2009.09.14. 18:00
Nagy románok sorozat: Vitéz Mihály (II. rész)
Mihályunk eseményekben gazdag élete az előző rész végén még nem ért véget. A keresztény szövetség fokozódó nehézségei (1596: mezőkeresztesi vereség, Eger eleste) Erdélyben is a helyzet eszkalálódásához vezetett. Nem feltétlenül részletezném a magyar történelem eme szakaszát itt, hiszen sokfele olvasható, és valószínűleg közismert, ime az Erdély történetének megfelelő része. A lényeg az, hogy Báthory Zsigmond többszöri lemondása, majd visszatérése után végül nagybátyját, Báthory Andrást próbálták egyfajta kompromisszummal erdélyi fejedelemmé tenni a hívei (Zsigmond ugyanis nem igazán volt már alkalmas a pozícióra, teljesen hitelét vesztette). Ez azonban azt is jelentette, hogy az addigi Habsburg-erdélyi szövetség (amely Zsigmond lemondása, majd visszatérése miatt amúgy is eléggé megroggyanóban volt, nem beszélve arról, hogy az erdélyi nemesség többsége sosem támogatta igazán) kvázi megszűnik, és a fejedelemség lengyel befolyás alá kerül. Mivel akkor a lengyelek és a törökök pont jó viszonyban voltak, ez se a Habsburg uralkodónak, se Mihályunknak nem tetszett, utóbbinak leginkább azért, mert egy semlegesedő Erdély a megmaradó szövetségesétől is elvágta volna, és hát meglehetősen romlottak volna a kilátásai a túlélésre, noha formálisan ekkor már béke volt közte és a török között. Zsigmond lemondásával a hűbérura amúgy is Rudolf császár lett, aki anyagilag is segítette vazallusát, hogy sereget tudjon kiállítani. Ráadásul a székelyek, akiknek a török elleni háború hozta meg a felszabadulást, a visszarendeződés, ahol is az őket korábban alávetett helyzetbe kényszerítő főnemesség visszaszerezte a hatalmát (mert Báthory András megválasztása gyakorlatilag ezt jelentette, hiszen ő krakkói bíboros volt azelőtt, nem is Erdélyben élt), na szóval ez a székelyeknek nagyon nem volt érdeke, pláne, hogy 1596-ban a fejedelem (még Zsigmond) visszavonta a felszabadításukat.
A megváltozó helyzetre meg természetszerűleg a Habsburgok reagálni voltak kénytelenek: Rudolf odaküldte Giorgio Bastát, hogy tegyen rendet, és természetesen a tudtával kezdett erdélyi hadműveletekbe címszereplőnk is. Seregét az dagasztotta nagyra, hogy rengeteg székely csatlakozott hozzá, ez pedig a javára billentette a mérleget. Október 28-án a szászföldi Sellenberknél (Szeben mellett) győzelmet aratott a fejedelmi sereg felett, amelyet Kornis Gáspár vezetett. Pár nap múlva Báthory Andrást is meggyilkolták, Erdély Mihály vajda kezébe került.
A továbbiakban álljon itt egy idézet az Erdély története c. munkából, mert az sokkal jobban leírja, hogy mi köthető Mihályunk erdélyi uralmához:
November 1-én Mihály vajda bevonult Gyulafehérvárra. A hónap végén az ugyanide összehívott erdélyi országgyűlés engedelmesen fejet hajtott a fegyverrel érkező hódító előtt, s elismerte azt császári kormányzónak. Az erdélyi államnak, fennállása óta először, román vezetője volt. Az államapparátusban nem egészen tisztázott hatáskörrel megjelentek a havaselvi bojárok. Ha Mihály távol volt az országból, Mihalcea bán helyettesítette kormányzóként. A kancellária vezetése egy időre megmaradt a még András bíboros kinevezte Napragi Demeter püspök kezében, de annak visszavonulása után Mihály nem nevezett ki új kancellárt, a folyó ügyek intézését egyszerűen a titkárra, Jacobinus Jánosra hagyta. Közben pedig egyre több tért engedett saját havasalföldi kancellárjának, Teodosie logofetnek. Az udvarnagy fontos tisztét egy Stoica nevű bojár kapta, neki a pénzügyekben is volt befolyása. Az erdélyi hadakat előbb Csáky István főkapitány, majd annak elpártolása után Barcsay András főkapitány vezette, de a székelyek, s természetesen a román csapatok, külön parancsnokság alatt maradtak. A hagyományos megyei, széki szervezet ellenőrzésére havaselvi kapitányokat neveztek ki, akik egy-egy körzetre felügyeltek. A görögkeleti vallást a bevett felekezetek közé emelték (a kálvinizmust és az unitarizmust viszont kizárták), a pópákat kiemelték a {530.} jobbágysorból; kötelezték a falvakat, hogy ugaron hagyott földjeikre engedjék rá a román pásztorokat.
