezték (szept 16.). Ezzel szemben van forrás, ami azt említi, hogy mindössze kétszer járt a a Kisföldnek nevezett területen, melynek visszavételében nem a teljes 18. hadsereg, hanem csak annak egy egysége, a desszantosok vettek részt, s hogy ez idő alatt a hadsereg vezetése (beleértve a politikai tiszteket is) végig a Nagyföldnek nevezett területén tartózkodtak, s hogy Brezsnyev akkor a 2 alkalommal is először pártdelegációval, majd kitüntetések átadása okán járt a területen. Brezsnyev pontos katonai szerepét követni, megítélni s bemutatni a szerzőnek ismeretek hiányában nincs módja, azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy - mint az a 2. részben a kitüntetései bemutatásánál látni fogjuk - Leonyid Iljics katonai sikerekre 'vágyott'.
- hamarosan folytatjuk - 2. rész (benne szó esik a Brezsnyev-doktrína mibenlétéről, bemutatjuk kitüntetéseinek garmadáját, használt autócsodáit)
16 komment
Címkék: háború szovjet szovjetunió oroszok brezsnyev
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rogernyul 2008.11.08. 11:53:54
Hajrá!
u.i.: egy dolog azért zavart és érdekelne, mégpedig "a védelemgazdaság termelési szerkezete a háborúra készülve, még 1937-ben" táblázatot nem lehetne magyarosítani?
2008.11.08. 18:23:38
Hogy mi van? :-)
lécci 2008.11.09. 17:05:45
lécci 2008.11.09. 17:10:08
totyatotya 2008.11.10. 13:56:44
Lova 2008.11.10. 15:01:14
lécci 2008.11.10. 15:24:09
lécci 2008.11.11. 12:04:04
- ha valaki korábbi olvasó újra erre járna ;-)
maotai 2008.11.11. 13:05:33
tubero 2008.11.11. 13:09:21
Bögöy (törölt) 2008.11.24. 00:24:20
Annyit jegyeznék meg, hogy tudtommal a harmincas években már Össz-szövetségi Kommunista Párt (Vszeszojuznaja stb.) volt a neve.
lécci 2008.11.24. 09:13:43
Az 1925. december 18. és dec 31. közötti lezajlott XIV. Kongresszus változattata meg ez elnevezést. Intézkedek.
Paleszmurt 2008.12.07. 18:33:49
Szlovákiában e hullám kapcsán egy halom magyar település a szlovák nemzeti mozgalom vezetőiről kapta a nevét: Štúrovo, Hurbanovo stb. Ezek nevét a mai napig nem változtatták meg (sőt, úgy tudom, a törvény szerint nem is szabad).
Bandibacsi34 2009.11.13. 03:11:59
Amugy Mihail Heller A Szovjetunio torteneteben megemliti, hogy 1950 korul Moszkvat is at akartak nevezni, es megszondaztattak a nepet (ugye a varos nepet), hogy hogyan tetszene ez nekik.
Hat nagyon nem tetszett!!!! Le is tettek rola.
GaliLeo 2009.12.29. 08:22:34
Helyesen: Dnyeprodzerzsinszk. Ugyanis a lengyel Dzierzinski nevet oroszul Dzerzsinszkij formában írják és mondják, akár tetszik ez, akár nem. Egyébként a cikk igen alapos, kedves Lécci. Gratula!
kommentek