1546 februárjában Ferdinánd megbízta a Perényiekkel az ismert birtokperek révén "perben, haragban" álló ruszkai Dobó család tagjai között addig önálló, jelentősebb katonai megbízásban nem részesített, de évtizedes katonai élete alapján arra alkalmasnak gondolt Dobó Istvánt, hogy Báthori András erdélyi vajda és Serédy Gáspár főkapitány (supremus. capitaneus partium regni Hungariae superiorum) által támogatottan foglalja vissza Perényi várnagytól Eger várát. Dobó meg is indult az észak-keleti végekről Eger felé, Patakig jutott, amikor a Serédyvel vitába keveredő Báthori András visszalépett, és a már csak Serédy által támogatott Dobó augusztusban Sárospataknál megveretett Perényi hívei által, akikhez még a Ferdinándtól elpártolt Bebek Ferenc is csatlakozott. Következő év februárjában (1547) Dobó csapatai ismét megjelentek Tokajnál, akkor már Báthori is csatlakozott, sőt a Ferdinánddal megbékélt Bebek is (mindez mutatja milyen törékeny volt a hatalom érvényesíthetősége!), ekkor viszont elégtelen zsoldellátmány miatt nem tudott, csak 100 lovast Eger alá vezetni júliusra (3,5 forint/fő/hó), így az elfoglalással felhagyott.
Kedvező fordulatot hozott viszont a következő év tavasza, mikor március 2-án Perényi börtönéből ugyan szabadultan, de a várost elhagyni nem tudván, meghalt. Özvegye egyezség után 1548. júliusában átadta a várat.

Az egri vár ma. A kép előterében az ún. Dobó bástya (Forrás: Civertan légifotók)

A következő játék, amely a támogatónk jóvoltából a kezünkbe jutott, a Grand Ages Rome nevű városépítős játék. Ismét a Római Birodalom korában vagyunk (ami azt illeti, ez népszerű témája a stratégiai játék-fejlesztőknek), de totális háború helyett most sim city-zhetünk. Persze ez sem egy eredeti ötlet, merthogy az elmúlt pár évben két ilyen tematikájú játék is megjelent: a Caesar 4, és a CivCity Rome, éppen ezért merészség volt a fejlesztőktől belefogni a játék megírásába. (Itt kell megjegyeznem, hogy a játék elméletileg már a harmadik része egy sorozatnak, igaz hozzám az első kettő nem jutott el, a fejlesztők meg nem ragaszkodtak az újabb részek azonos elnevezéséhez - ennek is meg lehetett az oka, a produktumot látva el is tudom képzelni mi volt az). Önmagában egyébként nem lenne gond egy ókori Sim City-vel, a gond azzal van, hogy jól megírni egy ilyet nem egyszerű, és ez az egyébként bolgár Haemimont nevű csapatnak nem is sikerült.

Azután, hogy az 1. részben bepillantottunk a XVI. századi birtokrendszer 'szövevényes' világába, ebben a részben konkrétan áttérünk Dobó István, és a ruszkai Dobók életútja áttekintésére. 

Kályhacsempe töredékek a Dobó-család címerével, 16. század második fele Sárospatak-vár

A Pálóczi-örökség

A ruszkai Dobók első vármegyei szintű említése a XIII. századra datálható. A legrégibb ismert oklevél 1276-ból származik (V. István), ebben az Ung vármegyei Chepel birtokát kapja meg első ismert ősük, bizonyos Pánky Gergely Jakab nevű fia, aki később több birtokot is szerez, immár III. László idején. Gyermekei 1311-ben 170 márkáért vették meg az Ung vármegyei Ruszka falut, onnantól (akkori írásmód szerint Rwzka-iként) ez az előnevük. Dobóruszka a prédikátum névadója ma Szlovákiában van, közel az ukrán határhoz (a vagyont 1335-ben osztották meg a Pálócziakról már levált ruszkaiak, Dobó és Bátor nevű őseik leszármazottai.)

Dobó Istvánt, az egri hőst, a vitézségből példát adó embert jól ismerjük, de volt Dobó Istvánnak egy másik arca. Az elhivatott (egyesek szerint gátlástalan) birtokszerzőé. Más szempontból viszont "csak a jogos örökségét igyekezett visszaszerezni". E négyrészes poszt Dobó István eme másik arcát, a családi örökségért folytatott - egyéni becsvágy által vezérelt - 'ádáz küzdelemben' feltárulkozó orcáját kívánja megvilágítani, a XVI. sz-i birtokviszályok történelmi hátterében. Kevesebb lesz benne a várkatonai vitézség, annál több a pereskedés, erőszakos foglalás, az új szerzeményekért folytatott (kimenetelében mégiscsak halálos) harc. Megismerjük a család eredetét, örökségét, Dobó István sorsának 'igazi' megrontóját, a ruszkai Dobók évszázados küzdelmét a Perényiekkel, valamint fény derül néhány kevésbé ismert rokoni kapcsolatra, többek között, hogy kije volt Balassi Bálint Bocskai Istvánnak, s hogy miért beszélünk erről a Dobók kapcsán.

Önálló kritika rovatunk első tárgya egy "régiség", a Rome Total War nevű játék. Két (három) fő oka van annak, hogy ő került sorra: Egyrészt, ez egy olyan játék, amit érdemes kipróbálni. Másrészt, az idén jelent meg az Anthology, amely az alap verziót, és a két kiegészítőt is tartalmazza. Harmadrészt, mert kaptunk a terjesztőtől egy gyári példányt. :)
A Total War sorozatot valószínűleg sokaknak nem kell bemutatni. A játék menete két fő részből áll, egyrészt egy körökre osztott stratégiai térképen zajló viszonylag egyszerű menedzsmentről, másrészt (és ez a fontosabb) pedig a csaták valós idejű lejátszásáról. A sorozat rajongói főleg az utóbbi miatt kedvelik a sorozat tagjait, de a hozzám hasonló, főleg menedzselést, és nem pedig a harcot kedvelő játékosok számára is nyújt kihívást. A játék kezelése viszonylag egyszerű, erre most nem is térnék ki, a játékot nem ismerők számára remélem, meggyőző lesz a néhány beillesztett screenshot.

Írásunk befejező részében a Kr. e. 311-ben megszületett átmeneti békétől egészen a középiskolai tankönyvekben emlegetett három állam (az Antigonidák Makedóniája, a Szeleukidák hatalmas birodalma, és a Ptolemaidák Egyiptomának) kialakulásáig. A Kr. e. 311-es béke, amelyet Antigonosz, és fia, Demetriosz kötött Kasszandrosszal, Lüszimakhosszal, és Ptolemaiosszal, nem rendelkezett Szeleukosz státuszáról.

Szeleukosz Keleten

Szeleukosz még a békekötés előtt, Kr. e. 312-ben a Ptolemaiosztól kapott sereggel elfoglalta Babilóniát, és a főhadiszállását Babilonban alakította ki. Mivel ez a terület korábban is az ő uralma alatt állt, és a helyére Antigonosz által kinevezett szatrapa, az indiai Peithón elesett a Kr. e. 312-ben Demetriosz ellen vívott gázai csatában, ezért eleinte nem találkozott komoly ellenállással. Antigonosz azonban még a béke megkötése előtt úgy döntött, hogy rendezi a keleti helyzetet, ezért utasította Média, és Aria két szatrapáját, Nikanórt, és Euagóraszt, hogy számoljanak le Szeleukosszal. Szeleukosznak mindössze háromezer gyalogosa, és négyszáz lovasa volt, amelyeket még Ptolemaiosztól kapott, azonban a bekövetkező konfliktusban igen rátermett hadvezérnek bizonyult, ami miatt joggal adták neki a Nikatór (Győzedelmes) melléknevet. A szatrapák serege gyorsan eljutott a Tigris folyóhoz, és Szeleukosz nem tudott a lényegesen kisebb erőivel nyílt csatába bonyolódni, azonban elérte, hogy a két kormányzó zsoldosai kisebb csoportokban átálljanak az ő seregébe, majd a Tigris folyó közelében éjszaka rajtaütött ellenfelein, és legyőzte őket. Nikanór elesett a csatában.

A casablancai konferencia

1943. januárjában, a casablancai konferencián döntöttek úgy a szövetséges hatalmak, hogy az eddig elért sikereiket kiterjesztik, és megnyitják a második európai frontot. Ernest King tengernagy, az amerikai haditengerészet főparancsnoka hiába érvelt a francia front mellett, saját politikai vezetői sem támogatták ezt a lehetőséget – végül kompromisszumos döntés született: a brit vezérkar és Churchill erőteljes lobbitevékenységének köszönhetően egyelőre nem a francia területeket, hanem inkább a tengelyhatalmak legkevésbé védett és legnagyobb szakaszon támadható részét, Olaszországot választották, a kontinentális front megnyitását pedig 1944-re halasztották.

Amerikai politikai szempontból végül is mindegy volt, hogy katonái hol harcolnak, Dél-Európában vagy Normandiában – de az amerikai vezetési törzs hamar észlelte, hogy vannak némi előre nem tervezett hiányosságaik a déli fronton: a Földközi-tenger irányába mutatott eddigi stratégiai érdektelenségük azzal járt, hogy gyakorlatilag semmiféle használható információjuk nem volt a térségről. Hírszerzési szempontból Szicília fehér folt volt az amerikai katonai térképeken, és ezen gyorsan csak egy módon javíthattak: a maffia segítségével...

Kedves Olvasóközönségünk!

Először is nagyon örülünk annak, hogy egyre többen olvastok minket, és annak is, hogy már olyan helyeken is hivatkoznak ránk, amelyek a magyar média komoly tényezőinek számítanak, vagy éppen a szakma fontos képviselői (Index, Heti válasz, vagy éppen a Történelemtanárok Egyesülete). De most nem ezért írok röviden. 

Kaptunk egy felkérést, hogy írjunk kritikákat számítógépes játékokról, és némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk. A blogon eddig is jelentek meg kritikák történelmi vonatkozású játékokról, és az ezekre érkezett reakciók alapján azt látjuk, hogy a történelem iránt érdeklődők játszani is szoktak :) - tehát erre mindenképpen van igény.

Nem akarunk persze gamerbloggá válni, a fő profil megmarad, és nem fogja a történelmet az új rovat háttérbe szorítani - ezért az új rovat szombatonként fog posztokkal jelentkezni. A szokásos hétfő, és csütörtök 18:00 órás frissülés megmarad, emellett fog a kritika rovat szombatonként, szintén 18:00 órától frissülni - még az sem biztos, hogy minden héten. Akit tehát mindez nem érdekel, azok a szombati frissülést nyugodtan kihagyhatják. :)

Mikről lesz szó: a merítés némiképp ki fog bővülni, tehát bekerülhetnek kevéssé történelmi vonatkozású játékok, és már nem annyira új játékok is, ez utóbbiak abból az indíttatásból, hogy elképzelhető, hogy még sokan nem ismerik őket.

Tehát akkor a jövő héttől számíthattok szombati frissülésre is.

Az előző írásunkban bemutattuk, hogy Nagy Sándor halála után hogyan alakult birodalmának története, egészen az általa kijelölt utódjának, Perdikkasznak a haláláig. Perdikkasz meggyilkolása az egyiptomi hadjárat idején csak tovább növelte a birodalom felosztásában érdekelt diadokhoszok erejét.

Antipatrosz kormányzása. A triparadeiszoszi megállapodás

Perdikkasz halála után a gyilkosai, valamint seregének vezetői felajánlották Ptolemaiosznak a megüresedett régensi helyet, ám Ptolemaiosz elutasította ezt a felajánlást. Megfigyelhető az, hogy az ő stratégiája végig arra épült, hogy az általa vezetett szakadár területeket megtartsa, majd biztosítsa, soha nem törekedett a birodalom egyben tartására. Ptolemaiosz elutasító válasza után Peithónt és Arrhidaioszt (aki csak névrokona volt a királynak) választották meg a birodalom kormányzójának.

Újabb ókori sorozatunkban Nagy Sándor államának a szétesését kívánjuk bemutatni.  Erről a korszakról a középiskolában igen kevés hangzik el, Nagy Sándor halála után jóformán a következő gondolat az, hogy megalakul a birodalom területén a három utódállam, a Ptolemaidák, a Szeleukidák, és az Antigonidák vezetésével. Pedig Nagy Sándor művének szétesése egy sokkal hosszabb folyamat része volt, tengernyi intrikával, és számos szereplővel, akiknek döntő többsége nem természetes halállal halt meg. Sorozatunk egy felületes áttekintését kívánja nyújtani a korszaknak, aki szeretne magyar nyelven a hellénizmus korszakában elmélyedni, azok számára Kertész István műveit ajánljuk jó szívvel.

Észak-Itália csodálatosan gazdag és rendkívül békés időszakot élt meg a XV. század második felében. A Lodi békekötést követően az észak-itáliai nagyhatalmak (Firenze, Velence, Milánó) között beállt egyfajta hatalmi egyensúly, aminek köszönhető ez a páratlan időszak.

Az idillnek a milánói herceg Lodovico Sforza (a Mór) ármánykodása vetett véget, rávette VIII. Károly francia királyt, hogy foglalja el Nápolyt. Károly meg is tette, majd nyomban hazatért Franciaországba, meghalni. Utódjának, XII. Lajosnak Itáliáról eszébe jutott Lombardia, egész pontosan a kérdés: hogyhogy nem ő Lombardia hercege? Ugyanis 1447. augusztus 13.-án Filippo Maria Visconti halálával kihalt a Visconti ház Lombardiában, helyükre lépet a Sforza család. Lajos nagymamája viszont Visconti lány volt, szemében Lodovico Sforza trónbitorlónak számított.

Ez mind érthető, de joggal tehetjük fel a kérdést, mi köze Svájc történelmének ehhez a francia–lombard viszálynak. Hamarosan látjuk, hogy a Konföderáció történelme ezen a ponton nagyon szorosan egybefonódik Lombardia történelmével.

1499-ben Lajos úgy határozott, hogy visszaszerzi a Sforzáktól jogos tulajdonát, seregével megindult Milánó elfoglalására. Lodovico segítséget kért sógorától, Habsburg Miksa császártól, aki szívesen nyújtott is volna segítséget, ha éppen nem lett volna nyakig a Konföderáció ellen vívott ún. Sváb háborúban. Lodovico jobbnak látta elmenekülni, így a franciák minden ellenállás nélkül elfoglalták Lombardiát. Időközben véget ért a Sváb háború, noha ez nem jelentette azt, hogy Miksa képes lett volna felmentő sereget küldeni Lombardiába, hiszen el volt foglalva sebei nyalogatásával (a háborút ugyanis elvesztette), de legalább Lodovico könnyebben talált svájci zsoldosokat, elsősorban a társult területeken: a Három Liga és Wallis küldött zsoldosokat seregébe. Itt mindjárt fel is tűnik későbbi főszereplőnk: Matthäus Schiner Sitten/Sion püspöke (Wallis), aki gyűlölte a franciákat, és a birodalom pártján állt és nagyon lelkesen toborzott zsoldosokat Sforza seregébe.  

Lodovico Sforza a „Mór”	XII. Lajos

Mátyás király a honi közvélemény szemében az az uralkodó, akit talán a leggyakrabban emlegetnek pozitív kontextusban. Ezt tükrözik azok az egyébként nem feltétlenül szignifikáns felmérések is, amelyek azt hivatottak kimutatni, hogy a magyarok kit gondolnak a legnagyobb honi történelmi személyiségnek. Mátyás király trónralépésének 550. évfordulóján, tavaly, meghirdették a reneszánsz évet is, amelynek kapcsán a széles közönség elé is megpróbálták eljuttatni Mátyás, és a reneszánsz Magyarország kulturális hagyatékát, így abban a szerencsés helyzetben lehetnek az olvasók, hogy Mátyásról, Mátyás életéről számos monográfia, tanulmánykötet, vagy népszerűsítő irodalom jelent meg, jelen írásunk pusztán össze kívánja foglalni a nagy uralkodó életét.

Ebben a posztban a Konföderáció XV. századi hódító háborúit foglalom össze. A Morgarteni csatától számítva majdnem napra pontosan 200 esztendeig tartó földrajzi, politikai, gazdasági növekedést a másik m betűs csata, a Marignanoi (ejtsd Márinyánói) két nap alatt lefékezte, új fordulatot adva a Konföderáció fejlődésének, a befelé fordulás irányába térítette a folyamatokat. Ebben azonban már több faktor is közre játszott, amelyek közül hadd emeljem ki a Konfesszionalizmust (Reformáció, Ellenreformáció), valamint a nagyhatalmak, Franciaország, Spanyolország, Német-Római Birodalom, Velence, Pápai Állam vetélkedései is jelentősen befolyásolták a dolgok kimenetelét. Ezt azonban egy következő posztban fogom részletesen tárgyalni.

Sorozatunk következő részében a különféle nyugati harcművészeti rendszerek közül a német hosszúkardos iskolát mutatjuk be, melynek alapjait Johannes Lichtenauer fektette le az 1300-as évek második felében. Ennek oka egyrészt az egykorú források, valamint a modern tanulmányok, rekonstrukciós kísérletek szinte zavarbaejtő bősége, másrészt a tény, hogy a XIV. század végétől egészen a XVII. század elejéig kimutatható az iskola létezése és fejlődése a délnémet területeken, illetve kisugárzása Észak-Itália, Franciaország és Anglia vívókultúrájára.

aragón nemesek V. Károly temetésén

Spanyolország mai tartományainak állami zászlaiban nyomon követhető, mely tartományok voltak részei a XV. századra kialakult (történelmi és jogi értelemben önálló) államnak, az Aragón Koronának

A továbbiakban áttekintjük a többi királylány házasságkötésének előzményeit és a királyi esküvők időszakának történelmi helyzetét.