Ott hagytuk magukra szegény briteket, hogy 1915. június 21-ről 22-re virradó éjszaka majd megvette őket az isten hidege. Fél hatkor Stewart dandártábornok meleg ételt vitetett a vacogó katonáknak. A sereg hadtápközpontja vélhetőleg a 3KAR és a stáb főhadiszállásának partraszállási helyén volt, de az ételt valószínűleg a hajókonyhákban főzték. Stewart ezt követően elrendelte, hogy a 25RF az éjjelre elfoglalt pozíciókból induljon délnek, és a síkságon keresztül hatoljon be Bukobába.

Az előzőekben már idézett Turner közlegény ezt írta naplójába:

Másnap reggel hajnalhasadtakor felkerekedtünk bevenni a települést, és pokoli harcokat vívtunk. Mindennél rosszabb volt pár momentumában. Két, vagy három alkalommal kaptunk halálos géppuska-tüzet.

Angus Buchanan, később Military Cross-szal kitüntetett százados, akkor még a 25. RF közlegénye Three Years of War in East Africa c. könyvében azt írja:

Az éjszakát a dombon táborozva töltöttük, megfagyva, pokrócok és étel nélkül, mivelhogy semmilyen ellátmányt nem hoztunk a villámgyorsra tervezett vállalkozáshoz. [...] Reggel a domboktól a síkságon át a tóig felsorakoztunk és nyomulni kezdtük előre, állandó puska- és géppuskatűzben.

Driscoll alezredes A századát a Bukobába vezető út biztosítására küldte. Frederick Selous, a századparancsnok újabb banánültetvényen vezette keresztül embereit, míg elértek egy lápos vidéket átszelő hídig. Rajtaütést gyanítva igen óvatosan haladtak tovább, a lápot balról megkerülve. Látva, hogy a hídra nem mennek föl, a Schutztruppe valóban ott rejtőző katonái tüzet nyitottak és egyelőre a földhöz szegezték a századot.

A Fusiliers előtt álló lápos vidék Bukobától közvetlenül északra. Ma már szolidan néz ki, száz évvel ezelőtt sokkal vizesebb volt még a tájék.

A német protestáns misszió temploma Bukobában.

A Gun Spur-re telepített indiai hegyiüteg katonái észrevették, hogy a Rest House mellett az ellenség árkokat ás és tüzet nyitottak feléjük. Válaszképpen a német C73-as meg a protestáns misszió mellől őket kezdte lőni, majd a WINIFRED is bekapcsolódott a tüzérségi párbajba a német löveget támadva. A brit hajóágyúk általános feladata a gyalogság előrenyomulásának folyamatos támogatása volt. Mivel azonban távírókábelt csak a parton felállított főhadiszállásig húztak ki, ezért a kommunikáció is csak a főhadiszállással zajlott gördülékenyen, azon túl már nem, vagyis az első vonalból nem kaptak tűzirányítást. A tüzéreknek így azokra az esetekre kellett korlátozniuk magukat, mikor nem fenyegették a saját gyalogságot a csapásaikkal. Csakhogy javarészt egyálalán nem látták őket a növényzet miatt, így a flottilla támogató tüze jóval csekélyebb volt a tervezettnél. A német löveget azonban ezúttal is elüldözték.

Az indiai hegyiüteg harcban Bukobában. A kép tulajdonképpen a Karwazi-dombon készült, a horizonton az Arab Ridge látható.

Reggel hét órakor Woodruff százados ellátmányszállító különítménye elérte és feltöltötte az Arab Ridge-en levő egységeket. Minden katona 150 darab táskákba pakolt lőszert kapott, melynek kiszállításán a hadtáp egész éjszaka dolgozott. Ezután a 3KAR egyik százada érkezett meg, hogy átvegye az Arab Ridge biztosítását és a 2LNL-t felszabadítsa. Az új parancs szerint a 2LNL délnek kellett tartson a Lancs Spur-ön keresztül, majd át kellett kelnie a Kanoni-folyó völgyén, elérni a Kyaka felé vezető utat (ma Uganda útnak hívják) és elfoglalni a hosszan elhúzódó South Downs dombgerincet. Mindezt úgy, hogy ha lehet, fogják el a német löveget, amely már eddig is fenyegetően mobilan avatkozott be az ütközet számos pontján.

Az Arab Ridge első meredélye, klikkre nagyobb lesz.

A Lancashire-iek elindultak lefelé a lejtőn; az első század jobbra helyezkedett, a második és a géppuskák balra, a gyengébb negyedik pedig a tartalék szerepét töltötte be. Indulás után azonnal a Schutztruppe tüzébe kerültek, lövészek és géppuska egyaránt kaszálta őket. Így az egész zászlóalj fedezékből fedezékbe vetődve haladt előre, a szünetekben az éppen előre igyekvőket fedezőtűzzel biztosítva.

A maga háborítatlanságában a főhadiszállás nem értette, miért lassul le a jobbszárny mozgása és többszöri ingerült üzenetekben hívott fel gyorsabb haladásra, de Jourdain alezredes nem hagyta magát kizökkenteni a tempójából. Éppen eléggé törődött katonái életével ahhoz, hogy ne kockáztassa jobban a kelleténél, és a terep amúgy sem engedte meg a rohangászást.

Az Arab Ridge második meredélye

Az Arab Ridge déli részén zajlottakról a 2LNL háborús naplója így ír:

Ez a magaslat, mint kiderült, három egymást követő platóból állt, melynek elsője az oldalsó részét kivéve megmászhatatlan volt. Egyik maximunk állásba helyezkedett a tábla szélén, de aztán vissza kellett vonni, mivel képtelen volt lejutni onnan.

A németek száma körülbelül 30-40 és egy, vagy két géppuskájuk van.

Maximjaikat jól kezelik és minden kibukkanásunkra lőnek.

Fél kilenckor Jourdain üzenetet kapott a háta mögött hagyott század tisztjétől, melyben tájékoztatta, hogy az ellenség az Arab Ridge-en elfoglalt állásai felé közeleg és a 3KAR ereje kevés lesz a feltartóztatásukhoz. Jourdain erről jelentést küldött a főhadiszállásnak, de több figyelmet nem szentelve neki folytatta az előrenyomulást. Valószínűleg téves hírszerzési értesülésről volt szó, melyet a 3KAR is megkapott és mivel abban a pillanatban ők voltak a legészakibb részen, amerről az ellentámadás várható volt, némileg pánikba estek. Heves, trópusi felhőszakadás vert végig a csatatér minden pontján az elkövetkező egy órában. A 2LNL elég magára hagyatottan küzdött az ütközetnek ebben a szakaszában. Sem a hajóágyúk, sem hegyiüteg, sem az EAR géppuskásai nem nyújtottak neki támogatást. George Atkinson naplója a reggel eseményeit így foglalja össze.

de. 6.10: Előrenyomulás közben német géppuskát fedezünk fel a magaslaton 500 méterre dél felé.
de. 6.30:[...] a zászlóalj többi részével együtt új formációt veszünk fel.
de. 7 óra: Az ellenséges géppuska magaslatával szembeni sziklákig hatolunk előre.
de. 8 óra: Heves eső. Egy meredek párkány szélén találtuk magunkat, így vissza kellett vonulnunk a második század fedezete alatt.
de. 9 óra: A második századot támogatjuk.
de. 9.05: Kelleher őrvezetőt lábon lövi egy géppuska.
de. 9.30: Meglapulva balfelé indultunk, és elfoglaltunk az ellenség jobbszárnyán egy kisebb magaslatot. 250 méterről tüzet nyitottunk az ellenséges géppuskára annak visszavonulása közben. Egy aszkarit megöltünk, és megsebesítettünk néhány másikat, de elszeleltek. A mi géppuskánk támogató tüzet nem adott, és kihagyott egy ragyogó alkalmat a visszavonuló aszkarikkal szemben.
de. 10 óra: Elfoglaltuk az ellenség által kiürített magaslatot. A szakasz egyik felét Swannick közlegény vezette, a másik meg az elpucoló németeket lőtte kb. 700 méterről.

Az Arab Ridge harmadik, Lancs Spur névre keresztelt meredélye, klikkre nagyobb lesz.

A RF a mocsarasban szintén megázott. Frederick Selous így írt erről:

[...] 9 óra környékén rettenetes vihar tört ki a küzdelem színhelye fölött, szakadó esővel és részleges sötétséggel párosulva. Embereim, én és mindenki, aki ki volt téve az elemek dühének, perceken belül bőrig áztunk. Az eső azonban noha nem volt kifejezetten meleg, de legalább hideg sem, így nem fáztunk tőle.

Driscoll alezredes C és B századát elküldte az A század vonalába felfejlődni, majd ezután általános előrenyomulásra adott parancsot. Az East Africa Regiment egyik géppuskája is előremerészkedett és a Frontiersmen fedezésére foglalt állást, miközben azok átkeltek a mocsáron. A távíróállomás közelében levő egyik házban ellenséges géppuskát véltek látni, ezért lőni kezdték. A sejtés beigazolódott, mikor a német géppuska visszalőtt, megölve a géppuska kezelőjét, P. B. Junor közlegényt és megsebesítve két másik embert a csapatból. A brit csapatnak vissza kellett húzódnia a nádasba újraszerveződni.
 

A 3KAR  géppuskás osztaga Bukobát vizslatja a magasból.

Stewart a 2LNL támogatására az Arab Ridge-re küldte a 29-es Pandzsábi zászlóaljat is, azzal az utasítással, hogy haladjanak végre. A Pandzsábiak 10 óra 10 perckor kezdtek megérkezni. Jourdain azt az utasítást adta nekik, hogy a felük a Lancs egyik géppuskájával együtt maradjon a Lancs Spur-ön, míg a többiekkel előrement, hogy átkeljen a Kanoni-folyón és elfoglalja a Protestáns Misszió templomát.

11 órakor az indiai hegyiüteg megfigyelői kiszúrták, hogy a német C73-as löveget a Protestáns Misszió mellett vontatják, vagy arra készülődnek éppen. Az elmozgatást megakadályozandó lőni kezdték és megölték az igásállatok némelyikét. A KAVIRONDO eddig a 25RF előtti térség ágyúzásával volt elfoglalva, de most beszállt a német löveg osztásába, melynek kezelői így kénytelenek voltak feladni a reményt, hogy elmenekíthetik.

A Protestáns Misszió tornya a két szirt között a horizonton. A jobboldali szirten állítottá fel a C73-ast és ebből az állásból próbáltak menekülni. Kattra nagyobb lesz.

Dél körül a 2LNL élen menő 2. századának 7. és 8. szakaszát egy balfelé eső szirtről lesből leadott lövések állították meg. A két szakasz szétbontakozott, és elfoglalta a magaslatot. Ekkor megérkezett H. E. C. Kitchener ezredes (Lord Kitchener bátyja), aki Stewart műveleti törzstisztje volt, és arra utasította Jourdaint, hogy mindenáron nyomuljon előre, és foglalja el a South Downst, mert egy 700 fős német erősítés közeleg. Közvetlen ezután Cuddell százados, a dandár törzsfőnöke (Brigade Major) jött személyesen, és kifejezte Stewart aziránti óhaját, hogy a Pandzsábiak álljanak meg a Lancs Spur-ön. Jourdain kérte Kitchenert, hogy ezt vonják vissza, mivel a Pandzsábiak fele már jócskán lent járt a völgyben. Kitchener erre úgy módosított, hogy Pandzsábiak vissza a Lancs Spur-re, az ottmaradt Lancs-géppuska viszont csatlakozzon a támadáshoz. Mire ezt a csapatok megállításával és visszahozásával elintézték, immár tetemes lemaradásba kerültek a síkságon előrenyomuló Frontiersmenhez és 3KAR-hez képest, ahol a következők történtek.

A 25RF adjutánsa, White százados, Bottomly törzsőrmester és a C század keresztülment az A század egy részének állásain a lápban. A víz néhol majdnem vállig ért. Az ellenséges orvlövészek tevékenysége továbbra is intenzív maradt. Turner közlegény ezt írta naplójába:

Éppen a mellettem ülő Bottomly törzsőrmesterrel beszélgettem, mikor egy dum-dum lövedék szinte teljesen szétloccsantotta a fejét. Percekig rosszul voltam. Hallottam a becsapódó golyó ütötte tompa hangot.

Selous emlékei szerint: 

Ramazani, fekete inasom megérintett és azt mondta: "Uram, katona lelő, meghal." Én semmit sem hallottam ebből, de mikor odafordultam, láttam szegény Bottomly-t hanyatt feküdni holtan, fejében golyóval. Ahogy karja ernyedten megpihent testén, észrevettem egy nagy pecsétgyűrűt a jobb kezén. Fejét és arcát sisakja nagyrészt eltakarta, de torkán vér csorgott le és sejtettem, hogy azonnal meghalhatott, mivel fejbe lőtték.
 

 A 25RF előrenyomulása megakadt. Selous a következőket írta:

Mivel zászlóaljunk századainak előrehaladása nagyon lassúvá vált, és nem tudtuk, milyen erőkkel állunk szemközt, Driscoll alezredes arra kért, három-négy önkéntesem kússzon előre, és derítse fel a terepet.

Selous pár emberével együtt maga indult előre, és mikor beért a városba, úgy tűnt számára, hogy a Schutztruppe visszavonult, és maximum néhány lövészt hagyott hátra a menekülés fedezésére. Visszatérve jelentést tett Driscollnak, az előrenyomulást pedig folytatták, melyet Selous a következőképpen jegyzett le:

Majdnem közvetlenül azután, hogy elváltam Driscoll alezredestől, egyik emberem, a worchestershire-i Mucklow közlegény vigyázatlanul felegyenesedett és agyonlőtték. Azt hiszem, ez egyike volt az utolsó lövéseknek, melyet az ellenség leadott, ha nem éppen a legutolsó maga. A támadás és a város elfoglalása közben már egyáltalán semmiféle ellenállást nem tanúsítottak.

Turner közlegény egy másik incidensről tudósít:

Végül beértünk a városba, és birtokba vettük. Ezen a napon öltem meg az első embert... egy fekete aszkarit. Egy fán bújt meg valami negyven méterre tőlem, és lövéséig nem is sejtettem, hogy ott van. Isten tudja, miként hibázott el. 

Én nem hibáztam, mellbelőttem és leesett az ágak közül. Felvettem a fegyverét és kiderült, hogy döglött patron volt betöltve. Akkor még nem volt halott, de saját golyói egyikétől kimúlt szépen.

A német lobogó levonása, sajnos nincs nagyobb méretben.

A Fusiliers bevonulása után a két utászalakulat, a Bombay és a Faridkot Sappers and Miners Tillard százados vezetésével lerombolta a távíróállomást. Wilbur Dartnell hadnagyot, a 25RF tisztjét lefotózták, miközben levonta a német birodalmi zászlót az erődről. A lobogót a zászlóalj Stewart dandártábornoknak ajándékozta. Ezután felrobbantották az erőd falainak sarkát, majd felgyújtották a romokat.

A zsákmányolt német lobogó. Stewart halála után visszakerült a Royal Fusiliers ezredhez.

A következő posztban lezárom a bukobai rajtaütést. Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.