Anonymus szobra a Városligetben

Az első posztban megismerhettük az Anonymus-szal foglalkozó történészek első generációit. Az újabb és újabb jegyzőjelöltek azonban továbbra is nagy szórást mutattak az időben I. Bélától IV. Béláig. Vass István I. Bélát kimutató érvei után előbb ismét a III. Béla melletti érvek, majd a II. Béla korára utaló érvek kerültek előtérbe.
 

Mátyás Flórián és vitái


 

III. Béla

Vass István munkáját követően Mátyás Flórián kapcsolódott be az Anonymus-kérdés kutatásába. Akadémiai előadásaiban többször is kifejtette saját véleményét arról, hogy Anonymus III. Béla jegyzője volt. Előbb Toldy Ferenccel vitatkozott, majd Marczali Henrikkel volt egy éles vitája. I. Béla ellen azzal érvelt, hogy az ő korában a kunokat ’Cuni’-nak nevezték, Anonymus viszont ’cumani’-nak nevezte a kunokat. Aba Sámuelt nem mutathatta volna be kegyes királyként I. Béla korában, amikor is az Istvánt követő polgárháború emlékei elevenen éltek, és nem mondta volna azt sem, hogy Zolta fejedelem jelölte ki az ország nyugati határait a Lajtánál, az ugyanis nem sokkal I. Béla uralkodása előtt alakult ki. II. Béla ellen azt hozta fel, hogy a ’iobbagio’ szó ’előkelő’ értelemben csak 1199-től fordul elő az oklevelekben. A Gesta kifejezéseiben továbbá gyakran olvashatjuk a „de genere” kitételt, ami a nemzetségi eredetet jelöli, ez pedig szintén ismeretlen III. Béla előtt.
Ami a pozitív érveket illeti: Mátyás Flórián az Aranybulla (és az 1231-es dekrétum) pontjai, és a vérszerződés anonymusi pontjai között talált hasonlóságokat. Anonymus említi, hogy Árpád 12 lovat és 12 tevét küldött Zalánnak, márpedig III. Béla Barbarossa Frigyesnek szintén küldött tevéket, ami arra utal, hogy azok akkoriban még használatosak voltak Magyarországon. Anonymus említi azt, hogy „Et modo Romani pascuntur in bonis Hungariae”, vagyis „most is a rómaiak legelik Magyarország javait”. Mátyás Flórián szerint ez arra utal, hogy III. Béla, és Imre, valamint II. András alatt a prépostok és az apátok a pápai védelemért cserébe nagyon sok pénz fizettek közvetlenül Rómába. Ami a karantán végeket illeti, szerinte nem Karinthiára vonatkozik a szöveg, és nem a Murával kapcsolatos, hanem a Morva folyóval (Marahenses), és ez Anonymus egyszerű átvétele Regino művéből.
 

