2009.12.28. 18:00
Van ez a "tanulni, tanulni, tanulni"
 |
| Lenin és Sztálin Gorkiban 1922-ben |
Egy témával, a kommunista szombatok témájával már foglalkoztunk blogunk keretében azokból a 'lenini eszmékből', amelyek az 1920-as évek nagy keleti átalakulásának történetébe illeszkednek, s amelyek itt vannak velünk, kisérnek minket (kisérték apáinkat), ha más nem, a szóhasználat időtálló örökségeként, ahogy sok más szólás, szállóige (költői kép) is a történelem évszázadaiból ránk hagyományozódott. Mert hát mégsem múlt el az a 45 év se nyomtalanul (mégha kisebb is a hatása, mint a török hódoltság éveinek).
Most a "tanulni, tanulni, tanulni" hármas igei kifejezés szóhasználatával, annak keletkezési körülményeivel foglalkozunk, ami olyan egy mai fiatal számára, mint az örökösen unt "dolgozni csak pontosan, szépen" világból-kikergetős elcsépelt frázisa. Leninnek tulajdonítjuk, mégsem ő mondta így (ki) - bár írt le hasonlót -, hanem az, aki az ő vállán állt (ill. a képen mellette ül). Igen, Koba. Erről lesz szó, a szállóige előzményeiről és annak történelmi 'illeszkedéseiről'.
Először a hármasságról. Mint minden örökbecsűként fentmaradt hármas szóalakú mondás, szállóige, ez is nyomatékosító értelmű, ami épp a tanulni ige esetében külön bájt ad az egésznek. Megjegyzem az учиться nem jelent cselekvést, azaz aktív tanulást, azt a заниматься (foglalkozni valamivel) igével fejezi ki. Jelent viszont egy megértést, elsajátítást, befogadást, azaz passzív tanulást.
1923-ban vagyunk, négy évvel a Nagy Kezdeményezés (Великий почин) - ez a kommunista szombat, aki még nem olvasta, az itt megteheti - idejétől. Ez még nem a szállóige keletkezésének éve, az csak öt év múlva lesz, de itt van, ekkor fogalmazódott meg, s került papírra a nagy előd gondolata. A polgárháború befejeződött, az intervenciós hadseregek kivonultak, megkezdődött a békés építkezés (későbbi terminológiával a konszolidáció) időszaka.
1923. március 4-én jelent meg a Pravdában Leninnek egy cikke "Inkább kevesebbet, de jobban" címmel (az orosz eredetibe - Лучше меньше, да лучше - a лучше szóalak kétszeri szereplésével még egy kis szójáték is került, így válik a hátrány előnnyé, mikor a fokozást segédszóval fejezi ki egy nyelv.) Van abban egy mondat (viszonylag az elején, 8. bekezdés):
"Нам надо во что бы то ни стало поставить себе задачей для обновления нашего госаппарата: во-первых — учиться, во-вторых — учиться и в-третьих — учиться и затем проверять то, чтобы наука у нас не оставалась мертвой буквой или модной фразой (а это, нечего греха таить, у нас особенно часто бывает), чтобы наука действительно входила в плоть и кровь, превращалась в составной элемент быта вполне и настоящим образом"
fordítása a Lenin Összes 33. kötet 490. oldala szerint: "Államapparátusunk megújítása érdekében a következő feladatot kell mindenáron magunk elé tűznünk: először - tanulni, másodszor - tanulni, és harmadszor - tanulni, és aztán ügyelni arra, hogy tudásunk ne maradjon holt betű, vagy divatos frázis (ami nálunk minek is tagadnánk, bizony igen gyakran megesik) hogy a tudás valóban a vérünkbe menjen át, hogy teljes mértékben és igazán mindennapi életünk alkotórészévé váljon." (Lenin azé' ennél színesebben fogalmazott)
 |
| Lenin tolószékben 1923-ban |
