2009.11.09. 18:00
Petőfi Sándor 1848-as választási kudarcának okairól
 |
Petőfi Sándor, a lánglelkű költő, a március 15-ei események egyik főszereplője, országos ismertsége és a haladás (polgári változások) híveinek szimpátiája ellenére 1848 június 15-én, napra pontosan három hónappal a pesti forradalom után az 1848-as első népképviseleti választáson, saját maga és az utókor számára talán meglepően, de a jelöltetés körülményeit és a választás menetét ismerők számára nem váratlanul "technikai vereséget" szenvedett a Jászkun Kerület szabadszállási körzetében Nagy Károly, a szabadszállási lelkész fia, módos redemptus, Kiskunlacháza főjegyzője ellenében.
Ennek okait tekintjük most át.
Előzmény
Az 1847. november 27-én megnyílott, a reformkori országgyűlések sorába illeszkedő újabb 'diéta' a maga kis lanyha ügymenetében a pártpolitika medrében csordogált. Az 1848. februári párizsi forradalom híre azonban, mely március 1-én ért Pozsonyba, felgyorsította az események menetét. A Kossuth Lajos, mint a reformellenzék vezére által még február 25-én "felirati javaslat"-ként előterjesztett reformjavaslatokhoz képest is jelentősen megváltozott (kibővült, merészebb lett). Az történt ugyanis, hogy a február 25-ei elképzeléseket - melyek tartalmazták a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást, a politikai jogok kiterjesztését, valamint a felelős kormány igényét - február 27-én még maga az ellenzék is elvetette, de a párizsi hírek 'átlendítették' a közhangulatot. (A kossuthi felirat hatásáról annyit, hogy lényegében e felirati javaslaton alapszik az Irinyi által Pesten megfogalmazott, s március 15-én előtárt 12 pont is). A március 13-ai bécsi forradalom újabb híre döntő lökést adott az elképzelések keresztülviteléhez. Kossuth felirati javaslatát a 'nemzetközi helyzet fokozódásának' hatására március 14-én a felsőház is elfogadta (magyarul azt, hogy tárgyalják). Ezt követően a követeléseket az országgyűlés három hét alatt megvitatta, s az uralkodó a diétát április 10-vel berekesztette, s ezt követően április 11-ével szentesítette a törvényeket. (Az egyes témák lezárását, az indítványok elfogadását itt tekinthetjük meg). Eszerint március 20-val a képviselők elfogadták az évenkénti országgyűlés "kívánalmát" IV. (4.) tc., április 4-én pedig a népképviseletről V. (5.) tc. - amely mégsem volt a jelenlegi értelemben vett népképviselet (20 éves kor felett megillető, vagyonhoz kötött szavazati jog - 2. §.) - április 6-án pedig a megyei választásokról XVI. (16.) tc. ill. a XVII (17.) tc., valamint a községi választásokról XXIV. (24.) tc.. Lám a közigazgatás alacsonyabb szintjein is a népképviselet útján választattak immár a képviselők.
Az 1848. évi V. (5.) tv. 5 §-ban részletezettek szerint a témánk szempontjából fontos 102. soron szereplő Jász-Kun Kerület 4 követ küldésére volt jogosult. Emellett Jászberény, (Kiskun)Félegyháza, (Kiskun)Halas külön küldött 1-1 követet, így összesen 7 képviselőt állíthattak.
Csak megjegyzem, hogy szintúgy az 5. §. szerint "Fog pedig állani a képviselőház, Erdélyt ide nem értve, 377 követből", de persze ebben benne van az egész "történelmi" Magyarország. Fizetésként ill. költségtérítésként a törvény az alábbiak szerint rendelkezett (mindenfajta célozgatás nélkül): "56. § Mindegyik országgyülési követnek az országos pénztárból 5 pft. napidij, s lakbér fejében évenkt 400 pft. fizettetik". A lakbér elszámolás módját nem ismerem, a vásárlóerőre viszont néhány összehasonlító adatot mutatnék. Az 1848 előtti hiperinfláció, meg az 1847-es nagy aszály és éhínség hatását kiszűrendő igyekeztem 1848-as adatokat fellelni, de ilyen nem nagyon volt. A Kossuth-bankó kibocsátása a választások ill. a törvényalkotás utáni időszakra esik, ezért a jogalkotói szándék idején még számolhatunk az 1847-es viszonyokkal (Meg akkor még nem nagyon használták a fogyasztói-kosár, meg vásárlóerő-paritás fogalmát sem.): Az 1848-49-es árviszonyokat figyelembe véve 1 nap napidíjáért 1 pozsonyi mérő (= 2 véka) búzát lehetett venni (kb. 62,5 liter). Ennek 2009 augusztus végén az ára 17 dollár körül volt (bár az étkezési búza ekkor 36 %-kal a 2008-as árszint alatt volt, amikor februárban ez a mennyiség - 2 véka - 23 dollár volt. Ez már komoly összeg, persze önmagában, egy összehasonlításként nem lehet megfeleltetést tenni.) Ugyancsak ezért az összegért a Vachot-féle Pesti Divatlapra vagy a Hetilapra is féléves előfizetést lehetett előjegyezni. Szintúgy esetleg mond valamit, hogy az akkor költőfejedelemnek tartott Vörösmarty 1847-ben 500 forintot kapott éves jövedelemként (tiszteletdíjként) az Akadémiától (ebből élt).