Marczali Henrik

Mátyás Flóriánnak az egyik legkomolyabb vitapartnere Marczali Henrik volt, aki szerint Anonymus IV. Béla jegyzője volt. Mátyás Flórián nézetei még nem voltak ismeretesek nyomtatásban, mikor Marczali közzé tette saját tézisét. Marczali munkájának egyik nagy erénye volt, hogy megpróbálta kimutatni Anonymus forrásait. Dares Phrygius mellett Justinus, Regino krónikája, Solinus (a vérszerződéssel kapcsolatban), Sevillai Izidor Etymologiae-ja, Pszeudo-Kalliszthenész Nagy Sándor élete, valamint Guido de Columna képezték Anonymus forrásait, tőlük mutatott ki különböző átvételeke. Ami nem átvétel Anonymus munkájában, az viszont értékes korabeli forrás, noha nem a honfoglalás korára. Marczali szerint a honfoglalás anonymusi mintája a tatár betörés volt, mivel a magyarok északkeletről, Szuzdalon, Kijeven, Halicson és Lodomérián keresztül jöttek., ami megegyezik a tatárok útjával. A szívélyes magyar-kun viszony is IV. Béla halála utáni állapotokat tükröz. Az, hogy a vérszerződés pontjai szerint Árpád utódjai fognak uralkodni végig, csak IV. (Kun) László idején vált kérdésessé. Az Anonymus említette rómaiak alatt Marczali szerint a Kun László politikájába beavatkozni akaró pápai politikát kell érteni. A hely-, és személynevek pedig IV. Béla és IV. László korára mutatnak. A gesta keletkezési idejét 1279-82 közé teszi. A szerző pedig valószínűleg Pous mester volt. Marczali szerint Anonymus nem használható forrásként a magyar őstörténet kapcsán, saját korában azonban igen.
Mátyás Flórián szokatlanul hevesen válaszolt Marczali érveire. Mindenekelőtt megjegyezte, hogy annyi az ellentmondás Anonymus és Kézai Simon krónikája között, hogy teljesen kizárt az, hogy egy időben keletkezzenek. A hét vezér közül csak egy neve közös, Erdélyt Anonymus Ultrasilvaniának nevezi, Kézai pedig Septem castrának, Anonymus iobbagio-t ír, Kézai capitaneust, és baro-t, amikor a főemberekről írnak, és másképpen írják le Scythiát is. A Bors nemzetség 1229-ben kihalt, így Anonymus valószínűleg nem említené a Bors vezérnek tett adományt. Nem írná azt, hogy Hahótot a Hahót-nemzetség bírja „mind a mai napig”, amikor 1219-48 között Hahót falu az ohati apátság birtoka volt. Anonymus a Pannonhalma alatti forrást fons Sabariae-nak nevezi, míg IV. Béla idején már fons sacer a neve. Továbbá nem mondaná Óbudáról azt, hogy most Budavárnak nevezik. A tatárjárást Anonymus meg sem említi, márpedig egy ilyen kaliberű esemény feltétlenül hivatkozási pont lett volna a szerző számára. Azt is feltételezi Mátyás Flórián, hogy Anonymus nem ismerte a kunokat, mivel azt írja róluk, hogy a magyarok a kijevi csatában úgy vágták a kopasz fejüket, mint az éretlen tököt. Márpedig azt tudjuk, hogy a pápai követ részvételével IV. László kötelezi a kunokat, hogy elhagyják a pogány szokásokat, kivéve azt, hogy a hosszú hajukat levágják. Így tehát nem voltak borotváltak, Anonymus tehát nem is ismerte a kunokat. A kézirat pedig a XII. század végén, XIII. század elején keletkezett, és az a szerző saját kezű írása.
A vitába bekapcsolódott Fejérpataky László is, aki a magyar oklevéltannak volt a neves alakja. Szerinte a P. dictus olvasat helytelen, mivel a szigla után mindig pontot tesznek, vagy üres helyet hagynak, ez pedig a P esetén nem történt meg. Ezért a helyes olvasat nem más, mint a praedictus, a rövidítésjel hiánya pedig azzal indokolható, hogy iniciálékban amúgy sem szokták alkalmazni. A mesternek nevezett P. nyelvtani megoldása pedig ismeretlen volt a középkorban. Ő III. Béla korát tartja a mű keletkezési idejének.
Marczali Henrik együtt válaszol a két vitapartnerének, és feltételezi, hogy amennyiben a P. dictus feloldás nem helyes, úgy valószínűleg Cornidesnek lesz igaza, aki Bdictus íráshibát feltételezett, és akkor Benedicus notarius, IV. Béla jegyzője lehetett a szerző. Mátyás Flórián szerint a kézirat nem XIII. század végi, nem bizonyíték az Ultrasilvania kifejezés IV. Béla kora ellen, mert az még egy 1290-es oklevélben is előfordul. A kunok tar fejét pedig nem fogadhatjuk el bizonyítékként, mert a középen meghagyott hosszú csimbók nem mond ellent a két forrásnak.
 

