2010.05.17. 18:00
Az SMS Königsberg harcai Kelet-Afrikában és az Indiai-óceánon 2.
A megkerült cirkáló
Újabb brit tengeri egységek érkeztek a térségbe, hogy megtalálják és elsüllyesszék a Könisberget. A HMS Chatham kiscirkáló, amelyhez később csatlakozott a HMS Dartmouth és HMS Weymouth módszeresen átkutatta NKA partvidékét. Dacára az alapos kutatásnak, nem találtak semmit. A megoldás az Intelligence-től érkezett. A Lindi kikötőjében korábban elfogott és szétszerelt Präsident nevű német teherhajót újra átvizsgálva olyan iratot találtak, hogy szállítson szenet Salele állomásra. Salale a Rufidzsi-folyó deltavidékének folyami kikötőcskéje volt, és a britek eddig el nem tudták képzelni, hogy ennek köze lehetne a Königsberg elködléséhez. Azonban, mikor elfogták a 350 tonnás Adjutantot is, és ugyanilyen parancsot találtak rajta, gyanakodni kezdtek, hogy az utasításnak nem sok értelme volna, ha nincs ott senki, akinek a szénre szüksége van. Márpedig az Indiai-óceánon csak egy német hajónak volt valószínűsíthetően ilyen igénye, a kámforrá vált Königsbergnek. A HMS Chatham cirkáló ezért október 30-án ellenőrizte a megnevezett helyet.
Először a partvidéken európaiakat vett észre, majd a partraszálló különítménye elzavarva őket német megfigyelő posztra bukkant. Kisvártatva a bennszülöttek is megerősítették az információt, hogy egy nagy hajó úszik a folyón. A partraszállt matrózok közül az egyik egy magas fa tetejére felmászva megpillantotta a sűrű mangroveerdőből kikandikáló, lombokkal álcázott árbócokat. A turpisságot sikerült leleplezni, a Königsberget vizuálisan azonosították. A Chatham jelére a Weymouth és a Dartmouth is a Rufidzsi torkolatához indult.
 |
| A Chatham tüzet nyit a Salale mellett horgonyzó német hajókra. Zölddel a német partvédelmi állások helye jelölve. A térképek a richthofen.com oldaláról származnak. |
Mindhárom brit cirkáló modern volt, valamint nagyobbak és erősebb fegyverzettel is rendelkezetek (152 mm-es főfegyverzet). November 2-án a Chatham behajózott a deltába, s kihasználva nagyobb lőtávját tüzet nyitott a két német hajó vélt rejtekhelyére, de eredményt nem ért el. Három napon át ismételte a támadást, s végeredményben a Somalin 13 km-ről olyan súlyos sérüléseket okozott, hogy az kigyulladt, majd elsüllyedt. A Königsberget csak megkarcolni sikerült, valamint beteríteni a fedélzetét jelentős mennyiségű iszapos trutymóval. Looff pár kilométerrel feljebb navigált folyón, még mélyebbre bújva a zegzugos deltavilág és erdő rejtekébe - és zátonyra futott egy homokpadon. A Königsberg billegett, de nem borult fel, és az esők által felduzzasztott Rufidzsi áradásának beköszöntével le tudott veszkődni a zátonyról. A brit cirkáló nem tudta követni a sekély folyóban, mivel nem voltak hajózási térképei a folyóról, s ezért fogalma sem volt a mélységéről. Megpróbáltak egy kis merülésű torpedónaszádot utánaküldeni, de ezt a próbálkozást a deltában felállított lövegek visszaverték.
