Rendhagyó posttal jelentkezünk ma, mivel nem mondhatni, hogy szorosan a történelem tárgykörébe tartozna egy játékkritika. De mivel a történelmet kedvelő ember általában játszik olyan stratégiai játékokkal, amelyek valamilyen formában a történelmi eseményeket modellezik, és mert meztelen lányokat mégsem rakhatunk ki, ezért úgy gondoltuk, hogy belefér egy ilyen téma is. A dolognak ráadásul aktualitása van, mert egy hete jelent meg hivatalosan a Paradox Interactive Europe Universalis : Rome című játéka.Aki nem ismerné őket esetleg, ők alkottak olyan etalonnak számító játékokat, mint az Europe Universalis sorozat, a Crusader Kings, a Victoria, vagy a Hearts of Iron 1 és 2, úgyhogy velük kapcsolatban nagyon magasan van a mérce. Viszont jelen esetben messze nem sikerült megütniük se azt, úgyhogy senkinek sem javaslom, hogy megvegye a játékot. A Rome egyértelmű csalódás, bár a játékpiac jelenlegi tendenciáit és a legutóbb tőlük megjelent Europe Universalis 3-at nézve ennek már látszottak a jelei.

A Paradox eddig arról volt híres, hogy olyan játékokat készít, amelyek viszonylag korrekt módon képesek modellezni egy adott korszak történelmi eseményeit, és bemutatni egyes jellemzőit is, ugyanakkor nyilvánvalóan szabad kezet is ad a játékosnak, hogy ha úgy akarja, meg is változtathassa a történelmet. Bár ez kétségtelen, hogy csak egy szűkebb réteget érdekel, de ebben a körben nagy elismertségre tettek szert, mert az előbb felsorolt játékok mind ötletesek, újszerűek és érdekesek voltak. Amikor bejelentették, hogy a Rome lesz a következő, valószínűleg sokan lettek kíváncsiak, ugyanis ezt a korszakot még nem dolgozták fel Paradoxék. Ehhez képest viszont összedobtak valamit, amiben a korábbi sikerek bizonyos elemei felfedezhetőek, de nem alkotnak koherens rendszert, és egy pár korábbi, és egymásra hányt ötletet leszámítva a játékban semmi új nincs, ráadásul hemzseg a pontatlanságoktól és az amatőr megoldásoktól, ami teljesen játszhatatlanná teszi. Hogy ezt így fél év alatt hogy sikerült összehozniuk, az rejtély. Az viszont biztos, hogy a többség nem dícsérte őket. Itt most főleg a játék történelmi vetületeire térnénk ki, egy történelemmel foglalkozó blogban ugyanis ez az érdekes.

A térkép

Az szembetűnő, hogy nem erőltették túl magukat a térképrajzolással. A terep a Paradox játékaiban megszokott provinciákra osztott térkép, amely azonban csak Európára, ill. a Közel Kelet és Észak Afrika egy részére terjed ki. Ez még nem lenne önmagában baj, mivel végső soron egy Rómáról szóló játékról van szó, de az már igen, hogy elég fontos térségek lemaradtak: például Perzsia nagy része, vagy Etiópia, vagy a Kaukázus térségének egy része. Ezek közül főleg az első tűnik nagy bakinak, gondolom nem kell részletezni, miért. A másik szembetűnő dolog az az, hogy a provinciák a térkép teljes területén nagyon hasonló méretűek és alakúak. Úgy tűnik, mintha valaki fogta volna magát, és egy ráérő órájában berajzolgatta ezeket a síkidomokat, aztán rájuk aggatott különböző neveket, annak különösebb igénye nélkül, hogy valós régióhatárok alapján rajzolják meg a provinciákat. Ez az igénytelenség annál is inkább meglepő, mert a korábbi játékaikban azért igyekeztek valós földrajzi régiókat lehatárolni, amelyben bár voltak hibák, de azért nagyjából rendben volt.

Az idő és a történelmi események

Nagyjából két féle játékos létezik ebben a műfajban, az egyik, aki szereti újrajátszani a történelmet, de attól nem akar nagyon eltérni, a másik meg az, aki szereti ha szabad kezet kap, és nem korlátozza semmi. Az EU3 után úgy tűnik, az utóbbiaknak fog a Paradox kedvezni, ami ugyan bizonyos szempontból jó, mert a játékost nem korlátozza semmi, de másfelől viszont elég érdekes végeredménye lesz: az AI-t nem szorítja korlátok közé semmi. Az EU3-ban is voltak ennek érdekes következményei (pl. egy Ausztria és Burgundia között felosztott Német Római Császárság, litván birodalom Kelet Európában, stb.), de itt már pár játék után azzal szembesültem, hogy Egyiptom Kolchist támadja. Mások elbeszélése szerint Róma általában megmarad itáliai hatalomnak és nem nagyon terjeszkedik, ha igen, akkor is északnyugat felé. Végső soron így is tud a játék érdekes lenni, de semmi köze nem lesz a valós történelemhez. A játékba bekerült az is, hogy személyeket, ill. családokat lehet menedzselni, mint a Crusader Kingsben. Na persze messze nem annyira, mint ott, nincs valami nagy beleszólása az embernek. Vannak karakterek, akik házasodgatnak, gyereket nemzenek, vannak bizonyos tulajdonságaik, az egyetlen dolog ami rajtunk múlik, hogy milyen pozícióba tesszük őket, lehetnek hadvezérek, vagy provincia kormányzók. A CK kicsit összetettebb volt ezen a téren...

Választható országok

Mint a Paradox többi játékában, itt is választhatunk bárkit az adott időpontban létező országok közül. A gond itt nem ezzel van, hanem azzal, hogy melyek is azok az országok, amelyek léteznek? Bár kétségtelen, hogy az ókorban nem voltak annyira egyértelmű kritériumai ennek, mint később, de a játék fejlesztői bele is szaladtak a késbe rendesen: a klasszikusan barbárnak nevezett népek megjelenítésére ugyanis nem találtak ki valami jó rendszert: egyes törzseket választható országként megjelenítettek, másokat meg nem. Ez utóbbi dolog következményeképpen a provinciák fele üres, amelyet bizonyos feltételek mellett be lehet kolonizálni (egyébként EU3-ból származik az ötlet nagy valószínűség szerint). Ez egy olyan öszvér rendszerhez vezetett, amely se ilyen, se olyan. A választható törzsi államok túl gyengék ahhoz, hogy bármit lehessen kezdeni velük, és általában hamar áldozatul esnek a nagyobbaknak, a kolonizálható területekről meg csak barbár hordák indulnak néha civilizált területekre. A megoldás valami olyasmi lehetett volna, mint az egyébként elképesztően bugos Great Invasionsban, ahol a különböző fejlettségi szinten álló népekkel különböző dolgokat lehetett csinálni: a barbárokkal leginkább csak területet foglalni és területeket kirabolni (viszont kellő idő után civilizálódhattak), a birodalmakkal meg építeni, de háborúzni kevésbé. De mindegy is, ez csak egy kis eszmefuttatás volt, ami tény, az az, hogy az erősebb birodalmakat leszámítva (amiből van mondjuk 5 az elején: Róma, Karthágó, Egyiptom, Makedónia, és a Szeleukida Birodalom) a többi ország játszhatatlan, egyszerűen nem lehet velük mit csinálni, csak az idő telik.

Gazdasági rendszer

Nagyjából ez az a terület, ahol a legjobban kiütközik, hogy a Rome csak a korábbi játékokban már bevált ötletek lebutított gyűjteménye, amit ráadásul ki sem teszteltek rendesen. Ha a gazdasági rendszert nézzük, felfedezhetünk benne elemeket a Victoriából, a lakosságot ugyanis három kasztba sorolták, ami a Victoria POP rendszerének egy nagyon lebutított változatának tűnik. Aztán az EU3 resource rendszere is feltűnik, mivel minden provincia termel valamilyen terméket, ámde ez is nagyon lebutított: 10-nél is kevesebb féle trade good van. Ráadásul ezek nagy része is gabona, vagy más nyersanyag, a korszakra jellemző termékek, mint a keleti áruk (selyem, fűszerek), cserépedények, szövetek, olivaolaj, más luxuscikkek nincsenek is benne. Márpedig a korszak fő kereskedelmi útvonalai ezek szállítási útja mentén alakultak ki. A gabonakereskedelem pedig pont csak bizonyos területekre volt jellemző, a kontinens nagy részére pl. nem. A gazdaságmenedzsment harmadik része, a provinciák (vagyis, ahogy a Paradoxnál megszokott, a provinciák városának) kiépítése. Itt különböző épületeket építhetünk fel, amelyeket előbb fel kell fedezni, ezek az épületek pedig pluszokat adnak valamire. Sajnos, ez is teljesen logikátlan, szemben pl. a Medieval Total War 2-vel, ahol a felépíthető épületek koherensen illeszkednek a játékmenetbe, és mindegyiknek fontos szerepe lehet. Itt nincs. A kapott pluszok persze jól jöhetnek, de nélkülük is el lehet lenni. Az, hogy mindhárom vetület valamelyik korábbi Paradox játékban már sokkal komolyabb formában megvolt, az egy dolog, bár eléggé zavaró az új ötletek hiánya. Az egy másik, hogy ráadásul ezek nem állnak össze teljes egésszé. Egy harmadik meg, hogy gyakorlatilag alig van mit menedzselni, mert ezek a tényezők is elég statikusak: a lakosság három rétegének (patríciusok, szabadok, rabszolgák) arányába nem lehet belenyúlni, az épületeket kis országgal nincs pénz felépíteni, nagy országgal meg várni kell rá, a kereskedelem meg kétoldalú egyezmények megkötésében merül ki, ahol két különböző terméket előállító provincia cserél egymással. Egyszóval ötlettelen és bántóan egyszerű az egész. Ha ez gyerekjátéknak készült volna, akkor mondjuk még elmenne, csak ehhez nem ártott volna valós történelmi kontextusba helyezni az egészet, hogy a gyerekek tanulhassanak is belőle. De ugye ez sem történt meg.

Egyéb hiányosságok

A "csodálatos" grafika

Ami elsőre is szembetűnik, az az, hogy a jelek szerint a Paradoxnál a grafika terén a fejlődés visszafele történik: a grafika nem csak egyszerűen rossz, hanem egyenesen csapnivaló. Egy stratégiai játéknál ez egyébként messze nem fontos szempont, bár az 1990-es évek elejének - közepének megoldásait idéző megjelenítés azért egy picit már tényleg merész mostanság (végülis 2008-at írunk). De emellett még ez is nagyon gányolt, és áttekinthetetlen. Az ikonok kicsik és egyszerűek, a térképen mozgó figurák pixelesek, a színvilág elég fakó, leszámítva a térképet. Na nem mintha a grafika lenne a legnagyobb negatívum, mert a játszhatóság még ezt is alulmúlja. Gyakorlatilag nincs olyan aspektusa a játékmenetnek, ami akár csak minimális kihívást nyújtana: az előbb részletezett gazdaság/társadalommenedzsment gyakorlatilag nem létezik, csak elvben, mert belenyúlni nem lehet. A diplomáciában nincs semmi különös, ugyanaz, mint az EU3-ban. A harci része szintén az EU3 rendszerének átvételén alapul, ami távol áll a total war sorozat adta lehetőségektől. Egyszóval szar az egész ahogy van, nehogy valaki pénzt adjon érte (50 dollárért, vagy 40 euroért lehet letölteni). És nagyon fáj ezt kimondani, mert eddig azt gondoltam, hogy ha valakik, akkor a Paradox az a cég, amely (legalábbis az EU3 megjelenéséig) folyamatosan új ötletekkel és megvalósításokkal lépett elő, kimondottan jó játékokat megalkotva. De úgy tűnik, az ismertségükkel együtt a profitéhségük is megnőtt, és a továbbiakban az egyszerű, bárki számára könnyen érthető, de komolyabb intellektuális kihívást nem nyújtó játékok piacra dobásában látják a profitot. Mondjuk szerintem nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy nem fognak nagy üzleti sikereket elérni ezzel a filozófiával, mert ehhez pl. grafikában is kellene valamit alkotniuk, ami eddig sose volt az erősségük... 

---

 

Néhány screenshot és játék trailere:  

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.