a nagybócsai Sárközy család címere

Először is szögezzük le, hogy Nicolas Sarkozy NEM magyar származású. George Soros magyar származású, meg Charles Simonyi, vagy, hogy a franciáknál maradjunk, André Kertész, Brassaï, Vasarely, vagy Joseph Kosma. De egy nem magyarnak született, anyjától magyar nyelvet nem tanult, magyar identitással sosem rendelkezett személy, aki egy percig nem vallhatta Ernest Renan (megint csak egy francia) megfogalmazását a nemzeti hovatartozásról, "nem tud" magyar származású lenni. (sem közös emlékek nincsenek, sem közös akarat a közös folytatásra). Az édesapja igen, ő magyar származású. S franciává lett, mert franciává akart lenni. S azzá "tette" gyermekeit. Tudatosan. (Bár ő maga csak a 70-es években folyamodott francia állampolgárságért, de mint tudjuk, nem ez határozza meg, hogy ki hova tartozik. Az igazolvány nem igazol, hanem (be)azonosít.)

Szigorúan véve az a "magyar származású", aki magyarnak született, de elszármazott, s új környezetében asszimilálódott, egy másik nemzet tagja lett, s mára annak tagjának vallja magát. Gyermeke, aki már eme új nemzetnek a fiaként született, mégha az egyik szülője valaha magyar is volt, nem "magyar származású".
Tipikus magyar mentalitás (kis népekre jellemző), hogy ha valakiről kiderül, hogy a Magyar Királyság területén született valamikor a dédapja (1/8), ükapja (1/16), stb. netán magyar nevet visel, kész a konklúzió, "ő a mi fiunk", ergo "magyar". S büszkék vagyunk. Ami rendben van, de kérdezzük meg őt magát, mit gondol magyar gyökereiről. Konkrétan Nicolas Sarkozy "vegyes vérű" franciának vallja magát. Franciának lenni számára nem etnikai hovatartozás kérdése, hanem kultúrális hovatartozás a szó fenti Ernst Renan-i értelmében. Persze, ahogy Örkény 1967-ben egyik egypercesében megígérte, a "magyar" szó mintegy 60-65 év múlva minden nyelvben valamilyen "kellemes jelentéstartalommal" lesz jelen. "Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni."

Hazajárni, magyarul nem beszélni, meg hogy a 'keresztanyámnagynénje' magyar volt (vagy még annyi sem, csak a történelmi Magyarországon született) alapon egy kicsit itthon magyarnak lenni, aztán visszautazni s ott meg az lenni, akik ott laknak (többnyire amerikainak, mert leginkább arra a tájékra jellemző), nos mindez sok elszármazottra jellemző, de nem vonatkozik Sarkora. Sarko (ahogy a francák becézik) korrektül áll a viszonyához. Nem nosztalgiázik (miért hazudna magának), ő franciának született, ne kérjük hát rajta számon az azonosulást a magyar gyökereivel. Természetesen ösztönös lények vagyunk, mindegyikünket foglalkoztat a saját családunk múltja, közvetlen őseink élete. Különösen, ha közeleg az 'elmúlás', vagy ha ezeket a közeli ősöket nem ismerhetjük (esetünkben a nagyapa), avagy távol élnek tőlünk (apa). Innentől kezdve ez a téma az Elnök Úr saját belső érzelmi ügye, hogyan viszonyul Magyarországhoz, az ő ősei magyarságához. Pontosabban azokhoz a személyekhez, aki 'által' ő "magyar" (volna), vagy ahogy testvérblogunk remek cikke fogalmaz, "részben magyar származású" (volna). Ha büszke rá, annak örüljünk mi is, ha viszont nem hangoztatja úton-útfélen, hogy ő "magyar", azt ne kérjük rajta számon. Mint utaltam rá a családneves posztban, az, hogy éppen mi a nevünk, véletlen, egy történeti helyzet következménye, s marad mindaddig ugyanez, míg nem változtatjuk meg, vagy nem oldódunk fel leányunk leszármazottainak az apjuktól 'nyert' családnevében.
E a poszt Nicolas Sarkozy apai felmenőinek, a nagybócsai Sárközyk családfájával, családjának történetével foglalkozik. Áttekintjük, mi az, ami az interneten s bizonyos közkeletű geneológiai kiadványokban elérhető, mi az, ami levéltári kutatás nélkül innen a karosszékből elmondható. Történeti hűséggel.

