A szerbek és albánok jelenkori konfliktusának megértéséhez mindenképpen érdekes adalékkal szolgálhat a két népcsoport múltja. A mai konfliktus is valahol ebben gyökeredzik, bár a közös múlt nem szükségszerűen kellett, hogy gyűlölethez vezessen.

középkor

A szerb - albán együttélés valószínűleg már több, mint ezer éves múltra tekint vissza, habár a pontos kezdeteire források híján csak tippelni lehet. A közép Balkán etnikai viszonyai elég komoly változáson mentek keresztük a 9-13. század között, de hogy pontosan mi zajlott le és miért, azt nem tudni. (Ezt már nem egy postban boncolgattuk). Az biztos, hogy a szerb állam megalakulásakor már az albán lakta területek szomszédságában volt, és a szerb nemesség és a (főleg északi) albán nemzetségek között már ekkor intenzív kapcsolat állt fent. Az albán területek Nagy Dusán szerb király uralkodása alatt szerb fennhatóság alá kerültek, de mindez csak Dusán haláláig tartott, picit több, mint egy évtizedig. Az albánok ez idő tájt még mindig leginkább klánokba szerveződve, Albánia hegyei között éltek, úgyhogy a szerb fennhatóság is inkább csak névleges lehetett (elfogadták a szerb fennhatóságot, de közvetlen befolyása az uralkodónak a magas Albánia területén élő klánok felett nem nagyon lehetett, csak a partvidéken), a közös vallás, és a muszlim ellenség az ezt követő évtizedekben inkább összekötötte, mint szétválasztotta a két etnikumot. A szerb állam meggyengülése, majd 1389-es elbukása az albán térség hercegeinek függetlenségéhez vezetett, amely a régió széttagoltságát eredményezte. A szerbek és albánok története itt egy rövid időre megint elvált, de a 15. század végére mindkét nép területét végleg meghódították az ottománok.

Oszmán uralom alatt

A viszony elsősorban akkor változott meg, amikor az albánok elkezdtek tömegesen muszlim hitre térni. Az albánok nagy többségének muszlim hitre térése a bosnyákok megtéréséhez fogható. Okai is valószínűleg hasonlóak: Albánia, ugyanúgy, mint Bosznia, a katolikus és orthodox befolyási övezetek érintkezési pontjánál volt, ahol az erőviszonyok változása egyik vagy másik egyház térnyerésével, vagy visszaszorulásával is járt. Ez a lakosság körében a pragmatizmust erősítette, nem a fanatizmust, ezért, a politikai helyzet változásával, az iszlám térnyerésével arra a vallásra is fogékonyabbak lettek. A szerbek körében ugyanakkor nem történt tömeges áttérés.

Emiatt az albánoknak a balkáni viszonyokban elfoglalt addig periferikus helyzete megváltozott: az ottomán államszervezet egyik legfontosabb támaszai lettek a jobbjára keresztények által lakott balkánon, ami kiemelt szerepkörbe helyezte őket: jellemzően ők voltak azok, akik leverték az esetleges keresztény lázongásokat, számarányukhoz képest felülreprezentáltak voltak a birodalom tisztségviselői körében, stb.

Közben a szerbek ellenkező utat jártak be: bár voltak kisebb áttérő csoportjaik (mint lényegében minden balkáni keresztény népcsoportnak), és az áttérő szerbek között is voltak akik magas posztokat értek el, de a szerbséget a szerb ortodox egyház képes volt egyben tartani. A szerbek ráadásul több hullámban is megindultak észak felé, a legnagyobb számban akkor, amikor ideiglenesen a Habsburgok uralma alá kerültek Szerbia egyes részei. Ennek következtében a déli szerb területek elnéptelenedtek. Ez lehetett az az időszak, amikor a középkori szerb állam központját alkotó Kosovoban az albánok (újra?) többségbe kerültek. A zárójeles megjegyzésem nem véletlen, a post második bekezdésének elejére utalnék...

Az albánokat a kiemelt helyzetük és muszlim vallásuk Balkán szerte népszerűtlenné tette lényegében minden keresztény szemében.

A 19. századi felszabadító mozgalmak

A viszony további romlása a XIX. századra tehető. Az 1878-ban függetlenné váló Szerbia fennhatósága csak egy kis, Belgrád környéki területre terjedt ki. A szerblakta területek egy része az Osztrák-Magyar Monarchiához, másik része még mindig az Ottomán birodalomhoz tartozott. A két potenciális ellenség közül a szerb politika a gyengébb ottománokat választotta főellenségnek, és ideológiailag folyamatosan sulykolta "az ősi szerb területek" visszaszerzésének az igényét, amely területek dél Szerbiát, Koszovót és Macedóniát jelentették, dacára annak, hogy ezen területek lakosságának igen jelentős része nem volt szerb (Dusán cár birodalmának részei voltak e területek). Az első és második balkáni háborúban sikerült is visszaszerezni eme területeket, csakhogy idegen lakossággal: Koszovó lakosságának körülbelül 80%-a már albán volt ekkoriban.

A kocka tehát megint fordult: most megint a szerbek kerültek nyerő helyzetbe, az albánok, akiknek az ottomán birodalomban kiemelt helyzetük volt, csak későn reagáltak a nemzeti ébredés korszakában meginduló folyamatokra. A balkáni háborúk alatt már az is reális veszély volt, hogy egész Albánia felosztásra kerül Szerbia és Görögország között, de végül a nagyhatalmi érdek (egészen pontosan a Monarchiáé) lehetővé tette az albán állam megalakulását. Koszovó mindenesetre szerb uralom alá került (és nem mellesleg a macedóniai és dél szerbiai albánok is), ez a megoldás viszont egyik félnek sem volt jó. Az albánoknak nyilvánvalóan az nem tetszett, hogy idegen uralom alá kerültek, a szerbeknek meg az, hogy bár Koszovó az övék lett, de az nem volt már szerb.

Az albánok nemzeti ébredése meglehetősen kései: az albán lakosság identitása ugyanis elsősorban a klánhoz, másodsorban a vallásukhoz kötötte őket. Éppen ezért az albánok a jövőjüket elsősorban az ottomán birodalmon belül képzelték el, és csak a balkáni háborúk küszöbén indult meg az albán nemzeti ébredés, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a török állam ki fog szorulni a félszigetről.

20. század

A szerb - albán viszony neuralgikus pontja innentől kezdve a jugoszláviában élő albánok helyzete lett. Albániának nem volt reális esélye arra, hogy a sokkal erősebb Jugoszláv állammal szembeszálljon. A szerb törekvések pedig arra irányultak, hogy az országban élő albánoktól valamilyen módon megszabaduljanak. A két világháború közötti időszakban jelentős szerb telepítés folyt Koszovóban, amelynek eredményeképp a szerbek (szlávok) aránya 20-ról 30%-ra nőtt. Emellett az oktatás fejlődésével és homogenizálásával is megpróbálták a kisebbségeket asszimilálni. Egyes esetekben komoly sikereket értek el, pl. a vlachok (dunától délre élő románok, vagy arománok) száma jelentősen csökkent (megváltozott az identitásuk), de az egy tömbben élő, és erős indentitással rendelkező albánokkal szemben ez nem működött. Az első jugoszláv állam ugyanakkor 1941-ben felbomlott és az albán lakta területeket az Olaszország által 1939-ben megszállt Albániával egyesítették a megszállók. Ezzel lényegében létrejött nagy Albánia, de nem sokáig maradt fent: 1943-ban Olaszország kiugrott a háborúból, és ezzel magára hagyta az albánokat, akik választhattak a németek vagy Tito partizánjai között. Egyesek az egyiket, mások a másikat választották, van aki a partizánok közé állt, van aki pedig a Szkanderbég SS hadosztályba. Az albánok abban sem voltak egységesek, hogy hogyan képzelik el a továbbiakat. A partizánok térnyerésével az egyértelművé vált, hogy Koszovó Jugoszlávia része fog maradni, innentől kezdve az albánok elsősorban arra törekedtek, hogy elfogadtassák azt, hogy önálló tagköztársaság lehessenek. Ez azonban nem sikerült, csak autonómiát kaptak. A történet többi része innentől kezdve meg már sokak számára ismert, és sok újságcikk is foglalkozik vele: 1989-ben megszüntették Koszovó (és a Vajdaság) autonómiáját, aminek következtében folyamatosan eszkalálódott a helyzet egészen odáig, hogy az 1990-es évek végén az albánok felkelésbe kezdtek, amelyet a szerbek levertek és elkezdték az albánokat elüldözni. Ezen a ponton lépett közbe a NATO és vonult be Koszovóba. A történet többi része pedig a szemünk előtt történik.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1355142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bögöy (törölt) 2008.02.28. 21:23:43

Kimaradt az alban felkeles a Balkan-haboruk eloestejen, valamint a megelozo szokasos keso-ottoman nepirtas/etnikai tisztogatas (szerbek eluzese, foleg a gorog-torok haboru idejen; hasonlok voltak a Balkanon masutt is, illetve az egesz csucspontja az ormenyirtas a vh-ban, bar a tobbi hasonlo mar nem ide tartozik).

Az autonomia meg a hetvenes evekben kiszelesedett (de facto tagkoztarsasagga valtak), es ekkortol tomeges a szerbek elkoltozese (mivel etnikailag alban a tartomany vezetese, effektive kisebbsegben erzik magukat, illetve felhivatalosan diszkriminalva voltak), evvel kapcsolatban voltak helyi szerb megmozdulasok a nyolcvanas evekben (parhuzamosan alban megmozdulasok, hogy formailag is tagkoztarsasag lehessenek), aminek a vege mar jobban ismert. (Az eleje kevesbe, eleinte legalabb annyira elnyomtak oket is, mint az alban megmozdulasokat.)

Szvsz ezekrol is lehetne reszletesebben.

Illetve a kilencvenes evekben megint noni kezdett a szerbek aranya (pl. mashonnani menekultekkel), de aztan ok el lettek kergetve 1999 utan... Na jo, ez mar politika (vagyishat kortars tortenelem).

Bögöy (törölt) 2008.02.28. 21:32:08

A Wiki szerint 200-400 ezer szerb lett eluzve a XIX. sz. vegen, ami eleg nagy szam (gondolom az egesz lakossag egymillio alatt lehetett jocskan). Ez mondjuk magyarazza, hogy miert volt csak 20% korul a szerbek aranya a Balkan-haboruk utan. (Bar, ha jol tudom, akkor meg a szerbek tisztogattak egy kicsit.)

hami 2008.02.28. 23:10:09

na igen, kétségtelen, hogy jobban utána lehetett volna járni az eseményeknek, de inkább csak egy általános képet akartam adni ezzel.

a szerb elűzéssel kapcsolatban kételkedem, több szempontból is. az egyik, hogy ezek visszatértek volna az első balkáni háború után, amikor szerb kézbe került a tartomány. a másik, hogy az 1700-as évek elején állítólag a teljes szerb térség elnéptelenedett, mert a szerbek nagy része elhúzott osztrák területre, ekkor már nagyon meg kellett borulnia az etnikai viszonyoknak. és ez nem is az első eset volt, mert hasonló nagy pusztulás érte a tartományt az 1380-90-es években, majd az 1440-es években is. és mindegyik esetben a környező albán lakosság betelepülése valószínűbb, mint a szerbeké. bár a wikis cikk érdekelne. de tuti szerb írta..

Bögöy (törölt) 2008.02.29. 11:22:54

Az egész biztos, hogy nagyszabású elűzés zajlott már 1878-tól. Ezekről az atrocitásokról először Caroline Finkelnél olvastam (Osman's Dream), az az érdekes, hogy eléggé ottomán-barát munka (pl. az örmény népirtás szerinte nem "szándékos" volt abban az értelemben, hogy a politikai vezetés célja nem az összes örmény kiirtása volt, hanem csak bizonyos tartományokból az örmények kitelepítése, és aztán ennek a nehézségei során csapott át népirtásba, amikor a deportált örmények élelmezését már útközben sem tudták megoldani, az ezután egyre hevesebb örmény felkelések meg már politikailag lehetetlenné tették, hogy a deportálásokat abbahagyják), nos, ő is említi, hogy albán részről komoly szerb-irtás és főleg -elűzés zajlott.

Én a magam részéről nem vagyok biztos benne, hogy akit elűztek, és magának élhető életet talált máshol, az húsz év elteltével visszatérne oda, ahonnan anno véresen elűzték, főleg mert aki felnőtt volt az elűzés idején, az a korabeli halandósági viszonyok mellett húsz év múlva már vagy öregember, vagy halott... Aki meg gyerek volt az elűzés idején, annak meg amúgy sincs sok oka visszatérni. Na meg az albán törzsi lakosság ottmaradt a hegyekben, a korabeli közbiztonság mellett pedig nem hiszem, hogy bárki értelmes ember abban bízott volna, hogy "majd a szerb hatóságok úgyis megvédenek". Arról nem is beszélve, hogy a Balkán-háborúk után (azért a második B-h. végéig elég képlékeny volt a helyzet) jött az első világháború, tehát leghamarabb 1918 után lehetett volna visszatelepülni oda. Azaz negyedszázaddal az elűzés után...

Egyébként a szerb betelepítettek a huszas években valószínűleg jórészt ezek leszármazottai közül kerülhettek ki. (Bár ez csak tipp a részemről.)

A 200-400 ezer kérdés, már eleve, hogy kétszeres eltérés van az alsó és felső határ között, de magában a tömeges elűzésben én nem kételkednék. Az biztos, hogy ezeknek mindig az volt a kiváltó oka, hogy a korábbi háborúkban - noha különösen nem voltak elnyomva az ottománok alatt, sőt jobb soruk volt, mint pl. egy átlag orosz muzsiknak, és vallásilag is nagyobb autonómiájuk és szabadságuk volt, mint pl. egy orosz óhitűnek - a keresztények mindig örömmel üdvözölték a betörő keresztény hadakat. A muzulmán lakosság - akikkel szemben pedig az orosz hadsereg súlyos atrocitásokat követett el - erre úgy reagált, hogy amikor fordult a kocka, és a nagyhatalmi beavatkozás miatt rendre ottomán kézbe került vissza a terület, akkor a gyűlölet már megmaradt, és ez később vérfürdőkbe torkollhatott. (Pl. a cserkeszek kegyetlenkedései Bulgáriában.)

Namost, ami a korábbi elnéptelenedéseket illeti, az albánok a XV. században még azért jórészt keresztények voltak, másfelől a szerbek is részben áttértek az iszlámra (Finkel többször hivatkozik "szerb" - lehet, h. bosnyákot ért alatta - származású ottomán vezetőkre, pasákra, úgy látszik, az ottomán vezető réteg legalább felerészben balkáni eredetű volt, bár az igaz, hogy az albánok messze felülreprezentáltak), úgyhogy szerintem a szerb betelepülés nem kizárható.

A másik, hogy mennyire néptelenedett el vajon a terület a XIV-XV. században? A tatárjárásról úgy tanították nekem még Rogerius nyomán, hogy a lakosság hathetede elpusztult, azért ehhez képest a veszteségadatokat lefelé kellett korrigálni. Nem lehet, hogy Koszovóban is valami ilyesmiről van szó? (Nem kizárt az elnéptelenedés, persze, lásd XVII. század végi Alföld, csak kérdezem.)

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.02.29. 12:18:36

származású ottomán vezetőkre, pasákra, úgy látszik, az ottomán vezető réteg legalább felerészben balkáni eredetű volt, bár az igaz, hogy az albánok messze felülreprezentáltak

1. Maradjunk inkább az "oszmán" elnevezésnél, mégiscsak az a magyar:)
2. Az, hogy az oszmán vezető réteg milyen származású eredetileg, nagyjából lényegtelen. Egy szerb eredetű, muszlim vallású pasa szinte 100%-os eséllyel nem muszlim, hanem ortodox családban született, csak áttért. Szóval az, hogy a vezető réteg muszlim vallású szerbekből is állt, nem jelenti azt, hogy a köznép is tömegesen tért volna muszlim hitre.

Alonzó 2008.02.29. 12:24:42

"Egy szerb eredetű, muszlim vallású pasa szinte 100%-os eséllyel nem muszlim, hanem ortodox családban született, csak áttért. "

Gyalázat!!!
Hogy mikre nem képesek egyesek!

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.02.29. 12:32:30

Ugyehogyugye?:)
Ezek a szerb, horvát, magyar, itáliai, görög stb. áttértek.... ezek mindenre képesek voltak:)

hami 2008.02.29. 12:51:49

Koszovó demográfiai viszonyairól az alábbit találtam:

en.wikipedia.org/wiki/Demographic_history_of_Kosovo

röviden

1487-ben a lakosság 50-60%-át jelzik szerbnek az oszmán források, a maradék túlnyomó többsége is keresztény: vlach, vagy albán

1699 körül, majd 1737 körül tömegesen rajottak ki a szerbek a határőrvidékre, 1699 körül 60-70 ezren.

1838, metohija, Joseph Müller szerint

58% muszlim, ennek nagyobb része albán, kisebb része szláv.

41% keresztény, amelynek túlnyomó többsége szerb, kisebb része albán

a szerbek aránya olyan 38% körül lehet, a muszlim szlávokat ha a szerbekhez soroljuk, akkor persze több, de szerintem ne soroljuk a szerbek közé.

1871, Peter Kukulj 64% szlávot, és 32% albánt említ

1899-ben 47% albánt és 43% szerbet említenek.

1912 ben viszont már 67% albánt és 30% szerbet

1921-ben 75% a muszlimok aránya, a többi nagyrésze ortodox (szerb), kisebb része katolikus (albán)

nyelv alapján 66% albán, 25% szerb, és 6% török

namost. a probléma a következő: a szerb jelző alkalmazása a szláv nyelvű lakosságra szerintem helytelen, és ezt kétszer aláhúznám. a muszlim szlávokat a szerbek bosnyáknak nevezik a szandzsákban és boszniában, ebben a térségben asszem más nevük van (goránok?), de őket ma nem tartják szerbnek. (és ők se saját magukat).
minden forrás megemlíti, hogy a tartomány lakosságának a többsége muszlim, akik között vannak albán, és vannak szláv nyelvűek.
az 1838-as 73ezer és az 1921-es 93 ezer ortodox lakosság száma azt tükrözi, hogy a keresztény lakosság száma sokkal lassabban nőtt, mint a muszlimoké, de ez sem feltétlenül etnikai tisztogatásokat tükröz, hanem azt, hogy a függetlenné váló szerbiából ide menekült a muszlimok egy része. a szláv lakosság arányának csökkenése meg a muszlim szlávok számának csökkenéséből ered, amely kizárt, hogy etnikai tisztogatások eredménye lenne, lévén az oszmán birodalom nem a muszlimokat írtotta. Sokkal inkább valószínű, hogy nyelvileg a kulturálisan hozzájuk közelebb álló albánokba olvadtak be.

azt hiszem írok majd egy postot a demográfiai változásokról, mert vannak adatok, kár, hogy e post írásakor nem találtam meg.

Bögöy (törölt) 2008.02.29. 13:58:52

Oke, de elvileg a fo kiuzes a gorog-torok haboru idejen tortent, ami 1899 elott volt. A szlav-alban aranyok eltolodasa 1871 es 1899 kozott pedig ezzel magyarazhato. (Egyebkent is gyanus az albanok aranyanak egyharmadrol ketharmadra emelkedese negyven ev alatt.)

Meg egy dolog: az oszman (bar szerintem az ottoman is magyar szo, ahogy a muzulman es a muszlim is mindketto magyar es mindketto helyes) uralom idejen is elofordulhatott muszlimok irtasa, foleg pl. az alban felkeles idejen, amikor ugyebar muszlim albanok lazadtak fel a nemalban muszlimok uralma ellen, a felkelesukkel szemben pedig nem kizart a szlav muszlimok ottoman-husege es ezert irtasuk sem.

Namost az aranyok persze vitathatoak, a 200-400 ezret en se tartom kobe vesettnek, lehetett az tolem 10 ezer is.

A lenyeg: az ellensegeskedes elso lepcsoje, amikor a kereszteny lakossag eljenez az orosz csapatoknak, mikozben a szomszed faluban az oroszok brutalisan gyilkolasszak a muszlim lakossagot. Ez a muszlimokban aligha szulhetett jo erzeseket...

A masodik lepes, a muszlimok bosszuja, ami ohatatlanul bekovetkezett a kovetkezo oszman-kereszteny haboru (tortenetesen a gorog-torok) kozben.

Ezutan jott a szerb telepitesi politika az I. vhab. utan, stb.

hami 2008.02.29. 17:07:58

Vasárnap lesz egy post wiki oldal kapcsán, kis elemzéssel egybekötve, abban igyekeztem válaszolni a felmerülő kérdésekre is.
süti beállítások módosítása