Németh László (1943). MNM, Történeti fényképtár

A törzsökös magyarok mozgalma

Minden 1938. november 20-án kezdődött, mikor a Sárkányos Mozgalom a második zsidó törvény-javaslattal kapcsolatban sajtónyilatkozatot tett, melyben igényét fejezte ki arra, hogy ha az első zsidótörvény - 1938. évi XV. (15.) tc. - módosítása megtörténik, akkor ne csak 'az egyik idegen származású réteg", hanem a másik, az árják érvényesülése is korlátozva legyen, és a törzsökösök egyaránt kapjanak kontingenst a gazdasági, értelmiségi és hivatali élet területein. Mint utaltam e cikk előtt közreadott posztban (A 'félreténfergő') az európai német hegemónia kiépülésével ill. a hegemón törekvések felerősödésével egyidőben, annak folyományaként élénk viták folytak a társadalmi közgondolkodásban a jövőre vonatkozó elképzelésekről, nem csak hazánkban, hanem a térség valamennyi országában.

E mozgalom németellenes és a szélsőjobboldallal szembenálló jellegét jól mutatja, hogy zászlóbontásukkor - még ha csak tájékozódás céljából is, de - jelen volak (többek közt) Féja Géza, Ortutay Gyula és Veres Péter is. Felolvasták Bajcsy-Zsilinszky Endre üdvözlő levelét "....én csak egyetlen elnyomott kisebbséget ismerek ebben az országban: a magyart."

Ki lehetett tagja a Sárkányos Mozgalomnak?

1. a leszármazás alapján az, akinek 4 nagyszülője közül 2 eredeti, nem magyarosított névvel született (!), s egyik a névadó atyához tartozó. Méltányossági alapon az, akinek 3 nagyszülője "törzsökös", de a névadó nem, ha magyarosítja a nevét.

2. Ősiség alapján az, akinek névadó őse akármilyen nevű is, 1686 előtt Magyarországon élt.

3. Kimagasló érdem alapján az, akinek őse 1899 előtt kimagasló országos érdemeket ért el, s annak egyenesági leszármazottja.

4. Minden munkás és paraszt, aki keresztény vallásban született és magyar családnévvel bír." (Az 1938 decemberében megjelent Sárkány első számában közzétéve.)

Kissé heterogénné vált így a mozgalom, de hát a megteremteni kívánt széles bázis ezzel jár. E rendszertelenül megjelent újságjuk 1939 márciusi számában 12 pontba foglalva jelent meg - a követelések mifelénk már csak 12 pontosak -, hogy "Mit követel a törzsökös magyar nép". Ennek 7. pontja "Védelmi zártszámot az értelmiség körében a törzsökös magyar kisebbség számára az árja és zsidó hasonultak térhódításával szemben". Ez volt a Numerus Hungaricus.

Konkrétan: a magyar közhivatalokban 60, a szabad foglalkozásokban 50, a gazdasági értelmiségben 40 %-ot kapjanak a "védett törzsökösök", amit szerintük 5-10 év alatt lehetne (lehetett volna) elérni (mindezt karnyújtásnyira - 1/2 év - a II. világháborútól). Itt közben figyelemmel kell lennünk arra, hogy eredetileg a törzsökös jelentése  ettől némileg eltérő, csak a honfoglalókkal érkezők leszármazottai tekinthetőek annak.  Szigorúan véve tehát már egy az Anjou-korban Magyarországon megtelepült nemesi család, sőt Orseolo Péterrel, vagy Gizella híveivel érkezők leszármazottai  sem törzsökösek, s ebbe beletartozott volna sok főúri család is, de a Sárkányosoknál a határév valahogy mégis 1686, Buda ostromának éve volt, valószínűleg az utóbbiak miatt.

Hogy mi is történt ez idő alatt? Nagyon izgalmas időszak volt ez a pár hónap 1938 novemberétől 1939 márciusáig. Imrédy-kormány van, az első bécsi döntés  pár hete volt, (november 2.), Szálasi börtönben, 3 évre ítélték épp Imrédy határozott rendpárti intézkedései következményeként (Imrédy nem önmagában volt a szélsőjobboldali nézetek ellen, pusztán nem szerette a rendszert megbontó alakokat. Egy gazdasági-pénzügyi szakember legyen rendszerelvű, pontos, alapos).