Az 1823. január 1-én született (most mindegy, hogy hol) Alexander Petrovits a követválasztások idején messze megfelelt a választhatósági feltételeknek - "3. § Választható mindaz, ki választó, ha életének 24-ik évét betöltötte, s a törvény azon rendeletének, mindszerint törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni képes." - előző télen már a 25-öt is betöltötte.
Talán nem árt tudni, hogy mivel akkor nem volt központi népességnyilvántartó, meg országos választási névjegyzék, a törvény szerint a választókerületekben 14 nap állt rendelkezésre, hogy a fenti (5.§). jogalanyiság megállapítását elvégezzék (azt, hogy ki választhat - 12. §). 15 napot elégnek gondoltak a választás napja előtt annak időpontját kihirdetni (ezen időszakban kellett, ill. lehetett korteskedni), de e szűkre szabott idő mellett azért 'rendesek voltak', mert a választások napjának az országgyűlést 4 héttel meg kellett előznie - hagytak időt a megválasztott követeknek felkészülni, na meg persze felutazni (24.§). A vármegyei életből átszüremlő 'közfelkiáltás' ugyan már megszűnt, de a 30. §. azért hagy egy kiskaput (ugyanis, csak akkor van választás, ha a választani egy időben (?) egybegyűltek közül legalább 10 személy nem ért egyet a jelölt személyével, és - mik vannak ! - mégis választani akar. A szavazás nem titkos, urnás, hanem szóbeli megnyilatkozás, melyet a "szavazatszedő választmány" írt össze, az előtte megjelentek nyilatkozata szerint, s csak szavazategyenlőség esetén van második forduló. Ennek az egész 'közfelkiáltásosdinak' esetünkben konkrét jelentősége lesz.
De mit részletezem itt, nézzünk bele a leobonyolítás menetébe.
"32. § A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi feljegyzésével, - s valamint a szavazatok összeszámitása is nyilván történik.
33. § A szavazás megkezdetvén, mindaddig, mig magát szavazó jelenti, félbenszakasztás nélkül, folytatandó.
34. § Ha a szavazás bevégeztével a szavazóknak általános többsége egy egyén mellett nyilatkozik, az megválasztott országgyülési követnek azonnal kijelentetik.
35. § Ha a szavazóknak általános többségét azok közül, kikre a szavazás történt, egyik sem nyerné el, azon két egyén között, kik aránylag legtöbb szavazatot nyertek, újabb szavazás történik.
36. § Ezen másodszori szavazás; a mennyiben a szavazók sokasága miatt, az első szavazással egy napon nem végeztethetnék be, a következő napon fog megkezdetni, s mindenesetre egyfolytában befejeztetni.
37. § A kitűzött két egyén közül az, ki a másodszori szavazásnak alkalmával az abban résztvevő választók szavazatának többségét megnyeri, megválasztott országgyülési követnek azonnal kijelentetik."
Na de mindez csak ahhoz kell, hogy lássuk, Petőfi a Márciusi Ifjú, milyen jogi keretek közt jelöltette magát ezen, a Jász-Kun kerületben végül 1848. június 15-én lezajlott országgyűlési követválasztáson. Csak a teljesség kedvéért: az országgyűlést július 2-ára tűzték ki (mégis csak július 5-én ül össze, 2-a vasárnap, 5-e szerda volt), a nádor május 20-án kezdeményezte a választás menetének megkezdését. (vármegyénként más-más időben zajlott, amikor a megyegyűlés azt kitűzte. Heves vármegyében, melybe a Jászkun kerület beékelődött, június 2-án 'olvastatott fel' a megyei közgyűlésen és június 26-ra tűzetett ki.)
A választás
Térjünk át a környezetre. Illetve magára a tényre. Petőfi Sándor nyolcadmagával egyéni jelöltként indult a Jászkun kerület szabadszállási választókörzetében az 1848. június 15-én megtartott választáson.
 |
| Jász-Kun Kerület Palugyay féle térképe 1854-ből |
A nádor május 20-ai elrendelését követően valamennyi vármegyében és különleges jogállású területen, így a Jász-Kun kerületben is lázas előkészületek folytak a jelöltek részéről a 'soha vissza nem térő lehetőség', nem feudális keretek közt, hanem a kiszélesített választójog alapján történő képviselővé válás reményében. Maga a választás a törvény elfogadásától kezdően tudott, várható dolog volt. A községi (helyhatósági) választásokat már május végén megtartották, a választásra jogosultak 40-50 %-ának megjelenése mellett. Fontos, s ez megmutatta volna Petőfi számára is az esélyeit, ha ott van akkor, hogy a 'választói névjegyzékben' (akkor választói lista) alig szerepeltek irredemptusok, azaz az 1745-ös megváltáskor földet nem jegyzők, ill. iparosok, kereskedők. Lényegében a Jászkun Statutumok által, ill. az 1745. évi kiváltságaikat megerősítő redemptionális levélben meghatározott választójogok éltek tovább, a polgári átalakulás ellenére.