Az időpont fontos, ekkor Lenin már nagy beteg, a cikket az egyik utolsó lehelletének tartják, amivel még intő szót üzen a túlélőknek. A pártvezetői feladatokat is átvette már hónapokkal korábban (1922 december) Sztálin, miután az 1922-es év az egyik legeseménydúsabbnak mondható ebben az időszakban. Februárban még tartott a Távol-Keleten a polgárháború (Habarovszk), s Vilnius is inkább Lengyelországhoz szeretett volna csatlakozni, ahogy sor is került erre az ország déli részén. Áprilisban a gazdasági kérdésekkel foglalkozó Genoai Konferencián (1922. április 10. - május 19.) a szovjet-orosz küldöttség jelenléte már Szovjet-Oroszország nemzetközi elszigeteltségének végét jelentette. A küldöttség tagja volt Litvinov is, a harmincas évek külügyminisztere, akkor még csak népbiztos-helyettesként, egyúttal Észtországba kinevezett követként (az egyedüli országgal, mellyel 1920-ban diplomáciai kapcsolatot sikerült a szovjethatalomnak felállítania), de a delegációt épp a nemzetközi elszigeteltségből való feloldás példájaként nem külügyi diplomata, hanem (kül)kereskedelmi ügyekkel foglalkozó diplomata vezette (Kraszin), ez lényegében ugyanaz, miközben mégsem. Azon túl, hogy maga a konferencia kudarccal végződött a pénzügyi stabilizáció érdekében tárgyalt alapkérdés, a nemzetközi adóságok rendezése ügyében, ez egyben Szovjet-Oroszország első diplomáciai sikere is volt (a Rapallói egyezménnyel egyidőben), mert ezzel meghiúsult a volt cári adósságok szovjet elismertetése is.
Ezzel egyidőben április 16-án Litvinov akkori főnöke Csicserin (az akkori népbiztos) aláírta a rapallói egyezményt a németekkel. Ebben Szovjet-Oroszország ugyan lemondott a jóvátételről, igaz a németek is elfogadták az oroszországi német javak államosítását, de mindkettejük számára jelentős kereskedelmi megállapodás is volt, a két újra éledező ország közti diplomáciai és konzuli kapcsolat felvételének pillanata ez, nem beszélve, hogy később alapja az ennél 'szélesebb körű' német-orosz együttműködéseknek.
Ja, és év végén létrejött a Szovjetúnió, a későbbi 'nagy testvér' (ennek módja is megérne egy posztot). Azaz minden a konszolidáció útján haladt, a külkapcsolatok rendeződni látszódtak, annál több volt az elintéznivaló odahaza. S az öreg, a Nagy Szervező kidőlt.
Szovjet-Oroszországon belül több minden történt, s fontosabbak, mint idegenben. A konszolidáció kezdeteként a közigazgatás átszervezésének része volt a Cseka megszűntetése. Lett helyette más ugyan, a GPU (Állami Politikai Hatóság), immár - elődjétől eltérően - betagolva (alárendelve) a Belügyi Népbiztosság szervezetébe, annak önálló osztályaként működve tovább. A Lubjanka megmaradt.
Az előző évben elfogadott és fokozatosan bevezetett Új gazdaságpolitika (NEP) a gazdaságpolitika alapvető átszervezését, az 1918-tól működtetett hadikommunizmus befejezését/leállítását jelentette. A monetáris politikában is jelentős változást hozott ez az 1922. év, szintén a konszolidáció részeként. Bevezették új fizető eszközként az arany alapra helyezett cservonyecet. Ekkortől, az év második felétől, de még 1923-ban is párhuzamosan létezett a cservonyec és a korábbi papírrubel, utóbbi elképesztő mértékben inflálódva, és kiszorulva (mert ez is volt a cél). A havi reálbér még mindig harmada volt a háború előtti utolsó békeévének (9,47 rubel a 25 rubelhez képest), s áru továbbra is kevés, a bérek 50 %-át árukban és szolgáltatásokban 'adták ki' (ez nem ugyanaza az áru, amiről írtam, hogy nincs, mert a 'kiadás' nem a keresletnek megfelelő árut jelentett, hanem azt, amit a nagy elosztó-rendszer éppen be tudott szerezni, ha cukor, akkor azzal lett tele a kamra, miközben liszt éppen hiányzott). Ez évben állították fel a Prombankot (Promislennij Bank, azaz Ipari Bank), az ipar hitelezésére, s határoztak egy agrárkódex bevezetéséről, mely megerősítette a föld államosítását, szemérmesebbek számára nacionalizálását (nemzeti tulajdonba vételét), megtíltva egyben a föld forgalmát, a gazdaságok felaprózódását, viszont engedélyezte a földbérletet és a bérmunkát az agráriumban. Ez azért nem járt együtt a magánkezdeményezések támogatásával. Az azévi 'vagyonpolitikai irányelvek'hez kapcsolódott az egyházi javak elkobzása az éhezőknek szánt pénzalap javára. Tyihon pátriarkát tiltakozása miatt a Donszkoj-kolostorba internálták.
