Exegi monumentum aere perennius. Horatiusnak a halhatatlanság tudataként jelmondattá vált költői gondolatát vette át Puskin is, alig fél évvel halála előtt, 1836-ban - akkor persze nem tudta, hogy fél év múlva meg fog halni -, szóval amikor önnön magának emléket állítva, nimbuszát a Sándor-oszlophoz mérte. (1836. aug. 21-én kelt verse ekként fogalmaz (Horatiusé ford: Zoltán Vilmos ford: Kosztolányi D.  ill. Puskiné oroszul valamint ford: Dsida J.)

Я памятник себе воздвиг нерукотворный,
К нему не зарастет народная тропа,
Вознесся выше он главою непокорной
Александрийского столпа.

 

"Emléket állítottam szürke üszkén
az életnek, mely lassan elkopott:
egekbe szökken s felülmúlja büszkén
a híres Sándor-oszlopot."
 

A szentpétervári Palota-téren hatalmasodó dicsőségoszlop 1834 óta hirdeti I. Sándor Napóleon felett aratott 1812-es diadalának emlékét. Az orosz fegyverek és az orosz katonai potenciál "örök dicsőségére". Az így egyfajta etalonná vált oszlop nem 'csak úgy' áll a Palota-tér 'közepén' - lényegében nem is annak közepén, erről később -, hanem szervesen illeszkedik az 1812. évi győzelem emlékére 1819-1829 között Carlo Rossi elképzelése szerint emelt épület-együttes, a Főparancsnokság (Vezérkar) diadalívének (Арка Главного штаба) koncepciójába. Carlo Rossi - kinek nevéből egyből adódik egy favicc: Rossi+ja (oroszul: én)=Rosszija - nápolyi születésű építész volt, 28 évesen, 1803-tól az orosz cár megrendelésein dolgozott, Sándort személyesen ismerte. Olyan megbízásokat köszönhet ő is és az utókor is a cárnak, mint a Főparancsnokság épülete (1819-1829), a Szenátus és Szinódus épülete (1829-1833), a Mihajlovszkij Palota (1817-1825), az Orosz Nemzeti Könytár épületének homlokzata, a Sándor (ma: Puskin) Színház (1832).
Az ötlet, hogy a Palota-térre (Дворцовая площадь) oszlopot emeljenek, szintúgy Rossitól származik, de ennél jelentősebb, hogy elérte, hogy ne Sándor apja, a szintén szóba jött I. Pál, hanem I. Sándor, ill. az ő idején Napóleon felett aratott győzelem emlékének készüljön az az oszlop (melynek állításakor már I. Miklós a cár, aki szintúgy I. Pál fia, így I. Sándor öccse volt, az angyalka az oszlop tetején így nem véletlenül 'köztes megoldásként' született. Állítólag arcéle Sándoré, de ki lát oda fel?). Az is érdemének tekinthető, hogy a tér tervezése során a végső terv elfogadása előtt eltekintett attól az eredeti elképzelésétől, hogy a térre emeljenek még egy lovasszobrot I. Péter tiszteletére, mert minek már az oda? (egyrészt túlzsúfolt lett volna már a tér, másrészt a Медный всадник már 1782 óta állt a Szenátus terén.)

A cár, I. Miklós tehát 4 évvel Sándor halála után 1829-ben versenypályázatot írt ki, amelyen elsőre eredménytelennek nyilvánítottak, mert nem tűntek acélosnak a tervek. A későbbi győztes Auguste de Montferrand 'csak' egy 25,6 m magas gránit obeliszkkel próbálkozott egy 8,22 m magas lábazaton, relieffel, melyen az 1812. év dicsőséges eseményeit jelenítették volna meg, tiszta Trajanus oszlopa (azé' 6 tized, ami persze egy kicsit több is, mert orosz mérték szerint az a hossz 12 сажень volt - 1 сажень az 2,1336 m volna, ami 84 lábnak is jó, mert 1 сажень az 7 láb -, csak aztán jöttek ezek a fránya franciák a méterükkel. Persze, mint minden mértékegység ez is olyan, amekkora éppen, ha már két ujjvég közti távolságnak indult anno. Nem is vették át az oroszok a méter rendszert ameddig csak 'lehetett' (1917). A lábazatra, az oszlop tövébe egy lovasszobrot tervezett, amely felett kétfejű sas repült, ahogy kell (nézzük csak meg a későbbi művét Montferrandnak, milyennek álmodta I. Miklós lovasszobrát jó húsz év múlva.) A második kiírás már erősebb anyaggal bonyolódott. Az újabb nekifutásra tervezett vörös gránit oszlop - immár felismerve a megrendelői igényeket - , magasabb a Vendome térinél.