Pauler Gyula

Pauler Gyula, az Országos Levéltár főlevéltárnoka is beleszólt a kialakult vitába. A korhatározásnál ő elfogadta Mátyás Flórián érveit, azokhoz nem tett hozzá. Viszont Anonymus forrásértékével szemben meglehetősen szkeptikus álláspontot foglalt el. Szerinte a korszak, és a szerző személyének vizsgálatánál sokkal fontosabb kérdés a megbízhatóság.  Szerinte a német írók és Hunfalvy Pál véleményével szemben, Anonymus nem meseíró, de forrásait szelektálja, és elbeszélő formába ölti. Hiba lenne egészében elvetni, vagy egészében elfogadni.  Pauler Anonymus adatai közül a genealógiai adatokat, a honfoglalás hőseinek névsorát el kell fogadni, mert ezeket a hagyomány hosszabb ideig fenntartotta. A korhatározáshoz 1883-as munkájában tesz hozzá egy kicsit többet, megjegyzi, hogy Anonymus a cseh uralkodót Dux Bohemorumnak írja, pedig 1198-ban már király lett. Nem beszél az erdélyi szászokról sem, vagyis azok 1213-as első említése előtt írta a munkáját. Amennyiben a P. dictus olvasat helyes, úgy az ő jelöltje Pál, aki abban az 1188-as oklevélben szerepel, amelyben III. Béla megerősíti a zaravecchiai kolostor kiváltságait.



Sebestyén Gyula összefoglalása


 

Sebestyén Gyula

1897-ben a Magyar Történelmi Társulat a Századok című folyóirat hasábjain hirdetett pályázatot, amelyre a honfoglalás korának valamely hazai vagy külföldi forrásának elemzését, tartalmát, és keletkezését tárgyaló munkát vártak. A honfoglalás korának néprajzos kutatója, Sebestyén Gyula „Ki volt Anonymus?” címmel adta be a pályázatát. Ő Mátyás Flórián nyomdokain haladt az érvelésével, és szerinte Anonymus III. Béla jegyzője volt, aki 1203 körül írta meg munkáját. A P. dictus magister olvasatot nem fogadja el, praedictusról lehet szó. Az ő szerzőjelöltje Adorján királyi jegyző és óbudai prépost. A neve azért is merült fel, mert 1183-ból ismerünk egy Párizsból a magyar királyi udvarba címzett levelet, amelyben egy magyar diák haláláról számol be a párizsi egyetem apátja, az ott szereplő tanúk egyike pedig Adorján. Ez beleillik a párizsi egyetemi műveltséget feltételező elképzelésekbe, ahol a szerző találkozhatott Dares Phrygius művével.
Sebestyén pechére, a két bíráló Marczali Henrik és Pauler Gyula volt, és mindkettőtől lesújtó kritikát kapott, ami érhető, mivel Marczali alapvetően nem értett egyet Mátyás Flórián III. Béla korát kimutató bizonyításával.
Sebestyén munkája után alig két évvel posztumusz jelent meg Kubinyi Ferenc írása Anonymusról. Az 1901-ben befejezett munkájában Anonymust I. Béla jegyzőjeként mutatja be, és bizonyítja, hogy a XI. században működött. Kubinyi szerint érthetetlen, hogy miért írja le olyan pontosan a honfoglalás kora vezetőinek a külsejét, ahogy a későbbi krónikák már nem tudják. Azt az érvet, hogy a jellemrajzokat csak átvette volna Darestől, nem fogadja el, csak kifejezéseket vesz át. A pogány ősök dicsőítése szintén erre a korra utalhat. Helyesírási bizonyítékaival úgy véli, hogy Anonymus magyar neveket illető helyesírása a XI. századra mutat. A pascua Romanorum kifejezés pedig nem másra utal, mint a Géza fejedelem és I. István korában bejött páncélos lovagokra.