Új munka törvénykönyvet is bevezettek az évben, ez biztosította a nyolc órás munkaidőt, 2 hét fizetett szabadságot, társadalombiztosítást, s lehetővé tette a munkahelyi kollektív szerződések rendszerét. Persze kisebb területen, s kevesebb orosz számára, az I VH-hoz képest 710 e km2-tel (8 Magyarországnyival !) lett kisebb Oroszország, s a háború, majd a polgárháború, a területveszteségek, s nem utolsósorban a szegénységből eredő éhínség 28,5 millió orosszal rövidítette a 'jelenléti ívet'.
A párt XI. kongresszusán (márc. 27. - ápr. 2.) létrehozták a főtitkári tisztséget, melyre Kamenyev javaslatára (Leninre nem hallgatva) Sztálint választották meg. A pártplénumot követő Komszomol-konferencián elhatározták az úttörőmozgalom megszervezését (ennek témánk szempontjából külön jelentősége van) 'kézbe véve' az ifjúság ideológiai nevelését. Ősszel, november 1-én dekrétumot fogadnak el a felsőfokú tanintézmények számára kötelező társadalomtudományi tantárgyak egységes bevezetéséről. Innentől kezdve volt kötelező a "történelmi materializmus", "a kapitalizmus és a proletárforradalom", valamint "az orosz föderció politikai rendszere és társadalmi feladatai" c. tantárgyak. Az első oktatása végigkísérte az egész rendszer időszakát egészes az 1980-as évekig.
 |
| Andrej Mironov, mint Osztap Bender a 12 szék 1976-os változatában |
Ilf és Petrov korszaka volt ez, az Ippolit Matvejevicseké, meg az Osztap Bendereké. A hatalom már eldőlt, de még nem szilárdult meg, s nem lehetett még látni, végül milyen alakot ölt. Borzasztóan izgalmas évek voltak az 1920-as évek, nagy buzdulásokkal, s nagy féltésekkel. Mindkét oldalon. Az 1920-as II. Internacionálé kongresszusra írt Tézisekben, a Nagy Kombinátor (az igazi) hatodik tézisként világosan kifejtette, hogy az osztályharc nem szűnik meg, hanem erősödni fog a szovjetek hatalomra jutása után (majd mindenhol, ahol hatalomra fog jutni - remélte). Ezért kapott a GPU jogot októberben bírósági eljárás nélküli likvidálásra, munkatáborba zárásra a társadalmilag veszélyesnek minősített elemeket érintően, mely minősítést ő maga végezhette el. S ezért ítéltek halálra 34 eszer (SZR, azaz szociálrevolucionyer) vezetőt a nyár folyamán, akiket csak a II. Internacionálé vezetőinek személyes moszkvai fellépése mentett meg a haláltól. (Az eszer még a menyseviknél is 'rosszabb' volt akkoriban)
Mindez olyan idők voltak, ami kedvezett a feketegazdaságnak, a hétköznapi ügyeskedésnek, mindannak, amiről a Tizenkét székben (1928), és az Aranyborjúban (1931) szatíraként olvashatunk. Két volt Csekástól, akik közül az egyiket vszeg likvidálták (1937, Ilf, hivatalosan TBC), a másik Szevasztopol ostrománál halt hősi halált (1942, Petrov, lezuhan a visszatérő repülő).
Akár Mironovval nézegetjük, akár Gajdaj pár évvel korábbi filmkockái diszleteit, ruhatárát tekintjük, színesen tárul elénk ez a világ.
