Tomiszláv, az első horvát király

A horvát királyság megalakulásával egy időben elég jelentősen megváltozott a Dalmáciával szomszédos térség geopolitikai helyzete, és nem csak azért, mert maga a régió egy királyság központi területévé vált. Északon, a Honfoglalás után letelepedtek a magyarok, akik a X. század első felében kalandozásaikkal rettegésben tartották fél Európát. Keleten, a bolgár állam és Bizánc harcai egyre hevesebbé és elkeseredettebbé váltak, és mindkét állam igyekezett a szomszédos államokat is bevonni a küzdelembe valamilyen módon. Nyugaton pedig elkezdtek egyes itáliai városállamok megerősödni, miután a longobárdok jelentette veszély megszűnt. Az eddig minden fontosabb hatalomtól távol levő, és számukra érdektelen térség elkezdett az érdeklődés középpontjába kerülni.

Az többnyire közismert, hogy mit köszönhetnek Rothschildék Waterloo-nak, bár ez is többféle változatban létezik, csak a főszereplők azonosak (már Waterloo és Rothschildék - azért e cím), minden más - helyszín, kellék, időpont, mellékszereplők - előadástől függően változik. Hja kérem, mesés vagyonok, mesébe illő történettekkel képződnek. Az viszont, hogy Waterloo (persze az angolok) mit köszönhet(nek) Rothschildéknak, talán kevésbé ismert. Egyáltalán milyen volt a napóleoni háborúk finanszírozási háttere. S főleg, ki volt a bálanya. Ezt járnánk most körbe egy 2 részes sorozattal. 

 Waterloo-Rothschild viszonylatban a következményekkel kezdünk, mert eredmény-centrikusak lennénk (ez persze nem igaz). A győzelem kiaknázása.

Dubrovnik (Raguza) fallal körülvett óvárosa

Az avarok kárpát medencei megjelenése 567 - 568-ban ismét újabb szenvedést hozott Dalmáciának, de ezúttal olyat, amelyet már nem tudott kiheverni. Új korszak kezdődött a térség életében, és ez az első időszak, amikor a földrajzi fogalom jelentése gyökeresen megváltozott. A Bizánc északi határai mentén létrejövő avar kaganátus folyamatosan támadta a birodalom balkáni területeit, és ehhez egyre nagyobb számban csatlakoztak ehhez a részbe alávetett, részben szövetséges szláv törzsek. A háborúskodást itt nem részletezném, mert már írtunk róla. Maurikiosz császár haláláig Bizánc képes volt fenntartani a rendet, de a császár meggyilkolása után az örök ellenség, Perzsia ismét hadat üzent, és a nehéz helyzetben levő birodalom kénytelen volt az összes katonai erejét keletre átcsoportosítani. Ez a 600-as évek elejére már majdnem teljesen legyőzött avarok és szlávok előtt ismét megnyitotta a lehetőséget, és ezt ők ki is használták. A folyamatos, és egyre jobban eszkalálódó keleti háborúk miatt esély sem volt arra, hogy a balkáni fronton bármilyen érdemi ellenállást tudjon a birodalom kifejteni, arra pedig pláne nem volt esély, hogy a fővárostól amúgy is távol levő Dalmáciát megvédje. Néhány évtized alatt gyakorlatilag megszűnt Bizánc fennhatósága majdnem a teljes Balkánon, csak egyes erődített tengerparti városok tudtak ellenállni a nyomásnak. Dalmácia sem volt ez alól kivétel.
 

 

Dalmácia földrajzi meghatározása nem egyszerű dolog. Ma Horvátország Velebit hegységtől délre levő tengerparti területeit és adriai szigeteit nevezzük Dalmáciának. Még esetleg szokás ide tartozónak tekinteni Montenegró délnyugati partvidékét, a kotori öblöt. Maga a tájegység földrajzilag nehezen határolható le, mert nincsenek egyértelmű határai, éppen ezért legegyszerűbb az országhatárokat tekinteni annak. Ez azonban szintén nem pontos, és csak a mostani állapotot határozza meg.

Dalmácia határai ugyanis korról korra változtak: Dalmácia sokkal inkább egy komplex földrajzi - kulturális egység volt mindig, mint egy pontos határokkal körülrajzolható régió. Amikor a meghatározó kulturális komponensek változtak, akkor Dalmácia határa is változott, és e földrajzi fogalom új értelmet nyert.

A litvánok eredete

A balti törzseket már a római források is megemlítik, de a népvándorlás idejében egy időre eltűntek a civilizált világ szeme elől. Mivel viszonylag félreeső helyen éltek, komolyabban csak a 12. század környékén kezd feltűnni a jelenlétük a környezetükben létrejövő országoknak. Közben természetesen a balti törzsek szervezete is fejlődgetett: kis elszigetelt csoportokból területi alapú törzsek jöttek létre, amelyek már elegendő katonai erővel rendelkeztek ahhoz, hogy a környező vidékeket veszélyeztessék: elsősorban a szomszédos Lengyel Királyságot és Kievi Nagyfejedelemséget. Mivel eléggé elzárt területen éltek (a szárazföld felől erdők és mocsarak, mezőgazdaság számára kedvezőtlen adottságú területek) határolták a hazájukat, a 10-11. századból még elég keveset tudni róluk. Az ereje teljében levő Kievi Nagyfejedelemség valószínűleg megpróbálkozhatott a litvánok meghódításával (de ez csak közvetett feltételezés), de nem lehetett túl sikeres. Mindenesetre ez az az időszak, amikor a baltiak (azon belül pedig a litvánok) megjelennek az orosz forrásokban. Nagyjából ugyanebben az időben kerültek kapcsolatba velük a skandináviai vikingek, de ekkor még nem igazán próbálkoztak meg a hozzájuk hasonlóan vad és barbár balti területek meghódításával. A 11. században már a lengyelekkel is kapcsolatban voltak, részt vettek a lengyel (és nem mellesleg kievi) belharcokban is.
 

A balti törzsek elhelyezkedése 1200 körül. Forrás: wikipedia

Ezúttal jó webkettes oldalhoz hűen ismét nagyobb aktivitásra serkentenénk az olvasóinkat. Játszani fogunk, mégpedig úgy, hogy megmutatunk nyolc képet, és felteszünk pár kérdést velük kapcsolatban, a tisztelt olvasóknak pedig ki kell találniuk ezeket. Aki mindet, vagy a legtöbbet tudja, annak gratulálunk. Vagy egy esetleges blogtalálkozón személyesen gratulálunk. És megveregetjük a vállát is. Sőt, egy sportszeletet is kap.

A következetes. Az járja róla, nem győzték le sosem, ill. nem vett részt vesztes csatában.(A végére meglátjuk)

Szigorú következetessége miatt előljárói, társai, majd beosztottai által is erősen respektált, fegyelmezett katona, később sikeres hadvezér. Képzettségel párosult rátermettsége, fegyelmezettsége, önálló cselekvőképessége kora legjelentősebb tábornokai sorába emeli. Háromszor kényszerült elhagyni a hadsereget rövidebb-hosszabb ideig (először felforgatás, majd törvényi tiltás, végül fogságbavetés helyett tiszti becsületszóra megfogadott visszavonulásként). Kétszer utasított vissza vezérőrnagyi előléptetést, nem érezvén magát kellően felkészültnek. Egyszer Napoleon ajánlatát nem fogadta el, hogy dolgozzon törzskarában. Viszonya a Császárhoz végig felemás volt, de mindig számíthatott rá, még a visszatérés idején is. Vitáik nem voltak (annál több társaival), mégsem lett a Bourbonok kegyeltje. Austerlitz, Auerstadt hőse. 

1410. július 15-én a lengyel-litván szövetség elsöprő győzelmet aratott a Német Lovagrend hadserege felett, és ezzel a győzelemmel gyökeresen megváltoztak a balti és az ezzel szomszédos nyugat-orosz térség hatalmi viszonyai. De eme győzelem jelentősége nem csak ebben rejlik, hanem abban is, hogy a korabeli világ legjobb hadseregét győzte le a lengyel-litván közös haderő, amely önmagában is nagy eredmény volt. De lássuk az előzményeket:

Ez a poszt egy segédposzt, amolyan kiskáté akar lenni. A napoleoni háborúk korát érintően a marsallok valamennyiét, vagy többségét érintő kérdéseket e posztban gyűjtöm össze, ha külön nem tárgyalnám azokat az egyes életrajzokban. Műfajilag nem lesz (mert nem lehet) katekizmus, mivel doktrína nincs benne, de megpróbál érthető s egyben didaktikus lenni. Szerkesztése folyamatos, a 'párhuzamos életrajzok' születése folyamatának részeként. Önmagában lehet nehezen emészthető, de az egyes kérdések, higgyétek el zárt, kerek egészet alkotnak. 