A megbízást így elnyerő Montferrand a kivitelezéskor népes építész-szobrász stábbal dolgozott együtt, franciákkal, oroszokkal. Kipróbált, megbízatásokkal addigra már bőven ellátott, ismert szentpétervári építész volt ő, aki 1815-ben, 29 évesen a franciaországi lehetőségek miatt utazott Oroszországba, ahol tényleg széles perspektíva nyílt számára. Művei között említhetjük a Nyizsnij Novgorod piacának s belső városképének rekonstrukcióját az 1816-os nagy tűzeset után (1817-1825), a Szent Izsák Székesegyházat (1816-1858), ez szinte egész életén végighúzódott, a Kazanyi Székesegyházat Szentpéterváron (1827-1837), s végül mint említettem, I. Miklós lovasszobrát is ő építtethette meg (1856-1859).

Az oszlop anyaga, a vörös gránit a viszonylag közeli, Szentpétervártól északra fekvő Vyborg (Выборг) és tőle nyugatra a most finn területen lévő Hamina néven (korábban Fredrikshamn) jelölt város közötti területről származik. (Finnország amúgy is különösen gazdag gránitkőzet kinccsel rendelkezik a legkülönfélébb árnyalatokkal) Ez a Hamina épp az a hely, ahol az 1809-es haminai békét megkötötték, mint említi azt a finn-orosz kapcsolatokat tárgyaló posztunk 1. része.

Az oszlop Charles Baird szentpétervári illetőségű skót hídépítő mérnök, kereskedő, hajóépítő, az első orosz gőzhajó és számos hajózási műtárgy (híd, hajó, sólya) építője szentpétervári műhelyében nyerte el végső formáját. Itt készültek a párhuzamosan futó beruházás, a Szent Izsák székesegyház hasonló márványból készült oszlopai is. Baird műhelyéből - akkor már üzeméből - külön erre készült csónakkal szállították ki a térre, s az átemelés, a hajóról történő partraszállítás is külön daru építését igényelte. A logisztikai előkészítés a kor színvonalán kimagasló esemény volt/lehetett, hasonló a pest-budai Lánchíd előkészületeihez.

A tervező Montferrand kapcsán érdekességként említem, hogy az 1786-os születésű, francia származású Montferrand maga is részt vett a napóleoni háborúk idején két hadjáratban. 1806-ban, mint építészhallgatót, húsz évesen behívták, ekkor Itáliába vezényelték, majd 1813-ban még egyszer, ekkor Türingiába. Az 1813 október 30-31-i Hanaui ütközetben  mutatott hősiességéért - ahol nem sikerült Wredének Napóleon Lipcse utáni visszavonulását feltartóztatni - a Becsületrend egyik - gondolom valamelyik alsóbb fokozatát - el is nyerte. Ez alapján feltételezhető (bár pontos adatot erről nem ismerek), hogy részt vett a két héttel korábbi Lipcsei csatában is, ahol éppen az oroszok ellen harcolhatott.

A Palota tér azáltal, hogy egyben a cári hatalom, dicsőség jelképe (itt van ugye a Téli Palota), annak szimbólikus megjelenésének központi "tere", így - épületeivel zártnak ható egységet alkot akár műholdas nézetben, akár térkép nézetben. Fontos ezt az oszlop állításakor hangsúlyozni, mert ne feledjük, alig 6 éve hullott el az orosz dekabristák színe-virága a Péter-Pál erőd udvarán (1826. július 14-én - épp 14-én, micsoda arculcsapása ez a forradalmároknak !)

Kolman festménye az 1825. december 14-i nap (dec. 26.) eseményéről

Ekkor ugyanis az események itt a Palota térrel bizonyos értelemben egységet alkotó Szenátus terén folytak. Tekintsük át, mi az, ami már ekkor is állt. A tér-együttes észak-keleti szegletében a Téli Palota - bár teljességgel csak 1837-ben fejezték be, de lényegében - már állott, vele szemben a Főparancsnokság épületét - mely a főváros Moszkvába történt visszaköltöztetéséig a Főparancsnokság mellett a Külügyminisztériumnak és a Pénzügyminisztériumnak is helyt adott, lényegében a legfontosabb miniszteriális szerveknek, hogy 'közel legyenek' - "most" fejezték be (1819-1829).