Épp csak véget értek a Ragyogj, ragyogj csillagom (1969) polgárháború sújtotta évei, mégis Oleg Tabakov (Iszkremas) és Jevgenyij Leonov (Páska, a mozigépész) nagyszerű kettősének keserédes története konkrétan illeszkedik témánkhoz a szovjet-orosz értelmiség (ezen túl a hivatalnokok, pártvezetők) képzésének igényéhez, vagy ahogy maga Lenin mondaná "szükségszerűségéhez". Általában a kultúra, a tudomány, az ismeretek eljutattatásához a tömegekhez. (kedvcsinálónak 1. rész 4:30-től kezdődően, vagy 2. rész 6:30 tól kezdődően, oroszul van, de megint csak a 'színek' és a hangulat a lényeges).
Majakovszkij ez évben írta az Önagyonülésezőket. (Talán segít megvilágítani egy oldalról - az előbb mutatott képfestő elemek mellett - az 1920-as évek szovjet-orosz szellemiségét Trockij 1930-as cikke Majakovszkij öngyilkosságáról) S mint a példánk mutatja, az államaparátus megújítása napirenden volt.
Előzményei
A tanulni ige, az arra való felszólítás, buzdítás, már korábban is a lenini terminológia része volt, hiszen a Komintern 1922. november 13-i IV. Kongresszusa kapcsán az "Oroszországi forradalom öt éve" címmel írott - ekkor még 'nem-annyira-beteg' - beszédében/írásában már megfogalmazza az alaptézist: "Важнейшей задачей для нас является сейчас: учиться и учиться" magyarul: "Jelenleg a legfontosabb feladatunk tanulni és tanulni", amely majd 5 év múlva a Komszomol (oroszul: ВЛКСМ) 8. kongresszusán 1928 május 16-án tartott nyitó beszédében hangzik el Sztálintól hármas alakban (ezzel is meghaladva mesterét), az immár továbbgondolt 'sztálini gondolat', hogy "Учиться, учиться, учиться..." Úgy, mint az akkori ifjúság legfontosabb feladata.
A teljességhez el kell mondani, hogy ezt megelőzően Leninnek egy, a szociál-demokraták akkori helyzetét elemző 1899-es művében - mely ugyan csak 1924-ben jelent meg - szerepel egy hasonló (háromszor leírt) előfordulása a "tanulni, tanulni, tanulni" alaknak, de tartalmában ez másról szól. Nem szólít fel, nem hív fel cselekvésre, hanem elmondja, hogy a "mi" munkásmozgalmunk (az övék) semmiben sem maradhat el az európaitól. Mert a munkások közt igazi hősök teremnek, akik - annak ellenére, hogy képzetlenek, s gályáznak a gyárakban - annyira, de annyira [jó, csak 1x van] jellemesek, s annyi bennük az akaraterő, hogy az elég ahhoz, hogy tanuljanak (3x) és igazi szociál-demokratát faragjanak magukból, munkás értelmiségit. Meg ilyenek. [Tényleg]
И наше русское рабочее движение обещает не отстать в этом отношении от европейского. В то время, как образованное общество теряет интерес к честной, нелегальной литературе, среди рабочих растет страстное стремление к знанию и к социализму, среди рабочих выделяются настоящие герои, которые — несмотря на безобразную обстановку своей жизни, несмотря на отупляющую каторжную работу на фабрике, — находят в себе столько характера и силы воли, чтобы учиться, учиться и учиться и вырабатывать из себя сознательных социал-демократов, “рабочую интеллигенцию”.
A tanulni ige főnévi igenevi alakja ebben a szövegkörnyezetben nyelvtani szabály miatt főnévi igenév, mert a célhatározói mellérendelő mondat-szerkezetben a két mellékmondat alanya azonos (ha eltérő lenne, pl. az első mondat alanya a második mondat tárgya lenne, akkor múlt idő lenne).
Olyan meg, hogy "tanulni, tanulni s megint csak tanulni", azaz "учиться, учиться и еще раз учиться" sosem létezett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sicc 2009.12.28. 19:43:38
Gyaksi, gyaksi, gyaksi!
Csinálni, csinálni, csinálni!
Ezt nem Lenin találta ki, hanem Isten.
Amenhotep 2009.12.28. 19:48:38
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.28. 19:53:34
Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.12.28. 20:15:45
Varánusz · http://varanusz.blogspot.com 2009.12.28. 20:37:13
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.28. 20:43:25
Viktus 2009.12.28. 20:47:57
Tanulni a jelenből,
Tanulni a múltból,
Tanulni a szépből,
S tanulni a rosszból.