Imrédy Béla, Magyarország miniszterelnöke 1938. május 14. -1939 február 16 . között

• November 13-án (lényegében egyidőben a törzsökösek mozgalmának megindulásával) kihírdetik az 1938. évi XXXIV. (34.) tc-et, Felvidék visszacsatolásáról és az országgal való egyesítéséről.
• Orientációváltás folyik a magyar külpolitikában.
• November 28-án lemond Kánya Kálmán, addigi külügyminiszter, utóda december 10-től az a Csáky István, akinek személye a tengelyhatalmakkal való együttműködés záloga.
• Decemberben Ciano Budapestre látogat, Csáky januárban Berlinbe.
• Még Imrédy nyújtja be 1938. decemberében a második zsidótörvény javaslatát (Teleki alatt fogadják el), előtte azonban november végén 62 képviselő kilép a kormánypártból, így a Ház leszavazza a miniszterelnököt egy igen hangsúlyos kérdésben az ún. felhatalmazási törvény kérdésében, amely lényegében függetlenítette volna a parlamenttől. (Teleki, akkor épp kultuszminiszter és Keresztes-Fischer belügyminiszter határozottan ellenezte). Két és fél hónapig kisebbségben kormányoz. Azáltal, hogy a kormányzó nem fogadta el Imrédy november végi lemondását (mert nem akarta az ellenzéket így hatalomra juttatni) Imrédy azt a következtetést vonta le, hogy támogatja a kormányzó, ezért 1939 január 6-án életre hívja a Magyar Élet Mozgalmát, ami szépen sodorta őt tovább a szélsőjobb ellenzék élére (a radikalizálódó Imrédyvel szemben Horthy konszolidáltabb irányvonalat tartott szükségesnek, amit pár hónap alatt Teleki ismételt előtérbe helyezésével vélt megoldani. Aki a folyamatokat személyes tragédiaként sem tudta megállítani - nem "gyávaságból").
• Február 16. Teleki-kormány (a második).
• Február 24. Magyarország csatlakozik az Antikomintern paktumhoz.
• Március 7. a magyar kormányzópárt (Nemzeti Egység Pártja, NEP)  Magyar Élet Pártjává alakul.

Nem kívánok a Sárkányos Mozgalom igen aktív közéleti első évét részletezni (a világháború kitörésével jelentősége - ahogy Juhász Gyula fogalmazott - az "asztaltársaságok szintjére süllyedt vissza"). Hatása a közgondolkodásra, úgy az értelmiségi körökben, mint a hétköznapi élet egyes területein igen jelentős volt. Témánk szempontjából is az, hiszen a nem magyar származásúak definiálása, annak az 1686. évet, mint sarokszám megfogalmazását tekintve - mint majd látni fogjuk - a Németh Lászlói terminus, a hígmagyarság és a mélymagyarság mibenlétéig kitartott.

A törzsökös mozgalom iránti társadalmi érdeklődés késztette Szekfű Gyulát is, hogy állást foglaljon a kérdésben. A Magyar Szemle 1939 márciusi számában jelent meg az Időszerű történeti munkák c. tanulmánya, tanítványának Farkas Gyulának 1938-ban megjelent Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867-1914 c. könyve kapcsán. Ebben tagadólag válaszol arra a kérdésre, hogy lehet-e minden nem magyar származásút asszimiláltnak tekinteni. Kifejtette, hogy már 1937-ben úgy vélte, hogy elkéstek középosztály felbomlásával fenyegető - a nácizmus következményeként fellépő - disszimilációs hatás "orvosságával", a parasztság soraiból létrehozandó "tiszta magyar középosztály" kinevelésével.

Aztán beindult a lavina. Többen is megszólaltak e (valljuk be nem kis horderejű) kérdésben. Legjelentősebb hatással, s napjainkig is hatóan Németh László fejtette ki nézeteit. Szerinte Magyarországot a következő veszélyek érhetik Európa átalakulásával.

1. "Európa régi nyugalmi helyzete megbomlott s ebből lavinaszerűen gördül egy új felé. A lavina fő árka - mint ez előre látható volt - a Németország és Oroszország közé eső tér, a <kis népek öve>."