Kvarclámpa, és ultraibolya


 

"P. dictus magister ac quondam bona memoriae bele gloriosissimi bele regis Hungariae notarius"

Az újabb eredmények publikálásáig a harmincas évekig kellett várni, amikor is Jakubovich Emil, nyelvész és paleográfus kezdte el Anonymus kutatását. Ő kvarclámpával és ibolyántúli sugárzással vizsgálta a kéziratot, egészen pontosan az üres első oldalt. Jakubovich ugyanis helyesen vette észre, hogy az első üres oldalon levakarás nyomai láthatóak, és egy laboratóriumban kvarclámpa fényénél fényképezte le a kéziratot, ami elétárta a levakart szöveget. Az akkoriban használt tinta vastartalmú volt, így hiába vakarták le a látható írást, a pergamenbe beszívódott vas miatt a kvarclámpa fényénél a levakart részek láthatóvá válnak. (Az így készült képek elérhetőek a Középkori kútfőink kritikus kérdései Bp. 1974. könyvben.) Mint kiderült, több-kevesebb sikerrel, de a második oldal szövege olvasható az első oldalon, csak az iniciálé nem volt ott, sőt, túl kis helyet hagyott számára a másoló. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy az első oldalt végül levakarta, és ugyanazzal a szöveggel kezdte el a második oldalt is. Tehát a praedictus olvasat azon érve, hogy a nem létező első oldalon írták le a névtelen szerző nevét, elvesztette a jelentőségét.
Jakubovich tehát a P. dictus olvasatot fogadta el, és Erdélyi Lászlóra hivatkozva talált olyan oklevélformulákat Pannonhalmáról, amelyek hasonló formát mutatnak, pl. „Uros dictus abbas”, vagy „R. dictus abbas”. A dictus formula pedig egy elterjedt szerénykedési forma, amelyet akkor szoktak használni, ha pl. levelet írtak egy magasabb rangú személynek. Ezeket a formulákat Jakubovich főleg francia nyelvterületen találta meg, ezért azt feltételezte, hogy P. mester Párizsban végezte iskoláit, és ott szerzett magisteri fokozatot.
 

II. (Vak) Béla

Azonban a kor mérvadó véleményeivel szemben Jakubovich nem III. Béla, hanem II. Béla idejére helyezte Anonymust. Pauler azon érvét, hogy Galícia, és Lodoméria külön szerepel, azzal üti ki, hogy ez 1139-1199 között állt fenn, tehát Anonymus élhetett III. Béla korában is. Mátyás Flórián érve, hogy a iobbagio (jobbágy) szót főember értelemben használta, szintén kiesik, mert az már előfordul a XI-XII. században is. A „de genere” kifejezés pedig előfordul a Szent László-kori Gestá-ban, és annak II. Géza-kori folytatásában, (egészen pontosan azok kikövetkeztetett részeiben, éppen ez adja meg ennek az érvnek a viszonylagos gyengeségét). A murai karantánok alatt pedig azt a Muraközzel szomszédos területet kell érteni, amelyet Pettaui Frigyes II. Géza korában elfoglalt. Paulernek igaza van abban, hogy Anonymus nem ismeri Ausztria nevét, hiszen az 1156-tól lett független Bajorországtól, de nem ismeri Stájerországét sem, amely 1180-ban vált önállóvá, tehát a III. Béla korában nem élhetett a Névtelen Jegyző. Álmos herceg előtérbe helyezése pedig Kálmán öccsére, a megvakított Álmos hercegre utal, továbbá a vérszerződés is Álmos nemzetségéről szól, utalva a II. Béla kori trónkövetelőkre, Boriszra, és II. István nővérének fiára Saulra.
Jakubovich történeti érvei mellett hangsúlyosak a nyelvészetiek is, (lévén, hogy nyelvész volt). A Gesta stílusában, magyar szavainak helyesírásában egyértelműen hiányoznak a III. Béla utolsó éveinek, és Imre királyságának az okleveleiben található magyar szavak helyesírásának jellemzői. Viszont számos párhuzam lelhető fel a II. Béla kori oklevelekkel, pl. a XII. századra volt jellemző, hogy a CS hangot S-sel írják le, ezt az írásmódot pedig III. Béla korára felváltja a CH-val történő jelölés. (Ilyen pl. a Halotti Beszéd is).
Mivel 1135 előtt nem ismerjük a királyi jegyzőket, ezért P mester 1135 előtt lehetett notarius. II. Béla pedig egy fehér lovat küld II. Lothar császárnak egy Péter nevű emberével, éppúgy, mint Anonymusnál Szvatopluknak a honfoglaló magyarok. A pascua Romanorum kitétel pedig nem jelentett mást, mint a XII. században átvonuló kereszteshadakat, éspedig II. Konrád keresztes hadait, akik átvonultukban több magyar apátságot is megsarcoltak. A másik átvonuló seregben, VII. Lajos francia király seregében pedig ott volt a történetírója is, Odo de Deoglio, aki Pannoniát Julius Caesar egykori legelőjének mondta, Jakubovich szerint a francia sereg mellé természetesen Péter mestert küldte II. Béla, hogy tolmácsoljon.