Tanulni gyűlölni,
Tanulni szeretni,
Tanulni sírni,
S tanulni nevetni.
Tanulni, mi a sötétség,
Tanulni, mi az, ha félek,
Tanulni, mi a szenvedés,
Tanulni, mi az élet…
Marr 2009.12.28. 22:01:46
lécci 2009.12.28. 22:35:08
Ez a "szokták" érdekelne. Kik?
szépmező 2009.12.28. 23:25:39
Viktus 2009.12.28. 23:40:12
Régen tolta anno v.ki gondolom tanulni, tanulni, tanulni az egyetlen összefüggés abból született, de szép.
lécci 2009.12.28. 23:44:23
Ez az egész egy szünidei, meg ünnepekek közti könnyű áttekintése egy nem igazán történelmi témának. Ennek apropóján vettettem az olvasókkal egy pillantást a '20-as évek szovjet-orosz hétköznapjaira.
Annyi bulvár volt benne, hogy érdekelje két bejgli közt az olvasót (ez be is jött, címlapos lett).
A többi csak száraz érdekesség, hogy bár a gondolat, mely önképzésre, tanulmányokra sarkallja a fiatal orosz értelmiséget (a leendő állam - és párt- apparátus tagjait) Leniné, ő maga ezt így sosem mondta, sosem írta le, nincs nyoma.
Amikor tehát azt halljuk, hogy "-Látod fiam, Lenin is (!) megmondta, hogy tanulni, stb. ...", akkor fogjuk tudni, hogy no-no, ilyet ő sosem mondott. Szerette volna, ha tanult, meg kupálódott volna az a nemzedék, de 'idézni' csak "pontosan, szépen, ahogy..." :)
Jó pihenést, év végi ellazulást, s majd aztán BUÉK !
lécci 2009.12.29. 00:01:28
A szovjet közoktatásban (melyben előre bocsátom, nem vettem részt) tanították, hogyan jegyzetelt, s a kisiskolásoknak el kellett ezt sajátítani. A szavak elejét és végét írta le, s közé tett egy kötőjelet. Valahogy úgy, mintha azt írnám le a konsztyitúcija (alkotmány) szó kapcsán, hogy: konst-ija.
A Filozófiai füzeteket mikor írta, akkor volt szokása, hogy a kikölcsönzött könyveket, jegyzeteket e szerint a módszerrel kipreparálta, s aztán írta meg a maga filózófiai jegyzetét, feljeygzését.
Aztán azokat a példányokat, amiket az egyes könyvtárakban így 'ott hagyott', azokat is mutogatták. Állítólag Londonban is eszerint dolgozott. 1902-1900 között hatszor látogatta meg a British Libraryt.
www.bl.uk/reshelp/findhelpsubject/history/history/lenin/lenin.html
Bandibacsi34 2009.12.29. 00:33:48
(azért nem biztos, hogy mindenkit ő kezeltetett volna el akkoriban-Frunze, Mehlisz stb., nagy ország, mint az USA, leszámolások ott is voltak minden oldalról, vagy tévedek? Most olvasgatom Beria fiának a könyvét, azt írta, hogy pl. Jezsov 2x is megpróbálta eltetetni láb alól, mert félt, hogy ő örökli majd a posztját-így is lett.)
wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2009.12.29. 06:59:41
Сур сур бас дахин сур.
MTi 2009.12.29. 07:37:37
- ??
- Elvtársak, ne lőjetek....
GaliLeo 2009.12.29. 08:09:36
GaliLeo 2009.12.29. 08:46:58
Это что за бармалей к нам залез на мавзолей?
Брови черные, густые, речи длинные, пустые.
Он и маршал, и герой.
Догадайся, кто такой ?
Кто даст правильный ответ,
Тот получит 10 лет.
Magyarul: Ki ez a bunkó, aki felmészott a mauzóleumra? Szemöldöke fekete, sűrű, beszédei hosszúak és üresek. Marsall is ő, meg hős is. Eltaláltad? A helyes válaszért tíz év jár.
GaliLeo 2009.12.29. 08:48:10
alcorbt 2009.12.29. 12:22:58
lécci 2009.12.29. 16:20:58
A versike külön tetszett, köszönöm.