(A redemptus-irredemptus viszonyról, az eltérő jogállásról lesz külön poszt, egyelőre annyi, hogy aki nem vett részt a megváltásban, annak kevesebb joga volt, kimaradt a közösségi jogok gyakorlásából, amely akkor még nem töröltetett el, ill. az ún. áprilisi törvények hatása, - mely az addig kiváltságos helyzetben lévő jászok, kunok előjogait a friss jobbágyfelszabadítással negligálta - nem érződött)
Petőfi az ő hazájának vallott kiskunok közt, a választókerületre jutó 1 fő országgyűlési követi hely megszerzéséért kívánt indulni. Ennek érdekében június elején leutazott választókerületébe, ahol június 8-áig tartózkodott. Ott tartózkodása az "irodalmi munkásságának" is jót tett, azok az élmények ihlették a Szülőföldemen c. versét (június 6-8.) "Cserebogár, sárga cserebogár", valamint az A Kiskunság c. versét. "Testi szemeimet Behunyom, és lelkem szemeivel nézek". Csak pihentetésül nézzük egy kicsit lelki szemeinkkel két életkép feltűnő hasonlóságát (1 éven belül):
| "Elmerengve nézi Ez a kútágas a távol délibábot, Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét Már eleget látott." |
"Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát... |
| A Kiskunság (1848. jún 6-8.) | Arany Lacihoz (1847. jún 1-10) |
Konkrétan a megválasztása érdekében kiáltvánnyal forult a szavazóihoz, A kis-kunokhoz címmel. Ezt valószínűleg június első napjaiban írta, személyesen vett részt a kiosztásában, de amely azonban mint később látjuk, nem volt szerencsés fogalmazású. Hasonlóan inkább ártott, mint használt a választás napján, június 15-én Kunszentmiklóson tett Nyilatkozata, nem formai, hanem tartalmi okok miatt. Hiába, más a költészet és más a retorika.
Ezt a Nyilatkozatot később több újságnak is elküldte. Így a radikális Marczius Tizenötödike nevű országos politikai napilapban is megjelent, melynek szerkesztője Pálffy Albert, Petőfi jó barátja volt. Előtte persze elkövette azt a hibát, hogy június 8-15 között pár napra visszatért Pestre, s mikor a választás napjára ismét a választókerületébe ment, az ellenérzések hangos megnyilvánulásaival találkozhatott. Olyannyira, hogy mikor Szabadszálláson meg kívánt szállni, ismerős házigazdáék óvandó testi épségét a falubeliektől inkább távozását kérték.
Mert volt ott minden, ami egy jó kis korteskedésbe beleillik, itatás, lejáratás, fenyegetés, tetlegességre való felbuzdítás. A választás előtt a választásra felügyelő kunszentmiklósi bíró, Virágh Dénes megtiltotta Petőfinek, hogy az őt ért vádakra választási beszédében kitérjen.
A Marczius Tizenötödike június 20-i számában Pálffy ekként hozta le Petőfi tárgybani tájékoztatását: "a kiskunsági kaputosok azzal agitáltak Petőfi ellen, hogy ő republicanus és – tót királyt akar" (a kaputosok alatt a kabátosok megnevezés értendő, a módosabb gazdák elnevezéseként).
A választás eredménye a helybélieket igazolta. Alacsony, a májusi községi választásnál alacsonyabb részvétel mellett Nagy Károlyt, a szabadszállási református lelkész fiát, kiskunlacházi főjegyzőt a Jász-Kun Kerület szabadszállási választókerülete (lényegében a Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas nélkül tekintett Kiskunság, térképünkön a kékkel jelölt terület) követévé választották.
A választás lezajlásáról a Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. c. kiadvány (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996) 136.oldala a BKML. Szabadszállás iratai 1848. követválasztási jkv. alapján (Fondjegyzék: V.376.a) ekként számol be:
"A szabadszállási választókerületben 1848. június 15-én megtartott választás jegyzőkönyvébe a következő 7 jelöltet írták fel: Nagy Károlyt, Tóth Károlyt, Balajthy Vendelt, Tóth Pált, Kerek Józsefet, Virágh Dénest [ő ugyanaz a személy, aki a választás 'tisztaságát felügyelte, jó mi?], és ifj. Horváth Jánost. Petőfi Sándort aki, mint más forrásokból tudjuk, szintén itt jelöltette magát, fel sem tünteti a választási jegyzőkönyv a jelöltek között. A hét jelöltből hatan visszaléptek, ezt követően a jelenlévők közfelkiálltással követté választották a szabadszállási Nagy Károlyt. A választáson összesen 770-en jelentek meg. Közülük Szabadszállásról és Fülöpszállásról összesen 560-an, Kunszentmiklósról 160-an, Lacházáról 50-en, Majsáról és Dorozsmáról senki."
Nagy Károlyról pár életrajzi adat:
Nagy Károly (1817-1855.) 1841-ben ügyvédi diplomát kap. 1842-ben Kiskunlacháza főjegyzője. Tekintélyes vagyonnal rendelkező redemptus. A nemzetgyűlést Debrecenbe is követte. A szabadságharc leverése után börtönbe került, de választókerülete és felesége kérelmeire 1849-ben szabadon bocsátották.
Petőfi felháborodását az alábbi mondata szemléletesen mutatja: "Nagy Károly uram pedig hiába diadalmaskodik, mert azt a választást meg fogja semmisiteni az országgyülés, mint törvénytelent, és őkelmét ebrudon fogják kivetni a követek közül, és ugy kell neki, mert aki mint vet, ugy arat." Nos nem így történt.
A kiáltvány, a Nyilatkozat és a röplap teljes terjedelmében megtekinthető itt (szövegmagyarázattal! érdemes elolvasni)
A kudarc okai
Az, hogy milyen lélektani, ill. taktikai hibái voltak kampányának, milyen stratégiai hibát ejtett Petőfi a választási körzet megválasztásánál, mikor úgy gondolta, hogy a "kiskunok" örömmel fogadják az ő jelölését, ill. mennyire nem értette meg azt a kiskun közeget, amely tagjának hitte magát, jól mutatja Bánkiné Molnár Erzsébet Jász és kun, jászkun öntudat megnyilvánulásai a Kiskunságban c. cikkének az a része, amely feltárja Petőfi választási kudarcának okait:
"Sok egyéb ok mellett 1848-ban e létező kun, jászkun érzület semmisnek tekintése is hozzájárult az országgyűlési követjelölt Petőfi Sándor választási bukásához. Elemzésünk szerint a bukást elősegítő jászkun tudati tényezők a következők voltak:
1. Petőfi nagyszerű költeménye: A nép nevében, az utolsó nemesi felkelés, a Győrnél megfutamodó, helytállásra képtelen, gőgös, csak szavakban hazaszerető nemesség kigúnyolása. „S ti kik valljátok olyan gőgösen: / Mienk a haza és mienk a jog! / Hazátokkal mit tennétek vajon, / Ha ellenség ütne rajtatok? / De ezt kérdeznem ! engedelmet kérek, / Majd elfeledtem győri vitézségtek. / Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hősi lábnak, mely ott futott?"
A vers 1847-ben jelent meg, s azokat a kunszentmiklósiakat, akik „mindenkinél szorgalmasabban vásárolták költeményeit" [ezek Illyés Gyula szavai] e gúnyos találat mélyen megsértette. [a jászkun huszárok a nemesi insurrectiókban mindig részt vettek, így Győrnél is ott voltak]
2. A bukást elősegítő, a kiskun öntudat tiltakozását kiváltó okok közé soroljuk Petőfi választási kiáltványát is. (A Kis-Kunokhoz. BKML.IV.1604.XII./80. Nyomtatvány) A kiáltványban büszkén hivatkozik apjára, aki korábban Szabadszálláson redemptus és székárendás volt. (Ugy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszéket árendálta: az az én apám." — Részlet: Petőfi: A Kis-Kunokhoz kiáltványából.) A szabadszállásiak emlékezete azonban nem azt őrizte meg, amit Petőfi fiúi szeretettel elképzelt. Petrovits [anyakönyv szerint Petrovitz] István vagyonbukott redemptus volt, aki redemptusi jogát elveszítve a jászkun jog szerint társadalmi helyzetében is „bukott ember" lett. A nincstelenné vált Petrovits család 1841-ben Dunavecsére, a Jászkun Kerületen kívüli helységbe költözött. A későbbiekben a szabadszállási okmányok már csak „a megbukott Petrovits"-ként emlegetik, s talán még arra emlékeztek: mennyi bosszúságot okozott feljelentéseivel a zugbormérőknek. Petőfi ugyan büszkén vallotta magát a Kiskunság szülöttének, de a szabadszállási bíró jellemzése szerint „ez a Petőfi csak ollyan sehonnai ember, redemptioja sincs neki, mégis követ akar lenni..." ( Mezősi, 1972.105.)
3. A kiskunokhoz intézett kiáltvány a kiváltságaikra, katonai erényeikre, szabadságukra büszke kunokat szolgalelkűnek, kutyaalázatosságúnak titulálta, minősítésével vérig sértette jövendő választóit.
„Az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süvegeltétek, hogy csúsztatok-másztatok előtte." Petőfi nyersen megfogalmazott véleménye — a kiskun ellenzék központjában — igen vegyes fogadtatásra talált. Kunszentmiklóson, s a többi kiskun helységben is, 1848. május 22. óta új tisztikar működött, a kerületi kapitány pedig már Szentkirályi Móric volt. Szluha lemondását éppen az iránta megnyilvánuló lakossági ellenszenv váltotta ki. (Bánkiné, 1994.) Petőfi e sorai inkább ellenfele korteseinek kedveztek, s kevés számú híveiben is ellentmondásos érzelmeket váltottak ki.4. A kiskunok történeti tudatában a királyhűség - a királyi hatalom fegyveres védelmével érdemelték ki egykori kiváltságaikat - mindenkor megtalálható volt. Petőfi forradalmi tanai, e tudati talajban nehezen ereszthettek gyökeret."
A vereségen - a csalódás okozta elkeseredettségből ébredve, mely elkeseredettségének az említett röplapban adott hangot - viszonylag könnyen túltette magát, s verssel (A Nemzetgyűléshez) köszöntötte az alakuló nemzetgyűlést.
Talán a szintúgy 1848 júliusiként datált Miért zárjátok el az útamat? c. versének alapgondolata emlékezteti még az utókort e lánglelkű ifjonc szándékaira, hogy miért is akart ő követ, képviselő lenni.
"Miért zárjátok el az útamat? / Bocsássatok! / Előre vonnak vágyaim, de én / Használni s nem ragyogni akarok."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bloggerman77 2009.11.09. 18:24:58
Kaptál volna ezért koszorús költőnktől egy sallert, ha ezt 1848-ban teszed meg. :))
Ne vindikáljuk már el tőle a jogot, hogy Petőfi Sándornak nevezzük, mert a Petrovitsozással az ostoba beszűkült kiskun-református szemléletnek adunk igazat.
Másrészt erőltetett ez a kiskun lelkületben a bukás okát megtaláló elmélet: ennél sokkal egyszerűbb a téma - Petőfi és a radikális ifjak kellemetlenné váltak már a pesti politikai köröknek is, és egyszerűen kinyírták politikailag.
megegyszer (törölt) 2009.11.09. 18:50:59
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.11.09. 18:55:19
megegyszer (törölt) 2009.11.09. 19:04:42
kzgy 2009.11.09. 20:10:44
Ha megpróbálom a 160 miklósi szavazó közül valamelyik ükapám helyébe képzelni magam, hát én is azt mondanám, hogy ez a mitugrász költőcske csak ne akarjon engem képviselni az országgyűlésben!
qbr 2009.11.09. 20:43:06
"Azért Petőfit per "Alexander Petrovits" néven illetni..."
Biztos én vagyok a figyelmetlen, de már másodszor olvasom el a cikket, és nem találok ilyen mondatot. Hol van ez?
csodaszerva 2009.11.09. 20:48:59
nem nemsiker_s 2009.11.09. 21:39:21
Politikusnak szerintem nem lett volna jó.
Filipposz 2009.11.09. 21:49:20
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.09. 22:38:48
Hát, ha egyszer így hívták...
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.09. 22:41:23
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.09. 22:49:45
Szóval, az általd elég rendesen lefikázott kommentelő szívesen olvasott volna egy meghasonlott, nekikeseredett, de nagyon tehetséges költőtől olyan verseket, mint Arany késői darabjai. A költő számára talán májzli, a magyar irodalom számára viszont elég komoly tragédia, hogy nem élhette meg ezt az alkotói korát.
Számomra - és gyaníthatóan ebbe belevehetem a mai, kortárs irodalmat is - viszont nem kifejezetten tűnik nagy szerencsének a te nagybecsű soraidnak olvasása. Petőfi költészetét, pontosabban annak egyes részleteit magam is respektálom, de ettől még némi joggal tartom szerencsétlen, politikai, gazdasági realitások nélkül élő idiótának, amit vastagon alátámaszt a poszt is.
Amit ezzel együtt nem tartok bajnak, ha, ez kellett a jó verseihez. ez a mentség viszont a te irodalmi munkásságodró, az fentebb megismert szösszenet alapján nem mondható el...
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.09. 22:53:39
Két dolog rémlik a poszt témájához, persze jó szokásom szerint forrásanyag mellékelése nélkül, mert nem szeretek keresgélni.
Az egyik szerint pesten is nagy riadalmat keltett Petőfi választási kapmpánya. A jó Pestiek azzal riogatták egymást, hogy Petőfi tizenezer, kapára kaszára kapó kun paraszttal készül a dietára, és persze útba ejti pestet is, és akkor jajj lesz minden rendes embernek.
A másik, ami szerint állítólag konkrétan kapára-kaszára kapva kergették el a költőt tervezett sikerei helyszínéről a precízen felbőszített választói.
Ez utóbbit bevezethetnénk a mai választási rendszerbe is...
qbr 2009.11.09. 23:11:05
Egyébként ezt a mondatot én úgy értelmeztem, hogy ez a név volt bevezetve a születési anyakönyvébe, nem látok benne bántó élt.
A poszt pedig - mint itt általában - érdekes volt.
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.09. 23:30:09
A keresztlevelében. A Petőfi felvett név (1842-ben használta először), mégha vastagon azonosult is vele Ugyanúgy, mint a Rejtő, a Szomory, a Leslie L. Lawrence, vagy épp a Vérnűsző Barom.
"Az anyakönyvi kivonat szerint : «Anno 1823-tio
Baptisati in Ecclesia Evang. A. 0. Kis-Körösiensi per
Michaelem Martiny et Josephum Jeszenszky Verbi Dei
Ministros Locales anno 1823, mense Januario; nume-
rus 1 ; dies 1 ; nemen baptisati : Alexander ; parentes :
Stephanus Petrovics et Maria Hrus; levantibus: nobili
Garolo Martini cum sorore Ludovica, nobili Samuele
Dinga, cum consorte Eva, Joanne Viczián et Susanna
Kovácsay."
"...a Hazámban című tájleíró költemény 1842 őszén, s a verset Vecséről küldte be a szerkesztőségnek. Egy helyi történet szerint a Petőfi név is vecsei eredetű: egy Pető nevű asztalos javasolta eszerint az ifjú Petrovics Sándornak, hogy magyarosítsa a nevét, legyen eztán Petőfi..."
Akár. Nem keresgélek tovább.
lécci 2009.11.09. 23:56:41
A választásról beszámoló jegyzőkönyvbe nem került bele a neve, abban nem említik, mint jelölt.
A tényállás szerint június elején ment le a választókörzetbe, ahol jelöltette magát, majd 8-án felutazott Pestre, s a választás napja (jún. 15.) előtt ment le ismét, ahol a személye elleni izgatással találkozott. Ezt tette szóvá a választás 'tisztaságára' felügyelő hivatalos személynél (a kunszentmiklósi bírónál), aki eltiltotta őt attól, hogy a választási beszédében kitérjen az apját ért sérelmekre (ez az amit a Nyilatkozatban "bírói parancsként" említ).
A jelöltállítás a 27 § szerint volt, azaz "előre szinte közhirré teendő órában megnyitván, bármelly választónak joga van az országgyülési követségre egy egyént ajánlani".
Majd az történt, amit a 30. §. így fogalmaz: "az elnök az összegyült választókhoz azon kérdést intézendi: valljon az általa megnevezendő illető egyénnek megválasztásában közakarattal megnyugosznak-e, vagy szavazni kivánnak? s ha 10 választó szavazást kiván, azt azonnal megrendeli, különben a választást befejezettnek, s az illető egyént a kerület által megválasztott országgyülési követnak nyilvánitja."
Az összegyűlt jelöltek közül 6 visszalépett, s nem volt 10 személy, aki Petőfi miatt szvazni kart volna. Azaz nem volt szavazás, hanem 'közfelkiáltással' választottak képviselőt.
Amúgy igaz, hogy sem a Kerületekben megtörtént jún 15-i, sem a szomszédos Heves vám-i június 26-i választási nap nem felelt meg az 1848. évi 5. tc. 24. §. b.) pontjának, hogy a választás 4 héttel előzze meg az országgyűlés napját (július 2. ill. végül 5.).
lécci 2009.11.10. 00:02:27
Ő jelöltette magát, és korteskedett, csak aztán a választás napján már nem volt senki, aki ajánlotta volna.
bloggerman77 2009.11.10. 00:16:44
itt:
'Az 1823. január 1-én született (most mindegy, hogy hol) Alexander Petrovits a követválasztások idején messze megfelelt a választhatósági feltételeknek'
bloggerman77 2009.11.10. 00:23:43
hiába felvett név, az 1848-as Petőfit Petrovicsnak nevezni kb. ugyanaz, mint Jány Gusztávnál előrángatni, hogy Hautzinger Gusztávként látta meg a napvilágot.
Herczeg Ferencet sem Herzog Ferencként, Gárdonyit sem Ziegler Gézaként nevezzük. Ugye? Pedig a születési anyakönyvükbe ez volt beveeztve.
1848-ban a magyar országgyűlés követe volt, később kormánybiztos Vukovics Sebő, akkor ő most Sevastije Vukovic lesz?
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.10. 00:38:39
Ha ezen a néven szerepelt a választásokon, akkor miért ne?
Akkoriban is megvolt a lehetőség arra, hogy bebaktasson valaki a kisbíróhoz a hivatalba (nem tudom egyébként, hogy hova), leszurkoljon némi aprót, és onnantól lett szép, magyar neve, amit teljesen hivatalosan használhatott. Akár választásokon is.
Petőfi ezt - tudtommal - nem tette meg, így az egészen korrekt - mai szóval PC - elnevezés valahogy így nézne ki: A Petőfiként ismert Alexander Petrovits
Gondolom, ha adtak ki ellene körözőlevelet, ez is szerepelt rajta...
Egyébként más kontextusban sehol, senki nem hívja ezen a néven, csak a születése, választási balhéja, meg a halála kapcsán keletkezett, nagyjából hivatalos iratok.
bloggerman77 2009.11.10. 00:51:53
tudomásom szerint Petőfi a választási propagandaanyagait Petőfi néven adta ki. Tehát Petőfi néven volt ogy-i képviselőjelölt.
Innét értelmetlen petrovitsozni tovább.
Ezt csak azok emelték ki nála, akik be akarták bizonyítani: Petőfi nem "vérmagyar"...
A névváltoztatási kérelmeket a cs.kir. Belügyminisztérium adta ki II. József óta, (nem a kisbíró). De tudomásom szerint Jókai sem ment oda, sem a magyarhoz, hogy a Jókay nevet átirassa Jókaira.
A korszaklból számtalan közszereplő ismert,aki felvett nevén élt, és nem anyakönyvezték át.
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.10. 01:17:44
De nagyjából aszem, ezt a névtémát rendesen kitárgyaltuk. Mi meglátásod? Térjünk át a síkságról szóló verseire? Ahányszor átmegyek az Alföldön, minden esetben elmerengek Petőfin.
És beleborzongok az ott látható, szépen megénekelt semmibe.
lécci 2009.11.10. 09:55:23
A névváltoztatásokat nem II. József óta adta adta ki a "cs.kir.Belügyminisztérium". A XIX. sz. elején még a Helytartótanács volt illetékes. Később, a kiegyezés után lett a jogutódja a Belügyminisztérium.
II. Jószef szerepe annyi, hogy a „Zur Vermeidung aller Unordnungen” kezdetű rendeletével a családneveket kötelezővé és megváltoztatathatlanná tette. Ezért is kellett később az engedély.
A hétköznapi életben az egyes lakóközösségekben ugyanakkor zajlott egy folyamat, amely a nevek alakváltozásának folyamata volt. Míg a lakóhelyváltozással járó, annak következményeként olykor jelentkező névcsere a XVIII. századra jellemző, az alakváltozásokra nagy hatással volt a nyelvhasználati törvények sorában az 1836. évi III. tc. www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5148 Ennek 4. §-a ugyanis így fogalmaz: "Azon helyeken, hol a Gyülekezethez magyar nyelven mondatnak szent beszédek, az Anyakönyvek is magyarúl irassanak". Ez idő után nem csak hogy áttérnek az addig latinul vezetett anyakönyvekben a magyar nyelvű feljegyzésekre, hanem az egyes idegen hangzású nevek jelentős alakváltozással sokhelyütt 'megmagyarosodtak'. Ez a 'lehetőség' lökésszerű hatással volt az amúgy is zajló folyamatnak, az egyes alaki eltéréseknek még a közkeletű nevekben is, mint pl. Smidt, Smitt, stb. Így lett pl. a Gerensdorfból egyhelyütt a már 'magyarosabban' hangzó Kernsdorf alak is.