Bár nem a Kritika rovatunkba készült ez az összegzés, ne menjünk el amellett, hogy francia köztársasági elnöknek történt megválasztása, és a magyarországi látogatása körüli médiaérdeklődés idején a magyar újságírás tipikus magatartása vagy az volt, hogy
1. legangoltak a közelebbi Alattyánba (Szolnokig el sem mentek), megkérdezték a polgármestert, meg aki hajlandó volt "mikrofon elé állni" a faluból, vagy pedig
2. egy az egyben átvették azokat a cikkeket a francia sajtóból, amit úgy szoktak hívni, "a hivatalos változat".
Ellenben a nagyapa kapcsán a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltár a tavalyi látogatást megelőzően 2008 augusztusában korrekt anyagot állított össze, arról az időszakról, amikor a család érintett volt a megye ill. a város közéletében. Ez az utolsó három generáció, pontosabban 1888-tól 1948-ig (dédapa id. Sárközy György 1888-1928, ifj. Sárközy György 1927-1944 közötti időkben). S a család története jóval ez elé nyúlik. Lássuk!

Tematikánk szerint először a családnevet, majd a nemességszerzés időszakát, annak körülményeit tekintjük át, majd kizárólag a leszármazás vonalán az egyes családtagokkal foglalkozunk. Hangsúlyozom, létezik megrajzolt nagybócsai Sárközy családfa (melyet kiterjedettségében nem ismerek), ill. levéltári kutatással ez bárki által megrajzolható. De az számunkra, a 'nem-családtagok' számára a családfák jellegéből adódóan kevésbé érdekes. Ezért posztunkban nem is az egyes személyeken van a hangsúly, hanem a család egyes generációi és a történelmi környezet viszonyán, ezt kívánom bemutatni. Mert hogy ez "A töriblog".

Először vázoljuk fel a leszármazást:
A család története három nagy tájegységhez kötődik, a kronológia szerint

1. Kecskemét és Pest-Pilis-Solt vármegye (XVIII. század), majd
2. az érmelléki (bihari) Érmihályfalva (XIX.sz.), végül - XX. század -
3. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, Alattyán és Szolnok.

A Magyar Országos Levéltár Filmtárában a kecskeméti református anyakönyvek az A691-700 jelzet alatt kutathatók (a család a történelmi időkben végig református), az az időszak, mely a család ezen ágának kecskeméti "tartózkodását" érinti valószínűleg az 1712-től kezdődő vegyes anyakönyvben követhető nyomon. 1826-tól vannak az egyházközségnek külön anyakönyvei a szentségek kiszolgáltatása szerinti bontásban - ezek az ún. születési, házassági és halotti anyakönyvek, amelyek egyházügyi igazgatás nyilvántartása lévén nem a 'lelkek' életének fontos eseményei feljegyzéseként, hanem a szentségek kiszolgáltatása igazolásaként készültek. Ezért vannak tanuk, meg részben keresztszülők is. (Az anyakönyvek további, időszaki bontása a levéltári segédkönyv szerint). Az érmihályfalvi évek anyakönyvei csak Romániában kutathatóak, helyben, végül a szolnoki évekről annyit, hogy bár a  90 éves kutathatósági szabály szerint részben kutathatóak, de ezeket az adott személyhez való személyes "közelség" miatt "nem szokás" kutatni - mi is csak utalunk rá, annak ellenére, hogy nem sok minden olvasható a neten, csak a száraz életrajzi adatok (Sarko családfájának tárgyalásakor lényegében 3 generációt tekintenek át az ezzel foglalkozó írások). Anyag viszont van bőven, hiszen a XX. század szép iratanyaggal rendelkezik.

Most jön az, hogy feldobom a leszármazási táblát, ill. abból konkrétan azt a vonalat, amely Nicolas Sarkozyt érinti, de van vele egy viszonylag jelentősebb probléma. Mivel nem voltam sem levéltárban, sem lelkészi hivatalban, így pontos családfával nem rendelkezem, hagyatkoznom kell az interneten és geneológiai kiadványokban elérhető, családi kapcsolatokat érintő forrásokra, amelyek közt bőven tapasztalni eltérést, ill. ellentmondó adatokat. (részleteket a konkrét személynél a későbbi részekben). A bizonytalan adatokat narancssárga színnel jelölöm, a korban hozzáérve a jelölést megmagyarázom.
 