Lucius Flavius Arrianus 2009.12.29. 20:20:13
Sztálin hatalomra jutásának körülményeiről lásd Kenéz: A Szovjetunió története (Akkord, Budapest, 2008.) és a Font-Krausz-Niederhauser-Szvák: Oroszország története (Pannonica, Budapest, 2001.) c. műveket. Mindkettő informatív. Kisebb fenntartásokkal, de jól használható még Béládi-Krausz: Sztálin (Láng Kiadó, Budapest, 1990.).
Lucius Flavius Arrianus 2009.12.29. 20:28:19
Hát igen, drága Arcsibald Arcsibaldovics, Kobától nem állt távol a patológiás mazochizmus :-)
A poszt remek volt!
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.30. 16:42:46
Már akartam kérdezni: hogy csináljátok a képaláírásokat?
OFF 2.:
Boldog új évet nektek, a lemilblog rokonlelkei nevében is!
ON:
A poszt klassz volt, köszönöm!
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.12.30. 17:08:55
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.12.30. 17:13:19
fater.lajos 2010.01.02. 21:19:16
lécci 2010.01.02. 22:08:33
Érdekelne amit írtál, ha adnál valami kapaszkodót amin el tudnék indulni, hogy utánanézzek.
Sem a Guberina+Lenin, sem a Губерина+Ленин nem segít a keresőben (ad viszont sok Guberina nevű horvát tudóst fel, számtalan hivatkozásaikkal, nehéz köztük 'átjutnom')
vén betyár 2010.01.04. 15:05:12
menjünk aktuálpolitikába.
Újra elolvastam a kommunista-szombatokról szóló posztot és rájöttem arra, hogy mi zavart már korábban is.A SZU első Munka Törvénykönyvében rögzitették a napi 8 órás munkaidőt, de a hetit, havit nem és tudomásom szerint a terveket meg dekádokra bontva teljesítették.
Nálunk Magyarországon is heti munkaidő volt, napi 8 óra, szombaton is, így csak kommunista vasárnapot lehetett szervezni, vagy szombaton túlóraként kommunista műszakot.Emlékszem, a 60-as
évek végén ámulva hallgattuk az egyik USA-ból rokonlátogatásról hazatért barátunkat, aki elmesélte, hogy ott PÉNTEKEN DU KETTŐKOR abbahagyják a munkát hétfő reggelig.Nálunk vmikor
a 70-es évek végén, 80-asok kezdetén vezették be először kéthetenként a szabadszombatot, majd később minden szombatra kiterjesztették.
A poszt különben hihetetlenül alapos, tartalmas és mégis szórakoztató volt, köszi.
vén betyár 2010.01.04. 15:19:50
Az illegalitásban otthon azt mondod az asszonynak:megyek a szeretőmhöz.
A szeretődnek pedig azt: megyek haza.
Közben nem mész sehova.
De akkor mit csinálok Lenin elvtárs?
Közben lehet: tanulni, tanulni, tanulni.
Lucius Flavius Arrianus 2010.01.04. 16:03:21
...valamint mesélik még azt is, hogy amidőn Krupszkaja et.-nő valamiért nemtetszését fejezte ki Sztálin et.-nak valamikor a huszas évek végén, akkor a nagy mókamester hírében álló Népek Atyja imígyen torkolta le: "ha nem fejezi be, kedves et.-nő, akkor igen hamar másik özvegyet fogunk találni Lenin et-nak." :-)
juanitalenteja 2014.03.21. 16:08:25
Ilf-Petrovból írom most a szakdolgozatom, és pont egy ilyen laza stílusú cikkre volt szükségem a 20-as évek szovjet hétköznapjairól, rengeteget segítettél vele. Egy kérdésem lenne: miből vontad le azt a következtetést, hogy Ilf csak "hivatalosan" halt meg TBC-ben, egyébként meg valószínűleg likvidálták? Ez csak saját vélemény, vagy talán olvastad is valahol? Azért kérdezem, mert kicsit beleástam magam az életrajzukba, és erre sehol nem találtam utalást. Sőt, Petrov a visszaemlékezéseiben azt írja, hogy amikor Ilf halála előtt egy évvel együtt utaztak Amerikában, akkor kezdett el Ilf rosszul lenni, és akkor már vért köpött. ..
kommentek