Ezt a poszt az SMS Königsberg cirkálóval foglalkozik, két szerkesztő közös erőfeszítéseként. Eredetileg a Kelet-Afrikához kapcsolódó sorozat miatt akartam róla írni, de rájöttem, hogy ismereteim kissé féloldalasak; lehetne belőle egy teljesen neki szentelt poszt is, ha segítenek. Szerencsére Cs szerkesztő önzetlen csóka és belecsapott a tenyerembe; íme az eredmény.

SMS KÖNIGSBERG (Manowari na bomba tatu - a háromkéményű hadihajó, ahogy a bennszülöttek nevezték)

 

Az SMS Königsberg kiscirkáló volt a korabeli terminológia alapján. Nem könnyűcirkáló és nem egyéb, a posztban viszont az egyszerűség kedvéért cirkálónak fogjuk nevezni. Műszaki paraméterei:

 
Vízkiszorítás:  3400 tonna
Szolgálatbahelyezés: 1906
Sebesség: 24.1 csomó (44.6 km/h)
Merülés: 5,29 m
Legénység: 322 fő
Fegyverzet: 10 db 10,5 cm-es és 8 db 5,2 cm-es gyorstüzelő ágyú, 2 db 45 cm-es torpedóvető készülék
Páncélzat: Fedélzet: 20-40 mm, lövegpajzs: 50 mm, lövegtorony: 100 mm
Hatótáv: 5500 km.
Keresztelőbeszéd: »Biet dem Feinde Trotz/Sei dem Vaterlan­de Schutz/Und treu bis zum Tod/in Kampf und Not« (Szegülj az ellenséggel szembe, védd a hazát, légy hű a sírig harcban és szükségben)
 
 

Németország elhagyása

A modern Königsberg cirkálót 1914-ben lobogómutató küldetésre vezényelték, ennek  keretében érkezett  Dar es Salaamba. A lobogómutogatás fontos volt akkoriban, rendszeres nagyhatalmi „kötelesség”, és engem némileg arra emlékeztet, mikor a kutyák körbepisilik területüket. Ilyenkor a technológiailag fejletlen gyarmatok ámulatba esve csodálták a felsőbbrendű gyarmatosítók hatalmas és lenyűgöző hajóit. A Brit Birodalom a Nagy Háború után is rendszeresen küldte világkörüli utakra hajóit, például flottája büszkeségét, a Hoodot. A Monarchiában is ezzel lehetett pénzt szerezni az 1880-as években új hajókra, hiszen miféle nagyhatalom az olyan, amely nem kápráztatja el a világot.

Max Looff

Az SMS Königsberg 1914. április 25-én indult el Kielből. A Földközi-tengeren áthajózva ért el a Szuezi-csatornához, majd azon átkelve megállt Adenben, ahol a kormányzó vacsorára invitálta Looff kapitányt. A Königsberg június 6-án érkezett meg Dar es-Salaamba az SMS Geier kiscirkálót leváltani. Tartózkodása alatt protokolláris helyszínként szolgált és bennszülötteket vitt sétahajózásra a part mentén. Az afrikaiak tömegével jöttek a hajót csodálni.

A Nagy Háború közvetlen előzményei

Július 27-én a kapitányt rádión tájékoztatták a robbanásveszélyes európai helyzetről. Looff felnyitotta háború esetére szóló titkos parancs borítékját. A Königsberg feladatát cirkálóháborúban jelölték meg, vagyis az ellenséges kereskedelmi hajózást kellett támadnia és a sajátot megvédenie. Ebből a megvédés korlátozottan megvalósítható feladatnak tűnt az antant sokszoros túlereje miatt. Nevezetesen arra korlátozódott, hogy a háború kitörésének tényéről rádióüzenetekben tájékoztassa az éppen úton levő kereskedelmi hajókat és tolmácsolja a német admiralitás parancsát, mely szerint azonnal fussanak be valamely semleges állam kikötőjébe. Július 30-án a Königsberg tisztjei és Német Kelet-Afrika (NKA) tisztségviselői a kormányzónál találkoztak az új helyzetben foganatosítandó intézkedések megbeszélése miatt.

A cirkáló és NKA viszonya némileg ellentmondásos volt. Abban Looff kapitány és dr. Schnee egyetértett, hogy háború esetén a Königsberg fusson ki a tengerre. Looff ettől feladatának elvégzését remélte, Schnee pedig azt, hogy soha többet nem is látja őket viszont. A cirkáló ugyanis erősen veszélyeztette a britekkel való együttműködést, a gyarmat semlegességének biztosítását; ámde ha nincs ott, akkor nem lehet akadálya annak sem, hogy NKA békében vészelje át a viszontagságokat. Ettől függetlenül kódrendszert beszéltek meg a biztonságos kapcsolattartás érdekében, kijelölték a Somali nevű 2500 tonnás teherhajót a Königsberghez kapcsolt ellátóhajónak és utasították a környék német hajóit, hogy hozzák Dar es-Salaamba a szénkészletüket.

Eközben a helyzet gyorsan súlyosbodott. Németország transzkontinentális kábelrendszerét a britek lehallgatták és az üzeneteket blokkolni kezdték. Emiatt a világ sok helyére nem sikerült eljuttatni az utasításokat. Hajók futottak ki, melyeknek kikötőben kellett volna maradniuk, mások nem érkeztek meg oda, ahova rendelték őket. Ellátóhajókat kellett volna küldeni utánuk, de a britek felvásárolták a széntartalékokat, így nem volt azokat mivel megrakodni.  Július 31-én a Tabora gőzös jelentette, hogy a fokföldi brit hajórajt augusztus 1-jén Zanzibárba várják. Ennek hallatán Looff kapitány haladéktalanul indulási parancsot adott. A Königsberg 16:30 eloldotta a köteleket és lassan kifutott Dar es-Salaamból.

A brit fokföldi hajóraj (3 védett cirkáló HMS Astraea, HMS Hyacinth, HMS Pegasus) már korábban útnak indult, hogy szemmel tudja tartani. Alkonyatkor érkeztek meg, mikor a német hajó még csak tíz mérföldnyire távolodott el a partoktól és eltűnését megakadályozandó hozzá igazították irányukat. Az Astraea elékerült, a Hyacinth pedig hátulról kísérte 12 csomóval. Az elfogott Königsberg ily módon háború kitörése esetén nagyon gyorsan ki lett volna kapcsolva a küzdelemből, de egyelőre még béke volt. Looff felfűttette a kazánokat és 22 csomós sebességre gyorsított. Ezt a régebbi építésű, 16 csomós sebességre hivatott brit hajók eleve nem tudták volna követni, de erről Looffnak nem volt tudomása. Teljesen besötétedett és vihar tört ki, a melegen csapkodó felhőszakadás pedig eltakarta a hajókat egymás szeme elől. A német cirkáló váratlanul éles ívben megfordult, egyenest a Hyacinth felé véve az irányt. A két fél csúcssebességgel repesztett el egymás mellett, ezután a Königsberg délnek fordult egy órára, majd megint irányt változtatott. Herbert King-Hall ellentengernagy kötelékét annak minden próbálkozása ellenére sikerült lerázni.

A HMS Pegasus

 

Ez a nagy sebességgel végrehajtott 1000 mérföldes menekülés Oman partjaihoz kiürítette a széntárolókat. Sürgősen jó minőségű szénre volt szükség. Ebben a nem éppen kedvező helyzetben, 1914. augusztus 4-én Németország és a Brit Birodalom hadiállapotba került egymással. A Königsberg magára maradt a nyomasztó túlerővel szemben.

Vadász az Indiai-óceánon


A hír Nauenből, a Berlin melletti rádióközpontból a togói transzkontinentális rádióállomáson keresztül ért Dar es-Salaamba, onnan pedig a gyarmat legnagyobb átjátszóállomásán át a Königsberghez. Mire ezt az utat bejárta, augusztus 5-e lett, este tíz óra. Az EGIMA jelének vételekor (jelentése: Németország háborúban áll Franciaországgal, Oroszországgal és a Brit Birodalommal egyaránt) a cirkáló a Guardafui-fok környéki viharos vizeken ólálkodott. Választhatott, hogy vagy bevárja a Dar es-Salaamból induló Somali szénszállítót, vagy a tengeren szerez szenet. Az Adeni-öblön átmenő fő hajózási útvonal mentén találkozott a rádión a háborúról értesített három német teherhajóval. Ezektől megpróbált szenet szerezni, de a  Zieten, az Ostmark és a Goldenfels maga is szűkös készlettel bírt, nem volt miből adnia. A három teherhajót szárnyai valá vette, elengedtek egy semleges japán  hajót, majd ötödiknek a brit City of Winchester tehergőzös érkezett, melyet elfogtak. Ez volt a britek első kereskedelmi hajóvesztesége a háború folyamán (teát szállított). Ámdre rajta is csak rossz minőségű szén volt.

A brit szenet részben a Königsberg, részben a Zieten kapta meg, mely utóbbi a brit foglyokkal Mozambik felé indult. A fölöslegessé váló City of Winchestert elsüllyesztették Omán partjai előtt, az Al-Hallaniya-szigeteknél. Mivel a helyiek végignézték, ahogy négy hajó elsüllyeszt egy ötödiket, ezért a Khuriya Muriya-sziget nem volt többé biztonságos. A Königsberg oszoljt vezényelt a kereskedelmi hajóknak, melyek külön-külön utakon igyekeztek biztonságos kikötőbe, maga pedig tovább cirkált a Perzsa-öböl térségében - eredmény nélkül. A brit admiralitás ugyanis a City of Winchester elvesztésének hírére elterelte a hajóforgalmat a térségből. Így a Königsberg nem tudott további szénkészletet zsákmányolni, kénytelen lett augusztus 14-én a Somalival randevúzni és Ras Hafunnál négyszáz tonnát venni fel tőle.

 Google-térkép az Adeni-öböl térségéről

 

A Königsberg elhagyta a kihaltnak tűnő öböltérséget és délnek tartott. Looff szívesen kapott volna híreket Darból, de annak rádiója makacsul hallgatott. Augusztus 8-án ugyanis a Chatham és az Astraea cirkálók behajóztak a kikötőbe és tűz alá vették a rádióállomást, melyet a város elfoglalásától tartó németek végül maguk robbantották föl (Dar es-Salaamban ez idő tájt különböző okoknál fogva nem állomásozott német erő, így nem lett volna mivel megvédeni). A rádiónak stratégiai értéke volt a tengeri hadviselésben. A kábelhálózat elvágása óta ez volt a kapcsolattartás egyetlen módja, ezért az Afrikába telepített állomások nagyon szúrták a britek szemét. Kiváltképpen a togói Kaminában felépített transzkontinentális rádióadó, mely az első volt a maga nemében a világon (és csak júniusra lett készen). Ezzel lehetséges volt a Berlinnek való válaszolás, míg a többi állomás csak kedvező időjárási feltételek esetén tudta venni az anyaország adását, válaszolni pedig egyáltalán nem tudott, kellően erős adó hiányában. Az 5500 km-es távot csak a kaminai óriásadó tudta áthidalni, a német hírforgalom rajta keresztül bonyolódott (míg augusztus 26-án a Togóba behatoló antant erők kezébe kerülését elkerülendő felrobbantották). 

A Königsberg augusztus 30-án behajózott Madagaszkár nyugati partján Majunga kikötőjébe, hogy a franciák hajóforgalmára mérjen csapást. Hajót azonban egy vöröskeresztes felségjelzésűn kívül nem talált, így megfordult és távozott. A helyiek egészen a lefalcolásig azt hitték, brit hajó érkezik (a német lobogó fel volt húzva, de távolról nem volt felismerhető), de a gyanús viselkedés miatt kapcsolatba léptek az admiralitással. A rádióállomást Looff kapitány nem lövette szét, mivel katonai szempontból értéktelennek tartotta.

 

Az elveszett cirkáló

A Königsberg és a Somali némileg csalódottan szeptember 1-jén a Madagaszkártól északra levő Aldabra-sziget mellett találkozott egymással. 200 tonna szenet rakodtak át, de eközben a heves hullámzás egymáshoz verdeste a két hajót és könnyebb sérüléseket

A Somali viharos vizeken

szenvedtek. Mindkettőjükre ráfért volna egy alapos átvizsgálás és javítás. Herm fregatthadnagy, a Somali kormányosa és az afrikai partok ismerője javasolta a szorult helyzetben lévő Königsbergnek (Dar es-Salaam kikötőjének elbarikádozásával, valamint a móló elbontásával bázis nélkül maradt a hajó), hogy a Rufidzsi-folyó deltájában rejtőzzön el. Ezt a térséget

Az Indiai-óceánon megtett út

a Möwe térképezte fel 1914 elején, melynek legénysége a háború kitörtével NKA-ban ragadt. A Möwe Dar kikötője előtt el lett süllyesztve, hogy megakadályozza a brit hajók befutását az augusztus 8-i incidenst követően. Tengerészeit von Lettow-Vorbeck besorozta, s a Tanganyika-tavon teljesítettek szolgálatot a tó birtoklásáért folytatott küzdelemben.

A Rufidzsi deltája számtalan ága több torkolatban éri el az óceánt. Ezek közül kettő, a Simba-Uranga és a Kikunja hajózható, ezeket azonban az 1914-es térképeken még túl sekélynek tüntették fel. A deltába csak dagálykor, illetve áradás esetén lehetett behajózni az 5m merülésű hajóknak, ezért is tűnt eszményi búvóhelynek. 1914. szeptember 3-án dagálykor Looff átjutott a delta homokpadjain és felhajózott a folyón, s a helyiek legnagyobb döbbenetére horgonyt vetett Salele (más írásmód szerint Salale, Sfalale) falunál. Eldöntötték, hogy a Rufidzsi-deltát kiépítik, amennyire lehet. A parton, pár kilométerrel arrébb egy postaállomást rendszeresített a gyarmati német közigazgatás. Ide távírókábelt vezettek ki és ezzel lehallgatás veszélye nélkül tudtak kapcsolatba lépni Dar es-Salaammal. Az SMS Möwe volt parancsnokát, Zimmer korvettkapitányt értesítették, hogy küldessen szenet. A NKA-ban rekedt kereskedelmi hajókról, a vasúttól és a pár gyárból összesen 800 tonna szenet tudtak összekaparni, amit afrikai hordárok tömege szállított le Salelébe.

 

A rajtaütés

 A Königsberg a deltavidéken rejtőzve

Parti megfigyelők jelentették a Königsbergnek, hogy egy magányos brit cirkálót láttak Zanzibár felé hajózni. Ez a brit fokfödi hajóraj öreg  HMS Pegasus védett cirkálója volt. A védett cirkáló egy XIX sz. végi hajótipus; gyengén páncélzott, lényegében könnyűcirkáló, de maga a könnyűcirkáló kifejezés ebben a korszakban még nem létezik. Csak az 1930-as londoni flottaegyezményben kapják ezek a Pegasus és Könisgberg méretű/feladatú hajók a könnyűcirkáló kategóriát. A Pegasus valóban Zanzibár kikötőjébe tartott karbantartásra és a kazánjainak felújítására. Max Looff a rajtütés mellett döntött.

1914. szeptember 19-én a dagállyal elhagyta rejtekhelyét, másnap pirkadatkor behajózott Zanzibár kikötőjébe. A kikötői őrhajót, a fegyvertelen Helmuth-ot néhány figyelmeztető lövéssel elzavarta, majd 8500 méterről leadta az első salvo-kat (sortüzeket).  A HMS Pegasus mozgásképtelen volt, még nem tudta felfűteni a kazánjait, de a haditengerészeti lobogó felvonásával és oldalsortüzek leadásával felvette az egyenlőtlen harcot, noha el sem tudott olyan messzire lőni

A süllyedőfélben lévő Pegasus

(kisebb volt a lőtávja). A Königsberg egy generációval modernebb hajó volt. 10db 10,5cm-es és 8db 5,2 cm-es lövegével, sokkal nagyobb lőtávjával és erősebb páncélzatával messze felülmúlta a Pegasus elavult, 8 db 4 hüvelykes  (100mm) és 8 db 3 fontos fegyverzetét. A Königsberg 20 percnyi tüzelés után lassan közelebb úszott és megközelítette a Pegasust 6500 méterre. További 20 percnyi tűzelés után a Pegasus már csak roncs volt. John Ingles kapitány felvonta a megadást jelző zászlót és utasítást adott a hajó elhagyására, amely hamarosan el is süllyedt. A Pegasus nyolc lövegéből hatot a későbbiek folyamán megmentettek. Kettő közülük Zanzibár védelmére lett felállítva, a maradék négyet a kontinensen vetették be különböző helyeken. A Könisgberg távozás közben újra célbavette a Helmuth-ot, annak legénysége pedig a találatok előtt gyorsan elhagyta a hajót. A Helmuth egyébként szintén német hajó volt, melyet a britek lefoglaltak.

A Gascon kórházhajó és a skót Clan Macrae igyekezett a Pegasus túlélőit megmenteni. A legénységből 38-an haltak meg és 55-en sebesültek meg az ütközetben; a Königsbergen egy karcolás sem esett. Zanzibárban a támadás pániszerű állapotokat okozott. A sziget teljes szélességében fehér zászlókat kezdtek szőni. A világítótornyot leszerelték, egy 25.000 literes olajtartály teljes tartalmát a tengerbe eresztették. Egy szerencsétlen indiait a németekkel való összejátszással gyanusítottak meg és Mombasa piacterén felakasztották. Extra gutaütésként Zanzibár kikötőjét hónapokig nem lehett használni, ugyanis a Königsberg tisztjei még egy kis diverzióval kedveskedtek. Üres petróleumoshordókat homokkal raktak meg és a torpedótisztek segítségével aknaszerűre barkácsoltatták. Ezeket a hordókat a kikötő előtt látványosan a vízbe hajigálták, mert tudták, hogy a világ minden hajókatalógusa aknarakó cirkálóként tartja nyilván a Königsberget - annak dacára, hogy Kielből való kifutása óta csak torpedók voltak rajta, akna egy sem. Az európai hadszíntérről kellett aknamentesítő hajót hozni, mely újra megnyitotta Zanzibárt a hajóforgalom előtt. (Ennek fényében a britek tangai aknafélelmei valamivel érthetőbbek. Ld. A méhek csatája posztokat)

Ami a Pegasusból maradt

A Könisberg egyik gőzgépe az ütközet közben dugattyútörést szenvedett.  Emiatt a rajtaütés utánra tervezett portya Dél-Afrika partjai mentén kútba esett.  A Königsberg visszatért a Rufidzsi deltatorkolatába, majd horgonyt vetett a Somali mellett. Max Looff nem adta fel a tervét, de ehhez hajógépeinek felújításra volt szüksége, hogy bírják az utat. Kiszerelték őket és bennszülöttek segítségével szekereken a 150 km-re lévő Dar es Salaamba szállították. Darban volt műhely, melyben a széttört alkatrészeket újraöntötték és rendelkezésre állt a szükséges javítókapacitás, amivel összerakták a gépeket. A Königsberg immár a Somali szénrakományát is felemésztette,  és sürgősen szénre volt szüksége, hogy tovább vadászhasson. Ebben pedig csak Berlin segíthetett. Addig is, amíg a segítség meg nem érkezett, a deltában figyelő- és őrhelyeket állítottak fel, valamint leszerelték a másodlagos fegyverzet 5,2 cm-es ágyúit, amiket szintén a folyó torkolatában állítottak fel, mint „partvédő tüzérséget”.

Október 21-én a HMS Chatham behajózott Dar es-Salaam kikötőjébe és a NKA-val kötött semlegességi egyezményt a HMS Pegasus elsüllyesztésére hivatkozva érvénytelennek nyilvánította. A NKA megtámadásához szükséges csapatok felvonultatása ekkoriban már előrehaladott állapotban volt, a szárazföldi harcok több mint két hónapja folytak, így a Pegasus elpusztítása nem a casus belli maga volt, bár nem is irreleváns szempont. Egy volt a sok közül a németek rovásán (brit szemszögből).

folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr31961999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2010.05.13. 18:40:46

"A rádióállomást Looff kapitány nem lövette szét, mivel katonai szempontból értéktelennek tartotta."

Mit tartott ezen értéktelennek?

Amúgy a cikk szokásos színvonalú, gratulálok .

Viharkabát 2010.05.13. 19:21:04

Azt tudom nyilatkozni, amit a koffeinmentes kávé reklámja: MÉG ILYET!

Erről a témáról készült Wilbur Smith "Kiálts rá az ördögre!" című könyve (regény, tehát nem fontos a történelmi hűséget számon kérni).

Érdeklődve várom a folytatást (perverz érdeklődéssel viseltetem a mellékhadszínterek csetepatéi iránt)!

10EDES 2010.05.13. 22:03:58

I. VH.-t mééég !!! :)

És köszönöm! :)

rozsdafarku 2010.05.14. 03:16:13

@Viharkabát: Kedvenc szerzőim az adott korról és helyszínről Wilbur Smith és Sierrahun.Még ilyet és köszönet!

Minorkavidor 2010.05.14. 16:44:57

@Nobilis1526:

Talán az, hogy a rádiótechnika és annak katonai alkalmazása gyerekcipőben járt akkor.A technika akkori állására jellemző adat, hogy Németország és Togó közötti többezer kilométeres távolságot éjszakai adásban tudták csak áthidalni, további előny észak-déli irányban tudtak adni-venni, ekkor ez is fontos volt.

Mellesleg nemcsak a Königsberg kapitánya becsülte le a rádió jelentőségét, hanem egy működő rádióállomás okozta a híresebb Emden vesztét is.

Hátrány volt a togói gyarmat kis területe is, valamint csekély helyőrsége is, mindössze 200 német és 1000 afrikai védte Togót.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a rádió, korabeli nevén szikratávíró jelentőségét kevesen ismerték fel, ez a megállapítás mindkét oldalra vonatkozik.

Minorkavidor 2010.05.14. 17:10:37

@Nobilis1526:

Csak egy kiegészítés:
Gondolj a Titanic 2 évvel korábbi katasztrófájára. A Katasztrófa oka nemcsak a legészakibb hajózási utvonal választása, a kevés ferőhelyű mentőcsónak, hanem a hírközlés elégtelensége. A Calofornian nevű hajón- amelyik 20 mérföldre volt a Titanictól- mindössze egy (!) rádiós szolgált, azaz nem lehetett 24 órás rádiószolgálatot tartani. A katasztrófa kellett hozzá, hogy az előírást megváltoztassák.
Ennyit a rádiótechnika akkori állásáról.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2010.05.15. 11:46:22

Jó cikk... az elveszett cirkáló- fejezetcím is találó, egészen biztos hogy a nagy Rejtő innen vette az alapötletet..

Rothstein 2010.05.15. 18:02:53

Ismét egy sok adatot felvonultató, ugyanakkor kifejezetten olvasmányos cikk.
Csak annyit fűznék hozzá a dologhoz, hogy az antant már a háború kitörésének előestéjén eldöntötte, hogy a német gyarmatok le kell rohanni, semlegességi szerződés ide vagy oda. Nem hagyhattak a hátukban német "erődöket". ez megtörtént Togoban, Óceániában, Szamoán, Kamerunban, Csingtaoban és Délnyugat-Afrikában is, ahol aztán a németek kényesen ügyeltek arra, nehogy szolgáltassanak bármiféle indokok is a támadásra.
Más kérdés hogy a szinte védtelen Togo és Óceánia kivételével az antant igencsak megszenvedett velük. (Ugye Kamerunban csak 1916 februárjában értek véget a harcok, ráadásul a gyarmati csapatok el tudtak menekülni a spanyol Rio Muniba, elkerülve ezzel a hadifogságot.

NAR 2010.05.15. 22:44:03

@Lord_Valdez: Igen, nagyon ügyes. A cikk pedig rettentően érdekes.

Mixer 2010.05.16. 01:42:36

jó cikk és jó téma

gratulálok!

Titus Pullo Urbino 2010.05.17. 16:13:35

Ennek a cikknek élvezet volt minden mondata. Még ilyet, sokat!

sierrahun 2010.05.17. 22:10:54

Köszi mindenkinek. :)

teddybear01 2010.05.17. 22:53:24

@Viharkabát: Meg készült a regényből egy filmfeldolgozás is, Roger Moore-ral, Lee Marvinnal, és Barbara Parkinssal. Érdemes megnézni, szerintem jó film.

port.hu/kialts_az_ordogre_shout_at_the_devil/pls/fi/films.film_page?i_film_id=7388&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

EzSemEnVagyok 2010.05.17. 23:04:23

Remek cikk, ide mindig élvezet visszajönni egy kicsit. Olvasgatni meg tanulni.

Egyetlen apró kétely csak. A cikk tetején levő képről a Források Forrása (en.wikipedia.org/wiki/SMS_K%C3%B6nigsberg_%281915%29) azt állítja, hogy az 1915-ben harcra fogott Köngisberg cirkálót ábrázolja. Nyilván nektek fogok előbb hinni, mindenesetre az a legfelső fotó nem hasonlít nagyon a deltavidékesre...

indiscriminating power 2010.05.18. 04:11:58

@EzSemEnVagyok: A folyótorkolatban pihenő hajót ábrázoló kép szerintem nem fotó, hanem talán litográfia, illusztráció valahonnan. Egyébként igen kellemesen komponált darab (és a felső is látványos).

EzSemEnVagyok 2010.05.18. 09:45:39

@indiscriminating power: Most, hogy mondod... Stílszerű lenne, ha Korcsmáros Pál életművéből származna.

sierrahun 2010.05.18. 10:53:20

@EzSemEnVagyok:
Igazad van, a wikinek is. Ki fogom cserélni.
Köszi.

indiscriminating power 2010.05.18. 12:10:51

@sierrahun: Van nagyobb méretben? (háttérképnek)

sierrahun 2010.05.20. 07:36:42

@indiscriminating power: Ha az a kép érdekel, amit le kéne cserélnem, akkor a wikipédián megtalálod en.wikipedia.org/wiki/SMS_K%C3%B6nigsberg_(1915)

indiscriminating power 2010.05.25. 09:59:04

@sierrahun: A dzsungelfolyós kép érdekel (nem az a lecserélendő? :O).

sierrahun 2010.05.25. 10:16:14

@indiscriminating power: Nem.

Az egy nagyon kicsi kép, a posztban látott méret már nagyítás (azért olyan széteső). Lehet, hogy létezik nagyobb felbontású képként is, de nekem ez van meg.

Iustizmord 2010.06.12. 11:19:07

Manowari na bomba tatu

a "manowari" kitűnő példa arra h angol szavak szivárognak a benszülött nyelvbe: vö manowar, man-of-war, zseniális.

sierrahun 2010.06.12. 11:35:27

Jegyzőkönyv: a képet kicseréltem
süti beállítások módosítása