A1 Mihály

   B1 Mihály

      C1 János

         D1 Pál

            E1 János (II) (1712-1793) h: Kalocsai Zsuzsanna

               F1 János (III) (1740-1794) h: Guthy Mária - Érmihályfalvára költözött 

                  G1 Gedeon (Kecskemét 1791- ?) Érmihályfalvi Kengyel Klára (Érmihályfalva 1820-1872)

                     H1 Ferenc (Érmihályfalva 1820-1872) h: Nagybócsai Sárközy Jana (Tiszafüred 1825-1900)

                                                           I? György (1862-1933) h: Gyöngyösi Juhász Rózsa (1869-1934)                     

                           J1 Ferenc (18?? - ) H: Horánszky Aranka

                           J2 Gyula (18?? - ) Horváth Mária

                           J3 György Sándor ( Szolnok 1896-1948) h: Csáfordi Tóth Katalin                      

                              K1 György (Szolnok 192 - )

                              K2 Gedeon (Szolnok 1924 - )

                              K3 Pál (István Ernő) (1928 - ) h: Andrée J eanna Mallah

                                    L1 Guillaume (1952 -

                                 L2 NICOLAS SARKOZY (1955 - )

                                 L3 Francois (1957 - )

                      H2 Gedeon (1823 - ?)

                      H3 György (1825 - ?)

            E2 Pál (II) (1715-1793) h: Kiss Sára

               F1 Pál (III) (1747-1781) h: Keczeli Krisztina

                  G1 (IV) Pál h: Bernáth Johanna

                  G2 Lőrinc h: Fráter Júlia (Tiszavárkony)

            E? Mihály (élt 1773 körül) (tagozódás nem ismert?)

   B2 Sárközy Anna

   B3 Sárközy Zsuzsanna

 

A család tagjai közül I. Pál 1743-ban Kecskemét bírája. – Fia II. Pál szintén kecskeméti bíró és ennek fia III. Pál is az. – Lőrinc (1830) pestvármegyei főszolgabíró. – Farkas, (1830) táblabíró. – Imre, 1832-ben Pest vármegyei főjegyző – Károly, 1841-ben főszolgabíró. – Ifj. Pál, 1899-ben főszolgabíró. János, 1779-ben, Pál 1793-ban, ifj. János 1799-ben, Benjamin 1819-ben, Imre 1883-ban, Zsigmond 1832-ben, Lőrinc 1836-ban, István 1845-ben és Ábrahám 1836-ban táblabírák. Simon vármegyei esküdt.
Címer: vörös mezőben, zöld alapon ágaskodó, természetes színű farkas, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst

De genere

a nagybócsai Sárközy család pecsétje Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltár  www.szolarchiv.hu

Rövid bejegyzés Orosz Ernő 1906-ban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye nemes családait bemutató művében: "Sárközy (nagybóchai) A II. Ferdinand által 1628. évi szept. 10-én S. Mihály neje Mikolay Katalin, gyermekei Mihály, Anna és Zsuzsanna részére adományozott, Hontmegyében kihirdetett nemeslevél a pestmegyei és a m. kir. orsz. levéltárban (Htt. Nob. Pest.) található. A nemeslevélben megnevezett ifj. Mihálytól származott János, ettől Pál, ettől pedig Mihály, a ki Pestmegye bizonyitványával 1773. évben igazolta nemességét. (1773. év 266. sz. 1776. év 110. sz.) (állítólag most az egri levéltárban van az adománylevél)

A család dokumentumokkal alátámasztott története eddig az időpontig vezethető vissza. Lehetnek Sárközy Mihályról ill. őseiről a megnemesedése előtti időkből való feljegyzések, lajstromok, adóösszeírások, de azt, hogy az a személy azonos lenne a nemeslevélben szereplővel, ill. őse lenne, csak igen alapos, több adat egyezésén alapuló vizsgálattal lehet csak megállapítani. Név, hely azonosság nem elég (lásd alább a családi előnév - praedikátum - kapcsán a Kecskeméten lakó két Sárközy család esetét). Feltételezem, hogy a létező nagybócsai Sárközy családfa tartalmaz némi családtörténetet is (szoktak tartalmazni). De ne feledjük, ezek a családfák akkoriban a nemességszerző leszármazottainak a nemesség- vagy/és birtokszerzőhöz való, örökségre jogot adó rokoni kapcsolatát voltak hivatottak rögzíteni. A jogok, ill. mentességek azoknak jártak, akik ezt a 'kutyabőrt', be tudták mutatni, s mellette igazolni tudták szerzett joguk alapját. (akkor még nem volt sem népességnyilvántartó, sem anyakönyvi kivonat).

Minden más, a Sárközy név azonosságára apelláló feltételezés - feltételezés. Lásd pl. Sárközy Mihály ajnácskői várkapitány történetét. Annak idején a Turul genealógiai szaklap többször foglalkozott a történeti időkben ismert Sárközy Mihállyal (pl. 1888/1. szám), akit három Sárközy család, a nagybócsai és a (csalló)nádasdi és a bodrog vármegyei csipcsi Sárközyek is saját ősüknek kívántak elfogadtatni.

Eme Sárközy Mihály "az elhalt Feledi Eusztach kiskorú gyermekeitől fondorlattal foglalta el Ajnácskő várát és erőszakkal tartotta hatalmában, dacolva még a király akaratával is. [...] Miután eme Sárközy Mihály várkapitány, 1562-ben Balogvárnál Bebek Györggyel együtt török fogságba esett, s Konstantinápolyban szenvedte a rabok szomorú sorsát, családja felesége 10,000 forintot ajánlott fel 1564-ben Kerecsenyi László kapitánynak az esetre, ha Sárközyt a török fogságból kiszabadítja (és erről kötelezvényt állítottak ki !)" Feltételezhetően nem huszáros rohamra, vagy jól szervezett mentőakcióra gondolt, hanem, khm, más típusú, de hasonlóan jól szervezett 'mentőakcióra'. Kerecsényinek  nem volt rá módja véghezvinni a tervet (s lehívni az opciót), 1566-ban Gyula eleste után, kivonuláskor megtámadták, elhurcolták és Nándorfehérváron kivégezték. 10.000 Ft akkoriban nagy pénz volt, Egernél jó tíz évvel korábban egy zsoldos napi zsoldja 2 forint volt. Forrása a közel húszéves várbirtoklás biztonságából szervezett portyák hozadéka, s a törökkel folytatott kereskedelem s a környező területen fekvő birtokok (Pásztó, Hasznos, /Nagy/Bátony, Lengyend és Tiribes, Bodrogkőváralja) adójövedelme lehetett. Eme Sárközy Mihály családja János fiával amúgy kihalt. Másik, legalább ilyen fontos tényező egy családi eredet bizonyításához maga az 1628-as nemességszerző oklevél, mint kizáró ok. Egyszerű, aki most szerez nemességet, az nem volt előtte nemes. Egyébként a nemességszerző oklevelek alapesetben nem nemességet adományoztak, hanem birtokot adtak, s ezzel 'jártak' azok a jogok, amit úgy hívunk gyűjtőnéven, hogy nemesi előjogok.

A feudális jog alapján kétféleképpen lehetett nemességet szerezni, ún. eredeti és származékos módon. Előbbihez tartozik

• a királyi adomány (donatio, birtokadományozás),
• a nemesítő levél (birtok nélkül),
• a fiúsítás,
• fiúva fogadás,
• törvényesítés és
• az ünnepélyes honfiúsítás.

A származékos alapesete pedig az, hogy minden nemes apának törvényes házasságból született gyermeke "minden külön értesítés helyett" maga is nemes lett. Egy nemesi oklevélben részesülő esetében (Sárközy Mihály 1628-ban) ez azt jelenti, hogy sem ő, sem az apja előtte nem volt nemes. A nemesség szerzését ugyanis

• a hiteles helyeken kihírdették, és
• a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben rögzítették, eminek időpontjáról a család féltve őrizte nemessége igazolását.

Ez volt minden társadalmi elkülönülésének alapja. E poszt keretében most nem írnék külön a kuriális nemesről, meg az armalistáról, csak annyit, hogy a török kiűzése után is sorra jegyeztettek fel olyan falvak, ahol kuriális nemesek ültek egy-egy birtokon. Ennek oka az volt, hogy ők eredetileg jobbágyként ültek egy elhúnyt nemes birtokának telkein, annak halála után örökös hiányában (gyakran családjuk sem volt az életmód miatt) a birtok visszaszált a Koronára, s eme jobbágyok, kik többnyire együtt szolgáltak korábbi 'urukkal' a végeken, vitézségük révén megkapták a telkeket birtoknak. (hódoltsági területek kisbirtokaiért nem álltak sorba az udvarnál) Illetőleg egy-egy pusztát kaptak meg benépesítési joggal. Számtalan féle 'helyzet' volt. Ajánlom viszont a XVI. századi nemesség tárgyban Bartha Gábor igen jó összefoglaló dolgozatát.

A nagybócsai Sárköziek meg is próbálkoztak az 1510-es években nemességet nyert (csalló)nádasdi Sárközy családtól való leszármazásuk igazolásával. (örökös hiányában a birtok visszaszáll a Koronára, újra adományozhatóvá válik). Ez a tény arra is utalás, hogy az 1628. évi oklevél nem birtokadomány volt, Nagybócsa (egy része) csak később lett a család birtoka, vásárlás révén, hanem - ezt feltételezem - armális nemesek részére kibocsátott oklevél, s a család későbbi anyagi helyzete (erről a 2. részben) tette lehetővé a birtokszerzést. Birtokszerzés. Igen lehetett vásárolni birtokot, de csak nemesek közt, s csak az ún. szerzett birtokot, örökölt birtokot viszont nem. Ahogy az öröklés is akként volt, hogy 'szerzett' birtokot, azaz a birtokszerző életében kiérdemelt (adomány), vagy vásárolt, netán örökölt birtokot a hagyatékozó szabadon hagyatékozhatta, az apjától örökölt birtokot viszont csak vér szerinti utódaira hagyatékozhatta. A szerzett birtok - ha a 'testámentumot tevő' másképp nem rendelkezett - akkor fiaira szállt, azoknak immár örökölt, tehát el nem adományozható, el nem adható, stb. örökségeként. 

Sárközy nevű család van tehát bőven, nemesként is. 'Kempelen' is 8 Sárközy vezetéknevű nemes családot említ (hatot előnévvel: dobokai, kályi, losárdi, sárosberkeszi, tarhosi, tegdesi, s kettőt más néven is említve (alias) Forrayként ill. Kolosváryként), s hasonló a 'Nagy Iván' összegzése is.

Amit 'a' Kempelen tartalmaz:

Sárközy (nagybócsai). Czímeres levelet II. Ferdinándtól 1628. szept. 10. S. Mihály nyert; OL.: Htt. Nob Pest és (Pestm. lt.); kihirdette 1628. Pestmegye. – Vö. Siebm. 562.; Hellenbronth: Családtört. Jegyzetek (Bp. 1912.) I. f. 114–5.; Kősz. 326.; Orosz 250.
Sárközy. Czímeres levele kelt 1628. (OL.: Htt. Nob. Bihar).
Sárközy (alias Kolosváry). Nemességét 1631-ből l. Gyfv. képt. Cent. XX-58. – Vö. Sándor II-12.
Sárközy (alias Forray). Czímeres levelet 1714. febr. 4. S. János és Márton kaptak (LR. XXX-229.) – Vö. Siebm. 562.; Kősz.: 102.; Orosz 250.; NI. X-67.
Sárközy (dobokai). Leszármazási adatok a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. X-65–7.
Sárközy (kályi). Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádmegyében István igazolta nemességét. – Vö. NI. X-62–2.; Siebm. pk. 106.
Sárközy (losárdi). Czímerpecsét és leszármazási adatok a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.
Sárközy (sárosberkeszi). Nagy Iván által (X167.) emlitett család.
Sárközy (tarhosi). Torontálmegyében élt család. – Vö. Lendv. I-90.
Sárközy (tegdesi). Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Nógrádmegyében Mátyás, György, Ádám vétettek fel az igazolt nemesek közé. A család nemességét 1724. Hevesmegye igazolta. Ferencz 1742. nádori birtokadományt nyert Csépára. – Leszármazás:
István; Gergely; Tamás; András †; András 1722 Csépára költöz. †; Ferencz 1722 public. Csépára költöz.; András Csépára költöz. 1755 public. Nógrádban; János 1755 public.; Ferencz Csépán; Márton 1806 hevesi insurgens lak. Csépán; Márton * 1786; András * 1789; Pál * 1795; Ferencz * 1799; József * 1802; Tamás; Ferencz; Ferencz; Ferencz 1794 Békesben, Tarcsán Furtáson husárus Thury Erzsébet; János * 1797; Ferencz * 1799; István * 1801; Mihály Békesben maradt * 1803; Sándor * 1805; János * 1796; Gergely * 1799; András * 1801; Ferencz * 1803; Tamás * 1806.

Vö. NI. X-62–64.; Orosz 250.; Simon 70.
Sárközy-családbeliek. Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében 2 János; Hevesmegyében 2 Ferencz, György; Komárommegyében József, 4 István, Imre, 2 András, Péter, Ferencz; Nógrádmegyében János; Pestmegyében István, János, 2 Pál; Somogymegyében János; Ugocsamegyében László, József; Ungmegyében János; Zalamegyében Mózes igazolták nemességüket. – Vö. Márki II-705., Békésm. tört. III-248., Szoln.-Dobm. monogr. VII-360., 371., Sipos 237.; Komáromm. monogr. 579., Benkó 277.; Somogym. monogr. 627.; Gorzó pk. 34.; Balogh 127.; T. VI-42–3.; Rexa 50., 100., 130.'
 

Sok közkatona, mezővárosi lakos viseli e nevet a XVII. században is, s sokuk rendre nemessé vált maga is. Amint Mágócsy Gáspár, egri kapitány írta 1562-ben, a török-kori küzdelmek sűrűjében: "a fából is embert kellett volna csinálni." A célt úgy érték el, hogy a legkiválóbb elemeket seregével nemesítették. Lett légyen valaki katona, iparos, jobbágy vagy kereskedő, ha kivált társai közül, ha bármi téren kitűntette magát, nemessé tették. Egy török fej beszolgáltatása egyenlő volt a nemesi levéllel. Aki hosszabb ideig derekasan szolgált, aki a harcban kitűntette magát, nemességet kapott. A magyar lovasságnál minden főlegény (altiszt), a gyalogságnál minden vajda és a legtöbb tizedes nemes volt.A nemeslevél adományozása oly gyakori volt, hogy a bécsi kormányszékek a XVII. század vége felé már azt hírdették, hogy a magyar kancellária valamennyi csizmadiának nemeslevelet osztogat. S ez állításban volt is némi igazság. A kis Komárom városában például 33 kuriális nemes (kisnemes) lakott. (kurialista>armalista. Ezek között 21 iparos és kereskedő volt. A polgári (Polgár) telkeken lakó, s többnyire újabb nemesek 217-en voltak, akik között 160 volt iparos és kereskedő. A városnak a 10 csizmadiája mind nemes volt !

A tömeges nemességszerzést, annak szinte elképzelhetetlen gyakoriságát jól szemlélteti, ha belelepozunk egy nemesi összeírásba. Vagy ha pl. az Orosz Ernő-féle adatbázis S betűs családjait nézzük, az egyes családoknál a nemességszerzések alábbi időpontjai állapíthatók meg (nemeslevelek ill. bizonyságlevelek alapján):

1653,1694,1699,1839,1708,1690,1835,1723,1652,1634,1578,1628 (ezek mi vagyunk), 1714,1722,1698,1714,1809, 1741,1609,1793,1724 előtt,1669, 1444,1655,1670,1738,1780,1660, 1629,1700,1639 előtt, 1626,1655,1656,1656,1668,1828,1821,1610, 1817,1768,1770,1840,1780,1689,1702,1631,1721,1741,1625,1625,1662,1638,1655,1700, 1739,1668,1696,1694,1659,1833,1700,1569,1733,1627, 1653, 1741,1792,(I. lipót idején), 1609 előtt, 1701,1631,1614 előtt, 1727,1756,1761 előtt.

Az 1700-as évekből származó bizonyságlevelek többnyire XVII. századi nemességszerzéseket igazoló okiratok. Anélkül, hogy belemennénk a nemességszerzés, megerősítés, kihírdetés ingoványos szövevényeibe, annyi jól látszik a számsorból, hogy 1628-ban még az elején tartott az előbb vázolt folyamat, később inkább elszaporodik, I. Lipót idején bocsátják ki a legtöbb nemesi oklevelet. Ezek időbeni megoszlása:

1400-as évek 1
1500-as évek I. Rudolf előtt 1
I. Rudolf alatt (1576-1608) 2
II. Mátyás alatt (1608-1619) 3
II. Ferdinánd alatt (1619-1637) 10
III. Ferdinánd alatt (1637-1657) 9
I. Lipót alatt (1657-1705) 14
1700-as évek 27
1800-as évek 8

Ismételten le kell szögezni: Ha 1628-ban nyernek nemesi oklevelet, akkor nincs előtte birtok, nincs előtte nemesi kiváltság. Addig ők is adózók, mégha mezővárosban élnek, vagy módos gazdaként marhakereskedelemmel, bérelt birtokon (esetleg szőlőbirtok) való gazdálkodásból élnének. Arra az időre, s arra a vidékre, amerre a birtokot kapták, amerre valószínűleg laktak, s ahol kihírdették, nem jellemző ez. A hivatalos indoklás szerint vitézségért kapták a nemesi kiváltságot, ami a fent vázolt nemesedési módozatok mellett tartós várkatonai szolgálatot, több portyán való részvételt, igazi haditetteket is jelenthetett. A hódoltság idején kapták, békeidőben, de nem vitézi lehetőségek híján. Végvári katonaként élhettek, avagy megerősített mezővárosban. (itt a katonának járó adómentesség, békeidőbeniparos tevékenység, marhakereskeelem, portyák idején némi hadiszerencse.)

A névről

Tolnai Sárköz

A Sárközy név eredetre, elszármazásra utaló név, amelynek alapja a Sárköz toponíma. Olyan, mintha azt mondanám, Garamvölgyi, Göcseji, Vértesi, vagy, hogy a Sár- szóalkotó alakot tekintve a 'közelben' maradjunk, Sárszegi, Sárréti. Sárköz nevű terület többfelé is volt az országban, az 1786-os első helységnévtár  Szatmárban is és Tolnában is említ lakott helyet (pagus, ami vidéket, falut jelent, ebből paganus (vidéki) - pogány) ekként, de 'Sár' előtaggal számos hely van szerte-szét az országban. Így érthető, hogy gyakori név. Már a XV. században előfordul. A www.arcanum.hu/mol adatbázisában sok Sárközy szerepel de nem rokon sem az 1447-ben az országnagyok közt említett Zaránd vm-i követ, Sárközy Briccius, sem Sárközy Aurél Komárom vármegye főispánja (1894-1905) sem Sárközy György Somogy vármegye főispánja (1920-1925) sem. (ők nádasdi előnévvel 'bírnak'. Csallóköziek.),

Kalocsai Sárköz

Szemben a bizonyítottan Csallónádasdi Sárközy családdal nagy valószínűséggel a Duna–Tisza közötti hátság nyugati magas partja mentén húzódó 'közeli' Sárközről nyerte a család a nevét.( Sárköz a Duna bal partján is volt egykor, Kalocsa környéke. A Sárköz elnevezésével már XI. századi oklevelekben találkozunk. Kalocsa tkp. az Őrjeg, a Miske alatt elhúzódó Sárvíz és Vajastól alkotott Sárközben fekszik. Már város alapításakor délről a Csillás-Pále, Foktőnél a Dunából kiszakadó Vajas, éjszakról pedig a Kígyós egy ága vette körül s e vizek és mocsarak a helynek vizivár-jelleget adtak. A Vajas és a többi ér azonban már a XVII. században kezdett kiszáradni s lettek száraz medrek, csak mélyedéseikben gyűl össze tavaszszal a hóvíz.) Különösen ajánlom, amit a Migráció fejezetében ír a wiki szócikk (nem én írtam). A kapcsolatot a Duna két partja között. "A népi kapcsolatok terén a török időkben szinte természetes dolognak számított az ismerős falvak közötti kiegyensúlyozott népességmozgás, az oda-vissza házasodás, a rendszeres ki- és beköltözés."

