Moszkvában a 9 nagy pályaudvar az irányról van elnevezve, ezért van Jaroszlavi, Rigai, Rjazanyi, Kijevi, Kurszki, stb. pályaudvar is. A témáról szóló egyes cikkekben a helyszínt megjelölendő "депо Москва-Cортировочная" megnevezéssel élnek, amiből a депо jövevényszó, a jelzős szerkezet nőnemű alakja max. arra utal, hogy 'cтанция, ami viszont nem önálló intézmény, maga a szókapcsolat is Moszkvai-Rendező pályaudvart jelent, nem tudom volt-e, van-e központi Nagy Rendezőjük. Ha igen, akkor ez az. A helyszín mindenesetre jól felismerhető a Kazanyi pu. szomszédságában.

Ez az esemény volt a kiváltója Lenin 1919. június 28-án kiadott Великий почин (Nagy kezdeményezés) c. munkájának, mely alapja lett a Kommunista szombatok lényegében az egész rendszer alatt tartó szokásának. Kötelező politikai eseménnyé vált, függetlenül az adott 'termelési' nap társadalmi hasznától, egyfajta 'legújabb kori' autodafé (auto da fé), hitvallás.

Ezek közül is minden évben külön 'ünnep' volt a SZU-ban az Iljics születésnapja (április 22) táján rendezett nagy éves Szubbotnyik, melyet minden évben megtartottak, míg a 'sima, mezei' kommunista szombatokat olykor heti gyakorisággal, később ritkulva, évente párszor rendeztek, "ha már a bocsoknak megigértük" alapon. Hasonlóan a szombatokhoz, voltak anno kommunista vasárnapok is, mely csak a magyar nyelvben állnak jelzői szerkezetben, az oroszban, s ebből átvéve az angol, francia, német terminológiában egyszerűen a nap nevéből képzett szóként "Szubotnyik", és "Voszkresznyik" szerepel.

Az első tényleges, ekként nevezett kommunista szombaton, 1919. május 10-én már 205-en vettek részt, megjavítva 4 mozdonyt és 16 vagont. Miért éppen a vasút 'vonalán' indult be a kezdeményezés? Az 1918-1922-es orosz polgárháború azon szakaszában égetően szükség volt a logisztika, így a vasúti összeköttetés, általában a vasúti munka javítására. (Az sem véletlen, hogy épp a Kazanyi Pályaudvaron történt az eset, az egyes pályaudvarok elhelyezkedéséből kiderül, hogy lényegében Kelet felé, így Kolcsak csapataihoz arról a pályaudvarról indultak a vonatok. Ezt megelőzően 1918-ban nagy harcok voltak azon a vonalon. Kazanyt 1918 augusztusában el is foglalták a csehek (a fehérek oldalán), a szemléltető térképen a kék vonal a fehérek legmesszebb jutását mutatja.

A vörösek 1919 januárjában átfogó ellen-offenzívát nyitottak, melynek során Antonov-Ovszejenko február 3-án visszaveszi Kijevet (de még messze van a Krímtől), sőt a későbbi időkből ismertté váló Tuhacsevszkij már ekkor remekül vezet és az Uralnál Jekatyerinburgot (Szverdlovszk) január 27-én végén szintúgy elfoglalja. Ugyanakkor a fehérek Délen Gyenyikin egyesített három hadserege és a fekete-tengeri flottája hadműveletei eredményeképp 1919. január 31-re elfoglalták (visszafoglalták) Ogyesszát, Herszont és Nyikolejevet. Kolcsakot (Keleten) is és Gyenyikint is (Délen) a tél múltával erősen felszerelik, felfegyverzik, így - bár Ogyesszát április 8-án a franciák feladják -, mindaddig, mig a bolsevikok a lengyel fronton nem végeznek, s nem tudnak jelentősebb erővel támadni, Gyenyikin 1920 novemberéig jelentős erőlekötéssel tartja magát.

Átfogó helyzetképet a háború menetéről nem adnék, a harci események és a szemben álló erők erőtartalékai ekkor még jelentősen tartottak. A cikk a kommunista szombat, mint jelenség kialakulásának körülményeiről szól, a bolsevikok oldalán megjelenő ezen új anyagi erő érezhető, és mérhető volt.

A moszkvai vasúti munkások kezdeményezését Iljics a munkásosztály hősiességének megjelenéseként nevezte, mint a szocializmus építésének gyakorlati formája (a terminológiától ne idegenkedjék senki) a kommunista szombat egyfajta kifejezése volt munkához való 'új, kommunista hozzáállás'nak. Bár 1919 tavaszán-kora nyarán indult a mozgalom, igazi áttörést az 1920-as év hozott, januárban a 'Front hetén' több ezren vesznek részt, 1920. május 1-én a Kommunistra Párt 9. kongresszusán már "összoroszországi" kommunista szombatról hoztak határozatot.

Ezen az elhíresült 1920. május 1-i eseményen Lenin is részt vett, a korabeli fotón jellegzetes sapkájáról jól felismerhető. Ez a tény a későbbi propaganda egyik eleme volt, ami sok anekdotát is életre keltett. Ez valahogy jellemzi is a társadalmi hatását, mindenesetre a polgárháború éveiben jó érzékkel használták fel (Iljics jó szervező és taktikus volt) az egyéni lelkesedést és kezdeményezőkészséget azokban az években, amikor ez elérhető volt. Önmagában nem csodafegyver (a győzelmet a hadigazdálkodás bevezetése és a fehérek nyugati támogatásának elmaradása hozta meg), hozzáadott értéke mégis volt.

Az 1930-as években mint mindenben ebben is új és újabb rekordok születtek, de ekkor már az önkéntesség háttérbe szorult a szükségességgel szemben (maga a mozgalom a sztahanovizmus egyik előfutárává lett). Az eszme győzelmével, a 'tábor' létrejöttével természetesen átvettük mi is, ahogy a többiek. Hazai hanyatlására nem emlékszem, csendben elhalt, vagy visszaszorult szakszervezeti körökbe (mostanában az ellentettje a 'zabasztóvka' jött divatba), a SZU-ban a 80-as évek végéig, helyenként a 90-es évek elejéig 'élt' a mozgalom. Munkahelyeken, aztán amikor már 'legyőztük' a kapitalizmust, akkor a környezet gondozása került előtérbe, lakóhelyeken, iskolákban.

Végül is tiszavirág életű volt, kisérőjelensége a 'keleti kisérlet'nek. Együtt virágzott fel és hervadt el vele.

Linkek: http://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Civil_War

http://www.marxists.org/archive/lenin/works/1920/may/02.htm