 |
| A Königsberg alacsony vízállásnál zátonyra futva |
 |
| A Somali lassan korrodálódó, benőtt és behordalékolt roncsa 1962-ben |
Vesztegzár a Rufidzsi-deltában
 |
| Itt süllyesztették el a Newbridge-et |
Egyelőre patthelyzet alakult ki, a brit hajók nem tudták megközelíteni a németet, az meg nem tudott kijönni. A britek blokád mellett döntettek és november 10-én keresztbe fordítva elsüllyesztették a Newbridge szénszállító gőzöst azon a csatornán, ahol Königsberget látták. Később rájöttek, hogy ha valamennyi hajózható ágat így akarják eltorlaszolni, az elég sok hajójukba fog kerülni, úgyhogy a maradékot inkább elaknásították. Elsőnek Curtiss hidroplánokkal próbálták megkeresni a német cirkálót, hogy később lebombázhassák. Kezdetben csak egy gép állt rendelkezésre, Denis Cutler pilótáé, aki november 19-i repülésén nem talált semmit, ellenben átlőtték a motorját. A Königsbergen ugyanis rögtönzött légelhárítást állítottak fel géppuskákkal és kiskaliberű lövegekkel. November 22-én a
 |
| A Curtiss hidroplán |
kijavított Curtiss megtalálta a cirkálót új horgonyzóhelyén, de a landolás balul sikerült és a gép súlyosan megsérült. December 3-ra sikerült kijavítani és az elpusztíthatatlan Cutler újra felszállt. December 10-i bevetésén végképp lelőtték, a gép totálkáros lett, pilótája fogságba esett.
Karácsonykor a britek következő rádióüzenetet küldték a Königsbergnek: "We wish you a merry Christmas and happy New Year, we hope to see you soon" (Boldog Karácsonyt és Új Évet, reméljük hamarosan találkozunk /más felfogásban: hamarosan elmegyünk magukért/). Amire a németek a következőt felelték: "Thanks, same to you, if you wish to see me I am always at home" (Köszönjük, viszont, bármikor meglátogathatnak, várjuk Önöket...). A kedélyes fenyegetőzés ellenére a találkára még hat hónapot várni kellett.
Az előretolt helyőrség
 |
| KAR tisztek, Jubaföldön 1914-ben. B. R. Graham alezredes, a KAR 3. zászlóaljának parancsnoka középen, jobbról a harmadik |
A Rufidzsi-delta jelentette akadályt csak komoly ostrommal lehetett leküzdeni, ezért a britek elhatározták, hogy a Mafia-szigetet el kell foglalni. Újév napján a KAR 1. zászlóaljának 4 százada kezdett felkészülni a feladatra. Nairobiba vitték őket L. M. Soames őrnagy parancsnoksága alatt, majd B. R. Graham alezredes tartott eligazítást az általános helyzetre vonatkozóan. Ezután tűzharcban való előrenyomulást gyakoroltak bozótos terepen egy hétig. Január 7-én Mombasába indultak vonaton.
Január 8-án a négy század fent említett katona, egy géppuskás osztag a KAR 4. zászlóaljából és egy század a 101. Gránátos zászlóaljból behajózódott a Kinfauns Castle felfegyverzett kereskedelmi gőzösre. A teljes egység parancsnoka L. E. S. Ward alezredes lett. Január 10-én reggel fél hétkor a HMS Fox és a Kinfauns Castle lőni kezdte Mafia-szigetének nyugati oldalát. A partraszállás ellenállás nélkül lefolyt.
 |
| A HMS Fox |
A szigetet Schiller tartalékos hadnagy és 30 embere tartotta megszállva szeptember óta. Az ember azt hinné, hogy egy közel hússzoros túlerő elől hanyatt-homlok menekülni kezdtek, de nem. Négy órán át vívtak egyenlőtlen tűzharcot, majd a német fél megadta magát. Von Delling különítményének egy vitorlással sikerült elmenekülnie, a többiek fogságba estek. Schiller hadnagy magatehetetlenül feküdt a fűben egy mangófa alatt, amelynek lombkoronájából a brit katonákat lőtte a megsebesülésig. Lövöldözni kellett kezdenie, hogy megtalálják és megmentsék az életét. A brit orvosok álhatatosan ápolták feleségével együtt, aki szintén sebesülten esett fogságba. Később mindkettőjüket méltányosságból szabadon engedték, mivel von Lettow-Vorbeck hasonlóképpen cselekedett előzőleg két fogságba esett angol tiszttel.
A sziget felett J. D. Mackey alezredes vette át az uralmat, aki hírszerzési bázist épített ki rajta és ügynökeit vitorlásokkal küldte ki a szárazföldre. A Királyi Haditengerészet Légiereje leszállópályát jelölt ki, és hangárt épített Kilindoni közelében.
 |
| Az Adjutant |
 |
| Ezen a ponton futott partra az Adjutant |
1915. február 6-án az Adjutant nevű 350 tonnás hajó felderítőútra indult a deltába. Az Adjutant a Helmuth-hoz hasonlóan német hajó volt, de a háború kezdetén a britek elfogták. Most viszont a Schutztruppe tüzébe került és irányíthatatlanná lőtték. A hajó partrafutott, a németek visszaszerezték, legénységét foglyul ejtették. Az Adjutant később Darba került, ahol tervbe lett véve, hogy vasúton a Tanganyika-tóra viszik. Úgy tudom a tóra végül nem érkezett meg, mielőtt azt 1916 nyarán a brit és belga csapatok elvágták volna, de hogy akkor mi lett további sorsa, azt nem tudom. A hajót valóban darabokra bontották és átszállították a Kigomába. A szét- és összelegózás azonban időigényes volt. A belgák előbb érkeztek meg, mint az Adjutantot sikerült volna újra üzemképes állapotba helyezni 1916 nyarán, így hadizsákmány lett belőle. Ha sikerült volna működésbe helyezni, az nem kevés problémát okozott volna a tavon, de erről majd máskor.
 |
| A Sopwith 807-es |
_in_1907.jpg) |
| A HMS Goliath 1907-ben |
1915. február 20-án haditengerészeti Sopwith 807-es repülőgépek érkeztek, de a trópusi melegben ezek a gépek nem hozták a motorteljesítményt. Még könnyített burkolattal sem tudtak biztonságos magasságba emelkedni bombateherrel, és a tesztelés során az egyiket összetörték. A másikat az időjárás teljesen kikezdte: rotorját és a fakereteket a hőség meghajlította, így üzemképtelenné vált. Március elején megkísérelték az öreg HMS Goliath sorhajó 302 mm-es ágyúival támadni a Königsberget, de még azzal sem tudtak annak horgonyzóhelyéig ellőni. Még három Short Folder típusú repülőgépet hoztak, melyekkel bombaszállításra teljesen alkalmatlanok voltak, viszont folymatosan szemmel tudták tartani a német cirkálót. A felderítő repülések során ezek közül még egy áldozatul esett a légvédelmi tűznek. Mivel a korabeli technikával az afrikai hőségben nem lehetett repülőgépekkel elsülyeszteni a hajót és a modernebb cirkálók sem tudták megközelíteni, ezért új eszközre volt szükség. Két, eredetileg folyami használatra épített monitor harcba vetését határozták el, melyeket a helyszínre kellett vontatni.
 |
| Egy Short Folder 184 |
A brit hajók az összecsapások során néha fel nem robbant lövedékektől szenvedtek el találatokat. Az ilyeneket megvizsgálva némelyiken világosan látszott a bevésett 1915-ös gyártási év. Ez Meinertzhagen kommentárja szerint minősítette a flotta 1914 október végétől fennálló blokádjának hatásosságát. A szokás szerint arrogáns és vitriolos hangú megjegyzés azonban igazságtalan. Figyelmen kívül hagyja ugyanis a Rubens fifikás blokádtörési kísérletét.
A Rubens útja
A Königsberg blokád alá szorulását Berlinben sem nézhették teljesen tétlenül. Elhatározták, hogy a Rubens nevű, Hamburgban a háború kezdetén lefoglalt brit teherhajót útnak indítják Kelet-Afrikába utánpótlást szállítani. A Rubenst eredetileg a Horn-foknál operáló Graf Spee admirális flottájának támogatására akarták kiküldeni, de az időközben december 8-án csatát vesztett a Falkland-szigeteknél és odaveszett. Magától adódott, hogy NKA-ba kellene átirányítani a Rubenst; egyrészt a gyarmat számára szállíthatna utánpótlást, hadianyagokat, másrészt a Königsberg számára. A Birodalmi Gyarmatügyi Hivatal és a Schutztruppe Főparancsnoksága igényekkel állt elő, mit szeretne kiszállítani, ezért a küldetés halasztódott. Január végén kapta meg Carl-Friedrich Christiansen fregatthadnagy (Oberleutnant zur See) a parancsnokságot. A szárazföldi erők számára berakott készletek mellett 2000 tonna szenet is vitt magával a Rubens (ebből 400-at az út során felhasznált). Kifutás után a német aknamezők szakértői torpedóhajók kíséretében átkalauzolták a hajót a veszélyes zónákon. Az Északi-tengeren az U9-cel kellett volna randevúzni, de az hajtóműhiba miatt nem érkezett meg, így a Rubens maga vágott neki a
 |
| A Rubens a Kronborg álcafestésében |
Norvégia felé vezető útnak. Éjszaka teljesen átalakították a hajó fedélzetét, ácsolt álcafelépítmények és kémények kerültek rá, hogy a hajó olyan kinézetet kapjon, mint a Kronborg dán gőzös, mely perpillanat Koppenhágában állt a szárazdokkban generáljavítás alatt. A kéményeket átfestették sárgára, és vörös dán zászlót (Danebrog) pingáltak rá. A németek nem bízták a véletlenre: a Rubens teljes legénysége észak-schleswigiekből állt, akik perfekt dánok voltak szükség esetén. Nem lett szükség rá; a blokádon észrevétlen áthatoltak és február 22-én délnyugatnak fordulva elhajóztak az Ír-sziget mellett.
A naueni német rádiótól azt az tájékoztatást kapták, hogy érkezésük időpontját megpróbálják a windhoek-i vevővel tudatni, mely majd kapcsolatba lép a Königsberggel. Április 1-jétől a cirkáló maga jelentkezik és jelentést ad az aktuális helyzetről a Rufidzsi környékén. A Königsberg valóban bejelentkezett és tudni akarta, hogyan kaphatja meg a szenet. Első javaslatát, hogy a nyílt tengeren találkozzanak, a Rubens kénytelen volt visszautasítani. Készleteket és lőszert tudott volna átrakodni a nyílt tengeren, de a legalulra került szenet biztosan nem. Amíg a Königsberg ezen rágódott, a teherszállító a Seychelles egyik korallszigete, Aldabra felé vette az irányt. Éjszaka láttak egy elsötétített hajót elmenni mellettük, utólag kiderült, hogy ez a Kinfauns Castle volt, akivel nem ismerték fel egymást. A sziget bennszülött uralkodója szívélyesen üdvözölte a rögtönzött brit logogó alatt közeledő "dánokat", akik behajóztak a nagyon szűk öbölbe javítómunkálatokat végezni. Egyben a hajót is átfestették, ezúttal a British India Line színeire. Elfogyasztották a király által ajándékozott teknősbékákat és közben megjött a Königsberg üzenete is: találka Tangában.
A Rubens újra útra kelt. Utólagos összevetés alapján éppen elkerülte a visszafelé jövő Kinfauns Castle-t, amely a Seychelles-szigeteket ellenőrizni jött. Tangától hat tengeri mérföldre északra azonban kifutottak a szerencsetartalékból: a HMS Hyacinth cirkáló közeledett
 |
| HMS Hyacinth |
szemből teljes gőzzel. Christiansen kapitány legott a partnak fordult, felhúzatta a német lobogót és a Mansa(Manza)-öböl sekély vizébe vezette a hajót, remélve, hogy oda a mélyebb merülésű cirkáló nem tudja követni. Tényleg nem tudta, ez azonban nem akadályozta meg benne, hogy tüzet nyisson. Az első lövések mind rövidre sikerültek, a második sortűz dettó. A Rubens addig ügyeskedett a part mentén, amíg már csak egy méter víz maradt a fenék alatt. De akkor a cirkáló belőtte magát és két találatot ért el a hajóorron, valamint a széntárolón. Christiansen parancsot adott a fedélzet felgyújtására és a fenékszerelp kinyitására. A fellángoló tűz miatt úgy nézett ki, mintha súlyos lett volna a helyzet, ugyanakkor a beömlő tengervíz megakadályozta a lőszerrakomány esetleges felrobbanását. Ezután a legénység elhagyta a hajót.
 |
| Mentik a Rubens rakományát |
A Hyacinth megkísérelte birtokba venni a roncsot, de a hozzá igyekvő csónakot a Schutztruppe beérkező katonáinak tüze kergette el. Így jobb híján lőttek még néhányat a roncsba és aknazárat telepítettek köré, nehogy egy másik német hajó menteni igyekezzen. A Hyacinth meghibásodott az események során, ezért távozott a helyszínről. A Schutztruppe a sekély vízből minden felszerelést kimentett, kivéve a maradék 1600 tonna szenet. A szén ekkorra mindegy lett a Königsbergnek. A tervezett tangai randevúra való eljutás szándékával Looff kapitány megkísérelte a kitörést, de túlságosan nagy ellenállással találta szemben magát. Feltételezés szerint a britek lehallgatták és megfejtették a kódolt üzenetet, így jutottak a Rubens nyomára is. Mivel a blokádot immár húszon felüli számú brit hajó alkotta az összes csatornát lezárva, a cirkáló hermetikusan be volt zárva a Rufidzsi vizeire. Ami szén még volt a fedélzeten, az elég volt a végjátékra.
Harc az utolsó töltényig
1915 tavaszára a Könisberg kezdett rossz állapotba kerülni. Az élelmiszerkészletek kifogytak, az élelmet vadászatból és a gyarmati közigazgatástól kapott utánpótlásból kellett megoldani. Mindkettő egyhangú és nem túl ízletes ételt eredményezett, ráadásul abból is kevesebbet a kelleténél. Nyárra a malária, az álomkór már a fél legénységet leverte lábáról és a megbetegedések egyre folytatódtak. A remények fogyatkozni kezdtek, hogy a hajót meg lehet menteni, a tétlenség kikezdte az idegeket. A legénység egy részét von Lettow-Vorbeck elcsaklizta. Az alezredes meggyőzte Looff kapitányt, hogy hasznosabb volna a Schutztruppe soraiban harcolniuk, mint tehetetlenül várni, ezért százan úgymond át lettek helyezve oda. Ekkoriban a hajó kazánjainak működésben tartása érdekében mangrovét égettek. A kazánt az áramfejlesztés miatt kellett fűteni, mely nélkül nem tudtak volna ivóvizet csinálni és kommunikálni sem. Kérdésesnek tűnt, hogy ha végre harcra kerül a sor, akkor a legénységet vajon lehetséges lesz-e ellenállásra bírnia a tiszteknek.
 |
| A Königsberg a deltában |
 |
| Egy Caudron III-as haditengerészeti felderítő és bombázógépet indítanak 1915 júliusában a Mafia-szigeten. Egy ilyen próbálta 2000 m magasságból lebombázni a Königsberget. |
 |
| A két monitor itt hajózott be a deltába |
.jpg) |
| A Severn. A képen jól látszik elképesztően alacsony fedélzete. |
 |
| Az első támadás a Kikale fölött horgonyzó Königsberg ellen |
 |
| A Mersey 1915. július 6-án támadni indul |
 |
| A második támadás pozíciói |
A Schutztruppe kötelékében
Looff nem a levegőbe beszélt a legyőzetlenséggel. A hajó legénységéből az ütközetben 33 német tengerész meghalt, de a 188 túlélő (köztük 65 sebesülttel) csatlakozott a már korábban a szárazföldi harcokban részt venni távozott bajtársakhoz. Szuahéliül kellett tanulniuk, lövészeti tréninget vettek és ezután megalakult a Königsberg-különítmény. Looff kapitányt előléptették sorhajókapitányi rangra (Kapitän zur See) és a bizonyos számítások szerint 27 nagyobb felszíni hajót, 40.000 tonna szenet és csillagászati összegeket felemésztő blokád kiállásáért elsőosztályú vaskeresztet kapott. A legénység fele másodosztályú vaskereszttel lett kitüntetve. Looff idővel felgyógyult sérüléseiből és von Lettow-Vorbeck irányítása alatt tovább küzdött a kelet-afrikai harcokban.
 |
| A szétlőtt Königsbergről mentik a felszerelést |
Schönefeld fregattkapitány szervezésében július 12-től szeptember 18-cal bezárólag a cirkáló roncsaiból szisztematikusan kimentettek mindent, amit csak lehetett, legfőképpen a még rajta maradt lövegeket. Leszereltek 10 db 105 mm-es löveget, 2 db 88 mm-est, kb. 1500 db lőszert, géppuskákat és egyéb katonai felszerelést. A négy tonnás ágyúkat barkácsolt fogatolással szállították a gyarmaton át, melyet hordárok vontattak a dzsungelben, olykor akár 400-an is. Ezek az ágyúk lettek a német kelet-afrikai harcok legnagyobb tábori lövegei, miután rögtönzött ágyútalpakra rakták őket. Mint említettem, az angolok is megmentették a Pegasus ágyúit, és ezek a Peggy-gun-ok szintén résztvettek a kelet-afrikai hadjáratban. Volt olyan ütközet, konkrétan 1916-ban Kondoa Iranginál, ahol a két már elsüllyedt hajó lövegei ismét egymást lőtték, mintha még mindig Zanzibár kikötőjében csatáztak volna.
 |
| A kifosztott Königsberg. Mindent leszereltek, amit csak lehetséges volt. |
A tüzérség szervezője Richard Wenig fregatthadnagy volt, a Königsberg tüzértisztje. A lövegek megjelenése nagyban növelte a Schutztruppe morálját, hiszen addig a gyarmat mindössze obskurus lövegekkel rendelkezett, most viszont a hadszíntér legnagyobb tábori lövegeit kapta meg. Igaz, ekként nem váltak be maradéktalanul, mert tervezésüknél fogva úgy tüzeltek, mintha mindig hajópáncél lenne a cél, és sorra küldték a puha talajba felrobbanás nélkül a lövedékeket. Két évvel később fogyott ki végleg a lőszer hozzájuk. Egyenként hagyták el őket hatástalanítva, pár darab a britek kezébe került és a mai napig megvan. Egy Mombasában, egy másik az ugandai Jinja-szigeten, egy harmadik pedig Pretoriában van kiállítva, ahova dél-afrikai hadizsákmányként került. A mombasai Königsberg-ágyú stílszerűen nem messze a Pegasus Fort Jesus múzeumban álló egyik túlélő lövegétől van elhelyezve.
.jpg) |
| A pretoriai ágyú, rekonstrukció után. Mintákat vettek a felületről és megállapították, milyen lehetett az eredeti színe. |
 |
| Az ugandai ágyú, előtte megtalálójával, Bob Wagnerrel. |
 |
| És végül a mombasai ágyú. |
A tengerész hazatér
A sors nem volt kegyes a cirkáló legénységéhez. 322 fő indult útnak a fedélzetén, s ebből mindössze 33-en tértek haza 1919 elején. A többiek áldozatul estek a kíméletlen éghajlatnak, a vadállatoknak, a betegségek garmadájának, vagy az ellenség fegyvereinek. E kéttucat tengerészt viszont hősként fogadták, 15-en részt vehettek abban a diadalmenetben, melyről már írtam korábban. A Kelet-Afrikában harcoló hazatérteket úgy ünnepelték, mintha legalábbis megnyerték volna a háborút. De hát minden népnek szüksége van hősökre és ezek a kelet-afrikai harcosok bizony nem kis fegyvertényt hajtottak végre. Von Lettow-Vorbeck például, akinek nem volt különösebben jó viszonya Looff-fal, elmondhatta magáról, hogy a háború teljes menete alatt egyetlen vesztes ütközetet sem vívott.
A menetben részt vett Max Looff kapitány is, mint a túlélők egyike. 1922-ben ment nyugdíjba, altengernagyi rangban. 1954. szeptember 20-án halt meg, napra pontosan a Pegasus legyőzésének negyvenedik évfordulóján, melynek hullámsírja hobbibúvárok kedvelt merülőhelyévé vált az idők folyamán.
És hogy mi lett a Königsberg maradványaival?
A háború után John Ingles, a Pegasus egykori kapitánya vásárolta meg a Königsberg roncsát és 200 fontnyi fémet bontott le róla. A roncsot később újraértékesítette és a harmincas években folytatódott a bontás. Az évek során a többször lepusztított hajótest maradék része is szétkorrodálódott, a maradványok pedig lassan belesüllyedtek a Rufidzsi puha iszapjába. 1966-tól kezdve a roncsból már semmi nem látható.
 |
| A roncs 1962-ben. |
 |
| 1965-ben már csak ennyi látszott ki belőle. |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Viharkabát 2010.05.17. 20:46:30
Csak, hogy piszkoskodjak kicsit: 200 font az nem egészen 1 mázsa. Én ennyiért nem vennék roncsot Afrikában.
sierrahun 2010.05.17. 21:55:09
dr. médiafigyelőbété 2010.05.17. 22:07:02
TetraB 2010.05.17. 23:49:58
Fekete Mamba 2010.05.18. 08:51:09
Manapság ennél több kábelt szednek össze egy vasúti átjáróban, alig egy mázsa fémet talált egy ekkora hajón :-)
vasmegye 2010.05.18. 09:17:33
Graf Spree flottája is megérne egy posztot...
vasmegye 2010.05.18. 09:19:35
zotyo13 2010.05.18. 16:29:02
bloggerman77 2010.05.18. 21:09:10
killercsiga 2010.05.18. 22:05:49
Zoarden 2010.05.19. 10:50:21
Biztos ismétlik , érdekes volt így megnézni ezután a post után.
Gbacsi 2010.05.19. 19:04:01
sierrahun 2010.05.20. 12:59:50
@Gbacsi: a sorozat következő részeinek valamelyikében el fogok odáig jutni, hogyan tudta ezt megcsinálni.
Graf Spee poszt: más írnivalóval vagyok elfoglalva és tájékozva sem vagyok a témában. Majd valaki más.
Köszi mindenkinek.
sierrahun 2010.05.20. 13:12:33
bz249 2010.05.21. 11:20:20
janos900 2010.05.22. 09:36:21
Koszonom a cikkeid, nagyon jok, kb. egy eve, en is gondolkodtam, hogy meg kellene irni ezt a Magyarorszagon alig ismert sztorit(nemet afrikai gyarmat, a haboruban) valamelyik blogon, de en a ket magyar emlekiratait akartam felhasznalni, akik akkor ott harcoltak a nemetek oldalan. Sajnos mindket memoart csak hallomasbol ismerem, mert nem sikerult elolvasni oket,nem Mo. elek jelenleg. Ha esetleg meg nem hallottal roluk:
Debreczeni Gyula: Egy magyar katonatiszt kalandjai a legsötétebb Afrikában (Debreceni Tudományegyetem Könyvtára, olvasotermi anyag)
Kálmán Géza Miaka Ile, Béke és harc a feketékkel (1923) ezt eddig csak aukciokrol lattam-hallottam
Ezen kivul van egy angol konyvkiado, aki egyre bovulo kinalattal szolgal elso vilaghaborus memoarokbol, ezredtortenetekbol stb. koztuk jo nehany az altalad taglalt temarol:
www.leonaur.com
Pl:
The Lean, Brown Men
Angus Buchanan
Experiences in East Africa During the Great War with the 25th Royal Fusiliers—the Legion of Frontiersmen
The Nigerian Regiment in East Africa
W. D. Downes
On Campaign During the Great War 1916-1918
The Bush War Doctor
Robert V. Dolbey
The Experiences of a British Army Doctor During the East African Campaign of the First World War
The East African Mounted Rifles
by C.J. Wilson
Experiences of the campaign in the East African bush during the First World War
Remelem valamelyik info esetleg segit a kutatasaidban. Tovabbi jo kutatast!
kommentek