Az előnévről

A nagybócsai, mint praedikátum nem a nemességszerzés idejétől 'áll együtt' a családnévvel. Mint említettem az 1628. évi nemességlevél nem birtokadomány volt, a nagybócsai birtokot 1745-1747 között vásárolta az akkor épp Kecskemét város bírájaként élő Sárközy Pál épp a csallónádasdi Sárközyek Kecskeméten élő leszármazottaitól és más Kecskeméten élő, de Nagybócsán és Köncsög-pusztán birtokkal rendelkező kisnemesektől. (Pál és fiai Pál valamint János földbe fektették kereskedelmi tőkéjüket.)

A birtokszerzésről a Radixindex (www.radixindex.com) levelezésében az alábbiakat lehet olvasni:

"A 17,483 kat. holdnyi Nagybócsa, s a 9766 kat. holdas Köncsög puszta történetére vonatkozólag néhai Benkó Imre gyűjtött össze adatokat, terjedelmes, sajnos, kéziratban maradt munkájában, mely a Nagybócsai Sárközy család történetét tárgyalja. Szerző engedelmével évekkel ezelőtt abba is belepillanthattam. A két pusztára Zádory András és sógora Konkoly Pál kapott 1628-ban nádori adományt. Konkoly Pálné Zádory Judith azonban, ki később Nagygyőri Nagy Jánosné lett, 1667-ben 600 császári tallérért eladta két Kamarás testvérnek, Ambrusnak (felesége Szívós Anna) és Gergelynek (neje Mihályffy Ilona). Az akkori pénzszűk és bizonytalan világra mi sem jellemzőbb, minthogy a vevők egy tallérért negyvenöt hold földet kaptak. A Kamarás család aztán sietett is birtokjogát biztosítani. 1669 máj. 3-án kir. consensust szereztek rá, 1670 jan. 21-én pedig a jászói konvent által magukat abba beiktattatták. Kamarás Ambrusnak jutott a két puszta felső, Gergelynek meg az alsó része.
Kamarás Ambrus két fiának Ambrusnak és Gergelynek ága hamarosan kihalván, Köncsög és Nagybócsa felebirtoka Kamarás Zsuzskára, Sárközy Gergelynére szállott, aki annak negyedét (az egésznek nyolcadát) elzálogosította a Kalocsa testvéreknek, míg a puszták 5/8-át gyermekeinek, Sámuelnek, Istvánnak, Jánosnak és Besnyey Györgyné Évának adta. Istvánnak és Jánosnak, úgy látszik, nem voltak utódai, de Sámuelnek két házasságából Gergely fia öt férjhez ment leánya származott. Gergelynek ugyancsak Gergely nevű fia 1805 máj. 22-én Kecskeméten szépanyja végrendeletének végére azt jegyezte fel, hogy Kecskeméten a mindszenti út mellett fekvő, Kamarás-jogú mezei kertet visszaperelték a zálogban tartó Kovács családtól. A két pusztabeli örökséget azonban nem őrizte meg a család. Sámuel és gyermekei, Sárközy Éva Besnyey Györgyné, valamint gyermekei, a Besnyey és Kovács, Lukács, Tasnády, Szalay, Sulyok és Mátyásy családok tagjai az 1745–47. években több részletben zálogba, majd örökáron eladták Sárközy Pálnak és gyermekeinek. Mivel pedig Sárközy Pálék a puszták másik, Kamarás Ambrus ágát illető részét is vétel, zálog, illetve házasság útján (Sárközy János, Pálnak fia nőül vette Kamarás Ambrus nőágából származó Kalocsa Zsuzsánnát) megszerezték, megalapították a Nagybócsai Sárközy családot."

Dióhéjban ennyi megismerése szükséges a család nemességszerzése idejének történeti hátteréről ahhoz, hogy a következő részekben áttekinthessük a család és a történelem viszonyát. Így elidőzünk a Beszélő köntös városában egy kicsit a hódoltság végnapjaiban, betekintünk a hírös város bírójának hivatalába, átugrunk Biharba, s megnézzük az egyéb érdekesebb családi vonatkozásokat, megnézzük hagyadfokú unokatestvére az ismert jogászprofesszor az Elnöknek, s mi köze a családhoz Petőfi Sándornak.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.