Sziasztok!

Itt a nyár, és mi pedig nyaralunk, úgyhogy az újabb postokra kicsit várni kellene (azért megpróbálunk felrakni valamit hamarosan). Addig is viszont azt gondoltuk, hogy bevonjuk egy kicsit az olvasóközönséget is a szerkesztésbe. Úgyhogy a véleményeteket szeretnénk kérni. Most először azzal kapcsolatban, hogy milyen témákról olvasnátok szívesen: melyik korszak, melyik régió, melyik államalakulat, vagy melyik esemény az, amely komoly érdeklődésre tarthatna számot? A véleményeket, javaslatokat várjuk a kommentekben. :)

A Nantes-i Ediktum és a királyi hatalom megerősödése

XIII. Lajos francia király

A nantes-i ediktum három részből áll: az első az úgynevezett 95 általános cikkely, amely a tulajdonképpeni pacifikációs ediktum, ezt kisebb-nagyobb nehézségek után beiktatja a parlament, és 1598. április 13-án ki is hirdetik. A második rész egy április 13-án kelt királyi brévé, amely a protestáns egyházi tisztviselők javadalmazásáról dönt.
Az ediktum harmadik részét április 30-án, illetve május 2-án aláirt titkos cikkelyek képezik. Ez tartalmazza a legfontosabb kitételeket: a hugenották 151 menedékhelyet (lieux de refuge) kapnak, ahol vallásukat minden körülmények között biztositják, ezek közül 51 biztonsági hely, ahol protestáns kormányzó vezetése alatt a király által fizetett protestáns helyőrség állomásozik, ezen kivül továbbra is megtarthatják országos és tartományi gyűléseiket. Ezeknek a cikkelyek a fontosságát az is bizonyitja, hogy érvényességük csak meghatározott időre szól, a király nyolc évente újithatja meg.

Az utóbbi években elárasztották a mozikat és a könyvesboltokat a 16. századi angol történelemmel foglalkozó filmek és könyvek, elég ha csak az agyonreklámozott, de történelmileg finoman szólva sem hiteles Elizabeth-filmekre, a Robin Maxwell Erzsébet-könyvsorozatára, Stefan Zweig Stuart Mária-regényére gondolunk.
És most a mozikba érkezett "A másik Boleyn-lány" című történelmi film, amelyet a kora újkori Angliával foglalkozó irodalomtörténész, Philippa Gregory "The Other Boleyn Girl" című bestsellere alapján készítettek.
Tegnap elhatároztam magam, és eldöntöttem: végre megnézem ezt a filmet, amely már az első trailerek megjelenése óta piszkálta a fantáziámat. Az első benyomások a filmről egyszerre voltak kedvezőek és kissé kesernyések.

Shapur síremléke: Shapur és Valerianus, az előbbi a lovon.

Ebben a postunkban a nép követelésének teszünk eleget, és folytatjuk a sorozatunkat a második szériával (az első népszerűsége megütötte a megfelelő szintet, ezért a cég a folytatás mellett döntött). Sorozatunk első öt részében a Római Birodalom és a Párthus Birodalom harcairól olvashattak tisztelt olvasóink, a következő szériában viszont már új szereplővel találkozhatunk: a producerek döntése alapján a Párthus Birodalmat a Szasszanida Birodalom váltotta fel (a párthusok túl magas gázsit követeltek...), Rómával az utolsó pillanatban sikerült megegyezni, így ő maradt a sorozatban. A széria népszerűsége miatt még elég sok részt várhatnak a tisztelt olvasók, sőt, újabb szériát és egy spinoff sorozatot is, de egyelőre nem szeretnénk spoilereket a nagyközönség elé tárni, ezért nem áruljuk el, hogy lesz e újabb változás a szereplők körében.