Az Admiralitás épülete 1810-ben. Jobbra a Palota tér, balra, az épület előtt húzódóan a Szenátus tere

Az északnyugati oldalán az Admiralitás épületét is 1711-től alakítgatták, a Szenátus tér észak-nyugati szegletében Péter lovasszobra már 1782 óta áll, délnyugati sarkában az Izsák-székesegyházat is 1816-tól már építik. A tér méreteit a mellékelt korabeli festményekkel remélem sikerül illusztrálnom.

(Megjegyzem, a Főparancsnokság árkádja, mint építészeti ötlet az 1911-ben befejezett londoni Admiralty Arch megépítéséhez is példaként szolgált, amely alatt 'épp' a Trafalgar Square-re/-ről lehet átsétálni)

 

a szentpétervári  épület	a londoni Admiralty Arch

A felállítás mozzanatait nagyon jól szemlélteti egy kis animáció az egyes pontok alatt (nekem, ki technikai megoldásoktól távoli ember vagyok, az alapzat felemelése és a felgörgethetés tetszett)

Az egyes lépések: 
1. General view of the construction
2. The foundations alapok (cölöpök)
3. The pedestal (alapzat felemelése)
4. The Ramp and the Raised Platform (felgörgetés)
5. The Raising of the Column (az oszlop felállítása)
6. The Palace Square Ensemble 
 

Néhány kép az építésről:

a tervező, Montferrand rajzai (book Plan and Details of the Memorial Monument Dedicated to Alexander, Paris, 1836)

 

	G. Gagarin festménye

 

Az oszlop különlegessége, hogy szemben a többivel, nincs rögzítve, kizárólag a saját súlya tartja (persze a gravitáció), ami nem kevés, mintegy 600 tonna. Megépülte után eleinte azt hitték a szetpéterváriak, hogy el fog dőlni. Állítólag az ő meggyőzésükre Montferrand haláláig naponta körbejárta, ami hasonlóan színes történet, mint a vargainas esete a Lánchíd oroszlánjaival - "de hisz ezeknek nincs is nyelvük," (ami nem tévesztendő össze az egyszeri futballistával, aki azt 'bírta' mondani az Eiffel-torony előtt, hogy "de hisz ez nem is ferde'! Ezt is csak persze állítólag), meg ami utána jött volna (a Dunába ugrás). Mert mi dolga volna egy építésznek, mint hóban-fagyban, napsütésben körözni az bokor oszlop körül, mint Micimackó, hátha találkozik valakivel (vagy meglátja őt valaki), és akkor már elhiszi az egész város. Mert így 'szokott' ez lenni.

Negyvenhét és fél méteres magasságával ez a világ legnagyobb egy darabból álló oszlopa.
Nem a tér geometriai középpontjában áll, de a Főparancsnokság és a Téli Palota bejárata között húzott egyenesen (axis). A térre vezető mind a 4 utcáról jól látni, no meg a Majka csatornáról. 47,5 m magas, 3,66 m átmérőjű. (Trajanusé 38m/4m, Nelsoné 46 m magas, ott kissé segít a Trafalgar Square 'domborzata'. Az austerlitzi győzelem emlékére emelt Vendome téri oszlop Párizsban 44m/3,6m. Itt mondom el, mert önálló poszt nem lesz róla, hogy 1871-ben a Párizsi Kommün idején ez utóbbit ledöntötték, mely 'atrocitásért' annak leverése után a Kommün múzeumokért felelős biztosát, Gustave Courbet-t, a neves festőt tették felelőssé, aki 6 hónapot börtönben is töltött, s egyben 300.000 frank megfizetésére kötelezték. Ez elől 1873-ban Svájcba menekült, ahol négy év múlva 58 évesen meghalt, mert szétitta a máját. Közben 1875-ben ugyanott, a Vendome téren ismét felállították. A berlini Siegesallee-n álló győzelemoszlop méreteit  figyelembe véve félkézzel kontrázható annak elsősége (66,89m/ mert abból az oszlop csak 26,9 m magas).

Róma, Trajanus oszlopa	Párizs, Vendome téri oszlop

 

Súlyáról többféle adat van, a 600 tonna a neten fellelhető adatok módusza, van olyan utazási portál, ahol 704 tonnás adat 'örvendeztet meg' (igaz, ez is több, mint 600). Magassága ellenére nem lóg ki a térből az oszlop. A Palota-tér méreteiről annyit, hogy az oszlop és a Főparancsnokság bejártat közötti távolság 140 m, a Téli palota és az oszlop között (a másik irányba) 100 m. S hogy miket láthatott az oszlop? Ez az. Ehhez csak egy képet mutatok (1917 bolsevikok).

 

Talán érdemes megemlíteni, hogy Puskin, aki lényegében 1820-tól keződő hol kényszerű, hol önkéntes távolmaradása után 1833 novemberében tért vissza véglegesen Pétervárra , maga nem vett rész az oszlop avatásán, ahogy naplójában írta 1834 november 28-án (ez a régi naptár szerint van) 5 nappal annak felavatása előtt elutazott Pétervárról azzal a nem túl acélos kifogással, hogy ne mutatkozzék együtt "elvtársaival", az oroszul csak a német kammerjunkerből átvéve камер-юнкер-nek nevezett apród-félékkel. "выехал из Петербурга за 5 дней до открытия Александровской колонны, чтоб не присутствовать при церемонии вместе с камер-юнкерами, моими товарищами".

kammerjunker: német hercegségekben és Dániában meglévő udvari tisztség, fiatal, nemesi származású legények részére, akik ezzel kezdték udvari szolgálatukat (emlékezzünk a Zaporozseci képen bal oldalt álló, 10. számmal jelzett alakra). Eredetileg kifejezetten lakáj jellegű tevékenység volt az uralkodó lakrészében. A legalacsonyabb foka a király személye körüli szolgálatnak, az archontológia számol vele. Az orosz udvari tisztségek rang szerinti sorrendjét meghatározó, 1722-től 1917-ig alkalmazott, polgári katonai és udvari tagolásban osztályba soroló ún. Rangok táblázata - "Табель о рангах всех чинов воинских, статских и придворных" - kezdetben a IX. osztályba, majd 1737-től a VI.-ba, 1742-től az V.-be sorolta, majd 1809-től az legalacsonyabbnak jelölte. 1836-től kiterjesztette, s olyanoknak adományozta a címet ekkor már, akik a IV.-IX. osztályban már besorolást nyertek, majd 1850-től szűkítették az V.-VIII. osztály tagjaira. Lényegében 1809 után már csak cím, tényleges szolgálatot nem sokat jelentett - 1915-ben már pl. 394-en voltak, ott tolongtak volna mind a cár körül? -, 1809-től a Камергер tisztsége volt a tényleges szolgálat, a kis kék szalagon a kulccsal :) (a camber junker így nem tévesztendő össze az angol chamberlein, a francia chambellan, a bizánci parakoimomenos παρακοιμώμενος tisztségével, aki már ezeknek a junkereknek egyfajta 'elöljárója'. S ne tévesszen meg senkit, hogy az angol wiki az előbbi linkben a XI. osztályban tünteti fel. Tekintsük e témában az orosz nyelvűt irányadónak). Na, innen kezdte volna Puskin is újra az életét, lényegében kiegyezve a cárral, - az 1831-ben nősült költőnek az asszony igényei mellett a lassan gyarapodó családra is tekintettel kellett (volna) lennie; Marija 1832, Natalja 1833, Alekszandr 1833, Grigorij 1836 - ha nem lett volna olyan, amilyen.

Végül itt van az elnevezés, a столп használata, ennek is van történeti aspektusa. Puskin ekként említi, de lényegében a szakirodalom végig коло́нна-ként nevezi, mert így nevezik manapság. A Vasmer's Etymological Dictionary szerint (3765 oldal) a столп a столб alakból származik, novgorodi iratokban már 1308 körüli időkben is használatos alak, de megvan valamennyi keleti és nyugati szláv nyelvben (épp a régisége okán), de a balti nyelvekben is hasonló alakban stul̃pas, stùlps, stulpe. Ezzel szemben a коло́нна 'csak' I. Péter idejétől használatos az oroszban, jövevényszó a coloumn alak könnyen felismerhető (szintén Vasmer 2295 oldal).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.