Arra azonban nincsen semmiféle adat, hogy Mihály az erdélyi románságnak politikai szerepet szánt volna. Éppen ellenkezőleg. Ahogyan Erdélybe hozta néhány havaselvi hívét, oda viszont erdélyi székelyeket és magyarokat hívott a kormányzás segítésére. Nagyra értékelte a havasalföldihez képest sokkal fejlettebb erdélyi rendiséget, s inkább azt próbálta meghonosítani szülőföldjén. Erdélyben pedig eredetileg kifejezetten megnyerni igyekezett a hagyományos rendi erőket. Udvarában Csákyn, Barcsain, Napragira kívül ott volt az átpártolt Kornis Gáspár, Kornis Farkas, Székely Mózes – csupa katonailag-politikailag jelentős személy. Országgyűlést is rendesen tartott Mihály, rövid kormányzása idején az őt elfogadó gyulafehérvárin kívül még kettőt. A székelyek pedig, akiknek visszaadta szabadságát, állhatatos hűséggel követték szavát, hozzájuk még román kapitányokat sem nevezett ki, annyira bízhatott bennük.
 |
| A Mihály uralma alatt álló területek 1600 nyarán |
Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy Mihály erdélyi uralmát hogyan értékeljük. A román magyarázat nyilvánvalóan sánta (miszerint ő az első, aki a három román fejedelemséget egyesítette - igaz ekkor Moldvát még nem, csak pár év múlva). Egyrészt Erdély nem volt román fejedelemség soha, bár volt román lakossága (ennek aránya viszont szintén kérdés), másrészt a másik két fejedelemséget nem azért szerezte meg, mert egyesíteni akarta volna a románokat - ekkor még ugyebár modern nemzetek sincsenek - a céljairól később. A Ceaucescu-rendszer falurombolási tervére, ill. a 80-as évek végén már eléggé dühöngő román nacionalizmusára válaszul íródott - de egyébként nagyon korrekt - Erdély története sem hallgatja el azt, hogy az erdélyi ortodoxokat viszont több - korábbi állapotukhoz képest - kedvezményben részesítette, a protestánsokat viszont nem kedvelte túlzottan. Ezen azonban nem kell meglepődni, mivel egyrészt Mihály maga is ortodox volt, másrészt a protestánsokat az ortodoxok még a katolikusoknál is jobban utálták (pedig az ellenreformáció ekkor már katolikus részről is elkezdődött); az egyetlen oka annak, hogy ortodox protestánsüldözésről nem nagyon hallunk az, hogy ortodox területen ezek a vallások nem nagyon terjedtek. A vallási különbségek persze később etnikai különbségekké is váltak, de ekkor még etnikai színezetet felesleges keresni az eseményekben. Egyébként, ha a magyarázatuknak éppen megfelel, a román történetírás is szívesen tekint el a vallástól, mint etnikai hovatartozást jelző tényezőtől, ha az egyébként katolikus Hunyadi családról, a Jósika családról van szó (mindkettőt románnak tartják), vagy éppen a csángókról. Az is egy vitás kérdés, hogy erdélyi fejedelem volt-e Mihály: tekintve hogy az országgyűlés császári kormányzónak fogadta el, jogilag nem volt az, azonban olyan másfél évig ténylegesen ő irányította az országot.
Ha viszont az eseményeket nézzük, Mihály törekvéseiből annyi látszik, hogy a hatalmát igyekezett stabilizálni minél nagyobb területen, hogy elegendő erőforrása legyen egy esetleges következő török elleni összecsapásra. Itt követte el a legnagyobb hibáját is azzal, hogy elkezdett Erdélyben berendezkedni, amit pedig át kellett volna adnia hűbérurának, Rudolf császárnak. Amikor a császár érzékelte, hogy vazallusa máshogy képzeli el a dolgokat, azonnal le is állt a pénzsegély. Ez viszont Mihályt nagyon nehéz helyzetbe hozta, mert így a hadserege fenntartásának forrásai szűntek meg. Erre válaszul nagyon megemelte az adókat, ez viszont - mint ahogy általában lenni szokott - ellenálláshoz vezetett, Erdélyben már csak a székelyek tartottak ki mellette, ők is csökkenő számban. Hogy az anyagi gondjait orvosolja, és hogy egy lehetséges ellenfelétől megszabaduljon, Moldvára támadt, és elűzte Jeremiás (Ieremia Movilă) vajdát (aki viszont elmenekült, túlélte az eseménysort). Ezzel elkövette a második nagy hibáját is, szembekerült ugyanis a lengyelekkel is. Moldva elfoglalásával ráadásul nem nyert sokat, csak a magas adók, és csapatainak rablásai miatt szórványos felkeléseket mind a magyar, mind a román lakosság részéről.
 |
| Mihály és lánya Prágában a császárnál. |
Ezek után az események után természetszerűleg jött a bukás. Ostoba módon ugyanis összerúgta a port mind a három térségben érdekelt nagyhatalommal. (Más kérdés, hogy nem nagyon maradt más választása). A lengyelek természetesen nem hagyhatták, hogy az általuk pártfogolt Jeremiás vajda helyett Mihályunk uralkodik az ő vazallus országukban, ezért azonnal léptek, és még 1600-ban kirakták Moldvából, sőt, Havaselvéből is a bukovai csata után (Ploiesti mellett van). Eztán visszahelyezték Jeremiás vajdát a hivatalába, sőt annak öccsét, Simont pedig megtették havaselvi vajdának. A lengyelek így egészen a Dunáig terjedő területet ellenőrizték egy rövid ideig. Közben Báthory Zsigmond ismét visszatért, és a Mihállyal meglehetősen elégedetlen nemesség visszahelyezte, ő pedig ismét a törökök mellé állt. Mihály elvesztve hatalmát Prágába ment, és Rudolf császárral próbált kiegyezni, de nem bíztak benne túlzottan, illetve nyilvánvalóan nem akarták neki Erdélyt odaadni. A császár megígérte neki, hogy segít, Bastát küldte vele vissza Erdélybe (vagy pontosabban Bastát ismét Erdélybe küldte, mivel onnan előzőleg kirakták, Mihály meg vele ment). Basta megverte Zsigmond seregeit Goroszlónál (ezt a wikipedia román szerzőtől származó cikke az utolsó győzelmének mondja nemes egyszerűséggel, pedig ehhez már nem volt túl sok köze azon kívül, hogy jelen volt - LOLka), pár nap múlva pedig, mivel hasznot már nem nagyon tudott hajtani hűbérurának, ugyanakkor nem is igazán bíztak már benne, Basta vallon tisztjei meggyilkolták.
 |
| Az "utolsó győzelme" Goroszlónál |
Hát így ért véget az egyik legnagyobb román élete, aki először egyesítette a gonosz magyarok által évszázadokra megnyomorított nagy román nemzetet. :) Az iróniát félretéve: Mihály próbálkozása, hogy megszabaduljon a török uralomtól, akár sikeres is lehetett volna, ez azonban nem rajta múlt. Neki megvolt a tehetsége ahhoz, hogy ezt sikeresen véghez vigye, de ehhez szükség lett volna arra, hogy a Habsburgok megnyerjék a 15 éves háborút, vagy legalábbis komolyan visszaszorítsák magyar területről az ekkor még mindig nagyon erős Oszmán Birodalmat. Ez nem sikerült nekik, és így a magát a nyugati hatalmakhoz láncoló Mihály is szükségszerűen vereséget kellett, hogy szenvedjen. Ha a történelem máshogy alakul, (értelmetlen felvetés persze), akkor viszont a magyarok is sokat nyerhettek volna vele: a török-Habsburg front ugyanis nagy eséllyel elkerült volna magyar területről, és további egy évszázadnyi háborús pusztítástól kímélte volna meg az országot. Ezért, és azért is, mert a történetben pont Mihály az, aki következetesen törökellenes politikát folytatott, alaptalanok azok a vádak, hogy tevékenysége a magyarokat sújtotta volna. Más kérdés, hogy az erdélyi nemesség pálfordulása miatt szembekerült vele - de a törökpártiság az biztosan nem volt magyar érdek, azaz inkább az erdélyi magyar nemességet kéne árulóznunk.
22 komment
Címkék: románok erdély magyarok lengyelek báthoryak székelyek vitéz mihály havaselve báthory zsigmond bocskai istván báthory andrás giorgio basta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rasz 2009.09.14. 18:53:24
Rasz 2009.09.14. 18:56:34
venator 2009.09.14. 19:27:03
@Rasz: Amennyire tudom, igen: Mihai Viteazul
bloggerman77 2009.09.15. 02:19:23
"Gondolom ezzel ki is fogytak a jelöltek. :))"
***********
Azért volna egy pár:
Basaraba fejedelem, Mircea del Mare, Horea és Closca, Avram Iancu, Ioan Lemény, Ion Antonescu, Iuliu Maniu, Petru Groza etc. etc.
:))
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.09.15. 02:54:10
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.09.15. 05:00:36
RMaria 2009.09.15. 05:53:34
A székelyek támogatására szüksége volt, ezért már november 3-án szabadságlevelet állított ki a kézdiszékieknek, majd november 28.-án Csík-, Gyergyó-, Kászon-, Udvarhely-, Maros-, Kézdi-, Sepsi- és Orbaiszéknek is általános szabadságlevelet adott.
Azt, hogy Mihály milyen „ hangnemben” uralkodott jól példázza egy, a beszterceieknek küldött levele melyben bort rendel Kővárra.
„. Hagyjuk azért tinektek: ez mi levelünk látván, az mikor az mi ott való kővári kapitányunk szolgáját ez mi levelünkvel odaküldi, mindjárást húsz hordó bort az mi ottvaló borainkban vitessetek Kővárban ; erre több levelünket ne várjátok. Seeus non facturi.
Dátum Albae Juliae. die 20. mensis Januarii, anno d. 1600.
Mihaiu voevoda m. “
A rendek fellázadtak ellene, egyfelől azért mert a székely jobbágyok felszabadítása károkat okozott a nemességnek, másrészt azért, mert a székelyek bosszút álltak az 1596-os “véres farsangért” - A Giurgiu-i ütközetből visszatérő közszékelyeket a földesurak, Bathori Zsigmond igéretével ellentétben nem szabadították fel, ezek felkelést robbantottak ki, amit az erdélyi nemesség Bocskai István vezetésével a „véres farsang” során levert.
Másfelől intézkedései kiváltották a hitet, hogy a magyar nemességet ki akarja irtani, és lassan ellenzék alakult ki. Jól tükrözi az ellene kezdődő szerveszkedést egy 1600 januárjában vagy februárjában kelt névtelen levél szövege.
