2010.05.13. 18:00
Az SMS Königsberg harcai Kelet-Afrikában és az Indiai-óceánon
Ezt a poszt az SMS Königsberg cirkálóval foglalkozik, két szerkesztő közös erőfeszítéseként. Eredetileg a Kelet-Afrikához kapcsolódó sorozat miatt akartam róla írni, de rájöttem, hogy ismereteim kissé féloldalasak; lehetne belőle egy teljesen neki szentelt poszt is, ha segítenek. Szerencsére Cs szerkesztő önzetlen csóka és belecsapott a tenyerembe; íme az eredmény.
 |
| SMS KÖNIGSBERG (Manowari na bomba tatu - a háromkéményű hadihajó, ahogy a bennszülöttek nevezték) |
Az SMS Königsberg kiscirkáló volt a korabeli terminológia alapján. Nem könnyűcirkáló és nem egyéb, a posztban viszont az egyszerűség kedvéért cirkálónak fogjuk nevezni. Műszaki paraméterei:
Németország elhagyása
A modern Königsberg cirkálót 1914-ben lobogómutató küldetésre vezényelték, ennek keretében érkezett Dar es Salaamba. A lobogómutogatás fontos volt akkoriban, rendszeres nagyhatalmi „kötelesség”, és engem némileg arra emlékeztet, mikor a kutyák körbepisilik területüket. Ilyenkor a technológiailag fejletlen gyarmatok ámulatba esve csodálták a felsőbbrendű gyarmatosítók hatalmas és lenyűgöző hajóit. A Brit Birodalom a Nagy Háború után is rendszeresen küldte világkörüli utakra hajóit, például flottája büszkeségét, a Hoodot. A Monarchiában is ezzel lehetett pénzt szerezni az 1880-as években új hajókra, hiszen miféle nagyhatalom az olyan, amely nem kápráztatja el a világot.
 |
| Max Looff |
Az SMS Königsberg 1914. április 25-én indult el Kielből. A Földközi-tengeren áthajózva ért el a Szuezi-csatornához, majd azon átkelve megállt Adenben, ahol a kormányzó vacsorára invitálta Looff kapitányt. A Königsberg június 6-án érkezett meg Dar es-Salaamba az SMS Geier kiscirkálót leváltani. Tartózkodása alatt protokolláris helyszínként szolgált és bennszülötteket vitt sétahajózásra a part mentén. Az afrikaiak tömegével jöttek a hajót csodálni.
A Nagy Háború közvetlen előzményei
Július 27-én a kapitányt rádión tájékoztatták a robbanásveszélyes európai helyzetről. Looff felnyitotta háború esetére szóló titkos parancs borítékját. A Königsberg feladatát cirkálóháborúban jelölték meg, vagyis az ellenséges kereskedelmi hajózást kellett támadnia és a sajátot megvédenie. Ebből a megvédés korlátozottan megvalósítható feladatnak tűnt az antant sokszoros túlereje miatt. Nevezetesen arra korlátozódott, hogy a háború kitörésének tényéről rádióüzenetekben tájékoztassa az éppen úton levő kereskedelmi hajókat és tolmácsolja a német admiralitás parancsát, mely szerint azonnal fussanak be valamely semleges állam kikötőjébe. Július 30-án a Königsberg tisztjei és Német Kelet-Afrika (NKA) tisztségviselői a kormányzónál találkoztak az új helyzetben foganatosítandó intézkedések megbeszélése miatt.
A cirkáló és NKA viszonya némileg ellentmondásos volt. Abban Looff kapitány és dr. Schnee egyetértett, hogy háború esetén a Königsberg fusson ki a tengerre. Looff ettől feladatának elvégzését remélte, Schnee pedig azt, hogy soha többet nem is látja őket viszont. A cirkáló ugyanis erősen veszélyeztette a britekkel való együttműködést, a gyarmat semlegességének biztosítását; ámde ha nincs ott, akkor nem lehet akadálya annak sem, hogy NKA békében vészelje át a viszontagságokat. Ettől függetlenül kódrendszert beszéltek meg a biztonságos kapcsolattartás érdekében, kijelölték a Somali nevű 2500 tonnás teherhajót a Königsberghez kapcsolt ellátóhajónak és utasították a környék német hajóit, hogy hozzák Dar es-Salaamba a szénkészletüket.
Eközben a helyzet gyorsan súlyosbodott. Németország transzkontinentális kábelrendszerét a britek lehallgatták és az üzeneteket blokkolni kezdték. Emiatt a világ sok helyére nem sikerült eljuttatni az utasításokat. Hajók futottak ki, melyeknek kikötőben kellett volna maradniuk, mások nem érkeztek meg oda, ahova rendelték őket. Ellátóhajókat kellett volna küldeni utánuk, de a britek felvásárolták a széntartalékokat, így nem volt azokat mivel megrakodni. Július 31-én a Tabora gőzös jelentette, hogy a fokföldi brit hajórajt augusztus 1-jén Zanzibárba várják. Ennek hallatán Looff kapitány haladéktalanul indulási parancsot adott. A Königsberg 16:30 eloldotta a köteleket és lassan kifutott Dar es-Salaamból.
A brit fokföldi hajóraj (3 védett cirkáló HMS Astraea, HMS Hyacinth, HMS Pegasus) már korábban útnak indult, hogy szemmel tudja tartani. Alkonyatkor érkeztek meg, mikor a német hajó még csak tíz mérföldnyire távolodott el a partoktól és eltűnését megakadályozandó hozzá igazították irányukat. Az Astraea elékerült, a Hyacinth pedig hátulról kísérte 12 csomóval. Az elfogott Königsberg ily módon háború kitörése esetén nagyon gyorsan ki lett volna kapcsolva a küzdelemből, de egyelőre még béke volt. Looff felfűttette a kazánokat és 22 csomós sebességre gyorsított. Ezt a régebbi építésű, 16 csomós sebességre hivatott brit hajók eleve nem tudták volna követni, de erről Looffnak nem volt tudomása. Teljesen besötétedett és vihar tört ki, a melegen csapkodó felhőszakadás pedig eltakarta a hajókat egymás szeme elől. A német cirkáló váratlanul éles ívben megfordult, egyenest a Hyacinth felé véve az irányt. A két fél csúcssebességgel repesztett el egymás mellett, ezután a Königsberg délnek fordult egy órára, majd megint irányt változtatott. Herbert King-Hall ellentengernagy kötelékét annak minden próbálkozása ellenére sikerült lerázni.
 |
| A HMS Pegasus |
Ez a nagy sebességgel végrehajtott 1000 mérföldes menekülés Oman partjaihoz kiürítette a széntárolókat. Sürgősen jó minőségű szénre volt szükség. Ebben a nem éppen kedvező helyzetben, 1914. augusztus 4-én Németország és a Brit Birodalom hadiállapotba került egymással. A Königsberg magára maradt a nyomasztó túlerővel szemben.
Vadász az Indiai-óceánon
A hír Nauenből, a Berlin melletti rádióközpontból a togói transzkontinentális rádióállomáson keresztül ért Dar es-Salaamba, onnan pedig a gyarmat legnagyobb átjátszóállomásán át a Königsberghez. Mire ezt az utat bejárta, augusztus 5-e lett, este tíz óra. Az EGIMA jelének vételekor (jelentése: Németország háborúban áll Franciaországgal, Oroszországgal és a Brit Birodalommal egyaránt) a cirkáló a Guardafui-fok környéki viharos vizeken ólálkodott. Választhatott, hogy vagy bevárja a Dar es-Salaamból induló Somali szénszállítót, vagy a tengeren szerez szenet. Az Adeni-öblön átmenő fő hajózási útvonal mentén találkozott a rádión a háborúról értesített három német teherhajóval. Ezektől megpróbált szenet szerezni, de a Zieten, az Ostmark és a Goldenfels maga is szűkös készlettel bírt, nem volt miből adnia. A három teherhajót szárnyai valá vette, elengedtek egy semleges japán hajót, majd ötödiknek a brit City of Winchester tehergőzös érkezett, melyet elfogtak. Ez volt a britek első kereskedelmi hajóvesztesége a háború folyamán (teát szállított). Ámdre rajta is csak rossz minőségű szén volt.
A brit szenet részben a Königsberg, részben a Zieten kapta meg, mely utóbbi a brit foglyokkal Mozambik felé indult. A fölöslegessé váló City of Winchestert elsüllyesztették Omán partjai előtt, az Al-Hallaniya-szigeteknél. Mivel a helyiek végignézték, ahogy négy hajó elsüllyeszt egy ötödiket, ezért a Khuriya Muriya-sziget nem volt többé biztonságos. A Königsberg oszoljt vezényelt a kereskedelmi hajóknak, melyek külön-külön utakon igyekeztek biztonságos kikötőbe, maga pedig tovább cirkált a Perzsa-öböl térségében - eredmény nélkül. A brit admiralitás ugyanis a City of Winchester elvesztésének hírére elterelte a hajóforgalmat a térségből. Így a Königsberg nem tudott további szénkészletet zsákmányolni, kénytelen lett augusztus 14-én a Somalival randevúzni és Ras Hafunnál négyszáz tonnát venni fel tőle.
 |
| Google-térkép az Adeni-öböl térségéről |
A Königsberg elhagyta a kihaltnak tűnő öböltérséget és délnek tartott. Looff szívesen kapott volna híreket Darból, de annak rádiója makacsul hallgatott. Augusztus 8-án ugyanis a Chatham és az Astraea cirkálók behajóztak a kikötőbe és tűz alá vették a rádióállomást, melyet a város elfoglalásától tartó németek végül maguk robbantották föl (Dar es-Salaamban ez idő tájt különböző okoknál fogva nem állomásozott német erő, így nem lett volna mivel megvédeni). A rádiónak stratégiai értéke volt a tengeri hadviselésben. A kábelhálózat elvágása óta ez volt a kapcsolattartás egyetlen módja, ezért az Afrikába telepített állomások nagyon szúrták a britek szemét. Kiváltképpen a togói Kaminában felépített transzkontinentális rádióadó, mely az első volt a maga nemében a világon (és csak júniusra lett készen). Ezzel lehetséges volt a Berlinnek való válaszolás, míg a többi állomás csak kedvező időjárási feltételek esetén tudta venni az anyaország adását, válaszolni pedig egyáltalán nem tudott, kellően erős adó hiányában. Az 5500 km-es távot csak a kaminai óriásadó tudta áthidalni, a német hírforgalom rajta keresztül bonyolódott (míg augusztus 26-án a Togóba behatoló antant erők kezébe kerülését elkerülendő felrobbantották).
A Königsberg augusztus 30-án behajózott Madagaszkár nyugati partján Majunga kikötőjébe, hogy a franciák hajóforgalmára mérjen csapást. Hajót azonban egy vöröskeresztes felségjelzésűn kívül nem talált, így megfordult és távozott. A helyiek egészen a lefalcolásig azt hitték, brit hajó érkezik (a német lobogó fel volt húzva, de távolról nem volt felismerhető), de a gyanús viselkedés miatt kapcsolatba léptek az admiralitással. A rádióállomást Looff kapitány nem lövette szét, mivel katonai szempontból értéktelennek tartotta.
Az elveszett cirkáló
A Königsberg és a Somali némileg csalódottan szeptember 1-jén a Madagaszkártól északra levő Aldabra-sziget mellett találkozott egymással. 200 tonna szenet rakodtak át, de eközben a heves hullámzás egymáshoz verdeste a két hajót és könnyebb sérüléseket
 |
| A Somali viharos vizeken |
szenvedtek. Mindkettőjükre ráfért volna egy alapos átvizsgálás és javítás. Herm fregatthadnagy, a Somali kormányosa és az afrikai partok ismerője javasolta a szorult helyzetben lévő Königsbergnek (Dar es-Salaam kikötőjének elbarikádozásával, valamint a móló elbontásával bázis nélkül maradt a hajó), hogy a Rufidzsi-folyó deltájában rejtőzzön el. Ezt a térséget
 |
| Az Indiai-óceánon megtett út |
a Möwe térképezte fel 1914 elején, melynek legénysége a háború kitörtével NKA-ban ragadt. A Möwe Dar kikötője előtt el lett süllyesztve, hogy megakadályozza a brit hajók befutását az augusztus 8-i incidenst követően. Tengerészeit von Lettow-Vorbeck besorozta, s a Tanganyika-tavon teljesítettek szolgálatot a tó birtoklásáért folytatott küzdelemben.
A Rufidzsi deltája számtalan ága több torkolatban éri el az óceánt. Ezek közül kettő, a Simba-Uranga és a Kikunja hajózható, ezeket azonban az 1914-es térképeken még túl sekélynek tüntették fel. A deltába csak dagálykor, illetve áradás esetén lehetett behajózni az 5m merülésű hajóknak, ezért is tűnt eszményi búvóhelynek. 1914. szeptember 3-án dagálykor Looff átjutott a delta homokpadjain és felhajózott a folyón, s a helyiek legnagyobb döbbenetére horgonyt vetett Salele (más írásmód szerint Salale, Sfalale) falunál. Eldöntötték, hogy a Rufidzsi-deltát kiépítik, amennyire lehet. A parton, pár kilométerrel arrébb egy postaállomást rendszeresített a gyarmati német közigazgatás. Ide távírókábelt vezettek ki és ezzel lehallgatás veszélye nélkül tudtak kapcsolatba lépni Dar es-Salaammal. Az SMS Möwe volt parancsnokát, Zimmer korvettkapitányt értesítették, hogy küldessen szenet. A NKA-ban rekedt kereskedelmi hajókról, a vasúttól és a pár gyárból összesen 800 tonna szenet tudtak összekaparni, amit afrikai hordárok tömege szállított le Salelébe.
A rajtaütés
 |
| A Königsberg a deltavidéken rejtőzve |
Parti megfigyelők jelentették a Königsbergnek, hogy egy magányos brit cirkálót láttak Zanzibár felé hajózni. Ez a brit fokfödi hajóraj öreg HMS Pegasus védett cirkálója volt. A védett cirkáló egy XIX sz. végi hajótipus; gyengén páncélzott, lényegében könnyűcirkáló, de maga a könnyűcirkáló kifejezés ebben a korszakban még nem létezik. Csak az 1930-as londoni flottaegyezményben kapják ezek a Pegasus és Könisgberg méretű/feladatú hajók a könnyűcirkáló kategóriát. A Pegasus valóban Zanzibár kikötőjébe tartott karbantartásra és a kazánjainak felújítására. Max Looff a rajtütés mellett döntött.
1914. szeptember 19-én a dagállyal elhagyta rejtekhelyét, másnap pirkadatkor behajózott Zanzibár kikötőjébe. A kikötői őrhajót, a fegyvertelen Helmuth-ot néhány figyelmeztető lövéssel elzavarta, majd 8500 méterről leadta az első salvo-kat (sortüzeket). A HMS Pegasus mozgásképtelen volt, még nem tudta felfűteni a kazánjait, de a haditengerészeti lobogó felvonásával és oldalsortüzek leadásával felvette az egyenlőtlen harcot, noha el sem tudott olyan messzire lőni
 |
| A süllyedőfélben lévő Pegasus |
(kisebb volt a lőtávja). A Königsberg egy generációval modernebb hajó volt. 10db 10,5cm-es és 8db 5,2 cm-es lövegével, sokkal nagyobb lőtávjával és erősebb páncélzatával messze felülmúlta a Pegasus elavult, 8 db 4 hüvelykes (100mm) és 8 db 3 fontos fegyverzetét. A Königsberg 20 percnyi tüzelés után lassan közelebb úszott és megközelítette a Pegasust 6500 méterre. További 20 percnyi tűzelés után a Pegasus már csak roncs volt. John Ingles kapitány felvonta a megadást jelző zászlót és utasítást adott a hajó elhagyására, amely hamarosan el is süllyedt. A Pegasus nyolc lövegéből hatot a későbbiek folyamán megmentettek. Kettő közülük Zanzibár védelmére lett felállítva, a maradék négyet a kontinensen vetették be különböző helyeken. A Könisgberg távozás közben újra célbavette a Helmuth-ot, annak legénysége pedig a találatok előtt gyorsan elhagyta a hajót. A Helmuth egyébként szintén német hajó volt, melyet a britek lefoglaltak.
A Gascon kórházhajó és a skót Clan Macrae igyekezett a Pegasus túlélőit megmenteni. A legénységből 38-an haltak meg és 55-en sebesültek meg az ütközetben; a Königsbergen egy karcolás sem esett. Zanzibárban a támadás pániszerű állapotokat okozott. A sziget teljes szélességében fehér zászlókat kezdtek szőni. A világítótornyot leszerelték, egy 25.000 literes olajtartály teljes tartalmát a tengerbe eresztették. Egy szerencsétlen indiait a németekkel való összejátszással gyanusítottak meg és Mombasa piacterén felakasztották. Extra gutaütésként Zanzibár kikötőjét hónapokig nem lehett használni, ugyanis a Königsberg tisztjei még egy kis diverzióval kedveskedtek. Üres petróleumoshordókat homokkal raktak meg és a torpedótisztek segítségével aknaszerűre barkácsoltatták. Ezeket a hordókat a kikötő előtt látványosan a vízbe hajigálták, mert tudták, hogy a világ minden hajókatalógusa aknarakó cirkálóként tartja nyilván a Königsberget - annak dacára, hogy Kielből való kifutása óta csak torpedók voltak rajta, akna egy sem. Az európai hadszíntérről kellett aknamentesítő hajót hozni, mely újra megnyitotta Zanzibárt a hajóforgalom előtt. (Ennek fényében a britek tangai aknafélelmei valamivel érthetőbbek. Ld. A méhek csatája posztokat)
 |
| Ami a Pegasusból maradt |
A Könisberg egyik gőzgépe az ütközet közben dugattyútörést szenvedett. Emiatt a rajtaütés utánra tervezett portya Dél-Afrika partjai mentén kútba esett. A Königsberg visszatért a Rufidzsi deltatorkolatába, majd horgonyt vetett a Somali mellett. Max Looff nem adta fel a tervét, de ehhez hajógépeinek felújításra volt szüksége, hogy bírják az utat. Kiszerelték őket és bennszülöttek segítségével szekereken a 150 km-re lévő Dar es Salaamba szállították. Darban volt műhely, melyben a széttört alkatrészeket újraöntötték és rendelkezésre állt a szükséges javítókapacitás, amivel összerakták a gépeket. A Königsberg immár a Somali szénrakományát is felemésztette, és sürgősen szénre volt szüksége, hogy tovább vadászhasson. Ebben pedig csak Berlin segíthetett. Addig is, amíg a segítség meg nem érkezett, a deltában figyelő- és őrhelyeket állítottak fel, valamint leszerelték a másodlagos fegyverzet 5,2 cm-es ágyúit, amiket szintén a folyó torkolatában állítottak fel, mint „partvédő tüzérséget”.
Október 21-én a HMS Chatham behajózott Dar es-Salaam kikötőjébe és a NKA-val kötött semlegességi egyezményt a HMS Pegasus elsüllyesztésére hivatkozva érvénytelennek nyilvánította. A NKA megtámadásához szükséges csapatok felvonultatása ekkoriban már előrehaladott állapotban volt, a szárazföldi harcok több mint két hónapja folytak, így a Pegasus elpusztítása nem a casus belli maga volt, bár nem is irreleváns szempont. Egy volt a sok közül a németek rovásán (brit szemszögből).
folyt. köv.
25 komment
Címkék: afrika németország nagy britannia haditengerészet gyarmatosítás újkor i világháború kelet afrika
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2010.05.13. 18:40:46
Mit tartott ezen értéktelennek?
Amúgy a cikk szokásos színvonalú, gratulálok .
Viharkabát 2010.05.13. 19:21:04
Erről a témáról készült Wilbur Smith "Kiálts rá az ördögre!" című könyve (regény, tehát nem fontos a történelmi hűséget számon kérni).
Érdeklődve várom a folytatást (perverz érdeklődéssel viseltetem a mellékhadszínterek csetepatéi iránt)!
10EDES 2010.05.13. 22:03:58
És köszönöm! :)
rozsdafarku 2010.05.14. 03:16:13
Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.05.14. 07:14:39
Minorkavidor 2010.05.14. 16:44:57
Talán az, hogy a rádiótechnika és annak katonai alkalmazása gyerekcipőben járt akkor.A technika akkori állására jellemző adat, hogy Németország és Togó közötti többezer kilométeres távolságot éjszakai adásban tudták csak áthidalni, további előny észak-déli irányban tudtak adni-venni, ekkor ez is fontos volt.
Mellesleg nemcsak a Königsberg kapitánya becsülte le a rádió jelentőségét, hanem egy működő rádióállomás okozta a híresebb Emden vesztét is.
Hátrány volt a togói gyarmat kis területe is, valamint csekély helyőrsége is, mindössze 200 német és 1000 afrikai védte Togót.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a rádió, korabeli nevén szikratávíró jelentőségét kevesen ismerték fel, ez a megállapítás mindkét oldalra vonatkozik.
Minorkavidor 2010.05.14. 17:10:37
Csak egy kiegészítés:
Gondolj a Titanic 2 évvel korábbi katasztrófájára. A Katasztrófa oka nemcsak a legészakibb hajózási utvonal választása, a kevés ferőhelyű mentőcsónak, hanem a hírközlés elégtelensége. A Calofornian nevű hajón- amelyik 20 mérföldre volt a Titanictól- mindössze egy (!) rádiós szolgált, azaz nem lehetett 24 órás rádiószolgálatot tartani. A katasztrófa kellett hozzá, hogy az előírást megváltoztassák.
Ennyit a rádiótechnika akkori állásáról.
Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2010.05.15. 11:46:22
Rothstein 2010.05.15. 18:02:53
Csak annyit fűznék hozzá a dologhoz, hogy az antant már a háború kitörésének előestéjén eldöntötte, hogy a német gyarmatok le kell rohanni, semlegességi szerződés ide vagy oda. Nem hagyhattak a hátukban német "erődöket". ez megtörtént Togoban, Óceániában, Szamoán, Kamerunban, Csingtaoban és Délnyugat-Afrikában is, ahol aztán a németek kényesen ügyeltek arra, nehogy szolgáltassanak bármiféle indokok is a támadásra.
Más kérdés hogy a szinte védtelen Togo és Óceánia kivételével az antant igencsak megszenvedett velük. (Ugye Kamerunban csak 1916 februárjában értek véget a harcok, ráadásul a gyarmati csapatok el tudtak menekülni a spanyol Rio Muniba, elkerülve ezzel a hadifogságot.
NAR 2010.05.15. 22:44:03
Mixer 2010.05.16. 01:42:36
gratulálok!
Titus Pullo Urbino 2010.05.17. 16:13:35
sierrahun 2010.05.17. 22:10:54
teddybear01 2010.05.17. 22:53:24
port.hu/kialts_az_ordogre_shout_at_the_devil/pls/fi/films.film_page?i_film_id=7388&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2
EzSemEnVagyok 2010.05.17. 23:04:23
Egyetlen apró kétely csak. A cikk tetején levő képről a Források Forrása (en.wikipedia.org/wiki/SMS_K%C3%B6nigsberg_%281915%29) azt állítja, hogy az 1915-ben harcra fogott Köngisberg cirkálót ábrázolja. Nyilván nektek fogok előbb hinni, mindenesetre az a legfelső fotó nem hasonlít nagyon a deltavidékesre...
indiscriminating power 2010.05.18. 04:11:58
EzSemEnVagyok 2010.05.18. 09:45:39
indiscriminating power 2010.05.18. 12:10:51
sierrahun 2010.05.20. 07:36:42
indiscriminating power 2010.05.25. 09:59:04
sierrahun 2010.05.25. 10:16:14
Az egy nagyon kicsi kép, a posztban látott méret már nagyítás (azért olyan széteső). Lehet, hogy létezik nagyobb felbontású képként is, de nekem ez van meg.
Iustizmord 2010.06.12. 11:19:07
a "manowari" kitűnő példa arra h angol szavak szivárognak a benszülött nyelvbe: vö manowar, man-of-war, zseniális.
kommentek