Jakubovich nyomán Juhász Kálmán is II. Béla korára tette a szerzőt, de a személyét Pál csanádi püspökben jelölte meg, aki egy 1142-es, II. Béla halálát követő oklevélben szerepelt. Csakhogy Jakubovich azért nem fogadta el őt a Névtelen Jegyzőként, mert bizonyára nem egyszerű notariusként azonosította volna magát, ha püspöki címet viselt.
II. Béla korának egy fontos támogatója akadt Konrad Heilig, ausztriai kutató személyében, aki filológiai szempontokkal próbálta alátámasztani II. Béla korát. Összevetette a II. Béla-kori oklevelek latin nyelvezetét Anonymuséval, és hasonlóságokat keresett. Pl. Anonymus az augsburgi ütközet elbeszélése után a következőket írja: „Sed istud notum sit omnibus scire volentibus” (De ismeretes legyen az mindenki előtt, aki tudni akarja). 1118-1210 között egy 1153-as oklevél mutat hasonló formát: „Notum sit omnibus deum timentibus” (Ismeretes legyen mindenki előtt, aki féli Istent). A másik kifejezés egy átokforuma a vérszerződésben: „Si quis juramenti statua ipsorum infringere voluerit, anathemati subiaceat in perpetuum” (Ha valaki az ő esküjük rendelkezéseit megtörné, örök átok alá kerüljön) Egy 1156-os oklevélben a következő áll: „Quod quicunque cassare temptaverit, anathemati divino perpetualiter subiaceat et regio temporaliter puniatur” (Hogyha bárki megkísérelné törölni, örökre isteni átok alatt legyen, és a földön a király büntesse meg).. Az 1156-os oklevél írója egy bizonyos Barnabás notarius, tehát Heilig szerint a P. iniciálé csak a másoló elírása, és ott B-nek kellene szerepelnie P helyett. Az alábbi kifejezéseket mutatja még ki Heilig: „Dei gratia”, „nobilissimus”, „dilectissimus”, „certus” stb.
Domanovszky Sándor azonban a Századok 1933-as számában súlyos kritikákat fogalmazott meg Heilig állításaival szemben. A fentebb közölt szavak nem mások, mint általánosságok, semmiképpen nem egyedi stílusbeli sajátosságok. Ezek a magyarországi okleveles gyakorlatban számtalanszor előfordulnak, Heilig valószínűleg az ausztriaiból indulhatott ki, ezért tekintette ezeket sajátosságoknak, amelyek azonban nem egyéni, hanem inkább nemzeti sajátosságok az okleveles hagyományban. A két nagyobb formulában pedig a hasonlóság két-három szó, ami filológiailag nagyon kevés. Domanovszky rámutatott arra is, hogy a B-P cserére se pro, se kontra nincs bizonyíték, így nem lehet vele mit kezdeni. Barnabás viszont nem lehetett a Gesta szerzője, hiszen ha királyi notarius volt II. Géza korában, akkor nem a halott II. Béla jegyzőjének nevezi magát. Rámutat még egy fontos tényre: Anonymus az orosz fejedelemségeket, Kijevet, Halicsot, Lodomériát nevezi meg, valamint Szuzdalt, amelyről azt írja, hogy „Ruscia, que vocatur Susdal”. A szuzdali fejedelemség messze északon feküdt, amerre a honfoglaló magyarok biztosan nem jártak, tehát egész Oroszországot csak abban az időben jelenthette Szuzdal, amikor ez az orosz fejedelemség jelentős szerepet játszott a kelet-európai politikában. Ez pedig III. Vszevolod (1176-1212) kora, amikor Szuzdal megalapozta oroszországi hegemóniáját.
Jakubovich Emil és Konrad Heilig nyomán ismét előtérbe kerültek tehát a II. Béla mellett kardoskodók, de Domanovszky Sándor kritikája azt jelezte, hogy az Anonymus-kérdés egy újabb összefoglalást kíván. Ezt az összefoglalást Szilágyi Lóránd végezte el, akinek a munkájával a következő posztunkban fogunk foglalkozni