“Higyje meg kgd, hogy én mindenkoron kgd jóakaró barátja voltam, kdnek ezt bizonyosképpen jelenthetem, hogy az fejedelemnek minden szándékja és akaratja, hogy az mennyi kulcsos város vagyon Erdélyben, mindazokban oláhokat szállítson. Azért kgtek viseljen oly gondot, hogy mód nélkül ne engedje kgtek, mert az ország avagy töröké leszen, avagy lengyelé, avagy mindéltig Mihály vajdáé leszen. Jó volna kgdnek az több várasoknak is értésére adni. Én sem megyek ki az országbúl mód nélkül. Kdnek szorgalmatos gondja legyen ezekre.” ( az íráson arany porzó volt)
1600 őszére a Tordán összegyűlt erdélyiek mozgolódása már nyílt lázadásban robbant ki, és Báthori is beakart jönni az országba. Basta iúliusban Kassáról levelet írt Spinelli prágai nunciusnak és Ungnád Dávid királyi biztosnak amelyben kifejti, hogy egyre kevésbé bízik Mihályban, de mivel a lengyel kanczellár sereggel készül megtámadni Erdélyt, a császár érdekében kész vele kibékülni. Kéri, tudassák ezt a vajdával. Mihály nemcsak Zsigmond visszatértéről, de a nemesek mozgolódásáról és Csáki Isvánnak az elégedetlenkedőkhöz való átpártolásáról is értesül a beszterceiek által elfogott levelekből. Augusztus 2.-án kéri Basta generálist, hogy siessen seregével Tasnád felé. Basta szeptember elején megérkezik a Majtényi táborba, ahonnan értesíti Mátyás főherceget és San Clemente prágai spanyol követet, miszerint az erdélyi viszonyok arra kényszerítik, hogy Mihály vajda ellen lépjen fel.Az erdélyi nemesség a császárhoz való hűségéről biztosította a generálist, és mert amúgy is gyűlölte a vajdát, Basta a felkelők pártjára állt. Remélte, a vajda elhagyja az országot és Erdélyt megszerezheti a császárnak
RMaria 2009.09.15. 05:57:43
Mihály felgyújtatta Tordát, mert ,,az császárnak elég országa vagyon, nem szűkölködik Erdély nélkül” és embereit Gyulafehérvárra küldi fosztogatni.(Ekkor semmisítik meg Hunyadi János sírját) Basta felszólítja a vajdát, térjen vissza Havaselvére, de Mihály válaszából kicseng, hogy nem a császárnak szánta Erdélyt.(„ más traktátusom volt ez országok felől..”) Basta augusztus 18-án este haditanácsa véleményét kéri Mihály megfékezéséről, és másnap vallonjai megölik a vajdát.
Mátyás főherceg levélben kérte meg Giorgio Basta császári generálist, juttassa el hozzá a halott vlach hátaslovát. . Erről Basta válaszleveléből tudunk.-” Nell altra poi del primo di Settembre, toccante al cavallo, che 1' Altezza V. Ser ma havea donato al Valacho, detto cavallo é in mio potere e Io mandarò a V. Altezza con la prima occasione”
RMaria 2009.09.15. 14:30:58
Nem semleges szemmel tekintve az idő lenyomatára, nehéz a valóst megközelítő történelmet írni.
Soha ne nézz vissza haraggal
Vienna 2009.09.15. 15:32:44
Ebbol azert erosen erzodik, hogy szubjektiv magyar szemmel irodik ez a poszt (is).
Az erdelyi nemesseg arulo mert nem az osztrak uralkodoval tartott mint ahogy a magyarok? Persze magyar szemszogbol bizonyara arulok (sot osztrak szemszogbol is). De ERDELYI nemes ezzel a HAZAJAT nem arulta el.
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.09.15. 20:52:28
Ugyanis teljesen és tökéletesen mindegy, hogy az a magyar nemesség, vagy a székelység, vagy a Banbolcsai néni mit tart szimpinek, vagy kerülendőnek, vagy elfogadhatónak. Egy akár csak nyomokban, többé-kevésbé független állam megbízott vezetője - már úgy szerintem - ne egy másik állam uralkodójának aktuális ötleteként legyen olían megbízott vezető, akinek kvázi polgárháborót kell kirobbantania uralma megszerzésért, hanem osszák azt csak e a helyiek maguknak.
A későbbiekre való tekintettel, a mai (beleértve a romantikus 19. sz.-ot is) románság ünnepelt vezéralakja, mint Erdély és a román vajdaságok egyesítője.
Hát, hurrá, örvendek neki én is.
De valehogy nem hallom, olvasom ugyanezektől azt, amikor azt a területet még Kuméniának hívták, mert kunok, tatárok, besenyők lakták, arról se hallok, olvasok egy szót se, hogy eme fent említett Vitézzel korántsem bezárólag még vastagon kun, besenyő t9rzsfők vezetői alkották a kásőbb román nemességnek aposztrofált társulatot.
És mindez még mindig nem lenne baj, de vajon miért okoz problémát, ha valaki ma, magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken vagy akárhol a környéken magyarnak meri vallani magát? Ők lehetnek büszke románok (szlovákok, stb.), ha én meg merek nyikkani, akkor egyrészt ott revizionist köcsög, itt meg vérnősző náci leszek?
Na ettől megy fel az agyvizem, főleg amikor elnézem a rendkívül liberális német, angol, francia társulatokat. Ők is lehetnek saját maguk. Csak ahogy elnézem, mi nem...
ps.. Nem, nincs se tarsolylemezemes tarisznyám, se süvegem. Csak ittam néhyány sört kommentelés előtt.
mig8 (törölt) 2009.09.15. 21:01:26
- megmenekülni a töröktől
- fuggetlenedni a Habsburgoktól
Kár, hogy az idők ennyire elsodorták egymástól a két népet...
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.09.15. 21:21:59
- Keríteni egy nyugodt zugot, ahol békén hagy a bizánci adórendszer, hivatal.
- ha már van ilyen, nekilátni szart kavarni ellenük, mert már nem bánthat, de még létezik.
- ha már sikerült, akkor nyalni a kunok, besenyők seggét, akiket ez baromira nem érdekel, míg ki nem halnak.
. ha ez is megvan, minden esetben mindenki mást átverni, beleértve saját magunkat is, mert annyira fontosak vagyunk, hogy érthetetlen, hogy le szar minket senki.
- annyira összeveszni saját magunkkal, hogy a meglévő tuti melé sértődötten bevonulni egy másik, hasonló, senkit se érdeklú területre (későbbi Moldva)
- ezek után nekilátni rinyálni, mert egyik se jó, húzni tovább, immár nem szervezett körülmények között olyan helyre, ahol ismeg csak a kutya se foglalkozik velünk (Erdély, későbbi Partium)
Majd minderre azt mondani, hogy dehát ez a miénk, és addig sírni, amíg valaki meg nem unja.
Lehetne tanulni tőlük. Csak jó gyomor kell hozzá.
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.09.15. 21:48:11
De erről az oldalról nézve, azért had ne szeressük még annyira se, mint Szulejmánt, vagy Batut, de akár Bastát se (akire egyébként is morgok kissé egy kevéssé tolerált oldalági felmenőm hasonlóan csúf vége miatt).
töriblog · http://toriblog.blog.hu 2009.09.17. 00:56:05
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.09.17. 02:31:11
Ezzel együtt -sajnos - simán lecserélném az elmlét 150 magyar politikusait ugyanezen időszak románjaira...
Attól, hogy valakit nem szeretek, még lehet hozzáértő, elhvatott, profi, vagy akár szép és okos is.
semmihazi (törölt) 2009.10.17. 14:12:51
History and myth in Romanian consciousness By Lucian Boia
A national myth: Michael the Brave.
books.google.com/books?id=RM6MRPWXxQYC&printsec=frontcover&dq=lucian+boia#v=onepage&q=&f=false
aki elolvassa a könyvét- jót kacag- biztos, hogy megsajnálja a ruma^nokat.
kommentek