2. "Mi magyarok e görgetegre még kevésbé készültünk föl, mint Kelet-Európa többi népe: azokat politikailag találja készületlen, minket fajunkban is. Ők a Duna-Európa megvalósítását mulasztották el, mi a magyar hegemóniát országunkban." Nehéz szavak ezek, túllép az asszimiláció kérdésének addigi, mondhatni 'hagyományos' szemléletén és faji alapon szemléli a kérdést.

Gondolatmenetét így indítja: "Hogyan veszett el a magyar a magyarban?" s innen nyitja ki a csapot... (ha már híg).

Míg Szekfű 1867 után vonta meg "ép és rohadt magyarság" között a határt, Németh úgy véli, hogy ott, ahol Szekfű és Farkas Gyula nyomozni kezdi a szellem katasztrófáját, ott az rég bekövetkezett. Németh szerint- s itt szigorúan kultúrális-szellemi értelemben tekinti a folyamatokat - már a XVIII. század közepe óta, mikor a magyarság - a német példa nyomán - "önálló irodalmat és nemzetiséget akart magának teremteni", már ekkor több volt a magyar értelmiségben az igaz magyarságtól elidegenedett "híg-magyar", mint az igazi "mély-magyar". "A magyar szellem fényesnek tanított korszakaiban (itt - ne lepődjünk meg - a felvilágosodás korára és a reformkorra gondol) is súlyos fejlődési zavarokkal küzdött, s hatvanhétre a magyar szellem annyira felőrölte magát, hogy az asszimilánsok csak beköltöztek az ürességbe." Az igazi magyar szellemet - szerinte - már csak a parasztság mély rétegei őrizték. Majd így folytatja: "S mialatt a magyarság nagy teste az utolsó 70-80 év alatt (1939-ben írja, a kiegyezéstől 72 év telt el) csak melegforrásokban és vulkánokban tudta fellökni és hallatni magát, idefönt a híg-magyarok és jött-magyarok egy új középosztályt neveltek, amely csak a népszínművekből ismerte, ami alatta van."

Német az asszimiláció kérdését eredetileg a magyar kultúra és irodalom kérdésében vizsgálta, de következtetéseit kivetítette az egész magyar fejlődésre. Ugyanakkor nem adott választ arra, hogy mit ért "igazi magyar szellemen". Viszont senki nála világosabban meg nem határozta Magyarország és a szomszédos népek egymásrautaltságát a "közeledő viharban'. "A magyarság a kelet-európai görgetegben kerülhet hol felül, hol alúl, véghelyzete nagyjából az lesz (amint érdeke is az), ami a szomszéd népeké. Isten éppúgy együtt tárgyalja őt a Südostraum többi népeivel, mint a német politikai irodalom."

Megint csak Juhász Gyulát idézve (mert ez a lényeg):

"Az 1939-re kialakult világ- és belpolitikai helyzetben nem tud (Németh László) mást tanácsolni az írónak, mint a később is sokszor megfogalmazott <tartsd magad> magatartást, mert az <új szellemi front> idején táplált reményt, hogy a <szellem legyen mestere az államnak> végleg bukottnak tekinti.[...] <...készüljünk fel olyan évekre is, amelyekben talán az 1795-nél, 1849-nél és 1919-nél is súlyosabb körülmények között kell nemzetünkben a lelket tartani.>

Ez a - Bajcsy-Zsilinszky szavaival - pánliteralizmus volt talán a legfőbb oka, hogy a szándék: szembeszállni azzal az egyre jobban eluralkodó felelősségáthárítással, amely minden baj egyedüli forrásává a német-zsidó-szláv asszimiláltakat tette, s megmutatni, hogy önmagában a <törzsökösség> még nem érdem - visszájára fordult. A középosztályt nem a magyar társadalmi és politikai fejlődés torzulásai és zsákutcái alapján vizsgálta - mint később Bibó István, aki Némethre is hivatkozva szembeállította a kontraszelektált konformista és a lényeglátó demokrata-baloldali ellenzéki kategóriákat -, hanem faji fogalmak szerint különböztetett meg, zárt ki embercsoportokat. A bajt csak fokozta fogalomalkotásának eredetisége. A <mély-magyar>, <híg-magyar>, <jött-magyar> meghatározások nagyon is alkalmasak voltak arra, hogy az eredeti gondolatmenet egészéből kiszakítva rossz politikai törekvések jelszavaivá váljanak. S azzá is váltak. Hiába próbálkozott már később Németh László szembeszállni a tőle függetlenné vált értelmezéssel."

