2010.02.18. 18:00
Sztyeppei népek sorozat: a kunok
Sorozatunk következő részében a sztyeppe történetének utolsó előtti nomád szereplőjével foglalkozunk - és időrendben ők lesznek az utolsók, merthogy a mongolok egy posztnál jóval többet megtöltenének. A kunok - a legtöbb nomád törzsszövetséghez hasonlóan - több törzs egymásba olvadásával alakultak néppé. Először nézzük meg, hogy kikből is állt ez a frissen létrejött törzsszövetség.
A névadó kunok neve nagyjából minden nyelvben valami olyasmit jelent, hogy fakó (magyar: kun, türk: kuman/koman, orosz: polovec, örmény: hartes). Források alapján a kunok egykor a Huang Ho (Sárga-folyó) kanyarjától keletre élhettek, több türk nép társaságában - és szintén a források szerint nesztoriánus keresztények voltak. A kitajok a 10. században azonban terjeszkedni kezdtek errefele, ezzel nyugat felé szorították a kunokat, akik viszont a tőlük nyugatra élő sári népet is távozásra kényszerítették (ekkor még mindig Belső-Ázsiában járunk). A sárik valószínűleg a szári ujgurok voltak (az ujguroknak kicsit korábban birodalmuk állt fent a térségben - ugyanakkor ne keverjük össze őket a ma Belső-Ázsiában élő ujgurokkal). A két menekülő népcsoport így érkezett el a Nyugat-szibériai-alföld déli sávjába, ahol (források szerint) már a 8. század óta élt a kipcsak törzsszövetség. Hogy itt pontosan mi történt, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy a 11-12. századra már kialakult az a törzsszövetség, amelyet kun néven ismerünk.
Ettől az időszaktól kezdve már Európa közvetlen szomszédságában éltek - és bár az Urál, és a Kaszpi-tenger közötti átjárót az úzok birtokolták, a déli és a középső Urál közötti alacsonyabb területen már ekkor átkeltek Európába, ahol kapcsolatba kerültek nem csak a volgai bolgárokkal, hanem az orosz fejedelemségekkel is. Vagyis már azelőtt Európa látóterébe kerültek, mielőtt ténylegesen megjelentek kontinensünkön. Persze ez utóbbi sem váratott sokat magára. A kitajok nyomása miatt egyre nyugatabbra kényszerültek Belső-Ázsiából a még ottmaradt törzseik is, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a dominó kissé megborult, és ők pedig a tőlük nyugatabbra élő úzokat noszogatták meg, hogy haladjanak tovább. Az itt részletezett események a korábbi, besenyőkkel és úzokkal foglalkozó posztban is elolvashatóak. Mindennek az eredményeképpen a kunok az Irtistől a Kárpátokig terjedő sztyeppeövezet egyedüli uraivá váltak.
A kunok által uralt terület |
Törzsi szervezet
Kun kőszobor Luganszk mellől |
A kunok alapvetően nem álltak központi irányítás alatt. Ez amúgy sem volt igazán lehetséges, merthogy egy ekkora óriási területen akár egy kezdetleges központi hatalmat kiépíteni nem lett volna egyszerű feladat. Másrészt viszont ez a kun törzsszövetség - mint az előbb láthattuk - etnikailag sem volt egységes. A kunok alapvetően öt nagyobb szállásterület köré szerveződtek. Legkeletebbre az Irtis és az Urál között nomadizálók éltek. Ettől nyugatabbra az Urál és a Volga között élő csoportot találjuk, a legerősebb törzs - mint általában a nomádok esetén - középen, ez esetben a Dnyeper és a Volga között legeltetett, a negyedik a Dnyeper és Dnyeszter, az ötödik pedig a Dnyeszter és az Alsó-Duna között élt. A központosítás kezdeti törekvései a 12. század végén, 13. század elején kezdtek megjelenni, Köncsek kán, majd fia, Jurij "uralma" idején (bár ez az uralom hasonlatos lehetett a Géza előtti magyar fejedelmek teljes törzsszövetség feletti uralmához). Ezeket a próbálkozásokat az 1223-as Kalka folyó menti csata zárta le, ahol a kun-orosz sereg vereséget szenvedett az akkor még inkább csak terepfelmérést tartó mongoloktól. A kun törzsszövetség ekkor gyakorlatilag felbomlott, egyesek nyugat, mások délnyugat felé kezdtek el menekülni, voltak, akik meg helyben maradtak.
Kapcsolataik a környező népekkel
A hatalmas területeken élő kunok a legkülönbözőbb népekkel kerültek kapcsolatba, és ennek következtében viszonylag sok forrás szól minderről. A legintenzívebb kapcsolatban az orosz fejedelemségekkel voltak természetesen, ez a kapcsolat pedig eléggé ellentmondásos volt - de korántsem csak ellenséges. Egy oroszok és kunok közötti háborúról szól például az Igor-ének, az egyik legkorábbi orosz nyelvemlék, de az 1223-as Kalka menti csatában a fejedelemségek és a kunok együtt vettek részt (és szenvedtek vereséget a mongoloktól). A kunok hol ellenséges, hol szövetséges viszonyban voltak tehát az orosz területekkel, mivel a fejedelemségek egymással is elég sokat küzdöttek, a kunok hol egyik, hol másik fejdelemség seregeiben tűntek fel zsoldosként. A kun törzsfők, és orosz fejedelmek között pedig az esetleges szövetségeket dinasztikus házasságokkal pecsételték meg rendre.
Igor halála |
Hasonló volt a kunok szerepe a Balkánon is. Bizánc is szívesen fogadta fel őket zsoldosként, máskor a kunok rabolták végig az Alsó-Duna menti területeket. A kunoknak szerepük volt a 12. század végén újra függetlenné váló Bulgária létrehozásában (az Aszen családot hol kun, hol pedig vlach eredetűnek írják le), és később a havaselvi román fejedelemség megalakulásában is.
A kunok Magyarországra nézve is veszélyt jelentettek időnként, nem véletlen, hogy az erdélyi hágók környékére határvédőket telepített a központi hatalom (ekkor alakult ki a székely székek rendszere, illetve Fogarasba besenyőket telepítettek le). A 13. század elején viszont magyar részről már a terjeszkedés merült fel velük szemben, ezért hívta be II. András a német lovagrendet, hogy megtérítse (és az országba integrálja) a kunokat. A lovagrend ugyan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (PC-ül fogalmazva), és távozásra lett bírva, de a Milkón megalapított püspökség megmaradt, és továbbra is aktív maradt egészen a tatárjárásig. Az sem véletlen, hogy a keleti felfedezőutak (Julianus útja) is ekkor indultak. 1223 után még kedvezőbbé vált a helyzet, mert a kunok ereje amúgy is megroppant, de sajnálatos módon ez mindössze 1241-ig tartott.
A bukásuk
A mongol hadjárat 1221-23 között. |
A Kalka menti csata (1223) a kun törzsszövetség felbomlását eredményezte. A kunokat a mongolok 1241-ig részben alávetették, részben pedig menekülésre kényszerítették, lényegében megszűntek tényezőnek lenni, de nem tűntek el. A legnagyobb csoportjuk Magyarországon települt le (erről, és magyarországi történetükről később lécci kolléga fog posztot írni), de kisebb csoportjaik a Balkánra is menekültek, és a jelek szerint az Alsó-Duna mentén viszonylag függetlenek tudtak maradni a mongoloktól, mert a 14. század elején még jelentős szerepük volt az itt kialakuló havaselvi vajdaság elitjének létrehozásában. A kunok mongolok által alávetett része pedig fontos szerepet játszott különböző népek etnogenezisében: a krími tatárok lényegében az itt élő kunok leszármazottjainak tekinthetőek, csak identitásuk változott meg. Szintén valószínűleg a kunok leszármazottjai a Moldáviában élő gagauzok (török nyelvű népcsoport), illetve egyes feltételezések szerint a Dobrudzsában élő törökök is. Nagy szerepük volt a kazahok etnogenezisében is, sőt, a kozákság kialakulásában is szerepük lehetett. Önálló etnikumként azonban ma már nem léteznek, legtovább Magyarországon maradtak fent, a 16-17. században olvadtak be végleg a magyarok közé.
30 komment
Címkék: kun oroszok ujgur kötöny mongolok kunok tatárjárás havaselve sztyeppe orosz fejedelemségek igor ének kipcsak kalka menti csata köncsek milkó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Árpádka 2010.02.18. 19:04:53
Julianus első útja meg ha jól emlékszem Bizánc érintésével történt és csupán a IV Béla Kötöny megállapodás után választotta a K-európai utat. :)
brutuska 2010.02.18. 20:04:49
GaceTillerro · http://www.mindennapiafrika.info 2010.02.18. 20:07:30
Árpádka 2010.02.18. 20:11:00
Omár mollah 2010.02.18. 20:34:58
Amúgy mindig érdekelt, hogy ha annyi ázsiai nép fordult meg a sztyeppén, akkor az hogy nem tükröződik az embereken, mondjuk az ukránokon.
tenegri 2010.02.18. 21:03:28
tenegri 2010.02.18. 22:00:09
FunkTazmagora 2010.02.18. 23:34:55
Amin ne is csodálkozzunk,hiszen rengeteg időt töltöttünk a sztyeppén türk népek között,valamint a Kárpát-medencébe is fogadtunk be belőlük.
Viszont ez a genetikai állományunkon nem látszik,mivel nagyobb arányban a környező szláv és német népekhez hasonulunk (Pl: Cavalli-Sforza,Czeizel Endre vizsgálata).
Az az elképzelés viszont téves,hogy nagy arányú mongolid elem lett volna a honfoglalők között:
www.matud.iif.hu/08okt/05.html
Bizonyosan érte őket hatás a mongolid rassztípusból,de az nem lehetett domináns (egyébként érdekesség,hogy az uráli "ősnép" [ ha ilyenről lehet egyáltalán beszélni} a széles arcú proto-europid { cromagnoid c típus} típusba tartozhatott {Andronovói kultúra},tehát eredendően a magyarság ősei "fehér emberek" voltak).
Czeizel Endre a Magyarság genetikája című könyvében leírja,hogy vizsgálatokat végeztek a magyar néprajzi,ill. népcsoportok csoportok között (palócok,csángók,székelyek,matyók,kunok): a palócok a szláv mintához álltak közelebb,a csángók,székelyek,matyók a türk mintákhoz (közép-ázsiai török),a "nagykunok" a türk mintához,a "kiskunok" viszont inkább az iránihoz.
Ugyanakkor maga Czeizel hívja fel arra a figyelmet,hogy a genetikára önmagában még teljes biztonsággal nem szabad alapozni (mivel viszonylag kevés a minta,és az eltérő vizsgálati módszerek eltérő eredményt adhatnak).
hami · http://toriblog.blog.hu 2010.02.18. 23:37:36
FunkTazmagora 2010.02.18. 23:51:40
Az európai népesség egyáltalán nem homogén,a közép-európai régió nevezhető viszonylag annak,de a Balkán már elüt tőle.Az olaszok is nagyon kevertek (Paolo Francalacci vizsgálata).
ngj 2010.02.19. 10:20:44
Chouwen · http://doufukuai.blogspot.com 2010.02.19. 11:21:01
ngj 2010.02.19. 11:44:21
Ezekiel 25,17 2010.02.20. 10:04:07
Bizony, egyáltalán nem bizonyított, hogy akár a hunok,kunok, magyarok, akár a többi nép kifejezetten mongoloid lett volna, lásd ezt a linket:
hvg.hu/Tudomany/20100205_indoeuropai_ferfi_hun_hsziungnu_temeto.aspx
Bizonyos, hogy lehetett esetleg keveredés, sőt mongol típusú népcsoportok is, de a többség inkább csak néhány jellegzetességében tért el a mai kelet-európai népességtől.
Pl. ma is ha elmész a Kunságba, láthatsz bőven kun típusú arcokat, jellegzetessége a barnább bőr, fekete (de haj) - ez nem egyenlő a cigányos kinézettel.
Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2010.02.20. 11:48:59
jardel 2010.02.21. 19:36:02
2010.02.22. 22:20:29
pikkbubi 2010.02.23. 17:46:50
ráadásul az elmúlt években elég aktuális lett a téma..
ngj 2010.02.24. 07:52:58
kicsit OFF, de az lenne a kérdésem hogy a kabarokról illetve a vidék és az időszak vallásairól terveztek-e postot?
Köszönöm
füves övezet 2010.02.24. 08:57:54
füves övezet 2010.02.25. 04:51:46
2010.02.26. 00:56:03
tenegri 2010.02.26. 02:12:52
A mameluk (arab mamlūk) elnevezés régebbi időkre nyúlik vissza, rabszolga eredetű katonát jelent, akik már az Abbászida kalifátus idején megjelentek az iszlám világban, de igazán ismertek Egyiptomban lettek (noha máshol is voltak, Irakban, Indiában, stb.). A mamlūk katonák kezdetben hadifoglyokból lettek, majd később már inkább rabszolgaként vásárolt gyerekekből nevelték őket. Egyiptomban a Fátimidák és az Ajjubidák is alkalmazták őket, majd a mamelukok a 13. században magukhoz is ragadták ott a hatalmat, s az egyiptomi uralkodók is a mamelukok közül kerültek ki. Az Aranyhorda megalakulása után az egyiptomi mameluk katonák utánpótlását nagyrészt innen biztosították, gyakorlatilag az Aranyhorda területén élő török (kun, kipcsak) népekből származtak. Ez annyiban függött össze az iszlámmal, hogy a mongol hódítás után gyorsan iszlamizálódó Aranyhorda kánjai ilyen módon igyekeztek segítséget nyújtani a szintén muszlim Egyiptomnak a szintén mongol, de akkoriban még nem kifejezetten muszlim ilkánok iráni birodalma ellen. Ezt persze nem csak vallási érzületből tették, hanem az anyagi haszonszerzésen túl azért is, mert - főleg a Kaukázus vidékén - komoly ellentétek voltak az Aranyhorda és az ilkáni Perzsia között, s Egyiptom támogatásával is igyekeztek az ilkánokat gyengíteni.
A kunok a mongol hódítás előtt - ha volt módjuk rá - bizonyára adtak el rabszolgákat muszlim (akár arab) kereskedőknek (bár közvetlen érintkezésük arabokkal nem sok lehetett), de nem ezért kerültek ki jórészt közülük abban az időben az egyiptomi mamelukok.
miriklo 2010.03.11. 15:17:44
Ceizel féle könyvet én is olvastam, és hangosan felröhögtem, mikor Ceizel meglepőnek találta az eredményt, hogy a kiskunok iráni genetikájú népek.
Megbocsátottam neki, mert nem történész, így talán elkerülte a figyelmét az az apróság, hogy miután a Kiskunság teljes lakosságát kiirtitották vagy elüldözték a törökök, jászok települtek be a területre, akik meg köztudottan iráni eredetű nép. :)
kommentek