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sierrahun 2010.10.12. 19:25:05

Az nem merült föl magyar részről, hogy mivel hetet-havat összehord, kókler volt az öreg P. mester?

Válasz erre 

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2010.10.12. 19:30:44

@sierrahun:

Nem, azt a németek, a szlovákok, meg a csehek gondolták. :)

Válasz erre 

mig8 (törölt) 2010.10.14. 15:10:25

Nekem úgy tűnik, hogy elég erős érvek vannak az ellen, hogy I Bélához köthető P mester. És mintha IV Béla ellen is volnának nehezen támadható érvek...

Válasz erre 

Veronka 2010.10.14. 17:45:59

A CSI-ben még az órát is megmondanák, hogy mikor írta az öreg és ki is volt :)))
A papírról, tintáról modern módszerekkel nem derítetk ki valamit?

Válasz erre 

Veronka 2010.10.14. 17:46:28

bocd: derítettek

Válasz erre 

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2010.10.14. 20:47:37

@mig8:

Bizony, I. Béla elég hamar kiesett a szóba jöhető jelöltek közül.

@Veronka:

Türelem, eljutunk oda is. Végeztek vizsgálatokat a kódexen magán is, de nyilván az csak a másolás idejét határozza meg, a mű keletkezésének idejét nem. (Legfeljebb terminus ante quem időpontot ad).

Válasz erre 

Harald Blåtand 2010.10.14. 21:05:55

sierrahun: Ennyire szélsőséges kritikával magyar részről csak később illették, pl. Bóna István.

Válasz erre 

sierrahun 2010.10.14. 21:49:51

@Harald Blåtand: Nekem gyanús :)
Mindenesetre izgatottan várom a harmadik (vagy ki tudja, negyedik?) rész nagy leleplezését. :)
Ha ezt Builder kicsit még alakítja, lesz akkora történelmi krimi, mint A Rózsa neve... :)

Válasz erre 

julios 2010.10.25. 05:43:19

Azt a P iniciálét leírni és kidíszíteni legalább negyed óra munka lehetett. Bakker, nem tudott volna még kettő másodpercet szánni a másoló a név összes többi betűjére is?! Urambocsá, további 5 másodperc munkával megnevezhette volna az esztergomi érseket és/vagy a pápát.

Áh, nem értettek ezek semmihez. ;)

Az nem merült föl, hogy a P. dictus = atyának mondott; azaz egyszerűen annyit jelent, hogy klerikus volt a jegyző?

Válasz erre 

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2010.10.25. 13:37:37

@juliosastre:

A szöveg elvileg úgy kezdődik, hogy "P. dictus magister ac quondam bone memorie gloriossimi bele regis Hungariae notarius". Szerintem azért nem merült föl, hogy a P.=pater, mert olyan, hogy pater dictus magister (mesternek mondott pap)formula nem létezik. Ha nem lenne ott a magister a kifejezés után, akkor pedig dictus pater lenne szerintem a megfelelőbb formula, bár be kell azt is valljam, hogy a középkori latin filológia nem az erősségem. :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: