A bolgárok eredete meglehetősen összetett, a mai bolgár nép ugyanis három egymásról merőben különböző eredetű népesség összeolvadásával jött létre, ahol mindhárom alkotóelem mást adott. Éppen ezért a téma meglehetősen szerteágazó: mindhárom alkotóelem vizsgálata külön posztot érdemelne, amelyet a jövőben valószínűleg pótolni is fogunk, most azonban elsősorban magukra a bolgárokra fogok koncentrálni.

A névadók: a bolgár törökök

A bolgár nép nevét adó csoport egy volt a kelet európai steppeövezeten keresztül nyugatra vándorolt lovas nomád népeknek. Itt most csak röviden szeretném összefoglalni a történetüket, a steppeövezet történéseivel és szereplőivel később részletesen fogunk foglalkozni, ha a téma szakértői is csatlakoznak a blog szerzői köréhez végre :) A bolgárok eredete ma ismét kezd vitatott lenni. A legelfogadottabb elmélet szerint egy török nyelvű törzsszövetségről van szó, de egyes újabb publikációk iráni nyelvűnek tartják őket. Mint annyi kelet európai népcsoport esetén, írott források hiányában ez a vita nehezen eldönthető, azonban mégis inkább a török nyelvrokonság a valószínűbb. Az eredeti bolgár népesség lehetséges, hogy a hunok nyugati terjeszkedése előtt megjelent kelet Európában, de mindenképpen a 4-6. század között. A hunok bukása után a bolgárok az észak kaukázusi térségben államot alapítottak, éa kiterjesztték a fennhatóságukat a Fekete tenger északi partvidékére. Valószínűleg etnogenezisükben részt vehettek az európában maradt hun törzsek is. De ez a birodalom a Belső Ázsiából érkező újabb nomád népcsoport, a kazárok támadása következtében felbomlott, rövid alávetett időszak után a bolgárok útra keltek: egyes csoportjaik északra, más csoportjaik nyugatra költöztek 650 körül. Az északiak a volgai bolgár államot alapították meg, ők ebben a posztban már nem érdekesek a számunkra, a nyugatiak viszont igen. Ők Aszparuh nevű főnökük vezetésével átkeltek az al - Dunán és Moesiába települtek, majd államot hoztak létre, a nevüket adván az itt kialakuló népnek: ekkor alakult meg az első bolgár állam.

A nyelvet adók: a szlávok

A szlávok egy indoeurópai nyelvet beszélő, a mai északnyugat Ukrajna és Belorusszia területén élő népcsoport voltak, akik a hunok előidézte népességmozgások hatásaként az 5-6. századtól elkezdtek kirajzani a törzsterületükről. A hun birodalom a germán törzseket nyugatra kényszerítette, ezzel megnyílt a tér előttük. A szlávok ebben az időszakban ugyanazt a szerepet töltötték be, mint korábban, a római birodalom fennállása idején a germánok: a Bizánci Birodalom északi határait veszélyeztető barbárok voltak, akik folyamatosan megpróbálták a birodalom területeit kirabolni. A szlávok ugyanakkor eléggé szervezetlenek voltak. A korai támadásaikat a birodalom ki tudta védeni, bár jelentős pusztítást okoztak helyenként, de Bizánc területi integritását nem tudták veszélyeztetni. Azonban a germánokhoz hasonlóan a szláv csoportok körében is megindult az egységesülés, ebben nagy szerepe lehetett a térségben élő, illetve megjelenő keleti népcsoportoknak, akik a szervezettség magasabb fokán álltak. Bár egyelőre elég homályos terület ez, de egyes kutatások valószínűsítik, hogy sok szláv törzsnév valamelyik iráni vagy török nyelvű lovas törzs nevéből ered: szarmata, hun, vagy a bolgárok esetén egyértelműen török törzsekhez. Ez azt mutatja, hogy a szláv törzsek elitjét jelentős részben ezek a lovas nomád csoportok adhatták. Magyarországon elég elterjedt az a nézet, amely a szlávokat meghódított alattvalókként, vagy a nevük másodlagos jelentéséből adódóan (szláv - slave - rabszolga) szolganépként állítja be. Ez azonban egy eléggé kisarkított kép. Valójában inkább arról van szó, hogy egyfajta asszimetrikus viszony alakult ki az erdőövezetben lakó, szervezettlenebb, de nagyobb létszámú szlávok, és a steppeövezetben lakó, szervezettebb, de kisebb létszámú nomádok között. Az eseményeket vizsgálva inkább van itt szó egyfajta kooperációról, mint szimpla alávetésről, bár kétségtelen, hogy az erdőövezet és a steppeövezet viszonya általában eléggé egyoldalú volt: a steppeövezetet uraló csoportok voltak haditechnikailag erőfölényben, az erdőövezet népessége ebben a relációban elsősorban a szenvedő fél volt. Az erdőövezet lakosságának elhurcolása eléggé jellemző volt erre a kapcsolatrendszerre, és ez elsősorban a szlávokat (másodsorban pedig a kelet Európát hajdan domináló finnugor nyelvű csoportokat) érintette, de erre az időszakra nem ez a jellemző. Ennek a fő oka valószínűleg az volt, hogy ekkor a szlávok maguk is expanzióba kezdtek, a törzsterületeik alacsony eltartóképessége és túlnépesedése miatt. A szlávok önmagukban is veszélyt jelentettek a szomszédban levő civilizációra, jelen esetben Bizáncra, ezt a veszélyt a Kárpát Medencét 567-ben meghódító avarok katalizálták. Az avar - szláv viszony éppen ezért nem értelmezhető a szlávok alávetettségeként: nincs arról forrás, hogy az avarok komolyabb harcokat vívtak volna a szlávokkal, a fekete tenger északi partvidékén élő törzseket elég gyorsan meghódították (a szláv antokat, és a török nyelvű utigurokat és kutrigurokat), de ez inkább csak az avar törzsszövetséget erősítette: ezek a törzsek csatlakoztak az avarokhoz. A Kárpát medencében létrejött avar állam többször végigrabolta a Balkánt, de a félsziget feletti kontrolt Bizánc nem miattuk, hanem az ezzel egy időben meginduló szláv bevándorlás miatt vesztette el: a korábbi időszakkal szemben tömegesen települtek át szláv törzsek a birodalom területére, miután az avarok mögött a Fekete tenger északi partvidékén és az al Duna mentén vákuum keletkezett. További szláv törzsek indultak meg délre, miközben a Balkán hadszíntérré vált. A betelepülő szlávok a helyi lakosságot részben magukba olvasztották, részben menekülésre kényszerítették, miután végigrabolták a félszigetet. Eljutottak egészen a peloponnészoszig, káoszt okozva a térségben és a sok fronton háborúzó birodalom nem tudta az uralmát helyreállítani, mert le volt kötve legalább három másik fronton is. Ennek ellenére nem feltétlenül kellett volna 500 év az uralmuk helyreállításához, de a megjelenő bolgár törökök állammá szervezték a Balkán középső és keleti részét, mielőtt Bizánc helyreállíthatta volna az uralmát.

A genetikai örökséget adók: a thrákok és geták

A fent nevezett népcsoportok a Balkán félsziget kvázi őslakóinak tekinthetőek, mivel nem tudunk arról semmit, hogy előttük kik éltek a félszigeten. Ami azt illeti rólunk sem tudunk sokat. A thrákok, dákok és geták folyamatosan megjelennek a görög, majd római forrásokban, de a nyelvükről elég keveset tudunk. Az 5. század környékén a balkáni lakosság már elég komoly mértékben romanizálódhatott és hellenizálódhatott, azaz nagy részük már latin vagy görög nyelvű volt, függően attól, hogy a Jirecek vonaltól északra, vagy délre éltek. Ilyen szempontból tehát valószínűleg helyesebb latin és görög lakosságról beszélni. A balkáni görög és latin lakosságot a szláv invázió elsöpörte. Még a mai Görögország területe is elszlávosodott pár megerősített város és a hegyvidékek egy része kivételével, a térség visszagörögösödése tudatos birodalmi politika eredménye volt, amely során Anatóliából telepítettek görögöket a félsziget déli részére. Mégis, itt elsősorban az eredeti görög és latin lakosság elszlávosodásáról beszélhetünk, mindenki természetesen nem tudott elmenekülni. Az őslakók genetikai öröksége ugyanis egyértelműen látszik a bolgárok antropológiai jellegzetességein, ugyanis egyáltalán nem tipikus szláv (szőke és kék szemű) jellegűek, hanem a mediterrán népességre hasonlítanak. A balkáni lakosság egyébként bizonyos területeken fennmaradt, erre már utaltunk a románokkal, arománokkal, és albánokkal foglalkozó postban.

Az összeolvadási folyamat nem volt gyors. A török nyelvű elit nyelvileg a kereszténység felvétele után nem sokkal olvadt be a szlávok közé, legalábbis a személynevek használata ezt mutatja, ez a folyamat tehát kb. 200 év alatt zajlott le. Az őslakosság beolvadása még tovább tarthatott, ugyanis egyes csoportjaik még a modern korban is léteztek, végül a balkáni nemzetállamok kialakulásakor olvadtak be a többségbe. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért a szlávok váltak végül a nyelvet, vagyis a legfontosabb kulturális elemet adó közösséggé? Valószínűleg azért, mert a másik két csoport csak speciális társadalmi szerepet töltött be: a bolgár török népesség az elitet adta, a balkáni görög és latin népesség pedig a városi lakosságot, illetve eldugott hegyvidéki területeken éltek ezen kívül. A síkságok, folyóvölgyek, és alacsonyabb térségekben viszont a szláv betelepülés után a szláv nyelv vált a dominánssá, azaz már a bolgár törökök megérkezése előtt magukba olvasztották a nem elmenekült, vagy védettebb helyre nem húzódott helyi lakosságot, így nyelvileg a szlávok alkották a legnagyobb csoportot.

Ezzel azonban még nincs vége a történetnek: a szláv nyelvek ugyanis csak a X. századtól kezdtek el differenciálódni, de egyes térségekben ez tovább is tartott. A bolgárok esetén a nyelvhatárok kijelölése csak azért egyértelmű, mert délre és északra nem szláv nyelvű csoportokkal voltak határosak (görögök, és a Dunától északra élő népesség, amely eleinte török nyelvű, majd román), keleten meg a Fekete tengerrel. A nyugati nyelvhatár viszont nem egyértelmű. A közép - Balkán nyelvi viszonyainak rekonstruálása lehetetlennel határos feladat a 13. századig, erre már korábban utaltunk. A végleges nyelvhatárt a szerb állam 14. századi terjeszkedése alakította ki, amely a Morava folyó völgyében élő szláv népességet "elszerbesítette", holott ez a térség eredetileg az első Bolgár Cársághoz tartozott. Valószínű azért, hogy az itt élő szlávok a bolgárhoz közelebb álló nyelvjárást beszéltek. Az újkorban és a legújabb korban a bolgár nyelvű népesség jelentősen visszaszorult, dacára annak, hogy egykor a Balkán területének jelentős részét népesítették be: a mai Görögország északi régióiban élő szláv nyelvű népességet a kisebbségekkel szemben Európában az egyik legelnyomóbb politikát folytató görög állam adminisztatív eszközökkel görögösítette el, nem ismerve el semmilyen kisebbséget. A macedóniai bolgár népességnek a Jugoszláv állam adott új identitást, úgyhogy őket ma már külön népcsoportnak tekintjük, ők a macedónok. A kelet szerbiai bolgár népesség pedig nyelvileg a szerbek közé asszimilálódott a 13. századtól kezdve folyamatosan. A rokon nyelv miatt ez azért nem volt olyan nehéz.