Szóval a mélymagyar nem a népben-nemzetben gondolkodó, hazáját holtáig szerető hazafi (a hígmagyar, pláne a jöttmagyar pedig nem egy lézengő hazátlan bitang), hanem egy olyan - nem pontosan kidolgozott, így szabad értelmezésnek kitett, s azt el is szenvedő - frazeológia, mellyel annak megalkotója, Németh László a II. világháború előestéjén azt a fiatal magyar értelmiség előtt példaként felmutatva kívánt egyfajta "szellemi honvédelemként" fellépni az őket leginkább foglalkoztató kérdés, a középosztály kérdésének nem társadalmi-politikai, hanem faji megközelítése ellen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

etting 2008.09.28. 19:17:57

Információkat szeretnék még szerezni az Ettingshausenokról! Előre is köszönöm asegítséget! Nagyon jók a cikkek!

Válasz erre 

lécci 2008.09.28. 23:27:14

Szia etting! Az Ettingshausen név, lakosnév. Ez nem okvetlen jelent egy családot, több család viselhet egy toponímára visszavezethető családnevet. Ettingshausen de.wikipedia.org/wiki/Ettingshausen egy település Hessen középső részén, annak Giessen tartományában. Egy e célra kifejezetten alkalmas kereső, a www.verwandt.de/karten/absolut/ettingshausen.html szépen mutatja mostani előfordulásukat a német telefonkönyvben. Tekintve, hogy Türingiában ugyanolyan arányú az előfordulásuk, mint Hessenben, s egyik sem magas, azt mutatja ez a toponíma máshol is előfordulhat s a szó maga önálló jelentéssel rendelkezik. Nem értem miért e két posztba írtál be e téma kapcsán, javaslom inkább az Index.hu alatt a fÓrumoknál a Filosz topik-csoportban a Nevek, családnevek magyarul topikot, ill. a Törzsasztalon a Családfakutatás topikot.

Válasz erre 

Paleszmurt 2008.12.07. 22:07:38

"Szóval a mélymagyar [...] olyan [...] frazeológia, mellyel [...] Németh László a [...] azt a fiatal magyar értelmiség előtt példaként felmutatva kívánt egyfajta "szellemi honvédelemként" fellépni az őket leginkább foglalkoztató kérdés, a középosztály kérdésének nem társadalmi-politikai, hanem faji megközelítése ellen."

Bocs, de ebből nekem nagyon nem derül ki, hogy akkor mi is a "mélymagyar" jelentése. Hacsak nem egyszerűen azt akarod mondani, h tartalmatlan, üres frázis.

Valójában szerintem paradox az egész, mert Németh vmi olyasmit fejteget, hogy az igaz magyar szellem csak a műveletlen parasztságból jöhet, de a művelődéssel óhatatlanul elveszik a magyarság. (Merthogy a művelt világ gondolkodása, erkölcsei, értekítéletei "nem magyarok" -- akármit is jelentsen ez utóbbi.) Nekem úgy tűnik, hogy ennek se füle, se farka.

Válasz erre 

lécci 2008.12.08. 09:34:22

Szia!
Nem emlékszem, hogy Németh úgy fogalmazott volna, hogy "a művelődéssel óhatatlanul elveszik a magyarság". Épp arról írt, hogy a megfogalmazása szerinti "igaz magyar szellemet" a parasztság olyan rétegei őrzik (most a jelen idő/múlt idő mindegy), amelyeknek nincs, nem volt módja művelődni, pedig hagyni kéne, úgy tudna felszínre jutni, elterjedni.
S azok segítségét kérte ennek előmozdítására, akikhez szólt - a fiatal magyar értelmiség (konkrétan azt hiszem írók, költők). (Itt kacsolódik a téma Szabó Zoltán szellemi honvédelméhez.)

S Németh akkori állítása szerint azok, akik a magyar szellemi életben befolyásososak, 'véleményformálóak' voltak az ő idejében, de már az 1700-as évek közepe óta, azok mégha magyarrá is lettek idegen szellemet képviseltek.
Ez azért egyfajta jellemző attitüd. Az idegen - hol német, hol zsidó, majd orosz, s mostanában 'atlanti', a lényeg, hogy miatta van - idejön, ránkerőlteti magát (mégha asszimilálódik is) s ezért nem érvényesülhet a "magyar szellem". ;-)

Válasz erre 

Paleszmurt 2008.12.10. 22:51:57

Továbbra sem értem, mi lehetne a parasztság művelődése, ha nem a nyugati kultúrértékek (vagy legyünk nyitottabbak: bármilyen kultúrértékek) elsajátítása. Elsajátítás nélkül nincs művelődés, elsajátítani pedig csak mástól lehet. Ha pedig mástól (idegentől) veszünk valamit, akkor változni fogunk, nem leszünk a régi, "tiszta" önmagunk. (És most a játék kedvéért felejtsük el, hogy a "magyar paraszt" sem volt ugyanaz a honfoglalás óta, tele volt elmgyarosodott szlávokkal, németekkel és más népségekkel.)

Ráadásul nem értem, mi lenne a "magyar", ill. a "magyartól idegen". Ha ezt nem tudjuk pontosan meghatározni, akkor kényünkre-kedvünkre nevezhetjük meg, hogy ki elég magyar szerintünk, ill. ki csak külsőre az.

Szóval ha a cikk lényege szerecsenmosdatás volt, hát engem nem győzött meg. Németh nem egyes gondolatokat nevezett pozitívnak vagy negatívnak, csupán rögzítette azt, hogy embereket lehet pozitívnak és negatívnak mindősíteni. Ehhez kritériumokat nem adott, csupán azt a lehetőséget hagyta nyitva, hogy valakit a származása miatt a negatív csoportba soroljon. Ez pedig bizony rasszizmus, bármennyire is próbálja leplezni.

Válasz erre 

lécci 2008.12.11. 09:32:22

Akkor összeértünk :))
Idézet a poszt szövegéből (utolsó keretes szövegrész vége):
"A bajt csak fokozta fogalomalkotásának eredetisége. A , , meghatározások nagyon is alkalmasak voltak arra, hogy az eredeti gondolatmenet egészéből kiszakítva rossz politikai törekvések jelszavaivá váljanak. S azzá is váltak. Hiába próbálkozott már később Németh László szembeszállni a tőle függetlenné vált értelmezéssel."

idézet tőled: "Németh nem egyes gondolatokat nevezett pozitívnak vagy negatívnak, csupán rögzítette azt, hogy embereket lehet pozitívnak és negatívnak mindősíteni. Ehhez kritériumokat nem adott, csupán azt a lehetőséget hagyta nyitva, hogy valakit a származása miatt a negatív csoportba soroljon."

Válasz erre 

Paleszmurt 2008.12.13. 23:42:03

Akkor tehát végülis egyetérthetünk abban is, hogy Németh igenis rasszista dolgot fogalmazott meg. Akkor viszont nem értem a konklúziót: "fellépni az őket leginkább foglalkoztató kérdés, a középosztály kérdésének [...] faji megközelítése ellen." A faji megközelítés ellen egy msáfajta faji megközelítéssel lépett fel?

Válasz erre 

lécci 2008.12.15. 17:57:02

Németh épp a törzsökösek (Sárkányos Mozgalom) cikkben definiált kirekesztő "ki törzsökös?" meghatározása, annak kritériumrendszere ellen s a numerus hungaricus ellen lépett fel, kívánt fellépni (mint az az utolsó keretes szövegrészben Juhász Gyulától származó megfogalmazásból remélem jobban érthető.)
Tény, hiába közelített az irodalom, a szellemtörténet felöl, hasonlóan faji alapon állt, mert hogy valami híg/mély/jött, mégiscsak minősítés, azaz megkülönböztetés. Kapott is érte s kap a mai napig. Jogosan.
Az asszimiláció kérdésének a magyar irodalmon keresztül való vizsgálata során következtetéseit kivetítette az egész magyar fejlődésre, pedig azok nem voltak helytállóak.
Van aki azt mondja rá, zavaros, van aki azt, nem kiforrott.

Válasz erre 

Paleszmurt 2008.12.16. 18:38:17

Hát, lehet, hogy van különbség, de nem értem, mi lenne az. Feladom.

