Deák Ferenc

Most, hogy közeledik a 2010. évi országgyűlési választások időpontja, talán nagyobb érdeklődés övezi azt a kérdést, hogy a parlamentarizmusnak milyen előzményei voltak Magyarországon. Az első népképviseleti országgyűlési választások 1848-ban voltak, de igazi parlamenti élet csak 1867-et követően alakulhatott ki hazánkban. Mielőtt azonban rátérnénk a választójogra és az egyes választásokra, szükséges egy történeti áttekintés is.

A forradalomtól a kiegyezésig

1848 előtt az országgyűlések a magyar rendi alkotmánynak megfelelően működtek, azaz az alsóházba a megyék (és a városok) követeket küldtek, míg a felsőházban az arisztokraták személyesen jelentek meg az országgyűlésen. A törvények az alsótábla és a felsőtábla közötti üzenetváltásokban formálódtak, és mikor mindkét tábla egyetértett a törvénytervezettel, ezt az uralkodó elé felterjesztették, aki azokat vagy szentesítette, vagy újratárgyalásra visszaküldte az alsótáblának, és kezdődhetett az egész eljárás elölről. Ez persze csak egy nagyon rövid és vázlatos,  tankönyvízű összefoglalása a rendi országgyűlés működésének.

Peking ekkoriban 2 városra oszlott (az átfogó térkép a poszt legvégén), melyeket monumentális fal választott el egymástól. A déli volt a hagyományos kínai városrész, az északi pedig a „Tatár”- , mely magába foglalta a császári „Tiltott Várost”, az üzleti és a Követségi Negyedet is (a képen). Az utóbbi a városrész déli szélén feküdt, így pont a rendkívül magas elválasztó falak védték a „Kínai”-város felől. Északról viszont a Tiltott Város határolta, ahonnan várhatóan nem kellett ostromtól tartani. Egyéb irányokból a kínai lakórészek könnyen lezárható zegzugos utcái, szűk sikátorai jelentettek némi védelmet. A külföldi negyeden belül és körül éltek ezrével azon (részben keresztény) kínaiak, akiket üzletük vagy egyéb munkájuk a külföldiekhez  kötött, de voltak itt misszionáriusok által működtetett árvaházak és iskolák is. A boxerek első, június 14-ei betörése a Tatár-városba ezt a kínai városrészt (kb. 4.000 üzletet, hozzájuk tartozó otthont és embert) pusztította el, lakóinak maradéka a külföldiekhez menekült. A Követségi Negyed 2/3-át kitevő kínai szektort már az elején fel kellett adni a Monarchia, Hollandia, Belgium és Olaszország követségeivel együtt. Ezekből persze semmi sem maradt.

Az alábbiakban Kacsinecz Krisztián posztját olvashatjátok:
 

Samo romantikus ábrázolása

A legelfogadottabb nézet szerint a szlávok őshazája valahol a Dnyeper és a Visztula folyók között terült el. Innen vándoroltak a különböző szláv törzsek a nagy népvándorlások idején, az 5.-6. század fordulóján három irányba: nyugatra (részben a Kárpát-medence területére) a lengyelek, csehek, morvák, szlovákok, luzsicai szorbok ősei, keletre (a Don és a Volga folyók környékére) az oroszok, ukránok, rutének (ruszinok), fehéroroszok elődei és délre (a Fekete-tenger partvidékére illetve a Balkánra) a bolgárok, horvátok, macedónok, szlovének, szerbek ősei. A „szláv népnek“ tehát három fő ága alakult ki: a nyugati, keleti és déli. Az egyes népcsoportok csak nagyon hosszas folyamat útján, valamikor a középkor folyamán különültek el. A Kárpát-medencébe vagy annak környékére érkező szláv törzsek nevüket gyakran arról a folyóról kapták, melynek mentén letelepedtek (pl. a morvák a Morava folyóról – Moravania, vagy a mai szlovákok ősei, a nyitrai szlávok a Nitra folyóról – Nitravania).

Március 15-e emberemlékezet óta az 1848-as forradalmi események szinte kisajátított napja, ám napra pontosan 10 évvel korábban, 1838. március 15-én ugyanezen a napon volt a nagy dunai árvíz is, minden idők legnagyobb dunai árvize a maga 1030 cm-es vízszintjével.  Ama nagy árvíz, melynek mentése során mutatott emberfeletti helytállásáért nevezi az utókor Wesselényi Miklóst 'árvízi hajósként', s melynek 'nyoma' megtalálható a Rákóczi úton árválkodó Szent Rókus templom falán, ahogy emlékezete (Wesselényi dombormű) pedig a Ferenciek terén, a Ferences templom északi falán. A témának szép irodalma van, internetes is. E blog keretében igyekszünk olyan témákkal foglalkozni, amely kevésbé tárgyaltak, vagy ha ismertebb témák merülnek fel, akkor ahhoz igyekszünk valami új megközelítést, árnyalást nyújtani. Most inkább az emlékezés ill. a figyelemráirányítás a cél. Bár pesti árvíznek hívjuk, lényegében Esztergomtól Szabadszállásig végigpusztította a Duna-völgyet, köszönhetően annak, hogy az egész szakaszon több jeges torlasz képződött, melyek különböző időkben szakadtak fel.  

Az 1. részben áttekintettük a lengyel-magyar dinasztikus házasságok alakulását az Árpádok, Piastok s Anjouk idejében. A kronológia mentén haladva folytatjuk az időutazást a Jagellók s a Habsburgok korába, melynek során számos magyar főúri család tagjára bukkanunk, egyrészt az uralkodócsaládokhoz, másrészt a hasonló lengyel családokhoz fűződő házasságukban.
Szó lesz arról, hogy a Habsburgok már jóval a magyar trónigényüket számukra biztosító 1509-es házassági szerződés előtt megkörnyékezték a Jagellókat, nem csak úgy általában, hanem úgy nézett ki I. Albert és V. László 'pár éve' idején, hogy mind a magyar, mind a lengyel trón iránti igényüket sikerül tartósan biztosítani. A lengyel trón esetében épp a Habsburg mennyasszony termékenysége (gyermekei közül három király is 'kikerült'). S látni fogjuk, hogy Szapolyai János sem egyszerűen egy kiterjedt birtokrendszerrel rendelkező vagyonos, ezért ambíciózus főúrként jelentkezett be a magyar királyi trónra (mint tette anno Mátyás), hanem 'majdnem' ugyanolyan legitimációval, mint Ferdinánd, hisz feleségeik apjaik révén Jagelló-unokatestvérek voltak, más kérdés, hogy a Habsburgoknak volt még két 'lap a kezükben', egyrészt a Jagelló-dinasztia közelebbi (azaz jó) ágán álltak, másrészt erősítette őket Máriának, II. Lajos özvegyének trónigénye.

A Spanyol Köztársaság zászlaja

Miután Franco számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a spanyol polgárháború gyors lezárására nincs lehetősége, stratégiát váltott. Az 1936 nyarán-őszén történt dicsőséges nacionalista előrenyomulás után Madrid ostroma, valamint a főváros bekerítésére irányuló próbálkozások sorra kudarcba fulladtak. Közülük is talán a legfájóbb az olasz kontingens guadalajarai veresége volt. Franco, noha eleinte makacsul ragaszkodott a főváros bevételéhez, időben felismerte, hogy változtatnia kell az eddig követett stratégián: a főváros bekerítésére irányuló utolsó nagy offenzíva kudarca után a köztársasági haderő lassú felőrlésére helyezte a hangsúlyt. A megváltozott stratégia első fontosabb célpontja Spanyolország északi részén, a Vizcayai-öböl partján elterülő köztársasági enklávé volt, amely szinte felkínálta magát a nacionalista haderőnek.

A lengyel-magyar dinasztikus kapcsolatok még a Magyar Királyság létrejötte előtti időkig nyúlik, s folytatódott mindaddig, míg Lengyelország el nem vesztette önálló államiságát. Végig az Árpádok, Piastok, Anjouk, Jagellók idejében folytatódott, szinte minden generációra jutva egy-egy nevezetesebb személy, aki jelentős vérfrissítéssel szolgált a másik uralkodócsalád számára, kiemelkedő utódokat nemzve a másik nemzet történelmének. Írhattam volna magyar-lengyel kapcsolatot is, de mi most őrájuk vagyunk kiváncsiak. A lengyel "bratanki"-kra. A dinasztikus eseményeket a magyar kronológia mentén vázolom, két részben, az egyes uralkodócsaládok időszakában.

„Nem tanult és nem felejtett semmit”

a mandzsu-kínai állam legfelső vezetése a 19. század során elszenvedett rengeteg katonai, kül- és belpolitikai kudarc ellenére sem. A reformkísérlet leverése után elkövette a másik végzetes hibát is – most külpolitikai téren -, mely a kínai állam végső, 1900 utáni összeomlásának közvetlen kiváltója lett.   

A Japántól 1895-ben elszenvedett totális vereség következtében a Shimonoseki-szerződésbe foglalt 200 millió liang hadisarc hatalmas megterhelést jelentett Kínának, hiszen az összes előtte külföldieknek fizetett kártérítések (55 millió liang) majd négyszeresét tette ki. 7 éves törlesztéséhez külföldi kölcsönöket kellett felvenni, melyek biztosítékai elsősorban a vámbevételek lettek. Ez csak tetézte a lakosság azon érzését, hogy porig alázták őket.

Ebben a pár részes sorozatban azt fogjuk körbejárni, hogy milyen is volt a dualizmus kori Magyarország nemzetiségpolitikája, és milyen hatással is volt az a különböző magyar, és nemzetiségi politikai törekvésekre. Kétségtelen, hogy a témában igen sok féle vélemény létezik: van egyfelől a magyar nézőpont, másfelől pedig a nemzetiségek történetírásának a nézőpontja. Az is kétségtelen, hogy ezen belül is sokféle vélemény létezik, de megfogható egy mainstream vélemény mindkettő elképzelés kapcsán. Ebben a sorozatban abba nem szeretnék belemerülni, hogy milyen elképzelések léteznek, inkább csak a közvélemény szintjén is megjelenő vélemények valóságtartalmának vizsgálata lesz a cél. Az első részben a kiegyezés utáni nemzetiségpolitika előzményeiről esik majd szó.

A Monarchia nemzetiségi viszonyai. Kattra nagyobb lesz.

Sorozatunk következő részében a sztyeppe történetének utolsó előtti nomád szereplőjével foglalkozunk - és időrendben ők lesznek az utolsók, merthogy a mongolok egy posztnál jóval többet megtöltenének. A kunok - a legtöbb nomád törzsszövetséghez hasonlóan - több törzs egymásba olvadásával alakultak néppé. Először nézzük meg, hogy kikből is állt ez a frissen létrejött törzsszövetség.
A névadó kunok neve nagyjából minden nyelvben valami olyasmit jelent, hogy fakó (magyar: kun, türk: kuman/koman, orosz: polovec, örmény: hartes). Források alapján a kunok egykor a Huang Ho (Sárga-folyó) kanyarjától keletre élhettek, több türk nép társaságában - és szintén a források szerint nesztoriánus keresztények voltak. A kitajok a 10. században azonban terjeszkedni kezdtek errefele, ezzel nyugat felé szorították a kunokat, akik viszont a tőlük nyugatra élő sári népet is távozásra kényszerítették (ekkor még mindig Belső-Ázsiában járunk). A sárik valószínűleg a szári ujgurok voltak (az ujguroknak kicsit korábban birodalmuk állt fent a térségben - ugyanakkor ne keverjük össze őket a ma Belső-Ázsiában élő ujgurokkal). A két menekülő népcsoport így érkezett el a Nyugat-szibériai-alföld déli sávjába, ahol (források szerint) már a 8. század óta élt a kipcsak törzsszövetség. Hogy itt pontosan mi történt, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy a 11-12. századra már kialakult az a törzsszövetség, amelyet kun néven ismerünk.

Villámháború. Blitzkrieg, ahogy a németek megismertették az egész világgal, a háború új, eddig szokatlan fomáját. Óriási győzelmek, hatalmas elfoglalt területek, sosem látott rövid idő alatt és gazdasági ráfordítással. A japán győzelmek és meghódított területek nagysága 5 hónap leforgása alatt, 1941/42 telén, minden korábbit felülmúltak.

Ezt az időszakot és az előzményeit bemutató sorozatunk kicsit újszerű lesz. Sok, korabeli filmfelvétel elérhető a nagyközönség számára. Kezdetben, míg a korabeli magyar filmhíradó rendelkezésekre áll, ezek nyílnak meg a hivatkozásokra kattintva, a háborús események kapcsán már főként angolszász és japán filmhíradókat találhat a kedves olvasó a hivatkozások mögött.

RAF Brewster Buffalo vadászgéproncsok. Valahol Malájföldön a vereség után összegyűjtve

Az előző rész száraz felvezetésében átfutottuk, honnan is erednek az asszaszinok, és kik is voltak valójában. A mostani posztból megtudhatja a T. Olvasó, hogy hogyan alakult ki az asszaszinok önálló államisága, hogyan definiálták magukat a többi muszlimhoz képest, valamint azt is, hogy miként viszonyultak más muszlim hatalmakhoz és milyen kapcsolatban álltak a levantei keresztény államokkal. Említés szintjén szó esik még arról is, hogy  közvetve az asszaszinoknak köszönhető Robin Hood legendája, és hogy a templomos lovagrendet majdnem feloszlatták miattuk...

Alamút

Al Haszán ibn Szabbah tizenkettes síita családban született az perzsiai Qom városában, valamikor 1050 környékén. A később Hegyi Öreg néven ismertté vált (..vagy mégsem? A folytatásban megtudhatja!) főnök fiatal korában áttért az iszmáilita tanokra, majd 1076-ban Egyiptomba utazott, hogy titkos dái-ként további három éves képzésben részesüljön – egyes források szerint jó barátja és iskolatársa volt itt egy ideig Nizám Al-Mulk, a harcos szunnita szeldzsuk vezír....

Hogy telik az idő...
Alig pár hónap (egészen pontosan 24...) telt el azóta, hogy kedvelt blogunkon megjelent az első poszt. Akárhogyan is számolom – előrebocsátom, nem vagyok egy matekzseni – de ez azt jelenti, hogy két évesek lettünk. Szép kor. Az emberi babák a fejlődéskutatók szerint 2 éves korukban már 150 szót megértenek. Amint a kommunikációval nagyjából zöldágra vergődnek, figyelmüket a bonyolultabb dolgok kezdik lekötni. Bármilyen soknak is tűnik egy blog életében a 2 év, úgy tűnik, hasonló ívet jár be az emberi egyedfejlődéssel:) Ezt is mondják még a gyermekekről:  

„Azzal, hogy mindig szeretettel fordulunk felé ha szüksége van valamire, és biztonságot nyújtunk neki, hozzájárulunk ahhoz, hogy gyermekünk magabiztossá és optimistává váljon az életben.
Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk kedves és segítőkész gyermekké váljon, akkor mutassunk neki jó példát mi magunk is.”

Amikor Betrandon de la Brocquiere (?-1459), III. (Jó) Fülöp burgundi herceg főlovászmestere 1433 tavaszán a szentföldi zarándokútjáról (konkrétan Damaszkuszból Konstantinápolyon keresztül) hazafelé Magyarországon át utazott, elsőként tett említést arról, hogy Zsigmond a pesti "Duna parton, palotájával szemben nagy tornyot építtetett. Szándéka volt a Dunán keresztül óriási láncot húzni, mely a folyamot elzárta volna. Úgy látszik, az Écluse várkastély mellett fekvő Burgundiai tornyot akarta utánozni, ..." A tervet a burgundi kivihetetlennek tartotta, tekintve, hogy a Duna jóval szélesebb, mint a Rhône Fort L'Écluse alatt. A magyar uralkodó - kit épp az évben koronáztak német-római császárrá, s ez az időbeni közelség akár jelképes is lehetne - egy európai példát vett alapul, s valósított meg.

Enea Vico metszete Buda 1542-es ostromáról (rajta jól látható a zárólánc)

Mert a Zsigmond építtette folyami záróláncvalóban megvalósult, a Budai vár délebbi kortinájának Duna-parti körbástyája és a pesti rondella között pontonokon nyugodott. Sok történelmi eseménynek volt a tanúja, ill. a mellékszereplője.