Petőfi névmagyarosítása saját kezdeményezés volt, részint ezen fejlemények hatására, részint az irodalmi érvényesülés érdekében. Tartalmában -Péter fia - nem változott. (amúgy senki nem firtatja a származását)
S hatására is jó 50 évvel később sok Petrovits lett épp Petőfi, választotta ezt a nevet, amikor az idegen hangzású nevét épp az érvényesülés érdekében megmagyarosította.
kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04112203/0_0_2_pg_181.html
A Petrovits-ként való blogbéli említése azt jelenti, hogy ő az 'az ő kiskunjai' közt ama Petrovits István fiaként volt beazonosítható, azt is akarta, hogy úgy tekintsenek rá, mint az ő közösségük egyik tagjának gyermekére, azaz olyanra, mint aki szintúgy a közösség tagja. (erre is építette a kampányát, ez kiderül a kiáltványából). Ott tévedett, hogy az apjára nem gondoltak jó szívvel, ill. az elszármazott költőt már nem tekintették közülük-valóként.
lyesmith 2009.11.10. 11:23:08
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.10. 13:25:18
Emellett tisztes foglkozása, végzettsége, jövedelme, birtoka sincs, gyanus csepűrágó, aki mindenféle zavaros ügyekben rebelliózik Pesten.
Közben igazi marhaságokat írogat nekik, róluk, talán még a pesti parasztlázadós mese is visszajuthatott hozzájuk.
Személyesen nem ismerték, láthatóan semmibe se vette őket, oda se tolta a fejét korteskedni, haverkodni, nem csoda, ha nem zárták annyira a szívükbe.
Elmondhatjuk, biztosra ment. Mindent megtett esetleges megválasztása ellen. Aztán meg csodálkozott...
Árpádka 2009.11.10. 17:20:17
Kentaur67 2009.11.11. 04:55:52
Velemenyem szerint, ha Petofi es valasztasi kudarc, akkor a "Miért zárjátok el az útamat?" cimu muvenel a temahoz (foleg a kudarchoz) szorosabban kotodot is talalhatunk: Az Apostol
magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/egy.htm
Kentaur67 2009.11.11. 05:04:26
"…rászavaz a sehonnai kis tótra.Valjuk be nem volt egy jó politikus és akkor finoman fogalmazok."
Ne totozzuk le, kerlek, o magyarnak tartotta magat (bar abban igazad lehet, kornyezete nem feltetlenul.) En ugy gondolom, hogy nem a politikai kvalitasaival voltak (csak) bajok, hanem az emberi minosegevel. Amit a megmaradt, sokszor idealizalt forrasok ellenere is tudhatunk: pokhendi, nagyon konnyen sertodo, haragtarto, es meglehetosen bekepzelt fiatalember, felig-meddig gyerek volt. (Talan csak a kornnyezetehez kepest alacsony szarmazasat probalta allandoan {tul}kompenzalni.)
Mindezek ellenere nem ez az, amiert emlekszunk ra, hanem a csodalatos versei es megalkuvast nem ismero hazaszeretete, a szegenyekert, elesettekert valo feleossegerzete.
Olvasom, mit irtam rola, mint emberrol, mindez Jozsef Attila eseteben is igaz lenne. Hiaba, a zsenik mindig egy kicsit buggyantak, serultek.
lécci 2009.11.11. 08:39:33
Az Apostolról egy ide illő rövid elemzés : vip.atw.hu/erett/irodalom_tetel_01.pdf
és a témánkhoz illő zárszava:
"Vénült, kihalt a szolganemzedék,
Uj nemzedék jött, mely apáit
Arcpirulással emlité s azoknál
Jobb akart lenni és az is lett
mert csak akarni kell! ...”
Magáról az újonnan megválasztott országggyűlésről, annak működési rendjéről még egy jó kis összefoglaló:
christal.elte.hu/curriculum2/Tortenelem/14Szab%F3_Marjanucz/html/2_3.htm
Montet 2009.11.11. 09:42:49
lécci 2009.11.11. 09:51:34
Gondban is voltam, mert tudtam, hogy van, de nem találtam meg a neten, aztán szerencsére a gépemre pár éve a családtörténeti kutatásaim során lementettem (mert, hogy nekem is vannak redemptus őseim, mint annyiunknak :).
Talán nézz körül az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének oldalán: lazarus.elte.hu/
Van az a híres vármegye térkép sorozat, de az az 1880-as években lezajlott közigazgatási reform utáni helyzetet mutatja. Meg az 1911-es nagy 'behálózott', térképszelvényes is itt van.
Árpádka 2009.11.11. 11:19:38
lécci 2009.11.11. 13:35:32
Így, ha valakinek vitás ügye volt (akár elszámolási, akár késedelmes teljesítési, vagy csak egszerűen olyan, ami miatt nem hosszabbították meg a bérletet), esetünkben az apának, az halmozottan 'tudott' negatívan hatni. Mert jobban megragadt az emlékezetben, hiszen 'Velem' történt.
Hisz nem a szomszéd 'telken' élőnek volt vitája a 'közös ellenséggel', a földbirtokossal, hanem a szomszédnak - nem volt, hanem van - vitája Velem, a közösség tagjával, így a jog haszonélvezőjével.
A családról: Apja Kartalon született 1791-ben, anyja szintúgy 1791-ben Necpálon (Túróc vm). Egyik sincs a kerületek területén. 1818-ban házasodtak össze az akkor Aszódon élő Hruz család lakóhelyén. (csak érdekesség, hogy mindketten meghaltak Sándor halálának évében, őt megelőzően. Apja 1849 március 21-én, anyja május 17-én, ő maga meg ugye júliusban.)
A szülők gyökereiről: www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=6&id=5533
Apját a cikkben is Petrovitsként említem, láttam Petrovitzként is leírva, szlovák-ajkú származása, amire a név írásmódja is utal, a fenti link alapján egyértelműsíthető.
lécci 2009.11.11. 13:36:15
www.c3.hu/~magyarnyelv/00-1/kerenyi.htm
bloggerman77 2009.11.11. 20:02:06
"Esetleg ront rajta: Miféle senonnai ez, hogy szégyelli az apja nevét... Függetlenül attól, mennyire volt az öreg népszerű a környéken."
Néha értelmezd amit írsz. Hol szégyellte az apját?! A kiáltványában saját maga hivja fel a választók figyelmét, hogy ő a Petrovits mészáros fia.
Petőfi a korszellem, a hazafias nekibuzdulás hatására magyarosította a nevét. Sosem tagadta meg apját, nem tudom honnét veszed ezt a marhaságot.
Apját meg azért utálták, mert ő volt a környék fő hitelezője, és az ilyeneket nem szokták sajnálni, ha megbuknak anyagilag; vagy éppen 100 évvel később bevagonírozzák őket egy Auschwitz felé tartó vonatra...
lécci 2009.11.11. 20:11:31
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.11. 22:46:59
Szoktam. Képzeld magad a kiskun parasztok helyébe. Jön egy ágrolszakadt felbújtó, nagyjából annyit tudsz róla, hogy mindenféle rebellióban benne volt Pesten, érthetetlen dolgokat beszél egyben a nem túl népszerű Petrovits fia, de elvárja, hogy Petőfinek szólítsák.
De én meg téged nem értelek. Amikor petrovicsozom, az a baj. Amikor petőfizem, az a baj. Megpróbálok neki is, a választóinak is, és neki is kedvezni, és a jövőben Csibének hívom.
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.11.11. 23:04:57
A jászok, kunok - akkoriban - nem. Kicsit sajnálkoztak, amikor véletlenül leégett a háza, meglátogatta a betyár, megdöglött a kutyája, elcsavargott a malaca, tehene, esetleg komoly kárt okozva a szomszéd vetésében. Amiért esetleg a kisbíró jól meg is büntette, kártérítésre ítélte.
Valahogy pont olyankor fogyott el a bor, vált nem eladóvá a ló, és váltott a téma csendre, amikor a nem túl népszerű hitelezők megjelentek.
Ha nem értett a szóból, akkor idővel valami baleset érte. Ezt hívnák manapság likvidált kölcsönügyletnek.
Nyugodtan, korrektül intézték a dolgaikat, majd amikor végre meghalt, elmenekült - az általában zsidó - boltos, kocsmáros, főhitelező, beszekerezett valaki a legközelebbi városba, elbaktatott a rabbihoz és kért egy másik zsidót (ha nem volt, akkor más idegent) boltosnak, amit izibe haza is vitt.
Mert arra nem voltak hajlandóak, hogy a közibükvaló húzza le őket (mást, idegent akartak ezért utálni).
Tudtommal a Kiskunságon és Dunántúlon a "Sárvidéken" volt ez divat és amennyire tudom, később is ennél a saját hatáskörű megoldásnál maradtak, lévén sokkal szórakoztatóbb, mint vonatoztatni.
Csibe apja egyébként nem zsidó, hanem tót - mai PC-kifejezéssel élve szlovák - volt. A korántsem egységes népen belül viszont nem tudom, pontosan miféle, de szorgalmasan tótozták.
Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.11.12. 19:10:01
Molsztoj-66 2009.11.13. 02:17:32
Ezt a méltán barátjaként számon tartott Jókai Mór is mindig tudta, de különösen attól kezdve tudta, hogy a Sanyó pimaszparaszt módon bele merészelt ugatni Jókai tervezett házasságába, sõt arról negatív véleményt hirdetett mindenhol.
Noch da zu: az író háta mögött -annak anyjával összeesküdve- szinte elüldözte az otthonából Jókait, aki attól kezdve persze nem akarta ismerni ezt a bajkeverõ kis bunkót.
Lehet hogy nagy költõ volt, én speciell nem vagyok hasraesve elõtte, de ez ízlés kerdése.
Mindenesetre egy fennhéjazó,kekec, intrikus, összeférhetetlen kis tetü volt magánemberként, aki azt hitte magáról, hogy mivel az olvasottsága, a tudása meghaladta az átlagot, így már mindenbe beleböföghet.
Ha a kortársa lettem volna biztosan adok neki vagy 200 alkalommal 2-3 pofont klf. kocsmákban, ahol a pofozkodást mint köznapi tevékenységet üzhették az odalátogatók.
Nekem nem szimpi ez a kis 28 kilós poétai gizdabogár!
kommentek