Válasz erre 

sztov 2010.07.01. 23:07:09

Mielőtt lerasszistáznátok Némethet, figyelembe vehetnétek a keletkezés idejét, körülményeit. Németh a saját bevallása szerint is a náci ideológia ellen lépett fel e terminológiával, a jöttmagyar, hígmagyar inkább vonatkozott az árja németekre mint a zsidókra. (Tagadhatatlan, hogy korábbi műveiben őket sem kímélte, de ennek semmi köze a náci fajelmélethez.) Az is biztos, hogy használta a fajelmélet egyes kifejezéseit, de írhatjuk a zeitgeist számlájára. Ha nem tudjátok elképzelni a parasztságból jött mélymagyarokat, akkor lehet Tamásira, meg Illyésre gondolni, akik Németh szerint teljesítik eme kritériumokat. Családfakutatás nélkül is.

Válasz erre 

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.10.19. 01:51:26

@sztov:

Vagy Huszárik Zoltánra:-)

ü
bbjnick

Válasz erre 

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.10.19. 01:54:36

@lécci: @Paleszmurt:

Két hígmagyar összehajol? :-D

Aki Némethnél világosabban fogalmaz az csal:-)

„A Kisebbségben első bírálóinak kedves szokásuk volt, hogy a »mélymagyar« szót hallva: összehunyorították a szemüket, s olyan képet vágtak, mintha a germán ősköd köldökébe kéne az ő kristályos latin pillantásukkal letekinteni. Nem volt szerencséjük: ha valamit, hát ezt a francia szellemnek köszönhetem. Proust regénye nem az arisztokrácia bomlásáról szól, mint mondani szokták. Mély-Franciaországról szól. A laterna magica képei után induló polgári gyerek két úton tapogat ki, meseszomját követve, osztályából. Cselédjükön, Francoise-on át a parasztságba, s Guermantes hercegnő szalonjain át Saint-Simon itt csökevényedő arisztokrata világába. A nagy fölfedezés, hogy a kettő tulajdonképpen egy. Mint Combray terén az ősi székesegyház: a polgári Franciaország mélyén is ott áll egy tízszázados katedrális, melyben az üvegablakok szentjei és hercegei s a parasztok hozta galagonyagallyak ma is egymásba keverik tarkaságukat. Proust minden látszólagos sznobizmusa és asztmás túlérzékenysége ellenére azért csinált akkor forradalmat bennem (Ady és Szophoklész mellett talán a legnagyobbat), mert létünk alapjaiban ezt az ősi, patriarkális világot fölfedezte. Így hatott-e a franciákra is? Egyáltalán nem csodálnám, ha mint Féja Gézától hallom, a Mély-Franciaország kifejezés germán ködül az újabb francia tanulmányirodalomban is fölmerülne.

Arra, hogy ehhez a prousti elsüllyedt és mégis jelen lévő Franciaországhoz hasonlóan nekünk is van, idő alatt, idő fölött, egy kopárabb, inkább román »mélymagyar« székesegyházunk: az erdélyi emlékiratírók olvasása közben gondoltam először. Egészen furcsa élmény volt XVII. századi erdélyi főurakban az én dunántúli parasztrokonaim modorára, mondhatnám, etikettjére ismerni. Bánfi Dénes és Béldi Pál mintha csak Péter bátyám és Erdélyi bíró módján ligáznának; nagyanyámban pedig egy paraszt Lórántffy Zsuzsanna ülne imájával a férfiak dolgai alatt. Bethlen Miklós-tanulmányomat ezzel fejeztem be: »Talán az élet osztályok fölötti vagy alatti azonossága is igazabb volt abban a pálcás, kalafás világban, mint ma. Nekem legalább, ha azt keresem, hol találom meg Bethlen Miklós természetét, az ő rendjének modorát könyvén kívül, falusi atyámfiaira kell gondolnom, a jómódú parasztcsaládra, mintha az a régi úri élet a kisnemességen át ideszivárgott volna, le a helyükbe növő jobbágyságba. Ha nagybátyáin János-napon összekaptak, nemcsak vitatkozásuk módja emlékeztetett jobban a Teleki Mihály és Bethlen Miklós párbajaira, mint ma országló virzsiniás utódaiké, de a használt nyelv s a szemben álló bölcsesség is.« A fölfedezés különben nem új. Kemény Zsigmond ezzel okolta meg közel kilencven éve Szalárdi krónikájának a kiadását.”

(Részlet Németh László Fantomok ellen c. cikkéből)

ü
bbjnick

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: